Fallenlore park

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Feb. 06, 2009 2:49 am

*ELmosolyodik majd bólint miszerint érti közbe figyeli ahogy a nő leszereli kmagát ő csak lassan kijjebb teszi a lábait meglegyen az eggyensúly nem fél inkább mosolyog egy kis mozgás amúgy se árt mégha halott is. Bár ahogy nézi annak a keresztnek jobban kéne tiltott távolságba lennie de majd valahogy elkerüli. Ezzel nem szórakozik majd már csak azt látja ahogy a nő felé veti magát kezeit kirakja maga elég elkapva a nő karjait majd hanyatt döl. Érzi hogy erős a nő de attol még ő is tartogat egykét dolgot a tarsolyába nocsak nem kéne lebukni hogy vámpír hiszen ma nem gyilkolni jött legalábbis nem ide. Hanem kikapcsolódni*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Feb. 06, 2009 3:17 am

*Az igazat megvallva a férfinak a kereszttel semmi baja nem lesz, ha nem akar Row nyakának nagyon a közelébe kerülni, magyarán nem óhajtja megharapni, akkor nem lesz semmi baja. A támadás viszont nem úgy jön össze, ahogy szeretné, csak mert a férfi hamarabb kapja el a karját, semmint ő elérné, és rántja magával a földre. Te jó ég... hogy neki is elment a szép esze, pedig megmondták, hogy ugye vigyázzon magára. Felszisszen, kicsit fájdalmas, ahányszor csak alul kerül, de éppen ez hajtja arra, hogy felül verekedje magát, és próbálja elkapni a férfi nyakát, vagy legalább elérni azt, hogy ne szorítsa a másik annyira a karját, az ereje már-már nem is emberinek tűnik neki... ha tudná, hogy nem is ember az ellenfele...talán jobb, hogy még nem tudja.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Feb. 06, 2009 3:32 am

*A földharc eléggé megy neki de a nőnek is úgytűnik ha nem akar lelepleződni bizony meg kell szenvedni a győzelemért lassan megpróbálja átkuncsolni a nő karját és a derekánál megtámasztani hátul hogy ne tudja mozgatni. De ennek az lesz a vége hogy lehet végig gurulnak a füvön közbe Nil érez valamit ami gyülemlik benne ott lent és egyre egyre feljebb törekszik akarva is akaratlanul a fenevad kezd életre kellni úgytűnik a szimpla játék most már nem annak tűnik a férfin ez látszik is kezével a másik kezét fogja majd megpróbálja a földre szegezni egész érdekes pozíciót felvéve majd szinte alig lehet látni de feje már a nő nyakánál van a belsője azt mondja szívjon de az esze hogy ne lassan résnyire nyitja a száját hideg lehelletét érezni lehet a nő nyakán majd egy pillanatba elhajol és elengedi a nőt majd feláll*-Bocsáss meg , nem akartam de most dolgom van. Köszi a kikapcsolódást*mondja bár eléggé gyorsan. Kabátjáért nyúl majd fel sem húzva távozik a helyszínről. Menekül a saját fenevadja elől mielőtt átvenné az uralmat több vért nem akar ontani se megsebesülni hisz ki tudja a nő mire képes*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Feb. 06, 2009 4:13 am

*Csak azt érzékeli, hogy valami fura... valami lassan megváltozik, és ahogy kezeit hátracsavarja a férfi, majd ismét alul kerül... az igazat megvallva kicsit talán meg is ijed. És egyre csak közelebb kerül az arca az ő nyakához, szóval lassan behunyja a szemeit, semmi jóra nem számít, a hideg lehelettől szinte megdermed, ahogy a bőrén érzi. Aztán az egész hirtelen megszűnik. Kinyitja a szemeit, és értetlenül néz a fölé magasodó férfira, aki hamarosan már fel is áll. Ő felül és homlokát a tenyerébe támasztja, nem érti, mi volt ez... csak olyan halálfélelem fogta el, kezei még reszketnek, de azért felemeli a fejét.*
-Nem... nincs semmi...*rázza meg a fejét, bár maga is tudja, hogy a semminél azért több történt, csak ő nem tudja, hogy mi, viszont magyarázatot nem kap. Csak bámulja egy ideig remegő ujjait, majd lassan feláll, és magára ölti a köpenyét, derekára visszacsatolja az övet a karddal, a surikenek is a helyükre kerülnek, és lassan elindul a parkon át egy hosszú sétára, csak reggel tér haza... addig kószál tovább céltalanul, most már azon is töprengve, hogy először is ki lehetett az ismeretlen, aztán meg azon, hogy ez mi volt, mi történt pontosan ott a füvön, amikor ismét elfogta a félelem. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 1:23 am

*Amikor legutóbb itt járt, kissé szokatlan tapasztalatokkal bővült a tudása. Kezd biztos lenni benne, hogy az a férfi már nem egyszerű ember volt, hanem valami köze kellett, hogy legyen a természetfeletti erőkkel. Olyan fura volt az hideg lehelet és egyáltalán a félelem, ami akkor elfogta. Most éppen délután van, és csak sétál... nem gyakorol, tényleg nem akar senkit sem leszúrni. Csatangol egy ideig, majd gondol egyet és felmászik az egyik fára. Általában eléggé gyorsan megy ez neki, de most kissé lassabb és óvatosabb, ahogy halad felfele. Végül egy ágra ül, és lóbálni kezdi a lábait, bámulva a tájat, mely a lassan lenyugvó nap fényében igazán szép.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 1:27 am

*És az éjj eljövetelével megjelenik a vámpír is. Mostanába elég sokat jár ezen a vidéken talán rájött hogy itt találja meg legjobban a táplálékul szolgáló embereket. Most is vadászni jött bár még nem annyira éhes. Viszont tudja hogy estére valamit szerezni kell hiszen ha nem eszik a következő nap mégrosszabb lesz s akkor már semmi nem fogja gátolni a benne rejlő vadállatot. Lassan lép be a park kapuján egy ideig csak sétáll céltalanul amikor megpillant egy alakot aki egy fára mászik fel. Lassan elmosolyodik van egy olyan érzése hogy ismeri a nőt. Közelebb megy a fához majd felnéz*-Szép estét*mondja egy kissebb mosollyal majd egy nagyobb lendülettel már ő is felkapszkodik s a szomszédos ágon foglal helyet hátát a törzsnek támasztva*-Különös hogy itt futunk össze megint*mondja mosolyogva*-CSak egy kis éjszakai séta?

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 1:46 am

*A gondolatai vadul cikáznak, annyi minden megfordul a fejében, hogy szinte maga is belezavarodik lassan. Már azt sem tudja, az imserősen csengő hangot tényleg hallja, vagy a képzelete játszik vele... talán csak elképzeli, Azért lepillant, és majdhogynem leesik. Egy pillanatra talán még a szíve is megáll dobogni, és ha el lehetne tűnni, rég láthatatlan lenne már. Sajnos neki ez nem adatott meg, ezért nyel egy nagyot, és visszaköszön.*
-Vizont.-*persze, ez aztán őszinte jó kívánat volt, csatolva hozzá az a "hogy a föld nyelne el" dolog, amit kivételesen magára ért, és nem a férfira, mint Gordon esetében. Csak olyan ciki volt, hogy majdnem leszúrta... aztán meg éppen ő alul maradt, és ezt nehezen viseli kicsit. Még egy nagyot nyel, amikor már szemtől szembe találja magát a férfival, de azért megerőlteti magát.*
-Hát igazából délutáninak indult... de itt kötöttem ki.*mosolyodik el, és felnéz az égre. Lassan megjelennek a csillagok, és már inkább félelmetes a táj, semmint festői, habár ő nem fél.. még nem.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 1:53 am

*Elmosolyodik érzi hogy sikerült kcisit meglepnie a nőt ami pozitívan tölti el bár nem akar semmi rosszat. Szeme azomban óvatlanul a nő nyakára illetve vállára csúszik de lassan le is emeli onnan pillantását és hallgatja a nőt*-Szóval kicsit hosszabb volt a séta mint tervezted igaz?*kérdezi egy lágyabb mosollyal*-Amúgy bocsánat a multkori hirtelen távozásom miatt. Csak volt egykét dolog amit el kellett intéznem mielőbb*mondja s nem is hazudik bár az a dolog a vadászat volt de erről a nőnek nem kell tudni*-Érdekes a múltkor is itt futottunk össze akkor mindkettőnknek tetszet nagyon ez a hely*mondja kicsit vidámabban miközbe szemét a csillagokra emeli*-Szeretem ezeket az éjszakákat. Meghittek*néz a nő szemébe*

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 2:24 am

-Olyasmi...*motyogja maga elé, bizony ez a séta hosszúra sikeredett, és még mindig nincs vége, úgy tűnik, jó ideig nem hagyják, hogy véget érjen.*
-Óh, már megszoktam... az ismeretlenek csak jönnek és mennek. És nem sejti az ember, hogy talán még látja őket valamikor... egész váratlanul.*mosolyodik el, eléggé nyílvánvalóan utal arra, hogy bizony nem tudja, mi a neve a férfinak. *
-Hát igen... nekem most is tetszik, habár most kicsit ijesztő... de még mindig szép is.*mondja és amikor a férfi a szemébe néz, ismét csak nyel egy nagyot, Szerinte ilyenkor bizony cseppet sem meghitt ez a hely, egyszerűen csak csendes, és magányra talál itt, ha hagyják...*

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 2:30 am

*CSak bólint miszrint érti a következőre kicsit elmosolyodik*-Sok ember fordul meg itt és van akik soha nem tűnnek fel ismét úgytűnik egész nagy ez a világ*mosolyodik el majd kicsit elkomolyodik*-Hmm azt hiszem a múltkor be se mutatkoztam elnézést mostanába nem igen beszélek másokkal így azt hiszem a jómodorom is kezd megkoponi*~ne is tagadd lassan már olyan leszel mint egy állat. Már a bestia irányít nem te~*szól a belső hang amit el is próbál hesegetni egy pillanatra megrebben a szeme*-Nil Corivan*mondja végül és kezet nyújt a nő felé*-A legszebb helyekbe mindig van egy kis megfoghatatlan ami ilyesztő lehet ez adja a szépségét is*mondja mosolyogva*

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 2:42 am

-Nagyon ismerkedni én sem szoktam... de azért ha már itt tartunk, bemutatkozom. Rowana Thernael... Örvendek Nil.*nyújt kezet, majd hamarosan leugrik az ágról, kezdi unni, hogy annyi ideje csak a lábát lóbálja.*
-Hmm... igen, a félelem is megszépíthet dolgokat... néha legalább is. *mondja, majd a kezében tartott köpenyt a vállára teríti, kissé lehűlt a levegő, ahogy besötétedett, majd amint összekapcsolja a csatot rajta, nekidől a fa törzsének.*
-Na és te mi jót csinálsz ilyenkor errefelé?*néz fel kérdő tekintettel.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 2:49 am

*Finoman kezet fog a nővel félő hogy a kézcsók vagy ilyen köszöntésnél már az éhség kerekedne felül a férfibe így nem próbálkozik vele. Valahogy most másra éhezik legalábbis más ember vérére ki tudja miért nem támadta meg a nőt. LEhet csak ilyen napja van*-Örvendek*mondja majd követi le a főldre és kicsit messzebb meg is marad a nőtöl de a szemét még mindig tökéletesen látja*-Csak kijöttem nézelődni. Mostanába elég sokszor kijárok megnézni kik ténferegnek erre*mondja bár magába még hozzá teszi hogy "kik ténferegnek erre akiknek vérétől olthatom az éhségem" de nem mondja ki csak mosolyogva néz a nőre*

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Feb. 12, 2009 3:09 am

*Rownak végül is csak jó, hogy nem támadja meg Nil, elvégre annál tovább él. Viszont nem kell egy vámpír ahhoz, hogy saját magát tönkre tudja tenni, hiszen alig alszik napok óta, és ez most üt ki rajta kissé, ásítozni kezd. A fának dőlve hallgatja már a férfit, és figyel , miközben elhatározza, hogy talán jó lenne ma éjjel aludni is kicsit. *
-Gondolom, lassan felkerülők a gyakori látogatók listájára.-*mosolyodik el, tény, hogy sokat jár ide, habár a toplistát még mindig a temető vezeti, lévén, hogy az még elhagyatottabb és még ijesztőbb. Érdekes módon egyik hely elhagyatottsága sem akadályozza abban, hogy társaságra leljen. Ásít még egyet, majd egy nyújtózkodás és Nil szemeibe nézve meg is szólal.*
-Azt hiszem, most jobb ha megyek... lassan állva fogok elaludni. *egy apró sóhaj, majd elmosolyodik.*
-Hát akkor jó éjt... és viszlát.*mondja, majd el is indul haza, és hamarosan belevész alakja a sötétségbe.*

Tárgy: Érkezés Szer. Feb. 18, 2009 10:58 pm

*Egy új alak a városban. A friss hús, aki autójával megáll a park mellett. Egy hatalmas sóhaj közepette leállítja a motort, s csak néz maga elé, ki a párás ablakon. Keze a sebváltón pihen. *~Hol lehet? Nem igaz... írtam neki, hogy jövök... És még vissza is írt, hogy vár meg minden. Akkor hol lehet? S miért nem várt ott ahol megbeszéltük? Miért? Ez nem vall rá...~*Lassan piros bőröndjére siklik a szeme, s ismét egy sóhajt hallat. Az anyósülésen pihen a kalapja, fejébe nyomja majd a cigis dobozért nyúl.*~Nem kéne... hiszen már leszoktam...~*Ilyenkor mindig átfutnak a fején anyja szavai, hogy egy 18 éves lánynak nem kéne dohányoznia és , hogy tönkreteszi magát. De hát valamiben meg kell halni. Még is tett egy ígéretet, hogy ha eljön ide nem gyújt rá többet. S hosszú út alatt amit Magyarországról idáig meg tett, egyszer sem gyújtott rá és most nézd meg. A várostól a hideg is kirázza, hogy apja sehol ez még jobban bosszantja. Az adrenalinszintje az egekben van már hiszen éppen, hogy kiszállt , hogy sétáljon egy kicsit és majdnem ellökte egy őrült, majd elakarták lopni a táskáját. Nagyon szerencsésen indult ez a napja. És most ismét arra készül, hogy kisellőztesse az agyát és értelmesen tudjon gondolkozni. Mert jelenleg csak az jár a fejében, hogy milyen pocsékul kezdődik itt minden. A barna hajó lány szemei a dobozra tapadnak.*~Áh... ha elviszem attól még nem muszáj rágyújtanom~*Ezzel felkapja s vékony kabátja mélyére suvasztja. Kinyitja az audi ajtaját s egy lendületes mozdulattal be is zárja. A fekete Q7-es járgány a lány büszkesége. Sokszor jobban vigyáz rá mint a saját életére. Azonnal benyomja a riasztót majd elindul a park felé. Budapesten sosem volt abból baja, hogy éjszaka sétált valamelyik parkban vagy utcán. Amúgy is tanult harcművészetet és a borsspré mindig nála volt. Ahogy most is ott lapul a zsebébe, a legelérhetőbb helyen. Nem ismeri még a várost, de már reszket ha belegondol, hogy itt kell maradnia. Ráadásul most még azt sem tudja, hogy hol aludjon. A várost nem ismeri ahogy azt már említettem , az apját pedig nem tudja elérni. Legutóbb a levélben beszéltek. Még mindig hevesen ver a szíve s gondolatai néha elkalandoznak a zsebében lapuló cigaretta felé. Jobban kívánja mint bármit, de tudja, hogy ha megígérte nem szabad rágyújtania. S még is bizsereg a keze a tudattól, hogy ott lapul a zsebében és bármikor elővehetné nyugtatóját. Egy szál finom cigarettát.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szer. Feb. 18, 2009 11:37 pm

-Wáhh... nem érteeem.*morogja, és már repül is a kezében tartott kis fémcsillag, hasítva a levegő, míg bele nem áll egy fa törzsébe. Row meg csak nézi sápadt bőrét, ahogy a kezét maga elé emelte. Vajon másoknak feltűnő, hogy ennyire fehér a bőre? Szinte világít a sötétben. Csak áll és tekintete hol a kezére téved, hol a fára. Most kezdi csak érteni, mit is tett nem olyan rég, amikor igent mondott Nilnek. Most kezdi átlátni, hogy mi is a teljes igazság... s hogy végleg elveszített mindent, ami eddig fontos volt. Most már nem marad más, csak az, hogy éljen, mások halála árán, de létezzen. A szépsége nem kopik meg soha, de belül üres, és most ordítani tudna, ha arra gondol, hogy ezentúl az érzései... azok is csupán emlékek. Nem fáj már, hogy csalódott annyi emberben, de azt kívánja, bár fájna. Bár mondhatná, hogy megöli a magány, de nem tudja ezt mondani, hiszen, Nil szavaival élve előtte az örökkévalóság... egy üres való, nem tud már szeretni, nem tud már gyűlölni, csak egyetlen dolog hajtja, az mozgatja minden tettét: elérni, hogy a fenevadja háttérbe szoruljon, nem hagyhatja, hogy eluralkodjon rajta, mert akkor neki vége. Nem tudja, most merre lehet a férfi, de igazán nem is érdekli, sóhajt egyet, majd meghúzza a vörös szalagot a fekete fűzőn, szorosabbra, bár meg sem érzi, annak ellenére, hogy emberként alig kapna levegőt. Megvonja a vállait, és egy aprócska mosoly jelenik meg szája szegletében, ez végül is jó ebben az egész átkozott létben, nincs már szüksége ilyenekre, mint a légzés, hiszen a teste lényegében halott. Hidegség árad belőle, csupán a szeme sugároz némi életet, és mintha düh villanna meg benne, ahogyan kemény léptekkel a fához közeledik és kitépi törzséből a csillagot. Kezében a kis fémdarabbal dől neki az öreg tölgynek, másik kezét a fa törzsére teszi és végigsimít a kérgen, mintha bocsánatot kérne, hogy rajta tölti ki a dühét, amit lényegében most nem is érez, csak erőltet. Felkavarta az álma, nagyon is felkavarta... azok a szavak most is ott zúgnak a fejében, és nem tudja elfeledni őket, nem tud tőlük szabadulni... Lassan leül a földre, és felnéz az égre, próbálja elfelejteni az egészet. Még nagyon is emberi, túl kevés ideje vámpír, hogy ne legyenek emlékei. És nem akar felejteni amúgy sem, soha nem akarja elfeledni azt a fél évet, az tartotta életben, és az kínozta, de azért nem akarja elveszíteni. És a csillagon mintha az a kék szempár csillanna meg... megrázza a fejét, majd újra csak eldobja a csillagot, azért ez sok egy kicsit...ez a neonkék az éjszakára emlékezteti. Nem nézi, merre repül a fegyver, hidegen hagyja most, úgy is hamar rátalál, talán ő volt itt az egyedüli, aki ilyet használ pisztoly helyett. De mindenki maga tudja, ez hangtalanabb és ugyanakkor fájdalmasabb tud lenni.*

Tárgy: Csillag Szer. Feb. 18, 2009 11:54 pm

~Váh! Hihetetlen... Hogy tehette ezt velem? Hiszen amikor elment azt mondta, hogy meg fog látogatni. Majd közölte, hogy ez nem is olyan egyszerű. És amikor közöltem, hogy megyek Én... olyan dühös lett, hogy a telefonon keresztül majd leharapta a fejem. De tudhatta volna, hogy ha valamit eltervezek végig is viszem. S ide felé úton ... amikor már nem voltam messze... meg is beszéltük, hogy a városhatásban fog várni. Megígértem, hogy nem jövök be a városba...de~*Hirtelen megtalál egy fát s belerúg majd fejét erősen nekinyomja.*~De... ha nem jön nem várhatja el, hogy kint várjak rá míg meg nem jelenik. Így is majdnem egy fél napot voltam az autóba rá várva...~*Igazából nem is tudja miért beszél így magában. Hiszen ezzel csak önmagát hergeli s jobb nem lesz , hogy őrlődik. Talán megérteni próbálja ezt az egészet. Azt, hogy az apja miért ment el s most miért nem akar vele találkozni. A lány 13 éves volt amikor apja lelépett. Oh igen a bűvös tizenhármas. És... azóta nm is találkoztak, apja idejött s bár ígérte nem látogatta meg soha. S ez idegesíti a lány... természetes, hogy dühíti de nagyon. S most, hogy itt van.*~Nem szeret? Hiszen a lánya vagyok... s a kapcsolat ami köztünk volt... talán tévedtem...~*Jobb kezét ökölbe szorítva a fába vágja.*~A fenébe is! Rohadék...~*Hirtelen ellöki magát s ebben a pillanatban egy éles tárgy fúródik a fába. Hirtelen felszisszen hiszen a kis fegyver pont oda érkezett ahol neki egy pillanattal ez előtt még a feje volt. S a kalapja... mi van ha azt eltalálják? Uhh... Lassan leveszi s megnézi... maga sem tudja miért, hiszen még csak közel sem ért hozzá a kis csillag.*~Semmi baja~*Lélegzik fel, de az adrenalin ismét az egekbe szökik testében. Remegni kezd a keze tőle, s mindennél jobban vágyik most párja ölelésére, derekára fonódó karjaira, forró csókjára. Minden olyan pocsék, olyan hihetetlen, mint egy rémálom. S csak egy ember lenne aki megtudná nyugtatni egy kicsit, akinek a közelében ellazulhatna. S Ő a barátja akire mindig számíthat. Arra sem vágyik jobban, hogy apjával találkozzon, még apja karjaiban sem érezné magát akkora biztonságban mint szerelméjében. Furi érzés a szerelem, mindenen túlszárnyaló, mindent felborít, fontossági sorrendet esetleg az egész életét az embernek. Hallgatnia kellett volna barátjára aki elmondta a pletykákat a városról. S megkérte ne jöjjön ide, talán jobban járt volna, hogyha hallgat rá. De sajnos már teljesen mindegy. Itt van és ha már ide eljutott hát megkeresi az apját.
A kis csillag elé lép s érte nyúl,ami mélyen a fába fúródott. Alaposan megnézi a fegyvert majd kihúzza.*~És most megkeressük a tulajdonost~*S a háta mögé néz, abba az irányba ahonnan a csillag jött. Elindul abba az irányba nyugodt léptekkel de szabad keze ökölbe van szorítva. Meg is pillant egy alakot messze.*-HÉJ!*Kiabál oda neki enyhe éllel a hangjában.*-Héj! Ez a tied?*Lengeti meg a kis szerszámot.*

//Bocsi mennem kell... holnap folytathatjuk ha ráérsz Smile

//

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Feb. 20, 2009 9:45 pm

*Hát igen, a szerelem... Rownak kicsit már elege van ebből a témából, sőt nem is kicsit, nagyon. A boldogságot nem neki találták ki, talán ezért is mondta Nilnek, hogy nem érdekli, mi is lesz, csak szabadítsa meg ettől a szenvedéstől. Most is magányos, ezen semmi nem változott... na persze ott van Nil, akitől néha kérdezhet, ha meg akar tudni valamit, meg ilyenek, de kérdez ő egyáltalán. Nem túl gyakran nyitja ki a száját azzal a célzattal mostanában, hogy beszéljen. De egyelőre azt értékeli, hogy nem érez semmit... egy dolog, hogy muszáj emlékeznie az érzéseire, ha nem akar elvadulni, muszáj emlékeznie mindarra, amire szeretne, amit nem akar elfelejteni... de most lényegében csak a fájdalom jut eszébe, az a szívszorító érzés, ami éveken át kínozta. Nem a fizikai, azt volt ideje megszokni 19 év alatt, de a lelkit nem szokja meg soha... azt a sötétséget, azt a kínt, nem tudja elfelejteni, őt nem a boldogságra teremtették, hanem erre. És emberi léte utolsó pillanataiban talán ezért hágott tetőfokára lelkében a gyűlölet amiatt a sok keserűség miatt amit kapott. Ezért tépte le a keresztet a nyakából, ami biztonságot nyújtott volna számára Nillel szemben. nem akart már biztonságot, és most kárhozott. Csak az az egy mondott ne forgatná most benne a tőrt, az az egy álombeli mondat. Gondolatmenetét hirtelen félbeszakítja az a kiáltás. Nem arra figyel fel, hogy neki szól-e vagy sem, hanem arra, hogy van itt valaki. Hogy nincs egyedül... igaz, mostanában itt soha nincs egyedül. Akárhányszor kijött, valakivel összefutott. Nos, most nem Nil az, mert egyszerűen nem lehet, már csak azért sem, mert nő hangját hallja...Felpillant, majd amikor meglátja az ismeretlen kezében a csillagocskát, feláll és egy sóhaj kíséretében kilép a fa alól.*
-Igen, az enyém. Remélem nem talált el... nem gondoltam, hogy van itt bárki is rajtam kívül ilyenkor.*mondja elmosolyodva, ő most már csak éjszaka jár ki ide.*

Tárgy: Ismeretlen nő Pént. Feb. 20, 2009 10:02 pm

*Egyre közelebb ér a "támadójához", de még mindig csak fekete pacát lát. Bár ebből a pacából könnyű kivenni, hogy egy női alak, méghozzá elég csinos, vékony derék... Erre figyel fel először a lány ebből tudja igazán megállapítani, hogy nő az illető. A lány furcsa ruhát visel, legalábbis Phin így látja. Az ő hétköznapi öltözete a vékony kabát, a farmer a nike edző cipő, nah és persze a kereszt ami a nyakában lóg bár a kabát alá van rejtve. A lány nem túl vallásos de apja leszögezte, hogy ha a város környékére jön minden képen szerezzen be egyet. Eleinte vonakodott, hiszen világ életében lázadó természetű volt s távol maradt a templomoktól és iszonyatos hisztit csapott kiskorában amikor nagyanyja megpróbálta elrángatni. A nő lassan reagál a felszólításra Phoenix addigra már nagyon alig pár méterre van tőle. Meglepi a közvetlen hangnem s a barátságos hangsúly. Egy pillanatra meg is akad rajta és megtorpan. Elég nagy lendülettel, dühvel indult meg a nő felé. Mondván, hogy mi az már, hogy őt megpróbálják ledobni. De aztán tovább lépdel, természetesen a három lépés távolságot inkább megtartja.*-Nem nem talált el, bár nagyon kicsin múlt. Mondhatni nagyon nagy szerencsém van...*Bólint egy apró mosollyal s a lány felé nyújtja a fegyvert. Nem kívánja sokáig magánál tartani az éles tárgyat, mert amilyen szerencsétlen (ha olyan napja van) tuti, hogy elvágná vele a kezét.*-Olyan késő lenne? Nem tűnt fel...*Néz fel az égre miközben zsebében matat, előkaparja óráját amit nem régen szedett le s visszarakja a kezére.*-Igazad van ... elég későre jár. De nem mondhatni, hogy van hova mennem, aludni... az jelenleg távol álljon tőlem...*Kicsit meglepi magát is a közvetlenséggel, de talán csak egy normális emberre vágyott. Eddig mindenki olyan ellenséges volt vele és olyan szemmel vizslatták a helyiek mintha arra készülnének, hogy bármiféle gyanús mozdulatra ugorjanak s leteperjék. Az a sok morcos, ellenséges s zárkózott szem amivel találkozott. Igen hamar kiutálták , és még nem is ismerik. *-Nem tudnál nekem eligazítás adni? Van itt valami szálló féleség, ahol estére meghúzhatom magam?*Egy pillanatra eltöpreng*Úgy vettem észre, hogy erre felé nem túl barátságosak erre az emberek...*A sok fecsegés, barátja is mindig ezért oltja le, bár csak viccelődik. Hát igen elég fecseri kis csaj, ezzel leplezi zavarát és mivel fontos számára a kapcsolatteremtés, mindent meg tesz ennek érdekében.*
//Fagyunk akkor Very Happy

Most, hogy megtudtam, hogy nem időn kívüli Wink

//

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Márc. 06, 2009 9:16 pm

*Hát elérkezett az első napja is a városban. Két nappal előbb érkezett, mert szét akart nézni a városban a tárgyalások előtt. Mondjuk úgy, nem azt találta, amit keresett. Hanssal a komornyikkal bejárta majd az egész várost, de szinte csak lepusztult épületeket talált. Omladozó vakolat, betört ablakok, és az egész hely hátborzongató volt. Hamar elege lett az egészből, és inkább a külváros felé vették az irányt. Hátha találnak egy parkot, vagy egyéb helyet, ahol anélkül, javulna a kedvük, hogy a pórok közé keverednének a kocsmák mocsarában. Azonban ebben is csalatkozniuk kellett. Habár találtak egy zöld területet, de parknak semmiképp nem nevezték volna. A lehullott és megsárgult levelekkel, a kedvtelen szél játszott. A fák ágai csupaszon meredeztek az ég felé, mintha csak önmaguk csontvázai áhítoznának a megváltó fényre, mely újra pompázóvá tehetné őket. Az ég azonban kérlelhetetlen szürkeségbe burkolózva figyelte az alant elterülő várost.*
-Ennél jobb helyt úgy sem találunk Hans! És ott még némi zöldet is látni vélek.
-Természetesen Uram, ahogy óhajtja. – majd letisztított egy, a tisztásra néző padot.

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Márc. 06, 2009 9:46 pm

*Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy már megint hova keveredett. Habár eléggé lagymatag a hangulat a padokból és az egykor jobb időket élt játszótér maradványból arra kell következtetnie, hogy ez egy park. Hát hogy ilyen helyre önként nem nagyon járkál, így már biztos abban, hogy eltévedt. Nem kapkod, nem siet, ráérős léptekkel sétálgat, közben fintorogva futtatja végig tekintetét a kihalt tájon. Annyira belemerül a semmi bámulásba, hogy a végén már azt sem veszi észre, hogy ha van ott valami. Manapság kissé figyelmetlen és szédült, de ez biztos csak a költözés és beilleszkedés fáradalmai miatt. Na tehát sétál és bambul, mondhatnánk megy, mint a homály, bár az talán túl labilis helyváltoztatásra utalhat, pedig most kifejezetten magabiztosak léptei. A vele szemben aladó urakat először észre sem veszi, csak egy apró szó üti meeg fülét.*
~ Zöld?! Hol...?!
*Felkapja fejét, s nem kevésbé csalódik, mikor az említett zöld, nem az a bizonyos Cannabis-származék, amihez már olyan régen jutott hozzá, hanem csak pár négyzetméternyi megsárgult fűcsomó, ami egyáltalán nem mozgatja meg a fantáziáját. Tekintetét visszafordítja az úrra és szolgára, viselkedésük mosolyt csal arcára, de mielőtt még elnevetné magát és túlságosan feltűnő lenne a tájékozódása, tovább indul. Igyekszik gyors léptekkel elhaladni a páros előtt, sálát szája elé emeli, míg másik kezével szövetkabátját húzza össze, mintha az amúgy jelentéktelen mértékű széllel viaskodna.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Márc. 06, 2009 10:21 pm

*Már az alkony is a vége felé jár, s az ég is felhős, így a kevés fényt ami van, a park közepén álló, enyhén szikrázgató lámpa adja. A több kevesebb fénnyel járó villogásban foglal helyet Laurence. Egész öltözete makulátlanul fekete, és a térdig érő, emelt nyakú kabáttal, talán enyhe hasonlóságot mutat egy pap öltözetével. Haja is a szokott rendezettséggel van hátrasimítva. Arca érzelemmentes márványszoborként pásztázza a környezet, míg Hans a maga öltönyében, megáll a háta mögött, és gazdája parancsára vár. Csak néhány percig tart a teljes nyugalom, mert egy nyakig felöltözött hölgy kezd átvágni a kietlen parkon. Mindez teljesen rendben is volna, de valami közben megváltozott. Valahogy az a fura érzés tört hirtelen Laurencre, mintha figyelnék. Ez a kellemetlen érzés egyre csak erősödött benne. Az eddig kellemesen csengő avarzörgés is valahogy baljós árnyalatot kapott. Az utolsó csepp egy a lábai elé vetülő árny volt.*
-Hans azt hiszem távoznunk kéne.
*Szinte abban a pillanatban felpattant, és az Fleur után indult. Halkan lépett a lány mellé majd kurtán üdvözölte.*
-Üdvözletem. Kérem ne kérdezzen, semmit, és ne tegyen hirtelen mozdulatot sem. Lehet hogy komikusan fog hangzani, de azt hiszem követnek minket. A kissé halottas arcú úr mögöttem, Hans a komornyikom, én pedig gr. Kenneth Laurence vagyok.

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Márc. 06, 2009 10:35 pm

*Magában kuncog nagyokat, mikor egy szívroham, majdnem leteríti, persze igazából csak nagy volt az ijedelem, de szeretünk túlozni. Mindenre számított csak éppen arra nem, hogy Drakula gróf és "Lörcs" a nyomába erednek... Először csak nyikkanni van ideje, beletelik néhány másodpercbe, mire sikerül felfognia az elhangzottakat és rögtön utána annyi kérdés jut eszébe, hogy szinte beleszédül, így megint csak némán hebeg-habog, de értelmesen megformált szó nem hagyja el száját. Mégis ösztönösen meghúzza lépteit és sietve baktat a férfi mellett, de igazán még mindig nem tudja mire vélni, ami körülötte történik. Többször is el akar kezdeni beszélni, de mindig eszébe jut valami új dolog, ezért átfogalmazza mondanivalóját, de még így sem sikerül semmit mondani. Inkább csendben marad, s néhány perces fáziskéséssel mutatkozik be ő is.*
- Fleur de Mal vagyok, aki értetlenül áll a tények előtt... Most tulajdonképpen mi elől menekülünk?
*Nem néz a férfira, talán nem mer, vagy csak attól fél, hogy a nagy sietségben még orra esik valamiben. Mindemellett fojtott hangon beszél, csak suttog, de aztán meg is kérdi magától, hogy mire jó ez a nagy susmus. Hosszas vitába kezdhetne önmagával, de mielőtt belekezdene, bölcsen megállapítja, hogy ez egyszerűen csak egy nagyon hülye helyzet és ezek ösztönös, hülye és rögzült szokások...*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Márc. 06, 2009 10:53 pm

*Az éj árnyai egyre hosszabbodnak, s végül egybeolvadnak sietős lépteik alatt.*
-Pontosan még én magam sem tudom, de engem még annó arra tanítottak, hogy aki settenkedve közeledik, és nem mutatja magát, az csak ellen lehet.
*Ekkor törik le mellettük egy ág, és rugaszkodik el róla, egy holló. Hatalmas szárnyait kitárva suhan el hármólyuk felett. Éles kiáltása betölti, a pillanatokra egybe olvadó majd homályosodni látszó teret, és időt. Így mutatva meg hatalmát a félelem ősi szelleme. S mintha csak erre reagálna, előtűnik a felhők közül a csillagos ég. Tökéletesen látszanak az apró fénypontok, melyek millió fényévre ontják életet, adó melegüket, és fényüket. Ilyen távlatokban nem számít az ember élete, de az egész fajé sem. Azonban a filozófia még senkit nem mentett meg, főleg nem a három menekülőt. Hiszen vadászuk egyre közelebb kerül, már csak néhány méterre van, mégse látják. Legfeljebb érzik, akár az űzött vad gyilkosát élete utolsó perceiben.*

Tárgy: idegenek Pént. Márc. 06, 2009 11:03 pm

*S újra itt, már többször járt ezen a helyen. Mondhatni megkedvelte ennél jobban már csak a pályaudvart szereti. Persze csak amennyire lehet, legszívesebben itt sem lenne, hazamenne de nem tud. Már próbált kijutni innen de egyszerűen nem megy neki. S ez a tudat sajnos rávezette arra, hogy újra elkezdjen dohányozni. Most ugyan nem lóg a cigi a szájából s ott lapul laza kabátja zsebében. Kezeivel simogatja egyetlen barátját a cigaretta szálat, de olyan gyengéden mintha kedvese arcán simítana végig. Mekkora fájdalmat okoz neki, hogy őt sem látta már rég. Már több mint egy hete van itt... sőt talán van az kettő is vagy több. Valahogy elmosódnak előtte a napok, amióta azonosították apja holttestét és megtudta, hogy örökre ezen az átok helyen ragadt teljesen összetört. Már nincs sok nyoma annak a vidám, bátor állandóan mosolygó lánynak aki idetérte kor volt. Annak aki zeneírói , újságírói ambíciókat dédelgetett. Valahogy minden értelmetlenné vált. Bár anyjának megígérte, hogy leszokik de már valahogy ez is annyira jelentéktelen számára. Meghalhat tőle... és akkor mi van? Inkább már meghalna mint sem, hogy itt időzzön ezen a borús helyen. Fején a megszokott kalap ami árnyékot vet arcára, kezére bőrkesztyű simul hiszen ilyen későn már nagyon hívős van. Még is csak tél végén járunk még nem engedheti el magát túlságosan az ember. Szemeit ugyan nem látni csak közelről de fáradtan , fénytelenül merednek a fakó világra. Sőt fel vannak dagadva az elmúlt napokat ugyanis átsírta, fáj a feje de sajnos aludni nem tud. Ugyan a fogadót szerencsére megtalálta s így már nem kell az autójában aludnia. De ki kell találnia valamit, hogy írjon a szeretteinek, csak egyenlőre még ennyi ereje sincsen.
S ahogy így sétál, nagy magányában s sírással küszködve hangokra lesz figyelmes. Lassan felemeli fejét és kék szemeit a két alakra emeli.*~Oda menjek vagy , tegyek úgy mint aki észre sem vett őket?~*Ugyan csak pár méter választja el a két idegentől még sem biztos, hogy ilyen halovány fényben amit néhány gyenge lámpa ád, észrevették.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Márc. 07, 2009 12:35 am

Elnézéseteket kérem, mára fagyasztanék, mennem kell...