Fallenlore park

*Igaz Catherine szeret beszélni, de azért nem beszél mindenről. A múltját nagyon titkolja és csak annak meséli el aki közel áll hozzá. Eddig egy ember tud róla, az a nő aki nyolc évesen befogadta.*
-Nem zavar? A legtöbb embert zavarni szokta és vagy szó nélkül elmennek ilyenkor, vagy kiakadva kijelentik, hogy hagyjam abba, mert szétrobban a fejük.*Neveti el magát. Na ja a legtöbb ember akinek elkezdett sokat mesélni mind így reagált, ezért sem tud már sok mindenkivel rendesen beszélni. De ha Garciát nem zavarja akkor nem fogja vissza magát, de nem akarja, hogy a fiú is úgy menjen el ahogy mások szoktak.*
-Hát az én otthonom sem egy leányálom, de nem panaszkodom, mert rosszabb is lehetne.*Rántja meg egy picit a vállát miközben mosolya is eltűnik arcáról és a füvet kezdi el tépegetni a földből, majd hirtelen a fiúra pillant egy halvány mosollyal.*
-Mindenki tud valamiről mesélni, de az más kérdés, hogy akar e.*De persze nem faggatja a fiút. Ha nem akar mesélni, akkor tiszteletben tartja azt és ő mesél, bár továbbra is tart attól, hogy ezzel untatja a fiút.*
-Szoktál szórakozóhelyekre járni este?*Dönti kicsit oldalra a fejét és úgy pillant érdeklődve Garciára. Szívesen elhívná, ha a fiú járna bulizni, eddig nagyon is jó fejnek tűnik és szívesen találkozna vele máskor is *

*Ő nem nevet fel, csak egy halvány mosoly jelenik meg arcán, majd igen komolyan meg is szólal.*
-Oh én nem járok sehová ismerkedni, a munkám miatt találkozok ilyen emberekkel na meg tudod a legtöbb aki leáll velem beszélgetni az pasi és ők nem akarnak mást mint Azt, így őket idegesíti, ha sokat beszélek, de gondolom ezt érted, hogy mért. De már volt időm megszokni, most már nem is állok szóba ilyenekkel, csak elvégzem a munkám.*Ismét elmosolyodik egy kicsit.Csak akkor meséli el, hogy mit is dolgozik, ha majd rákérdez Garcia. Nem titkolja a dolgot, de nem tudja, hogy érdekli e a fiút és untatni meg nem akarja őt.*
-Ha érdekel elmondom….Ne tudom, hogy ismered e Will Predock Fogadóját, mert onnan körülbelük negyed órára lakom egy szűk, koszos, sötét utcában. Nem nagyon lehet eltéveszteni mert általában mindig nagy a forgalom, bár napközben ritkább és csöndesebb. A lakás amiben lakom egy nővel és egy kigyúrt alakkal picike, de kényelmes és ahogy az utcán is ott is nagy a forgalom, főleg este. Szerencsére külön szobám van és így bezárkózhatom oda ha otthon vagyok, bár igaz nem sűrűn vagyok ott, főleg nem este….*Továbbra is komolyan beszél, nála ez igen komoly téma. Igaz kicsit félrevezetően mesél a helyről, de erre nem is gondol, no meg nem fél attól, hogy valami baja esik ott, hiszen tényleg sokan járnak erre felé és az a kigyúrt pasas pont azért van ott, hogy őket megvédje *
-Hmmm kérdezzek?....Rendben. Mit szoktál csinálni mikor nem „élvezed” a Nap kellemes melegét?*Kérdezi egy mosollyal arcán. Persze a kellemes szót nem gondolta komolyan, de hát a fiú mondta, hogy őt annyira nem is zavarja a Nap.*
-Oh értem!*Többet nem is mond ezzel kapcsolatban, csak ha nem kérdez rá a fiú. Lassan felpillant az égre ahol nagy szürke felhők kezdenek el gyülekezni, ennek láttán Catherine arcán egy nagy mosoly jelenik meg.*
-Néézd felhők! Úgy tűnik zuhé lesz….Remélem minél hamarabb.*Szereti az ilyen váratlan zuhékat a hőségben. Általában ilyenkor kint szokott maradni egy darabig, amíg el nem kezd fázni vagy valaki be nem rángatja egy száraz helyre.*

-Igazából nem, nem érdekes. Vagyis néha igen, de sokszor unalmas….*Neki nem esik le, hogy nagyon is félreérthetően beszél és a fiú nagyon félreérti a dolgot és olyat hisz róla ami nem is. Ám figyelve a fiút eléggé elcsodálkozik. Nem érti mért néz úgy Garcia rá, így el is gondolkozik, hogy mi lehet a gond, majd egy kis késéssel le is esik neki a dolog amit egy hangos nevetéssel jelez is.
Nem hagyja abba hamar a nevetést amitől el is kezd fájni a hasa, majd pár mélyebb levegőt vesz és megszólal küszködve továbbra is.*
-Jaaaj neeem, én nem vagyok aaaz!....*Nem sértődött meg amiért azt hitte a fiú.Tudja, hogy ő fogalmazott rosszul, így teljesen megérti, hogy Garcia mást vett ki szavaiból és ezt a jó ízű nevetésével jelzi is a fiú felé. Mikor valamennyire már kap levegőt és a nevetése is alább hagyott vár még pár másodpercet majd egy hatalmas mosollyal arcán a fiúra pillant és tisztázza a dolgokat.*
-Szóóóval nekem nem Az a munkám. Isten ments, hogy az legyen. Sosem tudnám csinálni még ha a világot is adnák érte….Én felszolgáló, de néha pultos vagyok egy szórakozó helyen. Tudod odaviszem a vendégeknek az italukat, vagy keverek egy két koktélt….Ezért kérdeztem, hogy szoktál e ilyen helyekre menni, mert akkor mondtam volna, hogy jöhetnél oda, kapnál kedvezményt is. Ismerősöknek van egy kis kedvezmény, de eddig én sosem használtam ki, nincs kinek….*Tűnik el egy pillanatra mosolya, majd azonnal vissza is tér.*
-Szóval akkor remélem tisztáztuk a dolgot. Amúgy a nő akivel lakom Ő az és azért él velünk az a kigyúrt pasi, hogy vigyázzon rá, de egyben meg rám is vigyázz ezzel, na meg ha ennyi nem lenne elég még vannak tartalékaim.*Szélesedik mosolya, majd vissza is tér a fiúra.*
-Szóóval ha jól hallottam olvasgatsz és sétálgatsz….És mért szoktál sétálgatni? Vagyis gondolom nem mindig csak céltalanul sétálgatsz az utcákon…Persze, ha személyes dolgok akkor bocsi..*Inkább el is hallgat és a felhőket kezdi el figyelni. Már nagyon várja azokat az esőcseppeket.*
-Igen nagyon szeretem, főleg ilyen hőségben. De leginkább azért mert akkor olyan érzésem van, mintha minden megtisztulna, mintha mindent tisztán újra lehetne kezdeni…Bár igaz sosincs rá alkalmam, de lassan el fogom hagyni azt a házat és venni fogok magamnak egyet a spórolt pénzemből…. Csak a munkámmal nem keresek valami sokat…. De nem panaszkodom itt neked, nem akarlak untatni. *Megjelenik arcán egy halvány mosoly, majd az első villám meg is mutatja magát, pár másodperc múlva hangját is feltárja.*

*Kíváncsian és hatalmas mosollyal várja Garcia kérdését.*
-Igen igaz, de attól még, hogy kérdezel valami nem biztos, hogy meg is kapod rá a választ, így mondhatni mindegy, hogy mit kérdezel...*Most nagyon okosnak gondolja magát ami meg is látszódik rajta, de ez nem mondható beképzeltségnek, inkább viccesen kezeli a dolgot.*
-Igen ezt mondtam.*Bólogat is hozzá, majd el is hangzik a kérdés, amin meg is lepődik rendesen. Nem vár ilyen kérdésre, de azért továbbra is mosolyogva válaszol a fiúnak.*
-Nagyon kíváncsi vagy ám!....Tudod a főnököm, meg a nő sokszor mondta, hogy a környék ahol vagyunk meg ahol van a szórakozó hely veszélyes lehet esténként így tanuljam meg megvédeni magam. Főnököm egyik ismerőse felajánlotta, hogy megtanít pár fegyverrel bánni és mivel a tőrök használata ment nekem a legjobban, meg bevallom az is tetszett nekem a legjobban odaadott két gyönyörű tőrt. Ezek a tartalékaim amit amúgy sosem találna meg senki...*Igaz nagyon jó helyre rejtette el őket a szobájában mikor éppen nem viszi magával mint ahogy most sem, de erről Garciának nem kell tudnia Nem fél ezt elmondani a fiúnak, hiszen sok mindent nem tud kezdeni ezzel az információval és Cath nem is fog többet elmondani róla.
Catharine legszívesebben megállna a park közepén és ott várná meg a vihart, de mivel most nincs egyedül és nem is szeretne egyhamar hazamenni, így jó kislány módjára Garcia mellett elmegy a fedett helyhez, majd fel is sétál rá és onnan nézi tovább a vihart.*
-Olyan csodálatos a természet! Pár perce még ragyogott a Nap most meg....*Mutat a szürke felhők felé amik között szétszórva egy-egy villám jelenik meg egyre nagyobb esőcseppekkel és erősebb széllel.*
-Azt hiszem itt fogunk maradni egy darabig.*Mosolyog a fiúra majd le is ül a földre egyik vállát az egyik oszlopnak támasztva.*

-Neeem, nem baj.....Vagyis engem nem zavar, de aztán nehogy hamar megöregedj!*Neveti el magát. Nem bántani akarja a fiút és őt tényleg nem zavarja, ha Garcia kíváncsi sokszor ő is az szokott lenni és néha át is lépi a bizonyos határt a kérdéseivel, de most nagyon vigyázz erre.*
-Igen vigyáznod kell, bár nem tűnsz olyan gyengének lehet, hogy a végén én maradnék alul.*Bár azt nem tudja, hogy a fiú inkább a pisztolyok híve, amiket amúgy nagyon is utál. Ő jobban szeret harcolni akár tőrrel vagy a nélkül, mert ezzel az ellenfélnek is megadja a lehetőséget, hogy védekezzen a pisztollyal meg nem, mert egy golyó elől igen ritkán lehet elfutni.
Úgy tűnik a viharral együtt a két fiatal között a csend is megjelent. Catherine nem tud mit mondani a fiúnak, most valahogy inkább csak a vihart van kedve néznie. De úgy tűnik Garciának sincs túl sok kedve most beszélgetni, így nem is erőlteti azt.
Ahogy nézi az esőt egyre nagyobb kedve támad ahhoz, hogy kifusson és csak álljon az alatt. Lassan feláll, majd kicsit hezitálva le is sétál az esőbeállóról. Pár lépést még tesz az esőben, majd megáll és megfordul, hogy láthassa Garciát. Egy mosollyal arcán néz a fiúra, majd behunyja szemeit, felemeli fejét és kitárja karjait.
Hamar elázik, de nem zavarja, sőőőt nagyon is örül neki. Jól esik a nagy hőségben egy hideg zuhany még ha az nem is a fürdőszobában történik.
Pár perc mozdulatlanság után ismét a fiúra pillant, majd oda is kiált hozzá.*
-Nagyon kellemes! Teljesen felfrissültem tőle! Szerintem kipróbálhatnád, de megértem, ha nem akarsz elázni.*Kiabálja egy fülig érő mosollyal arcán, majd ismét behunyja szemeit és tovább élvezi a hűsítő cseppeket.*

*Őt nem zavarja, hogy az atléta átázott és kissé átlátszóvá vált. Mikor fürdő ruha van rajta ugyan ennyit látna belőle, vagy egy kicsivel többet, így nincs miért pirulgatnia vagy szégyenkeznie. Bár az igaz, ha észreveszi Garcian, hogy nagyon nézi őt akkor elcsattanhat egy pofon, vagy pár szóval figyelmeztetné őt.
Mikor meghallja a kérdés egy pillanatra a fiúra pillant, majd ismét hátra hajtott fejjel és becsukott szemekkel válaszol neki.*
-Nem, sajnos nem mindig. Esténként nem tehetem mikor dolgozom, meg amikor már alapból is hideg van. Nem akarok megfázni, lebetegedni, mert akkor nem tudnék munkába menni és annak nem örülnék.*No nem azért mert annyira imádja azt amit csinál, csak más nagyon el szeretne költözni bármennyire is szereti azt a nőt akivel él.(Nem félre érteni)*
-De most mond meg, hogy nem kellemes érzés….*Kitűri arcából a vizes tincseket, majd ismét Garciára pillant.*
-Ha akarod vissza mehetünk….Bár lehet, hogy nekem lassan indulnom kéne…Nincs véletlenül egy óra nálad? Én nem hoztam magammal. Általában csak futok egyet és megyek is haza, így nem is szoktam magammal hozni…Persze ne érts félre nagyon örülök neki, hogy megismertelek és jó veled beszélgetni….És remélem a jövőben semmi rossz nem fog rólad kiderülni, mert szívesen találkoznék még veled. Sőőt egyszer meg is mérhetnénk erőinket.*Hatalmas mosoly. Szeret barátilag is harcolni és az akár fel is érhet egy rendes edzéssel, csak a rendes partner kell hozzá.*
-Azt hiszem maradok még egy kicsit…Nem telhetett el olyan sok idő mióta eljöttem.*Gondolkozik hangosan, majd Garciára pillant.*
-Vissza menjünk oda?*Bök a fedett részre, hátha a fiú jobban kedvel ott lenni, mint az esőben ácsorogni.*

*A fiú mosolyán kicsit eldühödik. Ő komolyan beszél teljesen. Szeretne már kiköltözni a házból még ha nagyon is szereti a nőt aki ellátja őt. Mindig is ő marad a legjobb barátnője, a pót anyukája, de már kezdi zavarni a sok átjárás. Szeretne egy csöndesebb otthont, ahol nincs semmi furcsa zaj és egyedül lehet. Látszik az arcán, hogy most valami rosszat mondott illetve csinált a fiú, de ezt az érzését meg is formálja szavakban.*
-Ez igen is hatalmas probléma. Már három éve dolgozom ott. Az elején takarítóként kezdtem majd pincér lettem! Rengeteget dolgozok, általában sosem veszek ki szabadnapot mert nekem az összes bóravaló is nagyon fontos. Nem tudom, hogy milyen helyen laksz, de én már elköltöznék onnan. Tudom azt mondtam nincs okom panaszkodni és nem is panaszkodom, csak már kicsit kezd zavarni az a hely. Az a nagy forgalom főleg mikor aludnék, hogy este ne legyek hulla. Nem ez álmaim munkája, de örülhetek, hogy ide felvettek. Szar a fizetés beletörődtem...Ezért is dolgozom ennyit, hogy legalább megérje ott rohadni esténként és jó pofizni a részeg, egoista b****kal.*Vesz egy nagy levegőt majd kicsit megnyugodva ismét megszólal.*
-Ne haragudj....Nem tudom mi van velem...Nem szoktam így rárontani az emberekre, csak most úgy éreztem ahogy az előbb rád néztem, hogy muszáj kiadnom magamból.....* El is néz a fiúról és meg is fordul úgy próbál teljesen megnyugodni. Pár könny ki is esik szemeiből, de ezt szerencséjére nem lehet észrevenni az eső miatt. Pár pillanat múlva kicsit megtörölve arcát visszafordul majd egy halvány mosollyal ismét Garciára pillant.*
-Az egyetlen örömöm…Ez kicsit cikisen hangzik nem? Mármint, hogy az egyetlen örömöt az eső csinálhatja nekem…Pedig ez nem így van csak nagyon szeretem ami egyben nagyon is furcsa, deee erről nem beszélnék.*Emlékszik vissza egy pillanatra a szomorú múltra. Meg is feledkezik arról, hogy az esőben áll egy fiúval. Ez külső szemlélőnek, jelenleg Garciának is feltűnhet mivel Catherine éppen maga elé bámul és csak bámul, majd hirtelen megrázza kicsit fejét és ismét egy halvány mosollyal a fiúra pillant.*
-Ne haragudj…Kicsit elgondolkoztam…Azt hiszem viszont, hogy inkább megyek. Nem lenne jó elkésni és még át is kell öltöznöm meg ilyenek és ki tudja milyen állapotok vannak a lakásban. Igazából semmi kedvem sincs vissza menni, de muszáj. Ez az élet sajnos….*Rántja meg a vállát, majd közelebb sétál a fiúhoz.*
-Örültem, hogy találkoztunk. Kellemes társaság voltál. Bocsánat ha nagyon untattalak…Remélem azért egyszer majd eljössz a munkahelyemre.*Mondja egy erősebb mosollyal, majd int egyet és el is sétál sietős léptekkel.*