Fallenlore park

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 9:46 pm

*A szavakat szinte csukott szemmel hallgatja végig néha néha bólint egy párat miközbe apró mosolyra húzódik a szája*-Áh több van itt a háttérbe mint hinnéd... érzik szinte megformálják azt a félelmet*mondja mosolyogva, őt mulattatja a dolog még nem is kellett megmutatnia semmit és az emberek félnek. BÁr vannak kivételek mint ez a lány de attol még lehet ő is tart tőle. *
-A félvámpírok még nem is olyan félelmet kelltőek bár... van pár eléggé akadékos fajta*mondja kicsit komolyabb hangon de a következő felszólalásra megint lágy sejmes hangon válaszol*-hát igen bár azért vigyázhatnátok mielőtt az egész banda elfogyna*mondja szinte már lehengerlő természetességgel miközbe csak figyeli, fürkészi a lányt az elbeszélés után kicsit fel is nevet*-Áh nem olyan régen volt az mintha tegnap történt volna*feleli majd szemei kicsit megrebbennek*-Sok mindenre jó egy farkas kölyök*lép közel a másikhoz szinte már fölé tornyosulva. Miközbe beszél hangja egyre hallkabb és hallkabb lesz.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 10:06 pm

-A városiak még tőlem is félnek. *jegyzi meg egy elégedett félmosollyal.Ez neki jó is, és azért annyira nem fél, főleg nem vámpíroktól, vagy farkasoktól, mindig van esélye győzni, és egy kis szerencséje is úgy átlagban, talán még Sairussal szemben is lenne, mert hát ha már ezt tanulta pár éven át, nagyjából tudja, mik a gyenge pontjaik, nem sötétben tapogatózik. De inkább nem akar balhét most, még csak kedve sincsen hozzá, kutyát sétáltatni jött, nem vámpírra vadászni. *
-Mégis sokan nézik vámpírnak őket. Talán mert sokan úgy is élnek, mint a vámpírok. *vonja meg a vállát, amíg az ő dampyrja nem kezd mások vérén élni, addig nem érdekli, a többi mit is csinál. És azért ő talán mégiscsak többet lát néha abból, ami a városban van.*
-Soha nem fog... mindig vannak újak, ahogy a vámpíroknál is, vagy a vérfarkasoknál... *mosolyodik el, kissé pimaszul, mert hát így van, itt mindig lesznek elég vakmerők, aki felveszik a harcot az éjszaka lényei ellen, és ott is mindig akadnak újak, talán soha nem fogy el egyik fél sem. *
-Hát van akinek tegnap... ezer- két ezer év után nem is csodálom. Nekem viszont két évtizeddel sok. *a látszat huszonakárhány év ellenére kinéz legalább kétezret a férfiból, bár lehet téved, de a megérzései ritkán hamisak, és szinte biztos benne, hogy éppen egy aggal beszélget. *
-Igen... egy vámpírnak. Tökéletes fegyver... úgy erős mentálisan is, mint fizikailag. *jegyzi meg, mintegy magának, hiszen ha erre kellett, akkor a férfi már úgy is tudja a választ. Egyesít magában mindent egy ilyen, ami a két fajból jó. Talán csak kicsit nevelni kell, hogy a vérfarkast is uralni tudja. *
-Keverék, igazam van? vagy hibrid, vagy aminek hívják... *pislog fel, és mivel úgy tűnik, Sairus egyre jobban közeledik, kicsit talán azért tartani kezd tőle, így ujjai a pisztolyára kulcsolódnak, ha támadna, talán a napfénytöltet észhez téríti, vagy minimum időt nyer eltűnni a terepről. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 10:17 pm

-Hát eléggé ilyedősek*teszi hozzá miközbe szeme ide oda járkáll a sötétségben*-Talán mert eredetileg azok is lehetnének... de ez máshogy sült el*dönti oldalra a fejét ismeri jól a félvámpírokat párral volt már dolga. Azok közül pár már nem is nagyon él*-Áh egyszer csak elfogy a tanítható népség*mondja félmosollyal elvégre míg ők meghalnak ők új vámpíroknak adnak életet. Rosszabb mint a pestis*-Hát bizony annyi még vajmi kevés tapasztalattal jár, annak is aki végig harcolta a fél életét*mondja félmosollyal*-BÁr vámpírok is sokáig tanulnak míg azt lehetne mondani hogy életre valóak és megérték a fáradtságot amit a teremtőjük belé fektetett.*feleli nyugodt hangon . A szavakra csak mosolyogva bólint *-Mondhatni elég nagy előny főleg ha majd készen áll*feleli de a következő kérdésre csak enyhén felnevet miközbe megrázza a fejét*-Mi hogy ő? Neem nem félvér. Ő csak egy vérfarkas volt, meg kell jegyezni a végére eléggé engedelmes is*feleli kicsit dallamos hangon, miközbe pillantása a nő kezére csúszik*-Nocsak biztos akarod te azt használni?*kérdezi de a lány mást is hallhat a fejébe mintha valami különös nevetés törne ki miközbe újjai egyre jobban zsibbadnak amivel a pisztolyért nyúlt*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 11:14 pm

-Hát még jó, hogy nem mind az. *jegyzi meg, elvégre más a nézőpont, mindenkinek más a jó ezzel kapcsolatban. Aztán csak kicsit elmosolyodik, magabiztosan a megjegyzés hallatán.*
-Amióta ember él itt, még érdekes módon sose fogytak el. És szerintem ez azután sem fog változni... *nos eddig valóban ezt tapasztalta, valahogy ha más nem, mindig jöttek a külvilágból emberek. És meghalnak ugyan, de azért nem egy visz jó pár vámpírt i alkalomadtán magával a sírba. Ez egy hatalmas ördögi kör csak, amiből nincs kiszállás, valamikor talán a távoljövőben vége lehet a harcnak, mert hát kezdete is volt, de nem most.*
-Kérdés kinek mi a sok... *vonja meg a vállát, neki néha az is sok, amit eddig látott, és azt kívánja, hogy bár normális élete lehetne, ami nem abból áll, hogy vámpírok és vérfarkasok után szaladgál, hogy valaki leölje őket aztán majd, ha már ő nem teszi meg. Aztán csak figyelmesen hallgatja a választ, valahogy másképpen értelmetlen is lett volna, hogy egy vámpír magával vigyen egy farkaskölyköt. Ellenségek, de ez őszintén eddig meg sem fordult a fejében, pedig kézenfekvő volt. ha nem erre kellene, akkor megölte volna helyben. Aztán meg kissé meglepődve pislog fel, majd elhúzza a száját. *
-Tudhattam volna... de hát a válasz nem titok, a gondolatolvasás biztos nem nehézség már. Nem, nem akarom használni... nem támadok, csak ha szükséges. Mert annak ellenére, hogy lassan több vámpírt, meg farkast látok, mint embert, még élni akarok. *válaszol eleinte szenvtelen arccal, a végére meg már megvillan egy kis idegesség is a szemeiben. Tényleg nem akar meghalni, és támadni sem áll szándékában, ha a férfi nem támadja meg. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 11:26 pm

*A válaszra elmosolyodik, mindennek megvan az oka bár annyi biztos hogy nehéz is lenne ki irtani az embereket másrészt meg csak maguk alatt vágnák a fát ha így tennének*-És ennek meg is van az oka...*mondja miközbe járni kezd a nő körül*-Tudod mindennek megvan az előnye az emberek úgymond értékesek a számunkra.. ha nincs ember nincs vér*folytatja majd megint vele szembe áll meg, szemét a másikéba szúrja, a válaszra cask megrántja a vállát, neki elég kevés pár száz év. A megszólaláson elmosolyodik. Nem kell gondolat olvasás hozzá hogy észre vegye hogy a valamiért nyúl, az meg más kérdés hogy mit csinál az agyába. Lehet nem is olvas... hanem éppen mást*
-Hát igaz ami igaz mindkettő eléggé szapora népség... *mondja mosolyogva *-Áh ma nem is szándékoztam semmit tenni... tudod eléggé ronda lenne egy szétkent hulla itt... tápláléknak meg nem hinném hogy kedvre való lennél*mondja miközbe egy lépést közelít*-Nem muszáj fizikálisan ellen állnom ahhoz hogy tudjam nem támadsz meg*folytatja hiszen mint vámpír inkább a manipulatív képességei erősebb. Ő nem az az agyturkász, hisz tud tenni érdekesebbeket is az emberi agyba mint olvasni*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 11:54 pm

-Hát igen a vér az élet. *jelenti ki, ami általános igazság, hiszen itt mindenkinek az életet jelenti a vér, csak éppen más- más módon, de mégis minden élőlénynek szüksége van rá. Viszont amíg emberek vannak, vadászok is lesznek, ez a kör nem fog megszűnni, mindig lesznek olyan emberek, akik szembe mernek szállni azokkal, akik pusztítani akarnak közöttük. Lassan kezdi azt érezni, hogy lényegében nyitott könyv, sőt ,ár olyan lesz, mint valami program, ami egy kettőre átírható, és ez azért idegesíti, mert valóban nagyon idegesítő, hogy manipulálják, és azért az ellenfele erősebbnek bizonyul ilyen téren, úgy tűnik, ami hát... nem meglepő. *
-Köszönöm... mások már találtak vacsorára érdemesnek, de ennek most... örülök. *de nem mosolyog, lassan már a földbe fúrja ujjait, talán jobb lett volna tovább menni úgy fél órája, de már nem játszhatja újra az egészet. Csak rettenetesen zavarja ez az egész, és lassan már úgy érzi., azon a ponton van, hogy bele tudna őrülni, ha ez huzamosabban tartani fog. *
-Hagyj... hagyj békén. *sziszegi, majd ismét összeszorítja a fogait, az az igazság, hogy hiába próbál küzdeni az ellen, hogy manipulálják, mégse megy, nem erre tanították soha sem, honnan is lenne annyi tudása, hogy szembeszálljon egy vámpírral. Sehonnan. Erre nem számított, ennél most az is jobb lenne, ha harcolnának, a fizikai fájdalmat jobban viseli, mondhatni megszokta, mint azt, hogy az agyában turkáljanak. Kicsit mintha most valaki más is lenne a fejében, és ki akarná szorítani őt. Fura érzés, de nagyon. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Szept. 07, 2009 12:17 am

-Mondhatjuk így is.. nem mindenki tudja megemészteni a vámpír vért*mondja komor hangon mikközbe figyeli a másikat, tekintete most már nem mozog másfele csak a nőt figyeli*-Mondjuk úgyhogy nem értenéd meg ha elmondanám hogy miért nem*mosolyodik el miközbe szeme még mindig a lány tekintetébe van fúrva, számított is előbb utóbb a nő felszólalására kicsit elmosolyodik*-Nem hinném hogy fenyegetőzéssel bármit elérsz*mosolyodik el közbe a nő fejébe mintha a sikolyok méghangosabbak lennének majd hirtelen minden elcsendesedik és a vámpír mosolya is elhervad*-Így jó?*kérdezi miközbe lassan elnéz balra*-Ideje menni, azt hiszem roppant izgalmas beszélgetés volt ez remélem még lesz rá alkalom más időbe valamivel kellemesebb helyen*folytatja majd lassan megindul a par utcáján alakját lassan elnyeli a távoli felszálló köd*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Szept. 07, 2009 1:16 am

-Hát ez már annyira nem hangzik jól. Talán csak túl sok lennék,vagy éppen valaki olyan hiányolna, aki jelentős ellenfélnek bizonyul? *nem remél választ, egyáltalán nem, amúgy meg ezzel kapcsolatosan tényleg csak sötétben tapogatózik, nem tudja, miért is van ez így, bár tény, hogy jó, ha nem pályáznak a nyakára. Mások már nézték ehetőnek, többségük meg is szívta azért.*
-Csak kérés... volt *mondja, félre lett értve, úgy őszintén, mert nm fenyegetés volt, esze ágában sem járt fenyegetőzni, egyszerűen csak összeszorított fogakkal nem nagyon lehet normálisan beszélni csak úgy simán sem, arról nem is beszélve, ha úgy emellett meg sikolyokat hall, folyamatosan és irtó erősen. Inkább kérés volt, legalább is annak volt szánva, ő csak szabadulni akar ettől a kíntól. Fenyegetőzéssel meg tudja, hogy semmit nem érne el, hiszen az előbb már tapasztalta, hogy nem tudna még fegyverrel sem támadni, így meg egyszerűen harcképtelen, mert hiába szorítja fülére a kezét, azok a sikolyok bentről jönnek, ott a fejében hangzanak el, és olyan erővel, hogy már szinte fáj.*
-Igen...*jegyzi meg halkan, a düh igazából csak most villan meg a szemében, de inkább csak mély levegőt vesz, és próbál megszabadulni a sikolyok emlékétől. Ez egyszerűen szörnyű volt neki. *-Vagy nem...*és reméli is, hogy nem fognak többet találkozni, még egy ilyen alkalom nem kell neki, hiányzik a fenének, hogy a fejében turkáljanak és mondhatni kínozzák. Újabb mély levegő, majd amikor a férfi már eltűnt, lassan feláll, és elindul a kutyával haza. Fura, hogy Taran végig tök nyugodt bírt maradni. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 4:27 pm

*A „miért” kérdés hallatán egy pillanatra megáll, a férfire pillant, utána pedig elmosolyodik. *
- Nem számít, még a végén hülyének néznél. *legyint is a kezével és most tényleg nem fogja elmesélni a mellette sétáló úriembernek, hogy mi is a sajnos kijelentésének az oka. Kiskorában sokat gondolt arra, hogy milyen jó is lehet vámpírnak lenni, de mivel nem léteznek, így a gyerekkori vágyak, álmok is kezdenek a semmibe veszni. Az arcáról semmi se olvasható le, de ha Nil a gondolataira is kíváncsi, akkor lehet, hogy megtud majd pár dolgot a lányról. *
- Kitalálom? Na szééép, látszik, hogy nem mersz nyíltan beszélni. *még mindig mosolyog a másikra és élvezi ezt a késő esti beszélgetést, egyre jobban. Az ismeretlen igen is csábítja, na meg az első ember, akivel összefutott, az se kevésbé. Viszont amikor meghallja, hogy Nil a vérre gerjed, igen csak elmosolyodik, de az agya közben tovább gondolkodik. *
~ Lehetséges, hogy egy perverzzel futottam össze? Áh, biztos nem. ~ Ha kérsz, tudok többet is adni. *mondja mosolyogva, majd ismét kicsit közelebb húzódik a másikhoz, de nem túl közel. Viszont mindenképpen arra vár, hogy Nil majd hülyének nézze vagy valami hasonló, de természetesen Lisianthus nem fél, miért is tenné, amikor kardja, ami még soha nem hagyta cserben, ott van a hátán, igen csak közel hozzá. *
- Egyébként igen, elég volt hozzá csak egy pillantás is. Tudod, az ember a külső alapján is igen sok mindent gondol a másikról. *világosítja fel Nilt, aki ezek szerint nem ugyanúgy gondolkodik, ahogy ő. *
- És amúgy én pozitívan vagy negatívan értsem a kritikádat? *miközben felteszi ezt a kérdést, már a város határánál járnak, egy parkos résznél. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 4:52 pm

*Felnevet a nő válaszára majd hátra simítja a háját kicsit érdeklődő pillantást vetve a lány felé*
-Szerintem egy őrült világba csupán az őrültek normálisak, amúgy honnan tudod hogy én nem vagyok e hülye?*kérdezi a lány fele és bizony ez a kérdés is arra enged magyarázatot hogy bizony még ismeretlenek egymás szemébe. Legalábbis kevés dolgot tudnak, persze ez nem jelenti hogy nem is fognak többet megtudni, a következőre kicsit felnevet miközbe felgyorsítja a lépteit és a lánnyal szembe kezd el hátrálva menni*
-Áh dehogyis csupán gondoltam kipróbálom azt amit te mondtál.. de azt hiszem nem fogtalak meg vele*mondja félmosollyal majd ismét be oldalaz a másik mellé és folytatják tovább az utat. A nő gondolataira csupán elmosolyodik egy egy foszlány eljut a tudatáig de nem mondhatni hogy olvasni akarna a gondolatokba, lehet egyfajta játéknak fogja fel hogy ember módjára ismerje ki a másikat. Több meglepetést rejt*
-Ó világért se akarom hogy kevesebb véred legyen*mondja vidám hangnembe de belül már lejátszódnak a képek ahogy feltépné az ereket és addig szívná ameddig van benne vér... persze a gondolatok sodrából ismét a nő billenti ki de ez szemén nem látszik*
-Arra vagy kiváncsi hogy valóba vérre megyek e?*kérdezi amikor a másik kicsit közelebb jön ~játszik a tűzzel és még ő se tudja~*harap kicsit az alsó ajkába a gondolatok alatt, miközbe elérnek a park felé*-És mennyire sokat? Amúgy meg ismered a mondást a szép alma is takarhat rohadt bensőt*feleli fejét oldalra döntve*-Veheted szigorúan pozitívnak a kritikát*válaszol félmosollyal elvégre ténleg nem rosszból mondta, csupán a lány érdekes, hogy ez mit vonhat magával az meg már nem arra vonatkozik hogy a lány jó vagy rossz benyomást kelltett volna Nilben*-Inkább úgy mondom hogy hasonlítasz egy régi ismerősömre... ő is "más" volt *mondja kicsit már keserűbb mosollyal az arcán*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 5:10 pm

*Amikor a férfi felnevet, kicsit furcsán néz rá eleinte, majd meghallgatja a további szavait is. *
- Hát lehet, hogy az vagy, de attól még engem nem kell annak hinned, így inkább pár dolgot megtartok magamnak. *egy apró mosoly a férfi felé, majd sétál tovább mellette, legalábbis egy ideig, majd amikor Nil elé megy és úgy hátrál, kicsit érdekesen alakul a beszélgetés. *
- Vigyázz, még a végén elesel és akkor lehet, hogy megmosolygom a szituációt. *persze most is mosolyog, de akkor nem titkolná el, hogy miért. *
- Egyébként engem a saját taktikámmal nem lehet megfogni, mással próbálkozzál, hát ha az beválik. *közben a férfi visszatér mellé és most már normálisan haladnak tovább a park árnyékában, ahol nincsen senki se rajtuk kívül. *
- Ez igazán kedves tőled, de egyébként nem is lesz kevesebb vérem. Nem vagyok annyira adakozó, azt ki kell érdemelni. *most már nem mosolyog, csupán csak szemei csillognak kíváncsian az idegen felé. *
- Amúgy meg nem vagyok rá kíváncsi, mivel tisztában vagyok vele, hogy csak te is belementél a játékba és azért reagálsz így a szavaimra. Meg is merném kockáztatni. *de még se tesz semmit, viszont egy jelenet végigfut az agyán, amikor megvágja magát a kardjával, csak egy kicsit és úgy tartja a férfi felé. De ezt nem akarja, így nem is tesz semmi ilyesmit, majd talán akkor, ha a beszélgetés úgy alakul. *
- És én nem hiszem azt, hogy a külsőd mögött rohadt benső lakozna. *jegyzi még meg, majd a pozitív kritika hallatán most ismét elmosolyodik. *
- Egy régi ismerős? Ki volt ő számodra? És mi van vele, már nem találkoztok… vagy történt vele valami? *újabb kérdéseket tesz fel a férfinek, majd kiszúr egy padot és szépen odasétál. Nincs kedve még elbúcsúzni az idegentől és fogadót se akar még keresni az éjszakára, az még tényleg ráér. Így hát leül a padra, egyik lábát átveti a másikon, kicsit megigazítja kósza tincseit. Tehát először összefogja haját, majd utána ismét szabadjára engedi és végül a szemek ismét a férfire figyelnek teljes mértékben. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 5:59 pm

-Hmm te dolgod nem akarok belemászni a privát szféráadba vagy effélébe*mondja kicsit félmosollyal a lány fele lehet hogy kicsit ugratja is ezzel a szöveggel lehet hogy nem igazából csak ösztönösen cselekszik és beszél. Kiszámíthatatlanul, persze attól méglehet vicces*
-Hát ha elesek akkor maximum lesz nevetség tárgya de nem akarom elrontani a kedved azon biztos állítással hogy nem fogok elesni*mondja komoly arcot vágva viszont derűs hangon a nő felé*
-Hmm a mással?Például? Az én saját taktikámat nem ajánlom senkinek*mondja kicsit tömören hogy miért? jó kérdés , sok oka lehet de egy biztos a férfi tudja.. VAgy mégse?*
-Jobban is teszed amúgy erre a vérbankok se fizetnek sokat a vérért*teszi hozzá félmosollyal kicsit különös csillanással a szemébe*~bár biztos megvan annak is a különleges íze~*kis gondolatmenet a séta közbe, talán azért nem csinált eddig semmit mert nemrég táplálkozott. Ha szomjas lenne akkor mi leenne,? ezt nem lehet megmondani de lehet nem ilyen nyugodt körülmények mint most., A válaszra kcisit felhúzza kiváncsian a szemöldökélt*
-Hmm ténleg? lehet hogy igazad van lehet hogy nem elvégre ki tudja ki kinek a játékába ment bele*feleli félmosollyal kicsit halkabb szavakkal is talán mitn eddig*-Erre mondhatnák sokmindent lehet mert nem ismersz azért mondanád de lehet azért mert talán ki ismertél... az is lehet hogy ki akarsz ismerni*mondja szimpla játékos találgatások közepette miközbe arca mosolyra húzódik. Nem túl szélesre de látszik hogy eléggé derűs a lelki világa. Legalábbis úgy látszik*
-Csak egy lány*feleli a kérdésre bár kicsit elferdítve a tényeket hiszen a nyaklánca még mindig rajta van mégha most nincs is szem előtt, az arcán látszik is hogy pillantanyilag elkomorul, ő is a pad felé megy de csak lábával megtámaszkodik a pad szélébe majd kicsit előrébb hajol kezeit a térdére támasztja és úgy figyel le a lány felé *-Megölték*feleli egy kissebb arcrezzenéssel szeme egy kicsit talán a távolba is réved de csak egy pillanatig. Ezután ismét a lányra néz*-Gondolom te is vesztettél el már fontos embereket szóval nem nagy cucc*mondja persze a végével még ő maga se ért egyet*
-

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 6:17 pm

- Dehogy mászol, akkor úgy is szólnék… *a lány soha nem hagy szó nélkül olyan dolgot, ami zavarja, tehát Nilnek se kell aggódnia, megtudja ő, ha túl sok mindent kérdez. Amikor pedig megtudja, hogy a férfi nem szándékozik elesni, akkor csak vállat von. *
- Kár, akkor majd talán máskor. *egy apró, sejtelmes mosoly, de nem mondd mást, inkább a férfi következő szavaira figyel fel. *
- Pedig engem érdekelne, nagyon is. *felesleges lenne többet csacsognia, hiszen ha Nil meg akarja mutatni neki, hogy milyen is az ő saját módszere, akkor úgy is meg fogja, ha pedig nem, akkor nem kerül rá sor. *
- Ezzel csak nem arra akarsz utalni, hogy te is játszol? Upsz, azt hiszem, hogy lebuktam. Elárultam magam, hogy valamilyen szinten én is játéknak érzem ezt a mai találkozást. *na ná, hogy játéknak számít, hiszen egy új helyen még senki se ismeri, így hát nyugodtan kibontakozhat. Munkát még nem kapott, tehát addig ilyen szabad, amíg tényleg lehet. *
- Egyébként pedig nagyon szeretnélek majd kiismerni, de nem fogom elkapkodni a dolgot. *csupán csak ennyi a reakció a férfi gondolatmenetére, majd leülnek a padra és amikor Nil a távolba mered és megosztja Lisianthussal a gondolatait és az emlékeit valamilyen szinten, akkor a lány egy picit elhallgat, majd bólint. *
- A halál tényleg nem nagy dolog, de annak fájdalmas, aki a szeretteit veszíti el. *mondja, majd elmosolyodik és a férfi vállához ér. Kicsit hátrébb húzza, majd egyik kezét elveszi és a férfi ölébe fekszik be. Lábait, melyen fekete csizma található felteszi a padra és most ha minden igaz, akkor Nil öléből pislog fel a férfire. *
- Egyébként én még senkit se szerettem úgy, hogy fontos legyen számomra a halála. De ezek szerint te igen, részvétem. *szemein látszik, hogy tényleg komolyan mondja, de a titokzatos ragyogás továbbra se tűnik el. Kezével kicsit feljebb nyúl, majd végigsimít a férfi arcán. *
- Nagyon hideg az arcod, csak nem fázol? *kérdi érdeklődve, de szemeit le se veszi a másikról. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 7:04 pm

-Biztos?*kérdezi meg meg csillanó szemmel elvégre ki tudja hogy mennyire is kérdez olyat ami nem rá tartozna, node igazából ez mikor érdekelte? Jókérdés naptól függően volt a modora is. Ezen nem igen tudott válltoztatni soha, a következőre csak bólint *
-Hát majd egyszer bemutatom.. egyszer*mondja kicsit megismételve félmosollyal, elvégre lehet hogy az az egyszer 5 perc múlva lesz lehet 5 nap lehet soha, nem lehet tudni nála.A kérdésre félmosollyal rázza meg a fejét*
-Nem utalok rá. Én mondom *mondja miközbe kicsit felnevet az "elszólásos dolgon*-Az élet is egy nagy játszótér, ami tele van játékkal, csak a nagyrésze nem annak fogja fel*mondja félmosollyal kicsit komolyabb hangon bár ha belegondol számára még a halál utáni lét is csupán játék. Olyan játék ami miatt még szenvedhet is sőt szenvedett is, míg kitanulta a játék szabályokat*
-Ki ismerni? Azt mondják mire valakit ki ismersz egy élet is kevés... bár ebbe azért bele tudnák kötni. Rajtad áll*mondja a végén szokásos félmosolyt húzva, a halállal kapcsolatos mondatokra csak bólogat*
-Néha fájdalmasabb is mint aminek hiszik, főleg ha előtted ölik meg és nem tudsz tenni semmit*mondja egy kissebb vállrántással most már csendesebben de nyugodt tiszta hangon, aztán a nő az ölébe fekszik a férfi pedig először kicsit komolyabb arccal néz le majd oldalra dönti az*-Néha csak gyengíti az embert, ha valakihez túlságosan kötődik. Szerencsés voltál.*mondja a részvétre csak egy szemrebbenéssel reagál*-Régen volt*mondja kicsit komolyabb hangon az arcát nem húzza el viszont a kérdésre kicsit felnevet.*
-Hideg akár a halál. Szép kis asszociáció nem? ~és mennyrire igaz....~ néz egy darabig a másik szemébe fúrva a pillantását*-Nem mondhatni*mondja félmosollyal*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 7:22 pm

- Természetesen. *egy apró bólintással ad igazat szavainak, ha már Nil visszakérdezett. De minek? Teljesen felesleges volt. Férfiak, erre csak ennyi az egyszer, logikus magyarázat. *
- Egyszer… hmm és ha én most akarom? Na jó, mindegy, úgy látom, hogy még nem érdemeltem ki… akkor majd egyszer. *nem gondol arra, hogy ennek negatív hatása lehet, így hát kicsit csalódott arcot vág. Na de valószínűleg ez a férfit nem fogja érdekelni, így hát sétálnak tovább, teljes nyugalomban. *
- Az élet amúgy az én számomra is játszótérnek minősül, de azért vannak olyan dolgok is, amiket nem veszek játéknak. *ilyen például a halál. Lisianthusból senki se nézné ki, hogy egy nagyszerű bérgyilkos. Vajon miből tartotta volna fent magát egész eddig? Szülei se voltak, szerelme se. Nem is akart soha, mert akkor könnyen megállíthatták volna, így viszont, hogy csak szórakozott a férfiakkal és ezzel saját vágyait is kielégíthette, nem okoztak neki gondot és ha valaki meghalt miatta… na az már nem az ő baja.
Közben már odasétálnak a padhoz és le is ülnek rá. Ekkor tudja meg a nő, hogy a férfi szerelmét, aki minden bizonnyal a kedvese volt, előtte ölték meg. *
- Az elég fájdalmas lehetett ~ én is csináltam ilyet ~ *de ezzel nem fog büszkélkedni. Viszont új életet se szeretne kezdeni. Az eddigi élete nagyon is jó volt a számára, tehát minek változtatna rajta? A férfit egy kicsit sajnálja, de különösebben nem hatja meg. Az már a múlt és most a jelenben vannak. Így hát nem figyelve az elkomolyodó arcra, Nil ölébe dől és onnan figyel fel a szép szempárra. *
- Akár a halál? Nem is tudom, most hogy mondod, nem mondasz hülyeséget. *gondol vissza régebbi áldozataira, akiknek megfogta már halott testét és Nilé tényleg hasonlít hozzájuk. *
- Egy forró tea majd minden bizonnyal sokat segít. *egy apró mosoly és amikor a férfi is figyelni kezdi, akkor érzi azt, hogy most jött el a búcsúzás pillanata. Kiszáll Nil öléből, majd felkel. *
- Köszönöm, hogy elkísértél idáig, de szerintem innen most már egyedül is elboldogulok. Majd még látjuk egymást, további kellemes estét! *köszön el egy biccentéssel Niltől és most nem akarja megpuszilni a férfit, se semmilyen játékot nem kezdeményez vele, hanem egyszerűen hátat fordít és megindul a belváros felé, ahol valószínűleg lesz majd egy fogadó, ahol álomra hajthatja a fejét. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 7:38 pm

-Vagy talán csak én nem akarom megmutatni*mondja kicsit komolyabb hangon de még mindig nem barátságtalanul, megvannak az okai hogy még miért nem mutatta ki a "foga fehérjét" mondhatni vár a pillanatra*-Szerintem nincs különbség az egész egy nagy játék.. vegyük az életet vagy a halált ahol a sors marionettbábuiként függünk egy olyan damilon ami bármikor elszakadhat*mondja természetes hangnembe mintha csak az időjárásról csevegnének. Tudja hogy így van legalábbis azt hogy van élet egy bizonyos halál után... hogy utána mi jön még nem tudja.. de szeretné tudni.*
-Csupán gyűlölettel töltött el. A fájdalom elmúlik a harag soha*mondja félmosollyal most már tény hogy nincs miért szomorúnak lenni hiszen már régen volt talán nem is ebbe az életbe ezen a földön. Legalábbis a férfi emlékei már mint egy elégett fénykép darabka világítanak valahol a sötét elme legmélyén ahova bizony nem sok fényt enged be*
-Tudom hogy nem mondok... *mondja egy hangárnyalattal komolyabban miközbe szemei a másikra szegeződnek, lehet hogy egyre többet árul el a sorok között? Végülis ameddig a nő nem hisz a "babonákba" addig kár aggódni emiatt*
-Azt hiszem azzal már kicsit levagyok késve.. de bizonyára segítene*mondja félmosollyal barátságos arcon de arra nem szól semmit amikor a másik feláll, és elindul csupán figyeli nem veszi le róla a szemét, talán a nő is érezheti hogy egy szempár szinte a tarkójára ragadt*-Csak mész egyik helyről a másikra néhol meg meg állsz kihasználod a környezet adta lehetőségeket aztán tovább állsz... Ebből a városból nincs tovább*mondja kicsit fura hangsúllyal mintha a szomorúság keveredne valamilyen különös sötét talán puritán őrülettel. Ha a nő hátra néz a férfi még mindig figyeli*-Azt mondtad őrültnek néznélek ha elmondanád miért mondtad azokra a lényekre hogy sajnos nincsenek..... Mivan ha maga az őrület az ami itt uralkodik és nem a józan ész?*kérdezi és minden bizonnyal a nő is érezhei hogy bizony valami megfordult, legalalábbis most látszik hogy a férfi nem beszél viccből*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 7:49 pm

- Igen, erre rájöttem… ~ csak nem így fejeztem ki magam ~ *teszi hozzá még gondolatban, viszont amikor Nil kifejti a véleményét az életről, a halálról és a játékról, ismét csak kicsit furcsán néz rá. Egyre többet beszélgetnek és egyre több furcsaság derül ki a férfiről és bizony ezt Lisianthus is tisztán látja, még ha nem is beszél róla. Mindenesetre most már nem olyan közvetlen az idegennel, mint eddig, kicsit távolabb marad tőle. *
- Akkor jó, fő a magabiztosság. *egy apró mosoly, majd lassan felkel a férfi öléből és most már indul is a saját útján. Valahogy úgy gondolta, hogy eddig ő kereste igazán a beszélgetés fonalát a férfivel és hogy ő próbálkozott minél többet társalogni, ezért amikor Nil nézi és tovább beszél hozzá, igen csak meglepődik és az egyik fa mellett megáll, majd hátrapillant. *
- Nincs visszaút? Kacagnom kell ezen, mindenhonnan van, de én nem akarok visszamenni sehova se, csupán csak haladok tovább. *egy apró mosoly, majd ismét előre fordul és tesz még pár lépést, de ekkor Nil igen furcsa dolgot kérdez tőle. A nő léptei lelassulnak, de nem fordul meg, csupán csak agya jár, de az nagyon sok helyen. *
- Szerintem túl sok időt töltöttél itt Nil, menj el kikapcsolódni. *nem fordul vissza a férfihez és nem zavarja, hogy az őt nézi, inkább sétál tovább és bizony most már elhatározta, hogy nem fog megállni és visszafordulni az egyre furcsábban viselkedő férfi felé. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 8:14 pm

*A lány úgytűnik ténleg nagyon magabiztos és racionalista annak ellenére amit még a beszélgetésük elején mondott, a férfi most már csak mosolyog, valahogy sejti hogy ez az éjszaka hosszabb lesz beszélgetések terén mint ahogy ő vagy méginkább ahogy a nő tervezte. Elvégre a játéknak még koránt sincs vége*
-Hát az mindig jól jön de valamikor mégnagyobb veszélybe sodorja az embert mint kéne*mondja kicsit félmosollyal majd a nő meg is indul, az elmondottak után nem hinné hogy a lány szó nélkül elmegy és ez nem is lett így, arcán lévő félmosoly újra felsejleni látszik*
-És szeretnéd is látni hogy mi van tovább?*kérdezi bár a mosoly azt jelenti hogy a másik még mindig nyugodt. Vagy csak tetteti? Jó kérdés de még lesz idő rájönni a válaszra csak kicsit felnevet, de hangja elhal a kis északról érkező széllel. A nő nem nézett hátra de ha megtette volna már nem látná a férfi alakját, viszont ahogy halad előre egy fa árnyékából megint a vámpír alakja kezd felsejleni elállva az utat*-Mégis hova? Még mindig nem érted?*kérdezi egy lépést közelítve a nőhöz de nem látszik rajta hogy támadni akarna e vagy sem*
-Túlsok időt igen.. azt hiszem ténleg túlsokat, de még korántsem eleget. Messze van még a tisztítótűz*mondja egy fájdalmas félmosollyal miközbe még egy lépést tesz*-Mire gondoltál amikor azt mondtad hülyének néznélek ha elmondanád?*kérdezi megint még utalva a vámpír démonos kérdésre amit az elején kérdezett*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 8:26 pm

- Hogy szeretném-e látni? Természetesen. *feleli egyszerűen és még mindig mosollyal az arcán, majd már sétál is tovább, egyre jobban eltávolodva a férfitől, legalábbis eddig így gondolta. Viszont amikor Nil megjelenik előtte, reflexszerűen pillant vissza a megüresedett padhoz, utána pedig ismét a férfire pillant. *
- Ezt meg hogy csináltad? *fogalmazódik meg benne a kérdés, majd amikor meghallja, hogy még mindig nem ért valamit, enyhén felvonja szemöldökét. Megáll, nem megy közelebb Nilhez, viszont nem is kezd el távolodni, ahogy azt sokan mások tennék. *
~ Még én se vagyok ilyen halk és gyors… ~ *gondolja, viszont amikor a férfi ismét elég furcsákat mondd és közelít felé, egy gyors pillanattal körbenéz, hogy felmérje a helyet. *
~ Csak én gondolok megint hülyeségekre. ~ *próbálja hitegetni magát, de a szavak visszhangoznak tovább a fejében. *
- Azok az én gondolataim voltak, nem fogom megosztani veled. És te meddig akarsz még követni? Ha jól emlékszem, te mondtad, hogy este elég sokan járnak errefelé és úgy mondtad, mint ha félnél valamitől. *ismét egy apró mosoly, majd lassan elkezd közeledni a férfi felé. A cél, hogy amikor elé ér, akkor szépen kikerülje és haladjon tovább az eddigi útján, viszont keze kicsit megfeszül, hogy rögtön ki tudja rántani a kardját, ha baj lenne, de valahogy nem tudja elhinni, hogy gond lehet. Nil szimpatikus a számára, nem hinné, hogy bármivel is próbálkozna.
Hát igen, ebből látszik, hogy a 20 évével még igen fiatal és naívság is szorult belé, pedig próbál nem az maradni. Viszont ha ismét csak egy játékról van szó, akkor hülyén se szeretne kijönni a helyzetből. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 8:41 pm

-Lehet hamarabb fogod mint látnád*ez kb az utolsó mondata még a pad felől aztán nem sokára egy kicsit távolabb kicsit más helyzetbe bukkan fel. A másik reakcióján nem mondhatni hogy túlságosan meglepődne hiszen megmutatott valamit amit lehet hogy nem kéne hagyni hogy a nő esetleg tovább adhasson*-TE akartad hogy mutassam meg hogy én hogy játszok*mondja fejét oldalra döntve talán még mosolyog is de a szemébe már nem látható az a különös csillanás csupán különös hideg talán szomorú mosoly, hallgatja a gondolatait mintha valami különös rádióantennán húzna át hozzá az információ az utolsó gondolatra miszerint csak ő gondol hülyeségekre kicsit ellazul az arcizma majd megcsóválja a fejét, de nem mond semmit érezhető hogy mintha a gondolat mikéntjére nyilatkozott volna meg ezzel a mimikával*
-Nem muszály megosztani. *mondja miközbe kiegyenesedik majd szemét a másik szemébe fúrja, a kérdésre nem felel miszerint meddig akarja követni de a következőre már annál inkább*
-Mondjuk inkább tartásnak félni mitől kéne félni.?A haláltól?. Lehet az inkább álldás lenne*mondja miközbe lassan felnevet de hamar abba is haggya. Amikor a nő közeledni kezd és ki akarja kerülni a férfi csak lassan kinyújtja a kezét, kiváncsi hogy a nő előveszi e a fegyvert... Talán harc is kialakulhat talán nem ki tudja még mi lesz ennek a vége, a férfinak még a megsemmisülés is átfut az agyán.. vajon szeretné? Jó kérdés lehet megintcsak a vér hajtja. Mindez persze majd a másik reakciójából fog kiderülni aki úgytűnik még mindig túl racionális ahhoz hogy tudja mibe is csöppent*
-Csak azon gondolkozok hogy azért nem mondod el mert félsz vagy mert azt hiszed úgyis mindegy.. esetleg valami más?*kérdezi lányt követve a pillantásával*-Régen én is azt hittem hogy a racionalitás minden táptalaja ma már tudom nincs isten.........

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 8:55 pm

*Miközben gondolkodik azon, hogy Nil vajon hogy csinálta az elébe kerülést, a férfit nézi és amikor az megcsóválja a fejét, hírtelen ledermed. Arcán most már semmilyen érzelem jele se látható, legalábbis egy kis ideig, utána viszont talán egy apró félelem is felmerül benne. *
~ Ez nem lehet igaz, tényleg nem lehet… ~ *még mindig nem hátrál, csupán csak nézi azt az arcot, amit megérintett és akinek még egy játékos csókot is adott. Valahogy olyan hihetetlen a számára az, hogy ez a férfi úgy viselkedik, akár egy nem e világi lény. Lassan közelít felé, de amikor kikerülné, a férfi keze állja útját. Lepillant a kinyújtott kézre, majd utána ismét a férfi szemére néz, amiből semmit se tud kiolvasni. *
- Mit szeretnél tőlem? *kérdi halkabban és a kérdést most úgy érzi, hogy meg kell válaszolnia. *
- Mint oly sokan, mindenki kíváncsi. Sokan félnek ezektől a lényektől és sokan kíváncsiak rájuk, viszont kevesen vannak azok között, akik csatlakoznának hozzájuk. Az örök élet pedig kecsegtető dolog, de persze vannak benne negatív dolgok is. Például, hogy csak éjszaka létezhetnek a vámpíroknál, a farkasembereknél meg ugye az átváltozás, na meg még rengeteg ilyen lényről olvashatunk és természetesen én is sokat kutattam ezek után és végülis addig jutottam, hogy nem léteznek. *fejti ki kicsit bővebben is a választ, majd megfogja az előtte lévő kezet és lassan elkezdi lefelé tolni, hogy ezzel szabaddá váljon Lisianthus számára az út. *
- Értem. Most viszont jobb lenne, ha tovább engednél, mindkettőnk érdekében. *pillant fel ismét Nil kezéről a férfi szemeibe. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 9:20 pm

*Erre a reagációra számított legalábbis részbe a 90% már hanyatt homlok futna a másik irányba de a lány nem, van benne kurázsi.. vagy kíváncsiság? Kitudja*-Még mindig meg akarod magyarázni azt amire nincs magyarázat?*kérdezi oldalra döntött fejjel miközbe a másikat figyeli. A kérdés ténleg fogós.. mit szeretne? Ő se tudja hiszen ez az ember se több mint a többi viszont részben más ami viszont nem mondhatni megfogta kicsit a vámpírt... a kérdés hogy ezután mit tesz*
-Őszintén? Most is azon gondolkozom. *mondja és ez igaz is hiszen valamit szeretne ha nem már megölhette vagy szabadon is engedhette volna és nem állja útját de nem így tett. Nem lehet tudni hogy miért talán ő sem tudja, csupán hallgat az ösztöneire hiszen azok vezetik. A válaszra kicsit félmosoly öltődik az arcán valami ilyesmire számított és mégse, hiszen nem látszik hogy félne*
-És hogy többé már nincs tükörképed, hogy nem élhetsz normális emberi életet az ételt amit megeszel méregként hat rád, imádod és gyűlölöd az éjszakát a nap elől meg el kell bújnod hidd el 400 év távlatából el lehet mondani hogy egy idő után több a gyötrődés mint a jó... a végén már csak az éhség marad. Az örök létbe ami már koránt sem örök élet. Halott vagy csupán itt jársz az élők között *vág bele a lány mondatába*-Te ezt akarnád?*kérdezi miközbe a lány próbálja eltolni a kezét. Egy ideig úgy tűnik a férfi enged de nemsokára a kar vissza fele kezd el mozogni*-Azt hiszem máris túlságosan megismertél*mondja komoly hangon miközbe a lányt a vállainál fogva a fának szegezi, miközbe ő pedig közelebb lépve a válla fölé hajol, ha a nő éppen az arcát nézi láthatja ahogy a nagyra nőtt szemfogak előbukkannak és a férfi szemszíne is teljesen eltűnik kizárólag csak a szemfehérjét látni. Valamiért viszont még meg tesz semmit, inkább elengedi de nem távolodik*-És most? *elég furcsa kérdés lehet pont ilyenkor talán abba bízik hogy a nő megvédi magát talán esélyt adhat rá hogy meghalljon Nil.. bár ezt kétli mert ha ő nem a fenevad megvédi a testét de egy próbát mindenképp megér. Ha pedig nem akkor is bekövetkezik.

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 9:34 pm

*Most már nem beszél annyit, mint eleinte, csupán csak akkor válaszol a férfi kérdésére, amikor már oly sokadszorra kérdezett tőle. De most sincs lehetősége teljes választ adni, hiszen Nil a szavába vág és ezzel bebizonyítja Lisianthusnak azt a gondolatát, amiben nem hitt. Azaz régen még hitt, de aztán megtanult úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy ezek a lények nem létezhetnek. Viszont amikor végighallgatja a férfit, akkor halk sóhaj és próbálja eltolni a kezet, ami csak nem ereszti el. *
- Nem is tudom, hogy akarnám-e… nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt megkérdezik tőlem. *feleli őszíntén és még talán egy mosoly is észrevehető lesz az arcán, de amikor a fának szegezik, egy kicsit megremeg. Megijedt volna? Nagyon valószínű, azért erre nem számított. Nem nyúl a kard után, csupán csak a férfit figyeli, annak előbukkanó, tűhegyes fogait, majd pedig a fehér szempárt, ami már nem oly csábító, mint amilyen nem is olyan régen volt Lisianthus számára. *
- Kár, hogy nem közeledtél így akkor felém, amikor még azt hittem, hogy te is csak egy ember vagy. *mondja, majd a kérdés után Nil elengedi a vállait. A lány felpillant támadójára, akit lehetséges, hogy most lát utoljára, majd megigazítja haját, ezzel elhúzva azokat a vörös tincseket a nyakától, amik útban lehetnek a vámpírnak, majd közelebb hajol Nilhez és megpuszilja annak nyakát. *
- Ölj meg ha szeretnél, de ha magányos óráidban vágynál valakire, akkor az örök élet ajándékáért cserébe bármit megkaphatsz tőlem. *feleli, majd eltávolodik a férfitől, elfordítja fejét, de úgy, hogy a nyakán lévő erek még jobban kidermedjenek. Esze ágában sincsen megtámadni Nilt, hiszen régóta örült volna egy ilyen ajándéknak, amit talán most megkap, de az is lehet, hogy az élete ezekben a percekben ér véget. *
- Tudom, hogy kívánsz, hogy kívánod a véremet, akkor pedig ne várj tovább ~ vagy még a végén túl késő lesz ~ *gondolatban ismét hozzátesz egy kicsit, hiszen ha még pár percig ebben a helyzetben maradnak, akkor lehetséges, hogy Lisianthusban még is felmerül majd az élni akarás gondolata és még is megtámadja a vámpírt. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 10:00 pm

*Komolyabbra válltozott a helyzet ezt már a férfi is észre vette. A nő is már máshogy áll a dolgokhoz úgytűnik végre kezd hinni a hihetetlenbe... És még tetszik is neki*
-Én se gondoltam hogy valaha megkérdezem valakitől, ne keress racionális magyarázatot*mondja komoly hangon ő olyan amilyen mondhatni ahogy a szél változik úgy ő is ez ellen nem lehet mit tenni*
-Nekem egyálltalán nem az... akkor lehet hogy másképp lett volna minden... mondjuk úgy hogy az ezidő alatt történtek miatt is döntöttem így*mondja bár lehet hogy ha ténleg így ment volna ki a lány már halott lenne most még mindig vacilál, és az éhsége egyre nő*
-Csak lassan behunyja a szemét majd félmosollyal válaszol a másik szavaira*-Nem számít semmi úgyis halott vagy csupán még hosszú a sor a pokol előtt*mondja miközbe még közelebb hajol. Érzi hogy a másik nem ellenkezik nem is fogja megtámadni. Még legalábbis nem... mondhatni az étel kínálja magát ezt nem hagyja ki főleg ha már ilyen messzire elment, a lány következő mondatánál viszont valami végleg elszakad és a férfi szája rettenetes sebességgel tapad a nyakon elvonuló érre, Először csak belemélyeszti a tűhegyes fogakat majd egy mozdulattal feltépi az amúgy sem vastag bőrréteget, minek következtébe a vér szinte patakogba tör fel, persze nemsokáig hiszen a száj nemsokára ismét rátapad és szívni kezdi a vért. Ő nem élvezetből ől kizárólag a fenevad irányítja ilyenkor elveszíti a teljes önkontrollt is, nem mondhatni hogy lassú inkább mohó vadállatias közbe másik kezével megfogja a nő tarkóját, még mindig nem tudja hogy megöli e vagy sem de az egyik fele azt mondja tegye meg a másik nem végül lassan már közel a teljes vérveszteség és a férfi elkapja a fejét és egy teljes percig figyeli a másik haláltáncát, nem engedi elesni keze még mindig a tarkóján és fogja. Időközbe a szemei is vissza nyerik az eredeti színüket majd lassan kis vért köpve ki szólal meg*-Ezt akartad? Pokolra fogsz még kívánni ezért*mondja majd lassan elengedi a lányt aki valószínüleg vagy eldől vagy lecsúszik a fa törzsébe. A férfi lassan fogja a nő kardját majd azzal vág sebet a csuklóján, arcizmai se rezdülnek végül úgytűnik utat vágott a vérvörös folyadéknak. Ezután lehajol a nő mellé aki valószínüleg még mindig él majd a sebesült végtagot a szája elé nyújtja*-Tudod mit kell tenned*mondja most már komor pillantásokkal a másik felé*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 10:28 pm

*Úgy tűnik, hogy szavai hatottak a férfire, mivel behunyja szemeit és elég hamar már bele is mélyeszti hegyes fogait a puha bőrbe. Lisianthus csak felszisszen, viszont amikor a bőrét kitépik a helyéről, akkor felkiált fájdalmában. Könnycseppek jelennek meg arcán és érzi, ahogy forró vére patakként csordogál le a nyakáról és piszkítja össze ruháját is. Na persze nem sokáig, mivel Nil már közelít is ismét. De a fájdalom következtében a lány nagyon erősen szorítja meg az előtt álló vámpírt, ahol éri, tehát egyik kezével a kezét, a másikkal pedig a derekánál. Viszont ahogy egyre kevesebb lesz a vére, úgy engedik el a férfit a szorító kezek, majd pedig egyszerűen maga mellé csúszik és hagyja, hogy Nil kiszívja a vérét, akárcsak egy bábunak. Most már tehetetlen, a fájdalmat se érzi már úgy, ahogy eddig. Viszont a könnycseppek még mindig látszanak az arcán. Lisianthus most már tudja, hogy meg fog halni, viszont amikor a vámpír még is abbahagyja a vérszívást és ránéz, akkor igen csak meglepődik. Ránéz, igen csak élettelenül, de már ahhoz sincs ereje, hogy válaszoljon. A sebből a vére még mindig csordogál, legalábbis az a maradék, amit Nil még benne hagyott.
Ha a férfi most nem tartaná, biztos, hogy azonnal össze esne és még annyi ereje se maradna, hogy segítséget hívjon, egyszerűen nem érzi a saját testét. Csak néz szembe a fenevaddal, akinek szeme most már normálisan fest, viszont az arcát a lány vére piszkítja.
A kérdést tisztán hallja, de hogy válaszoljon rá, az lehetetlen. Csupán csak behunyja szemeit, beletörődve ezzel sorsába, a végső halálba. Amikor el lesz engedve, akár egy rongy, úgy dől oldalra és elég nagy puffanással csapódik neki a földnek. Kicsit felnyőg, de más reakció nincs, egészen addig, amíg meg nem látja a hozzá közelítő kezet, ahonnan most lassan csordogál a vér. Felé van nyújtva, most még is meghátrálna. Visszakozik, így utolsó erejéből ellöki – azaz inkább eltolja egy csöppet – a vámpír kezét, jelezve, hogy inkább hagyja meghalni. Ő nem akar ilyen fenevad lenni, másképp képzelte el a dolgokat, nem így. *