Fallenlore park

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Május 31, 2009 9:26 pm

*Végig hallgatja a nőt a balesetnél kicsit megrebbennek a szemei*-Nem lehetett könnyű *mondja kicist bele gondolva a helyzetbe. SAjnálni nem tud viszont átérezni még talán igen.. Bár úgy gondolja hogy a nő erős lehet lelkileg és nem is kér senki sajnálatából ami jó is*-A mai időkbe nem mindenkinek adatik meg. Én tévedtem*ismeri el komoly hangon*-A szüleim már nagyon régen meghaltak, szinte már csak régi filmként peregnek le a szemeim előtt*mondja a nőnek bár már nem akar vissza gondolni a "régre"*-A fő hogy mi hogy éljük meg az életünket...*mondja még végül hozzá halkabban. A kérdésre elmosolyodik látja a nő arcán a kíváncsiságot és nem is rest válaszolni*-Igen még valamikor nagyon régen, akkor még mondhatjuk úgy hogy a tengeren nem volt olyan könnyű átkelni mint manapság*mondja egy kissebb mosollyal*-De olyan mintha itt éltem volna le életem nagy részét. Mert így is volt...

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Május 31, 2009 10:05 pm

-Túléltem.*mosolyodik el, már régen volt, és ha most nem lenne emiatt vak, azt mondaná, hogy talán igaz sem volt, de így nem mondhatja, hiszen a következményével kell élnie. Az igazat megvallva most örülni tud csak, hogy nem úgy esett, hogy a nyakát törje, mert akkor meg nem lehetne itt. *
-Vannak kivételek... de én nem tartozom közéjük...*mondja egy sóhajjal, és ezzel részéről téma lezárva, nem óhajtja azt boncolgatni, hogy kinek mit is jelent a normális családi élet. *
-Nekem annyira nem volt régen... mégis anyám arcára már nehezen emlékszem... *vonja meg kicsit a vállát, a képek kifakultak már, tényleg csak formák maradnak, csak vonalak, amiből neki kell kihámoznia az értelmeset. És igen,m bólint arra, amit a férfi mond, igazat ad neki, az a lényeg, ő hogyan éli meg az életét. *
-Értem... de... tudom, nem túl jó kérdés, de akkor is... hány éves vagy egyáltalán? *kérdezi, ugyanolyan gyermekien, a sok az sok, de nem tudja behatárolni, csak azt tudja, hogy Sairus van pár ezer éves. Hogy a leendő utóda mennyi, arról fogalma sincs.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Május 31, 2009 10:33 pm

-vagy túléli az ember vagy belehal*mondja mosolyogva de minden esetre nem sértegetni akar a következőre viszont enyhe mosoly fut a szája szélén*-Lehetséges, de lehet egyszer rájövünk mi magunk vagyunk a kivételek*mondja mosolyogva*-Jó neked... hány éves vagy?*kérdezi kérdezi kicsit felsóhajtva. Jó ha a lány még tisztán emlékszik a múltra nem pár szakadt filmre. A kérdésre kicsit elhúzza a száját*- Elég idős.... 1663ban születtem a mostani Amerika északi részébe*mondja mosolyogva*-valaki szerint még fiatal vagyok valaki szerint már ősöreg. Nézőpont kérdése*mondja mosolyogva*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Május 31, 2009 11:40 pm

*Csak megvonja a vállát, ő túl élte, csak még nem tudta eldönteni, hogy most akkor tényleg jónak, vagy talán rossznak tartsa azt is, hogy túlélte, mert lehet ám mindkét szempontból nézni. Veheti azt, hogy itt van, de azt is, hogy vak. Arra is gondolhat, hogy vámpír és ölnie kell az életért, arra is, hogy örök élete van. Csupán nézőpont kérdése, hogy mit milyennek lát.*
-23 múltam... de amúgy mióta megvakultam, mintha évezredek teltek volna el, elvesztettem az időérzékem... *mondja, valóban nem tudja már a napokat számolni, ez is csak amolyan hozzávetőleges megállapítás volt, pontosan nem tudná . *
-Huuha... hát... az jó rég volt. Én csak nem olyan rég... '86-ban...Hát... nem tudom. Én nem szoktam minősíteni... relatív, hogy ki fiatal és ki öreg. Végül is... van akihez képest én is öreg vagyok. De a fiatalság... az szerintem belülről jön. Addig vagy fiatal, amíg annak tartod magad... *ő még gyermeknek tartja magát, és néha olyan is, sőt... néha van csak, hogy túl komoly, igazából ő mindig tud mosolyogni, és mindig próbálja a jót keresni, próbál jó lenni. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Jún. 02, 2009 8:02 pm

*Lassan a nő mellé lép de nem közelít jobban minden esetre magába elismeri hogy a nőnek van akarat ereje a látás fontos aki meg elveszti az bizony nagy dolgot veszít el*-Ez is igaz*mondja a második dologra*-Szerintem a kor a lélek kora, nem a testé ez fokozottan igaz a mi fajtánkra akik testileg nem hiszem hogy nagyon öregednénk nemde?*kérdezi mosolyogva majd lassan megroppantja a nyakát*-Ha szeretnéd mehetünk eggyütt az erődig legalább nem kell egyedül menni mostanába úgyis kevés beszélgetőtársal találkozik az ember..*mondja nyugodt lágy hangon, hiszen Rowanan kívül talán most találkozott más vámpírral akivel jobban el tud beszélgetni*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Jún. 02, 2009 8:56 pm

*Jobb is, hogy nem közelít, mert igazából azzal csak megzavarná abban, hogy betájolja a dolgokat, és csak belezavarodna. Ez így tökéletes, érzékeli, hogy hol van Nil, és érzékeli, hogy hol van minden egyéb, ha nem így lenne, akkor megzavarodna, és nem látna semmit sem.. nem mintha így is ténylegesen látna, ő csak hangokat lát. De ahhoz, hogy pontosan fel tudjon mérni mindent, bizonyos távolságra kell lennie a tárgyaktól személyektől... megvan annak a szférának a határa, amelyen belül már a hangok is kevésnek bizonyulnak a látáshoz. *
-Hát nem... nem igazán öregszünk... vagyis nem öregszünk. Mert amúgy nem látom magam... de azt mondja mindenki, hogy egy vámpír fizikailag örökké fiatal marad.*mondja mosolyogva, igazából ő már rég nem tudja, hogy pontosan hogyan is néz ki, szép-e vagy sem, de nem is érdekli. Az a tény, hogy nem lát, megtanította arra, hogy nem a külső a fontos, hanem az, ami igazán az ember, a belső, a lélek. *
-Légyszíves, ezt... ezt ne... *mondja egy pillanatra fájdalmas arcot vágva, nagyon éles a hallása, éppen ezért érzékeny is. És ettől a hangtól égnek áll a haja amúgy is. *
-Pedig szerintem nincs hiány belőlük... én nem vagyok igazán szociális, de nem úgy tűnik, hogy kevesen lennénk... *mosolyodik el újra, ő egyedül is elvan, a hegedűje tökéletes társnak bizonyul általában, ha meg valóban úgy érzi, hogy beszélnie kellene, akkor kimozdul és keres valakit. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jún. 05, 2009 7:43 pm

Este van, kilenc óra is elmúlt. A hold unottan jár a sötét égen, és szánakozva néz le alantas világunkra. A csillagokat se lehet látni, mintha félősen bújtak volna el egy-egy kósza felhő mögé, miknek kontúrjait a hold világítja csak meg…
Enyhe szellő fúj át a parkon és borzolja fel a tavalyi évről megmaradt barnás faleveleket a földön. Kicsit csípős idő van, senkit se lehet látni a parkban… vagyis majdhogynem senkit, hisz egy rejtélyes alak halad lassan előre a sötétbe burkolózott utakon. Kíváncsian néz fel néha az itt-ott csupaszon az ég felé nyújtózkodó, kiszáradt fákra, mik, mintha valami felső segítséget várnának az égből.
Apró sóhaj hagyja el a fiú száját, majd újra leszegi tekintetét az útra, és így ballag tovább zsebre dugott kezekkel. Fekete pólójával és mélyzöld bő gatyájával majdhogynem teljesen beleolvad az éjszaka sötétjébe, miközben barnás haja belelóg a szemébe.
Ahogy unottan ballag előre a park útjain, néha, ha kedve szottyan, belerúg a rothadó levélkupacokba, amik alól különböző férgek és bogarak szaladnak ki. Kicsit undorodva néz le a lábánál szaladgáló csúszómászókra egy pillanatra, de hamarosan folytatja útját a kihalt parkba, mikor is a régi hinták nyikorgására kapja fel ismét a fejét, és áll meg újra pár pillanatra.
Elgondolkodva figyeli a jajveszékelő hintákat, miket ide-oda lenget kedve szerint az esti szellő. Saját sorsa jut eszébe, hisz őt is kénye-kedve szerint dobálta az élet egyik helyről a másikra. Most meg itt van… egy isten háta mögötti városban, ahol senkit se ismer. Mondhatna nagyon szuper…
Még egy percig elnézi a hintákat, majd megrázza fejét, és ismét tovább indul. Különösebben nem fél, hogy magányosan kell járkálnia a kihalt parkban, bár… lehet, akkor már nem érez félelmet az ember, ha minden, számára fontos dolgot elveszített, és nem is olyan lényeges számára az élete…

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jún. 05, 2009 8:00 pm

*Talán a fiú nem veszi észre, de nincs egyedül. Árgus módon figyeli egy enyhén világító zöld szempár a magasból. Mielőtt bárki is megijedne, semmi természetfelettitől nem kell még tartani, ez csak Tua... és ott ül az egyik fa ágai között. Ezen az estén nem mint felderítő van itt, hanem csak úgy. Gondolkodni akart, hogy vajon megfogadja-e Claudius tanácsát, vajon hagyja-e az egész Invictust a fenébe, és használva a képességeit, legyen magányos vadász ő is. Mert valahogy az a parancsra menni a halálba dolog neki sem igazán jön be, megérti a férfit, miért nem szállt be ebbe az egészbe. Unottan pattogtatja az egyik kés élét, miközben néha lepillant, nehogy azért valami drágaságra ne figyeljen fel és elkapják. De azért valami egyébre figyel fel... igen, a fiúra, amint elhalad nem messze a fától, amelyet ő stratégiai pontként választott ki táborhelyül a mai estére, hiszen onnan látni majdnem minden részét a parknak, nehezen támadnák meg. Őt nehezen, hiszen tapasztalt. De nem úgy tűnik, mintha a fiú is igazán jártas lenne ebben az elátkozott világban, mert nem figyel... nem nézi a közelben vörösen égő szempárt sem, Tua viszont igen. Pontosabban érzi, mert érzi ezeket a kárhozottakat, ezért is került be a rendbe, noha nem csak ezért. És ahogyan megmozdul az árny, a kezében lévő kés azon módulag repül is, elsuhanva az ismeretlen fiú mellett, majd nem sokkal odébb beleáll a drágaság szívébe egyenesen. Tua meg hamarosan landol a földön,mint valami macska, a két talpán, és felegyenesedik. Nyugodtan leporolja fekete nadrágját, majd egy kisebb rántás az ugyancsak fekete blúzon, aztán a vámpírig sétál, és kirántja belőle a kést. Halott, hamar megállapítja, majd felnéz a talán dermedt ismeretlenre.*
-Néha nem ártana szétnézni, nem veszélytelen errefele az esti séta. *mondja egy félmosollyal, de cseppet sem gúnyosan. Közben meg elrakva a kését, a telefonját is előkotorja, és egy üzenetet küld Amának, az Invisek majd eltakarítják a hullát, úgy is érdekli őket mindegyik. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jún. 05, 2009 9:07 pm

Hát igen, nem veszi észre, hogy sétáját többen is nyomon követik. És itt nem is csak Tua-ra gondolhatunk, hanem kedves vámpír barátunkra is. Azonban valahol kell az ember egyszerű fiának is elmélkednie, és szegény Garcia nem tehet róla, hogy pont erre hozták lábai. Lehet más már vissza is fordult volna, még a park elején, hisz sehol egy pislákoló lámpa, vagy egy közeli, meleg fényt adó ház ablaka. Itt csak a ridegség, és a halál van jelen, ami azonban főhősünket nem riasztja vissza. Pedig tán a lelke mélyén még is retteg, csak… nem nagyon meri félelmeit magának se bevallani.
A szeme előtt suhan el Tua kése, mikor már indulna el a hintanézegetés után. Először nem is látja, hogy a repülő tárgy mi lehet, de fejét rögtön irányba fordítja, és már csak az összecsukló testet veszi észre. Kicsit ijedten néz szét, mikor is meglátja a fáról leugró lányt, aki odamegy a hullához, majd felé fordul. Közben érdeklődve figyelgeti hol a halottat, hol Tuát.
- Nem ismerem a környéket. *szalad ki a száján csak úgy. Egyelőre a meglepődéstől nem tudott jobban mondani. Hangja egyébként eléggé halk, és tán kicsit remegős, de nem a félelemtől, azt most egyelőre jó mélyen elnyomta magában. Inkább az izgatottságtól, mert egyelőre még nem is tudja, hogy pontosan mik történnek körülötte*
- Öhhm… *ismét lenéz a hullára, majd tekintete a lány arcára vándorol* Az egy… izé… *hát igen, ha az ember nem találja a megfelelő szavakat, akkor akár a beszélgetés felét is le tudja rendezni az „izé” szócskával* Vámpír? *teszi fel a kérdést, ami most igen is izgatja. Ugyanis nagyon nem ismeri még a vámpírokat, egyel se volt puszipajtás viszonyban, de mivel hallotta a helyi legendákat, egy kicsit tisztában van a dolgokkal. Azonban ha a hulla meg sem vámpír lenne, akkor lehet, jobb lenne még most cselekednie, mert azért még neki is vannak titkos eszközei*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jún. 05, 2009 9:46 pm

*Tua... hát ő Tua. Lasan profi gyilkos is, nem csak felderítő, mint a mellékelt ábra mutatja, de hát célozni azt tud, és nem csak a késsel, elvégre az ezüstgolyók is az esetek többségében célba találnak. Nem igazán szokta elvéteni a dolgokat, mint ahogy most sem tette.*
-Csak nem ide tévedtél kintről?*kérdezi, és a zöld szemek heves villogás kissé alább hagy, már nem annyira ellenszenves, hiszen ha egy kinti a fiú, akkor valóban honnan is ismerné a vidéket, honnan tudná, hogy mik kajtatnak erre.*
-Igen... az. Egy Nosferatu... *nézi meg undorodva az ocsmány vámpírt, mert biza a Nosferatu ocsmány egy teremtmény. Lassan elfordítja a tetemről a tekintetét, és visszafordul a fiú irányába. Elrakva a kését zsebeibe mélyeszti kezeit, majd jobbját ki is húzza, meggondolva magát.*
-Tuatha Mavourneen... gyógyító. *mondja, egyelőre nem aktuális a vámpírvadász a felderítés meg most semmiképp sem volt tervben. Nyújtja a kezét is.*
-Találkoztál már ilyenekkel?*kérdezi érdeklődve, mert azért látszik, hogy valamennyire az ismeretlen képben van azzal, hogy mi is pontosan a vámpír. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jún. 05, 2009 10:06 pm

- Hát… valami olyasmi. *továbbra is cseppet bátortalan a hangja, ezért inkább meg is köszörüli a torkát, mert legalább ne gondolják azt róla, hogy nyuszi lenne. Bár azért nagyrészt inkább még is kerüli a zöld szempárt, és saját barna szemeivel a csupasz, sötét földen vizsgálgatja*
- Aham… értem. *ami jelen esetben nem éppen igaz, mert ő annyira nem vámpírspecialista. Bár ahogy a nagy sötétben jobban ráfókuszál a kimúlt teremtményre, észreveszi, hogy tényleg nem egy szépség. Valahogy azonban még is érdeklődve tekintget a halott vámpír felé… Nem látott még sokat életében, sőt! Ilyen randát még egyet se*
- Garcia Heungys… *bemutatkozása közben persze kezet fog a lánnyal, de persze elgondolkodik azon, hogy egy gyógyító miért öldös vámpírokat. Tán ez lenne a hobbija? Nem, az azért kicsit még is csak durva lenne. Vagy tán Tua nem mondta el a teljes igazségot, és vámpírvadász lenne? Azonban ez a dolog annyira egyelőre nem érdekli, hisz a lány még is csak megmentette. Bár lehet, meg tudta volna ő saját magát védeni... Vagy nem*
- Öhm… Hát igen, vagyis… még nem nagyon. *mondja elgondolkodva, majd egy szörnyű emlék ugrik be neki. Egy eléggé szörnyű, és meglehetősen véres emlék. Még csak a tudatba is beleborzong, majd riadtan néz le kezére, de nem… kezei nem véresek*
- Inkább csak hallottam róluk. *teszi még hozzá, majd felpillant a lányra, és megpróbál egy kicsit bátortalan, de barátságosnak szánt mosolyt erőltetni a szájára*
- Amúgy köszönöm. *mondja, majd sóhajt egyet, és gyorsan zsebre dugja kezeit*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Jún. 09, 2009 11:04 pm

[Gwen]

-Pontosan. Mondjuk ez néhány embernek hátrány , például olyannak akit fiatalon kap el egy vámpír és öleli át*kissé elmosolyodik*-De mondhatni ideiális korba történt meg az új élet*mondja még hozzátéve a nőnek majd kicsit megrebbennek a szemei amikor mondja hogy ne majd elkomolyodnak az arcvonásai*
-Azt hiszem még egykét dolgot nem tudok mire vigyázzak bocsánat..*mondja komolyabb hangon. Igazából látáskárosult vámpírral még nem találkozott de mindig találkozik valami újjal az ember*-Kélrdés az hogy mihez képest vagyunk sokan vagy kevesen , hiszen minden relatív, de mondjuk úgyhogy a helyzetünk lehetne biztonságosabb is.*feleli komor hangon közbe lassan kihúzza magát nemigen csinál mást csak felméri a terepet illetve a vele szemben lévőre koncentráll, minden esetre jobb megismerni a nőt..

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Jún. 09, 2009 11:25 pm

-Hát én is 18 voltam, amikor vámpír lettem... bár végül is nekem nem számít, de talán jöhetett volna később is ez az egész... *vonja meg picit a vállát, bár az, hogy ő nem feltétlenül tudja, hogy néz ki, nem jelenti azt, hogy nem szép. Csak ez a szépség még törékenynek tűnik, és ő maga is kissé gyermeknek érzi még magát, ténylegesen is... lehetne érettebb, felnőttebb, noha ez mentalitás kérdése is. Talán örökre megmarad gyermeknek, nem csak külsőre, hanem lélekben is. *
-Semmi baj... nem tudhatod előre... csak nagyon érzékeny vagyok a hangokra, és ez teljesen össze tud zavarni. *mondja kissé komolyabb arcot vágva a szokásosnál, bár nem viszi túlzásba, majd rögtön visszatér mosolya. Ritkán látni őt nem mosolyogni. Tényleg nem haragszik, hiszen nem mindenki olyan, mint ő, sőt nagyon is kevesen...*
-Hát nem tudom... végül is talán csak nekem tűnik soknak az a rengeteg más hang. Mert mindenkinek más... és ezen keresztül látom őket. Elárulja a jellemük...pedig mindenki azt hiszi, hogy csak a másik szemében láthatunk sokat.*ha tudnák, hogy Gwen mi mindent tud pár szó alapján már a hang tulajdonosáról... nem keveset, az az egy biztos. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szer. Jún. 10, 2009 12:00 am

-VAgy talán soha nem?*kérdezi lágy hangon*-Nemhiszem hogy annyira élvezendő ez az élet nemigaz?*kérdezi nyugodt hangon a nőtől miközbe figyelmét is rá irányítja*-Elhiszem akkor majd próbálkozok hogy ne így legyen*mondja nyugodt hangnembe minden esetre ma is tanult valamit, nem tűnik rossz embernek a beszélgető partnere viszont az is tény hogy túl jónak is látszik bár lehet a kora miatt*-Ez is igaz. Mindenki úgy találja meg amire kíváncsi ahogy tudja illetve ahogy a környezete engedi minden esetre te tudod hogy kell és ez a fontos*jegyzi meg*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szer. Jún. 10, 2009 12:28 am

-Hát én megvagyok így is, ha már ez van... *vonja meg a vállát, végül is ő mindenben próbálja látni a jót, és meg is találja általában. Ő a megtestesült optimizmus.*
-Miért ne? Bármikor lehet az életet élvezni. Vagyis... na jó, meg kell találni a jó oldalát. De biztos, hogy van jó oldala. *mosolyog rendületlenül, ő aztán el is hiszi ezt, és természetsen megéli. *
-Köszönöm. Tudom, hogy nehéz velem, mert rakás minden össze tud zavarni, de... épp ezért nem zavarok sok vizet... vagyis próbálok nem útban lenni, és nem feszélyezni másokat a különleges kéréseimmel. *és még mindig mosolyogva beszél, igazán bírja. Ahhoz képest, hogy vámpír egészen emberi.*
-Hát igen... én így látok a lelkekbe, és sokkal többet árul el... *jegyzi meg, ez segít neki sokat, hogy kiismerje az embereket, vámpírokat... bárkit akivel szembe kerül, és tudja, mik is a szándékaik, mert hanem kissé bajban lenne. Túl sokszor nem feltétlenül ő jönne ki egyes helyzetekből nyertesként.*
-Telehold van, igaz?*kérdezi teljesen váratlanul megállva, és arcát az ég fele emeli. Sápadt bőre a fehér holdfényben fürdik. Csak sejti, hogy igaza lehet, mert valami egyebet érez. Valamit, aminek talán nem kellene a közelben lennie. Ujjai lassan a derekára csavart övre kulcsolódnak. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szer. Jún. 10, 2009 12:49 am

-Nem is mondtam hogy nem vagy meg de boldog is vagy?*húzza féli kissé keserű mosolyra a száját. A legtöbb vámpír nem érdekli de ha valakibe lát valami tisztelni valót azt emg is becsüli*-Igen csak rajtunk áll hogy élvezzük ki. *mondja továbbra is lágy hangon közbe figyeli a nőt*-Engem nem feszélyeztél, így legaálbb tanulok én is valamit, meg legalább valaki feszélyez*mondja és kicsit el is neveti magát de nem hangonsan éppen csak hallkan, A kérdésre csak komoran bólint *-Igen. Azt hiszem jobb is lenne indulni, nem szeretem a teliholdat legyek bármi vagy bárki ez az ő idejük, ameddig meg ketten vagyunk addig potenciális veszély fenyeget*mondja komor hangon. Nem fél , nem ismeri a félelmet hiszen már megtapasztalta a halált*-Megyünk?*kérdezi lassan miközbe a nő mellé lép*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jún. 19, 2009 6:17 pm

-Miért ne lehetnék... élem az életem, és ez a lényeg, hogy élek... hogy itt vagyok még mindig. Hogy tudok zenélni, hogy érzékelem a világ minden apró kis csodáját... ez így tökéletes, még akkor is, ha tudom, hogy ölnöm kell a létemért... én nem látok színeket, de attól még a világ színes... akár egyedül is... *na erre az egyedülre húzza el egy icipicit a száját, ez az egy fájt neki csak, hogy belekerült ebbe a létbe és az a valaki, aki ezt okoztam magára hagyta. Persze, volt aki mellette állt, és rengeteg mindenre megtanította, de akkor is... akkor is szerette volna tudni, ki a teremtője... vagy ki volt. Ki tudja. Mindegy már, ha eddig nem ismerte, talán ezután sem fogja. De azért ő művész, és lélekben gyermek... *
-Akkor jó... mellettem lehet önkontrollt tanulni... *mosolya most is állandó jellegű, és ha nem Gwen lenne, akkor talán gyanakodni lehetne bármi egyébre is, de így tudni lehet, hogy ez a mosoly neki örök jellemző, és igen is őszinte.*
-Azért nevetni lehet... csak a csontok ropogásától kapok frászt... meg a sikolyoktól, de gondolom te nem fogsz olyat produkálni... meg... huh... jah igen, a vonatoktól...asszem ennyi, ami úgy tényleg képes összezavarni...*jegyzi meg, a nevetés... nos akkor saját magától bolondulna meg, mert ő tényleg vidám természet.*
-A veszély bármikor potenciális... bár most... ez nincs messze, de talán nem érez. És egyedül van... talán nem is vadászik... fura...*hát nem feltétlenül értelmes iménti monológja, de azért sok mindent érez, jelen esetben meg egy farkas szagát érzi, és egyetlen egyét, pedig ezek falkában járnak, és éppen ezért meglepő.*
-Persze... jobb nem köztes területen lenni ilyenkor... *válaszol egy pillanatra elkomorodva, nos neki azért kissé hátrányos lenne, mert nem feltétlenül tud olyan fegyvert használni, aminek nagy a hatótávolsága, és a közelharc nm mindig célravezető, ha az ellenfél erősebb, akkor ugyanvalóst nem. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 3:00 pm

Halk cuppogás és nyaldosások érdekes hangja hallatszik az egyik bokor felől, de még mielőtt bárki bármi rosszra gondolna, nem a természet oly durván lágy ölében hancúrozó fiatalok, hanem csak egy egyszerű srác adja ki ezeket a hangokat… Épp jégkrémezik őkelme az egyik pad tetején ülve, miközben szabad, bal kezével támasztja magát, hogy még véletlen se bukfencezzen hátra.
Egykor még sötétzöld, most már eléggé kopott bő gatya, és egy fekete atléta van rajta, és bár az egyik útszéli fa alá ült le, az egyetlen szépséghibája a parknak az, hogy a fáknak nincs lombjuk… No sebaj, valahogy azért ezt a szörnyű meleget túl fogja élni, meg amúgy is van napszemüvege… bár attól még ugyan olyan melege van, de legalább menő srácnak néz ki.
Amúgy derekán egy fekete fehér kockás övtáska pihen, ami félig lecsúszott már a combjára. Ebben vannak a pisztolyai, mert azok nélkül sehova se menne, de ha meg úgy rendesen az övéhez csatolható pisztolytartóban hozta volna el ezeket, akkor már a fél város elmenekült volna előle. Így meg legalább senki se látja a pisztolypárosát. Bár ha megtámadják, kicsit macerás lesz előkapni azokat… de tán fényes nappal nem akarja senki se kiszívni a vérét.
Közben a pisztácia jégkrémje elfogyott, így a pálcikát nagy ívben hátradobja, hisz belátása szerint ennek a parknak már amúgy is teljesen mindegy, mert a közterület fenntartó emberkék már erre is jó rég járhattak… De legalább egyedül van, és ez így tökéletes neki most jelen állapotában.

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 3:30 pm

*Szerencsére napközben általában senki sem szeret bulizni, így a szórakozóhelyek is zárva vannak, míg a Nap nem tér nyugovóra. Ennek örömére Catherine egy hosszú alvás után úgy döntött elmegy kicsit edzeni, futni. Igaz nagy a hőség, de ezt őt nem zavarja. Mindennap elszokott menni, hogy jó formában tartsa magát nah meg, hogy ha kell megtudja védeni magát. Így hát nem is öltözött fel túl elegánsan, csak egy rövidnadrág, egy pár sportcipő és egy atléta van rajta. Ám nem indul el üres kézzel. Szeret futás és edzés közben zenét is hallgatni, így az mp3-asát is magával viszi. Általában két tőrjét sem hagyja otthon biztonsága miatt, de ilyenkor sosem tudja hova elrejteni őket, így azokat otthon is hagyja és reménykedik abban, hogy senki sem támadja meg, vagy ah igen harctudása elég lesz a védelemhez.
Ahogy kilép a lakásból rögtön be is kapcsolja a zenét és el kezd futni. Ilyenkor általában nem figyeli, hogy merre megy, de persze azért megpróbál nagyon idegen helyekre nem eljutni.
Így történik az, hogy eljut a Fallenlore parkba úgy jó húsz perces futás után. A parkban még fut egy kicsit, de ahogy kifáradt eldől a fűben, hogy pihenjen egy kicsit és csak az után fusson vissza. Út közben észre sem vette a szinte üres parkban az üldögélő srácot aki nincs is olyan messze tőle. Általában ilyenkor csak annyira figyel más emberekre, hogy ne menjen nekik, különben szinte teljesen a zenére és a futásra koncentrál.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 4:10 pm

Unottan dönti hátra a fejét, majd lehunyja a szemeit is, miközben persze már két kézzel támaszkodik a pad háttámlájának… bár szerencséje annyira nem nehéz a feje, így az nem fogja hátrahúzni.
Pár percig csak így napozgat a pad tetején hátradőlve, mikor is gyors léptek kopogását hallja meg a járda hatalmas lapos kövein. Hirtelen kapja fel a fejét, minek hatására napszemüvege lecsúszik az orrára, így pedig a szemébe süt az a fránya nap. Hunyorítva néz szét, ám nem lát meg senkit, így jobb kezével visszalöki szemére a szemüveget, majd kiegyenesedik, és úgy néz szét újra. Ekkor vesz észre egy ismeretlen lányt a fűben feküdni, aki úgy látszik, eléggé ki van fáradva és… hmm… eléggé lengén van öltözve.
Halkan füttyent egyet, majd egy könnyed mozdulattal ellöki magát a padról és páros lábbal ér le a földre. Beletúr előrehulló hajába, amit gyorsan oldalra igazít, miközben megtörli verejtékező homlokát. Nagy levegő, majd elindul a fűben fekvő lány felé…
- Hello! *köszön oda, mikor már Catherine mellé ért, és pont arra az oldalára állt, ahonnan a nap is süt*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 4:21 pm

*Csukott szemmel pihen a fűben miközben tovább hallgatja a zenét. Igaz a Nap nem valami kellemes ilyenkor, de ahogy körbe kémlelt a közelben sehol sincsen árnyék, no meg pár percet kibír azért.
A közeledő srácot nem is látja és nem is hallja csak akkor érzékeli, mikor az eltakarja testével a napot. Egy halvány mosoly jelenik meg arcán, majd lassan kinyitja szemeit és felpillant a srácra és meg is szólal.*
-Oh így már sokkal jobb...Így maradna pár percig, ha megkérhetlek?*Neveti el magát, majd lassan felül és kiveszi füléből a "zenét" , leállítja azt és felpillant ismét az idegenre.*
-Amúgy segíthetek valamiben?*Hiszen biztosan volt oka amiért oda állt mellé, csak azt nem tudja Catherine, hogy mégis miért. Kicsit zavarja, hogy a srácon van napszemüveg. Szereti látni az emberek szemét főleg ha idegenről van szó, mert az sokat elárul arról a bizonyos személyről, de mégsem kérheti meg a srácot, hogy vegye le, mert zavarja, így inkább csak reméli, hogy majd le fogja venni.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 4:37 pm

Csöndben várja a lány válaszát, miközben reméli, hogy nem veszik tolakodásnak a közeledését, és nem fognak és nagyobbacska követ a fejéhez vágni... Vagy hogy a lány nem villantja ki a fogát, és derül ki róla, hogy vámpír, vagy esetleg más vérszomjas teremtmény.
- Persze… így maradhatok még egy darabig. *mondja mosolyogva, majd végigméri a lányt, mert szereti jobban megnézni, hogy kivel is van dolga, meg amúgy most lehet is mit nézni * Egy ilyen csinos hölgyért bármit. *teszi még hozzá, miközben szája sarkában ott lapul sunyi mosolya* Amúgy meg nyugodtan tegezhetsz… *meg amúgy arra se kell gondolni, hogy bármi hátsó szándéka lenne, hisz csak simán idejött kicsit ismerkedni.. úgy se ártana, ha Tua-n kívül még megismerni ezt-azt itt a városban*
- Áhh… csak gondoltam idejövök már egy kicsit, mert láttam, hogy egyedül vagy… *mondja, miközben karba teszi a kezét és egyik lábáról a másikra billeg. A napszemüvegért meg lehet szólni, hisz ha zavarja Catherine-t, akkor leveszi. Csak hát nem gondolatolvasó, így egyelőre meg az marad rajta*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 4:54 pm

*Felhúzza a bármi szó hallatán a szemöldökét és úgy pillant a fiúra.*
-Oh tényleg? Milyen jó dolgom van, de azért vigyázzon ezzel a szóval. A bármi nagyon tág fogalom és biztosan van olyan dolog amit senkiért sem tenne meg.*Okoskodik egy sort, bár általában nem szokott, csak mikor éppen rájön, ahogy most is *
-Rendben annak én is jobban örülök.*Sokkal barátságosabb a tegezés, bár igaz még nem ismeri a fiút és lehet, hogy később kiderül róla, hogy nem is olyan barátságos mint ahogyan most.*
-Ez kedves tőled, de komolyan. Amúgy nem akarsz leülni, tudod nem gondoltam komolyan, hogy ott álldogáljál, de azért köszi ezt a kis árnyékot nagyon jól esett, főleg a futás után. Sosem értem miért jövök ki futni ilyen nagy hőségben mikor tudom, hogy utána meg csak szenvedek....*Mondja egy mosollyal arcán. Reméli a fiú le fog ülni, mert így nem túl kényelmes beszélgetni és még a nap is a szemébe süt. Bemutatkozni nem mutatkozik be vagyis addig, míg a fiú meg nem tette azt. Úgy gondolja annak illik először aki leszólítja a másikat*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 5:23 pm

- Nem kell engem félteni… *legyint egyet, majd a háta mögött összekulcsolja ujjait, miközben a derekáról újból lecsúszott övtáskát kezdi el birizgálni* Hisz még nem tudod, hogy mikre vagyok képes. *neveti el magát, és jaj de nagy a szája... Már rég szakadt volna a plafon, ha olyan helyen lennének, ahol van is olyan. Bár tán addig jó, amíg vicces kedvében van az úr, hisz így tán sokkal jobban lehet csajozni… akarom mondani barátkozni, mintha olyan húú de nagy világfájdalmában lenne*
- Akkor jó. *mosolyodik el, miközben már eléggé ég a háta, hisz a nap is süt eléggé, meg feketében is van… kell ennél több? Lopva körbepillant a parkban, ami eléggé lerobbant egy hely. A legtöbb fa kiszáradva nyújtózkodik az ég felé ebben a hőségben, mintha valami csodát tévő angyalokat várnának. Annyira érdekes ez a város, olyan, mintha megállt volna az idő. Sötét árnyak és vérszomjas lények portyáznak esténként a romos házak között, de az emberek még se veszik észre, hogy mik történnek körülöttük… Azonban most igaz nappal van, még is olyan nyomasztó minden. Mintha tán pont egy ilyen gyönyörű nyári kánikulában venné észre az ember, hogy pontosan hol is van*
- Pedig tényleg szívesen álltam volna még itt egy darabig. *válaszolja mosolyogva, majd először is kicsatolja az övtáskáját, és csak utána ül le a lánnyal szembe a fűbe. Ugyanis jobb, ha nem a pisztolyaira ül le, mert nem szeretné kilyukasztani a saját hátsóját*
- Amúgy Garcia… Garcia Heungys. *nyújt kezet Catherine felé, mikor már ott ül a fűben nem messze tőle*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Júl. 27, 2009 5:44 pm

-Látod ebben igazad van, nálad van a pont! Erre még nem is gondoltam!*Eddig nagyon élvezi a fiú társaságát és egyelőre normálisnak is tűnik, ami nagy szám, mert nem egy hülye b**kó emberrel találkozott már a városban és mondhatni nagy kincs egy normálissal találkozni, bár igaz mindenkinek már a normális ember...
Ő mindig is csodálta a várost a sok sötét pletyka ellenére. Neki pont ez tetszik benne, hogy nem egy átlag város, bár igaz más városban sem volt még sosem, így pontosan nem is tudja, hogy milyen egy átlag város, de képeken már látott más városokat is és azok máshogyan néznek ki mint ez, ezért is gondolja ezt a helyet olyan különlegesnek, no meg tényleg elég körbenézni a parkon. Zöld fű és kihalt fák érdekes párosítás.*
-Jahm persze és higgyem is el. Tudom milyen rossz lehet a napon ácsorogni, nem egyszer kellett nekem is. Igaz ülni sem jobb főleg ilyen helyen, de legalább kényelmesebb.*Mondja mosolyogva miközben figyeli ahogy a fiú leül vele szembe. Végre nem süt a Nap a szemébe mikor hozzá beszél és nem kell hunyorítania. Amikor bemutatkozik neki és kezét nyújtja Catherine elfogadja azt és szintén bemutatkozik.*
-Én meg Catherine McNally vagyok, örülök, hogy megismerhettelek Garcia!*Rázza meg határozottan a fiú kezét majd el is engedi azt.*
-Amúgy mi járatban erre, mármint mi késztet arra, hogy ebbe a nagy hőségbe kimozdulj és pont egy ilyen halott fákkal teli parkba gyere? Persze, ha ez nem személyes.*Ő sem akar tolakodó lenni, de érdekli, hogy miért is jön ki rajta kívül valaki ebbe a hőségbe a hűvös lakásból, házból.*