Fallenlore park

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Aug. 24, 2009 11:13 pm

*Egyre jobban érzi a féktelen dühöt, ami Dylanből árad. Közben saját helyzetének romlását is érzi. Ám arra nem számít, ami következik. Nem sejtette, hogy szavaival így felhúzza a vámpírt, egyszerű cukkolásnak szánta, de úgy tűnik, hogy annál sokkal több lett. Nyel egy nagyot, majd a következő pillanatban a szitkok áradatát hallja. Csuklója sajog a szorítástól, ajkába harap, hogy ne ordítson fel a fájdalomtól. Elhagyta az ereje, nem tudja kiszabadítani karját a fogságból. Pár pillanattal később reccsen a fa vagy talán Delayla háta és máris előtte van a vérszívó. Nyakához kap, próbálja lehántani a jéghideg ujjakat torkáról, miközben fulladozik. Neki szüksége van levegőre, nem úgy mint a vámpírnak. Ha nem volna ennyire hófehér a bőre és még hozzá albínó is, talán elvörösödne a feje, de nem történik meg. Lábai már rég nem érik a földet, megpróbál valamit tenni. Összeszedi erejét és teljes erőből hasba rúgja a vámpírt. Ha minden igaz, végre kiszabadul a nyaka és újra levegőhöz jut. Köhög egy kicsit, egyik kezével nekitámaszkodik a fának, de hamar összeszedi magát és a vámpírra pillant. Ujjait begörbíti, körmeit kissé kiengedi és nekiugrik Dylan torkának. Amennyire lehet megpróbál minél több karmolást, sebet ejteni rajta. Közben fejében forgatja a menekülés lehetőségeit, talán most kéne valamit tennie.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Aug. 25, 2009 4:32 pm

*Sokkal nagyobb hatást ért el Dylannél ez a kis megjegyzés, mint az ember hinné. Talán ha az este események nem előzték volna meg, nem is érdekelné ennyire a vámpírt, de hát megtörtént a beszélgetés a matuzsálemmel. Forr a vére - ami nem is az övé, hanem más áldozatoké - és egyre jobban hatalmába keríti a vágy, hogy darabokra tépje Delayla-t. Már épp győztes helyzetben van, amikor kapja a jó erős hasba rúgást. Az ütés erejétől felnyög és hasához kap, ezzel elengedve a vérfarkast. Hátratántorodik és kicsit összegörnyed. Azért a fájdalmat még vámpírként is érzi. A fájdalom elvonja a figyelmét, ezért a lánynak alkalma nyílik neki esni. Ám a torkára mért karmolások semmit sem érnek. Szinte abban a pillanatban begyógyulnak, ahogy megjelennek a kis sebek.* - Ezzel akarsz bármit is elérni? *Kérdezi gúnyosan. Hasát még mindig fájlalja egy kicsit, de most már Delayla vérét akarja. Egyik kezével erősen megragadja a lány vállát és minden erejét összeszedve a fának löki ismét, de most nem elemi fel. Testével odaszorítja a lányt a fához, szabad kezével elhúzza a hófehér hajat a nyaktól. Odahajol hozzá és éles szemfogait a puha bőrbe mélyeszti. Ez nem tartozik az élvezetes vérszívások közé, nem akarja hogy Delayla-nak jó legyen. Csak saját élvezetének él ebben a pillanatban. A vér izét érzi szájában és végig a torkában. A vérfarkasok vérét jobban szereti, mint az emberekét, de csak ritkán adatik meg neki az a lehetőség, hogy azoknak a vérét szívja. Viszont volt rá példa, hogy megölt vérfarkast ily módon. Delayla-val is ez a szándéka, eszében nincs életben hagyni a lányt. Egyre erősebben szorítja a falhoz és gyorsabban szívja a vérét. Úgy gondolja, hogy már semmi nem állhat az útjába, lehet hogy nagyot téved.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Aug. 25, 2009 5:14 pm

*Szerencséjére sikerül lerúgnia magáról Dylant, és még a támadás is összejön, de nem tart sokáig. Igaz, hogy meg tudja karmolni, de a sebek azonnal begyógyulnak, mintha ott sem lettek volna. A gúnyos megjegyzésnél ő is belátja, hogy teljesen felesleges így támadni, mert semmit nem ér el vele. Hamarosan meg is lesz a következménye, méghozzá egy fának lökés képében. Ismét reccsen egy kicsit a háta, a válla pedig eléggé fáj, ahol Dylan szorítja. Tehtetlen a vámpírral szemben, nem tud mást csinálni mint hogy hagyja, hogy szívja a vérét. Mikor a fogak belemélyednek a nyakába, felszisszen a szúrástól. Érzi, hogy nincs kiút, teste teljesen a falhoz lapul és minden oldalról börtönben van. A vámpír nem fogja elengedni. Érzi, ahogy egyre jobban megy ki belőle a vér, egyre gyengébbé válik, ami a lehető legrosszabb. Gondolatai is lassabban peregnek, de tudja, hogy egyedüli lehetősége, ha farkassá változik, másképp kiszívja a vámpír az összes vérét és holtan esik össze pár perc múlva. Koncentrál, hogy ne ájuljon el már most, hirtelen megragadja egyik kezével a ruháját és feltépi. Pár pillanat elteltével egy gyönyörű fekete farkas van a vámpír előtt. A lány mindent megtesz azért, hogy megharapja a nyakát, sőt átharapja azt. Miután azt megtette, hirtelen futásnak ered. Lábaiba koncentrálja összes erejét, hogy a lehető leggyorsabban elérje a vérfarkasok kastélyát. Ha ez sikerül, akkor meg tud menekülni Dylan elől és eltűnik a kastély biztonságos falai mögött.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Aug. 25, 2009 5:38 pm

*Már épp örülni akar, hogy ki tudja szívni teljesen Delayla vérét és a lány a lábai előtt hal meg, de sajnos a Sors fintora, ami bekövetkezik. A lány farkassá változik és nekiesik a vámpír torkának. Nem származik ebből semmi jó. A farkas harapása annyira erős, hogy Dylan nem tudja egy mozdulattal lehántani a nyakáról, így az átharapás is elég sikeres lesz. Még szerencse, hogy elég gyorsan gyógyul, de ennek hosszabb időre van szüksége, mint az előbbi néhány karcolásnak. Nyakához kap és érzi, ahogy a vére végigpatakzik a kezén, pontosabban Delayla vére. Pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel néz a menekülő alak után és várja, hogy regenerálódjon. Így azért mégsem indulhat el. Nem csak a fájdalom miatt, hanem azért nem egy rossz dolog, ha a feje nem esik le útközben. Ugye milyen viccesen hangzik? Pedig nem is az. Nyakára szorítva a kezét vár pár pillanatot, aztán mikor már nagyjából összeforrtak a sejtjei - ám a bőre még nem regenerálódott - elindul Delayla után. Nem tud olyan gyorsan menni mint máskor, de így is elég nagy a sebessége. A vérfarkasnál minden esetre gyorsabb. De sajnos túl nagy előnyt kapott a lány azzal, hogy Dylannek várnia kellett, így nem tudja utolérni. Épp akkor ér a vérfarkasok kastélyához, amikor a lány beugrik a falon keresztül.* - Rohadj meg! *Húzza el a száját, de nem akar közelebb menni. Először jó lenne, ha a nyaka teljesen rendbe jönne, majd csak utána szaladgáljon ellenséges területen.* - Most az egyszer elmenekültél, de többször nem fogsz. *Sziszegi fogai közt és eltűnik a kastély közeléből.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Aug. 31, 2009 11:31 pm

*A park igazán csendes, ahhoz képest, hogy este van, bár ez koránt sem jelenti azt, hogy nem veszélyes, éppen azért, mert este van, és ez az időszak igazán kedvelt eme világ ocsmány lényei által. De Tuát az érdekelte valaha is? Jó kérdés... és a válasz rá egyszerű: nem. Soha nem érdekelte, kicsit amolyan Istenkísértés is ez már egyrészt, az a fajta "lássuk, Uram, meg tudsz-e védeni"- dolog. De amúgy ,meg őt nem kell félteni, nem az a fajta, aki nem tudja megvédeni magát, bár mintha vonzaná a veszélyt. Már jó pár napja nem járt a Rendnél, nem hatja meg, hogy mit gondolhatnak, mit nem, egyszerűen hülyeségnek érzi, anélkül is elég veszélyes ez a világ, rendtagként meg mintha egyenesen céltábla lenne. Most sem vadászik, nem hajkurász semmilyen lényt, amíg nem bántják, addig nem bánt senkit sem. A motorja nélkül van itt, mint mindig, most is egyszerű, testhez álló fekete ruhában, amiben könnyen tud mozogni, és a fegyverei sem maradtak el, fő az óvatosság. Kissé elgondolkozva sétál, mellette meg Taran bandukol, ilyen is rég volt, hogy kutyát sétáltasson. A hatalmas mérető labrador -így nagyjából combközépig ér a lánynak, két lábra állva meg simán földre dönti- csak szaglássza a füvet, de igazán nyugodt egyelőre. Tua meg néha felbámul az égre, a foszladozó felhők közül kibukkanó csillagokra, vagy éppen a fűszálakat figyeli maga előtt, az elmúlt napok eseményein gondolkodva. De azért ez nem kell senkit sem megtévesszen, igen is figyel minden apró neszre, nagyon csendben kell járnia ahhoz bárkinek is, hogy ne figyeljen fel rá. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Aug. 31, 2009 11:52 pm

*ÉS a parkban nem más mint maga Sairus jelenik meg. mondhatni az árnyékokból bontakozik ki alakja szeme viszont mindent lát. Néha néha meg meg villan ahogy megcsillan a fogyó holdon arcán különös mosoly fut végig. A vámpír matuzsálem már régen járt a városban mondhatni már el is felejtette az egésznek az ízét. Ma viszont kivétellt tett és vadászott. Úgy ahogy minden vámpír erővel eleganciával és ügyességgel. Mondhatni élvezte a mai estét és a parkon keresztül akart vissza vonulni erődítményébe ahol már várta egykét dolog. A férfi gondolataiban elmerülve lépked előre miközbe megjelenik vele szembe egy nő. Egy kutyával. A férfi csak mosolyogva közelít nem nagyon hinné hogy ma este bármit is tenne. Kivéve ha oka lenne rá, de addig még ki tudja. Csak neki támaszkodik a fának miközbe a másik közelebb érkezik.. éppen amikor elmegy mellette szólal meg*-Szép kutya...

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Szept. 01, 2009 12:10 am

*Eddig csend volt, és mondhatni nyugalom is, de lassan mintha ez utóbbi elpárologna, és átveszi helyét a feszültség, az a kellemetlen érzés, hogy valami történni fog, valami, ami talán nem túl kellemes. Taran hamarosan felmordul, és már Tua is érezni kezdi, amire a kutya hamarabb figyel fel... van a közelben valami, ami nem ide illik, farkas, vagy vámpír, esetleg más likantróp, egyre megy... mind ugyanazt a veszélyt képviselik, mind a halál hírnökei. De ha már itt van, hát itt van, csak kísérti tovább a sorsát, talán nem támadják meg, van-e elég szerencséje, azt akarja-e az Úr odafent, ha van egyáltalán- mert itt olyan, mintha nem lenne, hanem egy üveg falon túlról szemlélné csak ezt a groteszk művet, Tua mégis hisz benne, csak nlha fogja el a kétség, hogy mégis mi az igazság-szóval, ha van, akkor mit akar, hogy boldog legyen még legalább egy darabig, vagy, hogy meghaljon. Mert más lehetőség kizárva, inkább pusztul le, minthogy bármelyik ocsmány kis lény táborába kényszerüljön. Az emberi mivolta annál többet ér neki. Elér lassan a fát, és nem hozzák rá a frászt, hamarabb észrevette a neki támaszkodó alakot. Megtermett, erős férfi, és úgy tűnik vámpír... és az esélyeket felmérve legalább öreg lehet, neki meg valami kevés az esélye, hogy ha összetűzésbe keveredne vele, akkor túlélje. A férfi annál erősebbnek tűnik, bár ő sem olyan elveszett kis naív lányka, mint esetleg gondolhatják, akik nem ismerik. De jobb ezzel nem foglalkozni, inkább nem akar bajt magának, most már nem nagyon. Vesz egy mély levegőt, még mielőtt a fához érne, majd meg is szólal.*
-Jó estét. *köszön, majd megsimogatja a kutya fejét, aki felmorran, hiába, hogy megdicsérték éppenséggel. Úgy sem érti a szavakat, most csak arra figyel, amit Tua is érez, arra a tipikus szagra, ilyenkor meg nehezen uralja magát, hogy ne támadjon. *
-Köszönöm... mivel, hogy ő úgy sem fogja megköszönni. Nyughass már.*mordul rá a kutyára, tényleg nem kellene a kedves sápadt urat magukra haragítani, aki... hát, Tuának most esik le, hogy egyszer már mintha látta, az erdőben, amikor elvitte a vérfarkas kölykét, tutira, ő volt az, holtbiztos. Kissé talán meg is bámulja most a férfit, talán ezért annyira ismerős, majd ismét csak rámorran a kutyára, mert az továbbra is kitartóan vicsorog. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Szept. 01, 2009 12:36 am

*Úgytűnik a lány és a kutya meg is érkezik. Végülis nem láthatnak mást mint egy 27-28 év körüli férfit akinek sápadt a bőre. Legalábbis ha nem Invictusos lenne a lány nem láthatna mást de úgytűnik le lepleződött. Mondjuk ez a vámpírt nem is nagyon érdekli nomeg ki tudja mik a céljai. Lehet csak beszélgetés vagy talán információ szerzés ki tudja. A kutya vicsorgására nem mutat kis semmilyen reakciót*-Csak az igazat mondtam*mondja nyugodt búgó hangon apró félmosollyal miközbe közelebb megy . Egyből a kutyát veszi célba lassan letérdel mellé majd először csak komolyan figyeli. Tévedés ha az emberek azt hiszik a vámpír csak félelmet tud okozni . idők alatt kitanulhatják hogy a nyugodtság néha előnyre jöhet így ők is értenek ehhez. Egy pillanatig csak nézi az állatot nyugtató hatással majd kezét lassan végig húzza a fején, nem bántja csak megsimogatja. Ha minden igaz akkor a kutya nem harapja meg. Közbe felnéz a lányra majd amikor abba hagyja a simagatást fel is kell és a kezét nyújtja felé*-Sairus Demton*mutatkozik be közbe lenéz a kutyára*-Az ember legjobb barátja. Labrador igaz? Szeretem a kutyákat kicsit hasonlítanak az elődeikhez bár azok vadak voltak de lám az ember megszelídítette őket*szól mély hangján*-Esetleg valami furcsát talál rajtam?*kérdezi érdeklődő pillantással*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Szept. 01, 2009 1:26 am

*Elér a fáig, persze, hogy elér, ha már az útba esik neki, nem nagyon kerülgeti. Azért nem mondhatja, hogy az Invictusban nem volt semmi jó sem, most legalább többet lát, mint az enyhén sápadt bőrt, tudja, hogy az sok egyebet is takar, és így még az esélyeit is képes felmérni, többé-kevésbé reálisan. Taran egyelőre csúnyán mutogatja az állkapcsát, ami eléggé méretes van neki, de azért azt is meg kell hagyni, hogy ő csak az a fajta, aki ugat, de nem harap, soha senkit nem bántott még eddig, csak ráijesztett egyesekre, azzal annyi elég is volt. Kissé csodálkozva figyeli, ahogyan a férfi simogatására a kutyája lassan megnyugszik, bár az elején kissé tartott tőle, hogy esetleg megharapja, ami nem nagyon kellene bekövetkezzen. De szerencsére semmi ilyesmi nem történik. Aztán ajkain egy félmosollyal kezet fog a férfival, és a hideg érintésre végigfut a hátán a hideg. Nem mondhatja, hogy nem szokhatta volna meg, mert lényegében azzal nincs is baja, hogy az érintése olyan, akár a jég, csak éppen ebben a férfiban itt a szó szoros, emberi értelmében véve szemernyi élet sincs. De azért csak elmosolyodik, és lenyeli a borzongását, egy mély levegővétel, azzal annyi neki. *
-Örvendek. Tuatha Mavourneen. *hazudni kár, a vámpírok úgy is jó gondolatolvasók, ennek feltehetően már rutinszerűen mehet, ahogy elnézi. Fölösleges ilyesmivel próbálkozni is, azzal talán csak rontana mindenen. *
-Igen, Labrador. *bólint, majd kissé elképedve hallgatja a kérdést, ennyire feltűnően bámulta volna? vagy ha a gondolataiban olvas, akkor mennyit tudhat.*
-Áh, semmi, csak enyhe sápadtság, meg hideg érintés... amúgy meg nem zavar. *no meg persze hosszú szemfogak társulnak mindehhez és reméli a férfi túl van már a vacsoráján, nem őt nézte annak. Azért úgy kissé ijesztő a helyzet, felbukkan benne egy amolyan mi van ha ennyi volt- kérdés, de gyorsan el is kergeti. Talán még választ kaphat arra a kérdésre, hogy miért is kell egy vámpírnak egy farkaskölyök, miért nem pusztítja el? Mert azt biztosra veszi, hogy az a kölyök él és virul. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Szept. 01, 2009 1:52 am

*Úgytűnik hogy a nyílt titok még mindig suba alá van rejtve. A vámpír nem mondja hogy tudja hogy a nő tud valamit, A nő meg úgy tesz mintha nem tudná hogy kivel vagy mivel van dolga*-Akkor jól tippeltem, biztosan okos állat*mondja félmosollyal, majd a válaszra lassan elmosolyodik mintha mulattatná kicsit a helyzet*-A legtöbb embert a hideg rázza ezektől a dolgoktól. Bevallom sajnos van is alapja annak hogy félnek*mondja miközbe megint végig simít a kutya fején*- Mavourneen.... érdekes név talán Francia?*kérdezi kicsit elgondolkozva bár már régen járt frank földön hogy tudja milyenek ott mostanába a nevek csak szimplán tippelt egyet. Nem szükséges olvasni a másik gondolataiban nyílt titokról beszélnek*-Minden esetre örülök hogy nem zavarta, gondolom már találkozott ilyesmivel*mondja miközbe lassan oda sétáll az egyik padhoz és leül..*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Szept. 01, 2009 2:13 am

*Idővel úgy is kibújik a s9ög a zsákból, Tua egyszerűen csak nem sietteti ezt a pillanatot, mert nem tudja, mire számíthat. Csak mosolyogva bólint, majd lenéz a kutyára, tényleg okos állat, ez tagadhatatlan. Ritkán fordul elő csak, hogy bevadulna, nagyon ritkán, csakis abban az esetben, ha valaki Tuára rátámadna, ám ezt ritkán látja, talán szerencsére.*
-A legtöbb ember szerintem azt sem tudja, mi veszi körül. *mondja egy sóhajjal, tény, hogy ő sem tudta, amíg az anyját meg nem ölte egy vámpír, jó kis szembesülési lehetőség volt azzal a valósággal, amiről sejtése sem volt addig. *
-Nem, ír. *válaszol, azért egy kicsit más a kiejtése, mint a franciának, de az is igaz, hogy éppoly nehéz is kiejteni, kész nyelvtörő, hangzás alapján meg leírni helyesen ezt is ugyanolyan képtelenség, mint amazt. És tény, valami köze is van a gallokhoz, csak hát gael, eléggé rokon nyelv, ha belegondolunk... ugyanaz az eredet, csak kissé másfele alakult a két nyelv. A gallok latinosodtak, a gaelek meg ettől elszigetelődtek a szigeteken. *
-Sok mindennel találkoztam már. *válaszol, kicsit megvonva a vállát, elvégre vámpírral, vérfarkassal, egyéb vérlényekkel mind összefutott már nagyjából eddigi rövid élete során. És úgy őszintén szólva gyűlöli a vámpírokat, nm sok találkozhatott utána másokkal is. De most inkább nem próbálkozik ilyesmivel, még a végén ő húzná a rövidebbet. Jelen pillanatban inkább a fűre ül, hátát a fának veti, és mellette a kutya meg teljesen jól el van. Relatív a biztonság fogalma egy vámpírral szemben, de így legalább jobban érzi magát.*
-Azt hiszem, már találkoztunk. Legalább is részemről én emlékszem rá... néha történik velem valami fura, azt hiszem, az asztrálom vetül ki olyankor egy másik síkba... és én Norbath erdejében már láttam. *méregeti Sairust, biztos, hogy ő volt az. Amúgy meg sose tudta befogni a száját, nem csoda, ha mos sem megy neki, és az sem lesz szokatlan, ha emiatt esetleg bajba is kerül, bár remélhetőleg nem fog. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Szept. 04, 2009 12:26 pm

Néhány elhulló falevél száll alá a magas fákról amik alatt a nő jár. Szép nyugodtan halad végig a járdán miközbe körbe néz a parkban, eléggé maga alatt van az elmúlt napok miatt. Nem voltak könnyűek ráadásul tegnap telihold volt. Egy darabig hatott a fű is aztán pár órával rá megint elszabadult a pokol. A lányon látszik is a néhány karcolás nyaki és kari tájon amik még most is elég jól láthatóak, hisze kivágott újatlanban közlekedik a nyakán nincs is más csak egy kicsit gót beütésű nyaklánc. Azonkívül combig érő szoknya van rajta , ami elég sokat megmutat belőle, de nem igen érdekli a lányt. Valahogy már elég sok minden nem érdekli, nem tudja hogy mi lesz pár nappal később vagy akár holnap*~Jobb lett volna meg se születni~*néz fel az égre egy pillanatra, mintha valami jelet várna de az ég csak közönyösen tekint vissza rá. Egy pillanatig még áll így majd elindul az egyik pad felé lábait felhúzva állát a térdére támasztva figyeli a környezetét*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Szept. 04, 2009 12:54 pm

*Kilépve a sok átszabandó páciens és idegeire mászó kolléga köréből, úgy döntött, hogy ebédszünetét egyedül a parkban fogja eltölteni egy finom fahéjas kávé és egy kis almáspite társaságában. Az ősz már bolygatja a fákat, fokozatosan letessékelve az ágakról a fakulóban levő leveleket. Ugyan még nyárias meleg tölti be a levegőt, azért mindenki tudja, hogy már türelmetlenük kopogtat az elmúlást hírdető évszak.
Miközben rákanyarodik a járdára kikapcsolja kórházi csipogóját, hogy még véletlenül se kapjon egy "sűrgős" hívást. Egy téglaszínű rövidujjú inget visel, mely jól passzol melegbarna hajához és mályvaszínű szempárjához, vajszínű vászonnadrágot és fehér tornacipőket. Csuklóin bőr karkötők, lazán öltözött, elvégre nem fog munkába miniszoknyásan és köldökig dekoltát felsőben jönni. Aprókat szippant a levegőből és még mielőtt megpillantaná Ninát, megérzi az illatát melyet a kora őszi szellő kapott fel magával. Irányt változtat és kiérve a fák árnyékából megpillantja a padon ücsörgő lányt. Elmosolyodik és odsétál hozzá.* - Bonjour chéri! *köszön rá vidáman, majd ad az arcára egy puszit. Feltűnik ugya neki a lány komorsága, de nem teszi szóvá. Inkább lehuppan mellé.* - Pitét? *nyújtja felé a zacskót, miközben ő a kávéba kortyol.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Szept. 04, 2009 1:03 pm

*A lány csak egy ideig komolyan kissé talán elhagyatottan ül a padon, viszont nemsokára egy érdekes szag üti meg az orrát , szinte reflex szerüen emeli fel a fejét és szagol bele a levegőbe és az illat irányába néz. Meg is látja Lorr-t, igazából valamennyire tudja hogy a környéken dolgozik. LEgalább neki össze jön valami, Nina még mindig a kastély vendégszeretetét élvezi meg néha néha alkalmi melókat keres. Egy fáradt félmosollyal üdvözli, a puszira csak egy pillanatra lehunyja a szemét majd ismét kinyitja amikor a lány már leült mellé.*-Szia*mondja egy félmosollyal kissé halkan vékonyabb hangon majd a felé nyújtott pitére ugyanezzel a mosollyal reagál is méghozzá kivesz egyet*-Köszi...*mondja de még nem eszik bele csak lassan felnéz a Lorr arcára tekintete kissé kérdő*-Kis pihenő?*kérdezi nyugodt hangon miközbe karjain megcsörrennek a tüskés karláncok*-Tudod néha irigyellek legalább neked össze jön a normális élet..*mondja elcsendesedve*.Amúgy hogy vagy. Elég régen nem beszéltünk*kérdezi kiváncsian elvégre kevés fajta belivel tartja a kapcsolatot főleg mivel ő más szektába is tartozik másrészt meg nem igen találkozik az ismerősökkel.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Szept. 04, 2009 1:41 pm

*Elnézi ahogy Nina szed a pitéből, s örül is, hogy nem lett visszautasítva. Bár mostmár lassan kezdi aggasztani a lány fáradt, élettelen mosolya, viselkedése. Tudja jól, hogy a mellette ülő mennyire nincs kibékülve szőrös létével...* - Szivesen. Vegyél még ha ízlik. Én úgysem birom mind megenni. *küld egy barátságos mosolyt Nina felé. Bólogat.* - Aha, ebédszünet. Gondoltam a változatosság kedvéért inkább idekint töltöm el. *hangzik a felelet a lány kérdésére, majd kissé összevonja a szemöldökeit.* - Egyikünk sem él normális életet, Nina. Én emberként is ezt akartam csinálni... Örülök, hogy így is összejött, bár eléggé rizikós. *szól komolyabban, és megcsóválja a fejét.* - A kórházban tudnék neked szerezni valami állást, csak rá kell bólintanod... *mintha egyszer már felajánlotta volna a lánynak... De közben annyi minden történt mindkettejük életében, hát még a falkákéban, hogy nem tudott részletesebben kitérni erre, többet foglalkozni Ninával, pedig igencsak kedveli, hiába nem egy falkához tartoznak.* - Mint minden telihold után... elégedetten és nyugodtan. Bár az éjjel volt egy nem várt találkozásom kedvenc vámpírommal. *kelletlen sóhajt hallat, egy pillantra még el is komorodik, furcsa kesernyés mosoly ül ki ajkaira.* - Veled mi a helyzet? *érdeklődik, miközben befal egy sütit és fahéjas kávéval öblíti.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Szept. 04, 2009 1:53 pm

*Hát igen a lány nincs éppen kibékülve a vérfarkassal ami szintén ő, és ezért eléggé maga alatt tud lenni de azért próbálja úgy kimutatni mintha nem lenne baja. BÁr úgytűnik Lorr-t nem tudta becsapni*-Köszi de azt hiszem nem tudnék többet enni*mondja hálás mosollyal miközbe lassan eszik egy egy harapást a kapott pitéből, közbe hallgatja a lányt bár tekintete a távolba réved valahova túl a parkon*-Sejtem... Nehéz lehet emberek között a normálisság látszatát fent tartani... de legalább neked volt előtte is célod nekem nem volt még emberként se. 19 vagyok*néz fel kicsit a másik nőre eléggé szomorú de azért nem fogja még itatni az egereket*-Nem kell köszi... Szerintem csak a saját melódat tennéd kockára csak zűrt kevernék. De köszi hogy segíteni akarsz*mondja azért mosolyogva. Kedveli a nőt mondhatni elég jó a viszonyuk ahhoz képest hogy a többiekkel elutasító talán valami fura szerető érzést is érez a másik iránt. LEgalábbis amikor itt van könnyebben nyugszik meg. Mint most is*-Nálam azt hittem sikerül megúsznom. De a Farkasölő fű nem tartott ki. Este megint rendeztem valami mészárlást de nem sokra emlkszek. Ki voltam ütve*feleli kicsit elgondolkozva . Ténleg nem tudja hogy mi volt*-Hát gondolom akkor nem volt valami jó estéd neked se mindegy fő hogy ahogy látom egybe vagy*mondja mosolyogva majda kérdésre vállat ránt. *-Igazából semmi, próbálom megtalálni az érelmet hogy mit csináljak de nem igazán találom. Az alfának mondtam hogy nem akarom a másik énem ő őrületnek tartotta, pedig én csak azt akarom ami régen volt*feleli kicsit szomorúbban a másikra nézve*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Szept. 04, 2009 10:15 pm

*Aprón vállat von, ha Nina nem óhajt többet, hát akkor nem. Így valószínüleg el van intézve a vacsorája is. De addigis rendezi az ebédet, azaz harap egy keveset a pitéből.* - Eleinte igencsak kemény volt... Az erőmet is kordában kell tartani. Furcsálták is amikor arrébb pakoltam egy több mázsás orvosi eszközt. De mostmár úgy érzem kellőképp beilleszkedtem. Az egésznek a titka, hogy senkit ne engedj túl közel magadhoz. A hím nemű kollégák húzzák is ezen az orrukat. *merül el egy csöppet a mesélésben, a végén egy sejtelmes mosolyt lejtve ajkaival. Korty a kávéból.* - Nagy vicc, én meg huszonkettő. Bár valójában ötvenkettő, de mindegy... *legyint, aztán kissé rosszallóan néz végig Ninán.* - Úgy beszélsz, mint aki az utolsókat rúgja és már nincs lehetősége belefogni semmibe. *csóválja meg a fejét, nem ért egyet a lánnyal. Aztán végképp átmegy dorgálósba.* - Ajj, Nina... Dehogy teszem kockára. Ezek úgy örülnek nekem, mint egy zsák aranynak ami méghozzá sosem ürül ki. Nem okoznál semmi vészt. De ha ennyire nem akarod... Én nem erőszakoskodom. *csak a jót szeretné, hogy ne teljenek üresen és értelmetlenül a lány napjai, hogy legyen valami elfoglaltsága. A mosolyt azért viszonozza.* - A farkasölőfűvel vigyázz... Hosszú távon csak mégrosszabb lehet. Legalábbis én hallottam egy ilyenről is. *közli óvatosan. Tudja jól, hogy ez jelenti a lány számára az egyetlen mentsvárat.* - Még szép... *harap a pitéből. Gáz is volna ha most darabokban heverne a metróállomáson.* - Fontold meg amit mondtam. *feleli bíztatásként, majd egy aprót sóhajt.* - Tudod jól, hogy azt már nem kaphatod vissza. Ahogy én sem. Egyikünk sem. *csendesedik el fokozatosan. A pités zacskót leteszi magamellé a padra és így szabad kezével nyugtatóan végigsimít Nina combján. Egy ideig a szoknyán szánkázik a keze, majd végül a lány bőrén siklik át.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Szept. 05, 2009 9:58 am

*Kicsit felnevet a lány szavain de nemsokára be is áll a kis komorság*-Tudom de ez nehéz . Mármint hogy senkit ne engedjek közel mert akkor meg a folytonos magány...*folytatja kicsit komolyabb hangon. A következőre elmosolyodik*-Én valójában is annyi vagyok*mondja kicsit elhúzva a száját. Van ilyen igazából örül hogy még fiatal másrészt meg nem. mert tapasztalatai vajmi kevesek*-Pedig néha úgy érzem hogy bármikor megtörténhet. Nem rúgom az utolsókat de kezdek belefáradni ebbe az egészbe*folytatja miközbe egy pillanatra a tenyerébe temeti az arcát. A lány szavaira csak barátságos mosollyal válaszol*
- Tudom. TE csak jót akarsz de ki tudja hogy mikor tör ki a vad még nem tudom annyira kordában tartani. Neked se lenne jó és nekem se*folytatja kis komolysággal a hangján*-Csak bajt hoznák mindkettőnk fejére azt meg nem akarom főleg nem a tiedre*folytatja majd tovább hallgatja a másikat*-Lehet hogy rosszabb... De attol függ minek.. ha sikerülne a kort valahogy kiűzni...*de inkább nem fejezi be tudja hogy akkor gyengébb lenne mint most. De legalább önmaga és ez sokat számít.*-De.. Mi történt? MEgint titokzatos vagy azt meg utálom*mondja kis mosolygós nevetéssel ami már szívből jön egy pillanatra csak lassan a másik vállára hajtja a fejét. Ebből nem kell gondolni semmire csak jó barátok....*-De ha azt kérdezem hogy ha látok esélyt rá és harcolok érte megéri?*kérdezi cseppet megszeppent arccal majd érzi ahogy a nő keze végig siklik a lábán. Nem ellenkezik csak lehunyja a szemét majd a másik kezére teszi a sajátját*-Ne törődj a siránkozásaimmal egyszer csak benő a fejem lágya igaz?*kérdezi kicsit kislányos mosollyal*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Szept. 05, 2009 12:01 pm

- Mármint, úgy értettem, hogy az emberek közül senkit. *egészíti ki az előbbi kijelentését, hisz könnyen meglehet, hogy Nina kicsit félreértette.* - Óó... *most pedig úgy tűnik, hogy ő esett tévedésbe, ezt egy bocsánatkérő mosollyal próbálja helyrehozni.* - Figyelj, nekem sem ment egyik évről a másikra a beilleszkedés. Nem szabad siettetni a dolgokat. Az erőd is még ki kell mutatkozzon, tesztelned kell magad, sok mindent át kell élj ahhoz, hoy tudd mik a határaid. Akarva-akaratlan eleinte én is sokakat lemészároltam. *magyaráz egy cseppet baráti hangvétellel, ám az utolsó kijelentésén erősen grimászol.* - Korai lenne pedig még belefáradni. *jegyzi meg csendesebben, óvatosan célozgatva, hogy azért tényleg nem lenne tanácsos, ha a lány szép lassan, ilyen hamar elhagyná magát.* - Majd egy olyan részlegre nyomnálak be, ahol kicsit lazább a meló... Mondjuk orvosi eszköz tisztítás, és néha még az én rendelőmbe is jöhetnél. Aztán lassan kisajátítanálak. Mit szólsz? Szinte mindig együtt lehetnénk, rajtad tartanám a szemem és nem botlanál lépten nyomom emberekbe. Csak annyi az egész, hogy mindezt minimál bérért. *nem adja fel, bár nem érvel túl erőteljesen, inkább csak kedvcsinálóként szórja el a morzsákat. Hátha Nina meggondolja magát. Tény, a jót és a biztonságot szeretné barátnőjének.* - Kiűzni? Ezt nem gondolhatod komolyan... *csóválja meg a fejét kételkedő szemekkel. Tudja jól mennyire próbálkozik a lány, és azt is tudja, mindhiába. Amint Nina ráhajtja a vállára a fejét, elmosolyodik, bár főleg a kiváncsiskodáson.* - Tegnap éjjel volt egy kis elintézni valóm a metróállomáson... *erre részletesebben már nem tér ki, nem teheti.* - ... és Nil elállta az utamat. Át voltam változva. Elég makacs egy vérszopó, az istennek sem akart tovább engedni, tök jól elszórakozott, szivatott... Aztán már egymást nyúztuk, vagyis én őt, de mivel nem igazán akart így sem tágítani, visszaváltoztam... *hatásszünet, egy sejtelmes mosollyal pislog le Ninára.* - Veszekedtünk egy kicsit... Volt pár pillanat amikor úgy szét szaggattam volna és volt pár amikor... Áh, nem is tudom. Nem az, hogy megsajnáltam, csak... Fura. *von vállat. Nem tudja megmagyarázni.* - Nagyjából ez történt. *aztán a lány szavaira figyel.* - Tégy azt amit jónak látsz. Csak vigyázz magadra. *hangzik kedvesen és bátorítóan. Elmosolyodik azon, hogy a lány ráteszi kezét a sajátjára.* - Előbb utóbb... Csak győzzük kivárni. *jegyzi meg egy vigyorral, játékosan.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Szept. 05, 2009 12:23 pm

-Hát azt hiszem értem.. bár még így is ők vannak létszámfölényben*mondja félmosollyal bár tudja hogy ők is egytől egyik fél emberek, a lány magyarázatára kicsitelkomorodik*-Az a baj hogy még mindig nem érzem hogy a határaim szélén állnék és ez kezd egyre félelmetesebb lenni*mondja kicsit csendesen. Hogy fél e a lány? Jó kérdés talán csak tart saját magától... vagy a világtól*
-Hát lehet hogy korai de azt hiszem ez a pár év alatt amióta itt vagyok mintha, több százat öregedtem volna*válaszolja kicsit lehajtott fejjel, látszik rajta hogy fáradt, van is oka rá. A lány szavaira viszont kicsit felkapja a fejét, lehet jó lenne többször az emberek között lenni. A különbség az hogy ő kedveli az embereket Lorr pedig azért van mert szereti csinálni*-Fura egy lány vagy te Fenrir fattyaihoz képest...*mondja kicsit mosolyogva igazából nem tudja hova tenni a dolgot de minden esetre megnyugszik*-HÁt jó... azt hiszem akkor megpróbálom, de ha valami galiba lesz én szóltam*mondja egy fáradt, de őszínte mosollyal*-Túl jó a rábeszélő képességed*teszi még hozzá kicsit megcsillantva a szemét*-De.. komolyan gondolo.. lehet hogy teljesen nem fog sikerülni de ha nagyrészét vissza tudom fogni talán megint normális életet élhetnék.. aztán.......*kicsit elmosolyodva csóválja meg a fejét, tény hogy ezt szeretné de akkor gyengének érezné magát, sebezhetőnek *-Áhá szívózik a kisherceg*mosolyodik el*-De ahogy látom álltad a sarat*teszi hozzá miközbe tovább hallgatja a másikat*-Fura?? Ilyet is régen hallottam, hogy egy vérfarkas azt mond egy vámpírra hogy fura.. a legtöbben azt mondják hogy pusztulásra ítélt szörnyetegek*mondja félmosollyal, bár ő nem nagyon kedveli őket mégis próbál nem az ütközőpont közepébe lenni*-Azt hiszem, az még megy hogy vigyázzak magamra*mondja majd a lány szavaira kicsit felnevetve, gyengén megszorítja a kezét*-Hát lehet addigra megőszülünk

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Szept. 05, 2009 2:58 pm

- És ez maradjon is így. *bólint a lány szavaira. Lor mindigis arra törekedett, hogy saját magát és társait visszafogja a haszontalan öldökléstől. Bár ezen alapszik a klán egész filozófiája, azért mégis vannak akik átrúgnak bizonyos határokat, lásd Jason.* - Lassacskán kitapasztalod, kell egy kevés idő... Csak ne sürgesd. Tekintsd úgy, mint egy folyamatot. Van kezdete, ami persze nehéz, aztán lassan belerázódol és a végeredményt pedig már higgadtan tudod szemlélni. *nyugodtan beszél, hangjában mindigis érződik a franciás akcentus. Ettől soha nem fog megszabadulni. Bölcs dolgokat mond ugyan, de neki is megvoltak a sötét napjai, évei, úgyhogy érti min megy keresztül Nina. De hisz ő ezért is van mellette, még ha nem is egy klánhoz tartoznak.* - Néha én is így érzem. *hagyja jóvá a lány szavait egy érdekes mosoly kíséretében. Tény, bizonyos alkalmakkor nem találja a falkán belül a helyét, de életszemlélete odaköti, jó harcos, erős "katona", s bármit megtenne társaiért, emellet jólelkű is, túlzottan.* - Ez a beszéd! *örvend meg, majd csak nevetve legyint.* - Ugyan, bízd csak ide magad. *kacsint a lányra. Ha Lor-on múlik, nem lesz probléma.* - Kösz. Szidtak már eleget emiatt, de remélem te azért nem fogsz. *pislog rá szeliden.* - Kockáztassunk. Próbaidőre helyezlek. Ha nem tetszik és tényleg akkora problémák adódnak, akkor abbahagyjuk. *közli kedvesen, diplomatikusan.* - Nem is fog engem holmi vérszopó lenyomni. *komolyodik el. Ez a téma mindig lesodorja telt ajkaiól a mosolyt. Nina megjegyzésén elfordítja tekintetét és hosszan a semmibe réved.* - Hiába tartozom Fenrir Fattyaihoz, a háború engem is kikészít. Eleinte még működött a vámpír írtás. Sőt, még élveztem is, hogy tizedeltük a dögöket. De mostmár... Egyszerűen azt sugallja a lelkiismeretem, hogy ennek nagyon rossz vége lesz. És, hogy mi fogjuk megszívni. Békét kéne már kötni, valami egyességet... *leheli bele a friss koraőszi levegőbe, lassacskán összevonva szemöldökeit. Ahogy Nina megszorítja a kezét, ezzel egyidőben visszarántja Lort gondolatai mélyéről.* - Mire jó a hajfesték... *mosolyogja, majd felhörpinti az utolsó csepp kávét is. Megcélozza a legközelebbi szemetes ládát és beledobja.* - Azt hiszem lassan indulnom kéne... *vet egy pillantást az órájára, még pont van ideje visszakocogni a kórházhoz.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Szept. 05, 2009 3:25 pm

-Szerintem egy darabig így is lesz. Mondhatni nélkülözhetetlenek*feleli félmosollyal tudja hogy így van. És így is lesz ő neki is így tetszik a dolog*-Nagyon szeretném ha így lenne mert már ténleg nem látok más kiutat minthogy teljesen ki írtsam ezt a valamit magamból. Néha egyre jobban felemészt*feleli komoly hangon a lány szemeibe nézve. HOgy fél e ettől? Talán. Csak lassan kisöpör egy kósza tincset a szemei elől majd ismét a másik köti le a figyelmét*
-Talán nem is olyan nagy baj ha furcsább vagy*hajol egy pillanatra közelebb lehunyva a szemeit, majd vissza ül*-Én soha. tudod én se vagyok olyan mint a legtöbb*mondja kicsit óvatsan majd felnevet, és bólint a kockáztatásra*-Megbeszéltük.. De ha valami zür van velem ne foglalkozz én majd valahogy megoldom de nem akarom hogy bele keveredj már így is az adósod vagyok*feleli csendesen. Így is érzi és valamiért kedveli nagyon a nőt*-Hát mondjuk, meg is lepődtem volna ha igen bár éles harcba még csak párszor voltam de azért a másik fél is eléggé erős*teszi hozzá*-Azért vigyázz magadra*mondja mosolyogva, majd hallgatja a nőt. Miközbe ő előrébb ér a történetbe a vége felé a lány úgy komorodik el*-Köze van hozzá az ismerősöd halálának?*kérdezi kicsit óvatosan hiszen nem akar rossz terepre tévedni ami bánthatná a másikat*-Az enyém is de ők nem hinném hogy abba hagyják.Mégha mi abba is akarnánk bár kérdéses ez is*rázza meg a fejét, ténleg nem tudja. A következőre csak elmosolyodikm majd amikor Lorr búcsúzóra fogja ő is bólint *-Értem.. Munka van*mosolyodik el majd megöleli a másikat egy puszit is adva utána vissza dől a padra*-aztán vigyázz magadra*mondja mosolyogva majd ha a nő elindul ő még kis maradás után szintén útra kel*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Szept. 05, 2009 6:57 pm

- Nekem sem okoz gondot. Amúgysem szeretek elvegyülni a tömegben. *érti ezt mosolyogva arra, hogy ő furcsább, mint a többiek. Hozzászokott. Aztán egy örömteli mosoly és elégedetten csillogó szemek kíséretében jól megölelgeti Ninát.* - Ez a beszéd! Ezzel még ne törődj. Ha lesz valami, hát lesz. Elintézzük. Az adósom? Menjél már... *legyint, erről hallani sem akar.* - Holnap el is rendezek mindent és hétfőn már kezdhetsz is. *kacsint a lányra. Ilyenkor nem is lehet meghatározni pontosan, hogy mi járja át a zsigereit. Segíteni tudott, ez számára mindennél fontosabb. Jobb érzés, mint a vadászat, mint a banális, ösztönszerű cselekedetek, mint a jóllakottság.* - Nagyon erősek... Te is ám. *egy aggodalmas pillantást küld a lány felé, majd a kényes téma boncolgatása kapcsán keserűen bólint.* - Igen, köze van Wendelhez. Nem tudom mit akarnak, és ahogy mondod, még az sem tiszta, hogy mi mit szeretnénk... *talán itt az ideje, hogy elbeszélgessen feletteseivel.* - Az van, és hétfőtől neked is ám. *vigyorog a másikra, majd viszonozza a puszit és az ölelést.* - Azon leszek. De te is. Még beszélünk. *szedi közben össze a cuccait és feltápászkodik. Egy mosolygós intés kíséretében megindul a kórház felé vezető úton. Bekapcsolja a csipogót. Alig telik el pár másodperc és máris körözik...*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 8:54 pm

*Nem sietteti ő sem. Nem aza fajta aki nagyon megijedne bármitől hiszen már jó ideje mondhatni eléggé ismert személy, hanem is az emberek de vámpírok között eléggé.*-Ó nem tudják csaksejtik.. elég a szemükbe nézni , kiolvasni a félelmeiket*feleli csendes hangon miközbe pillantása végig járja az éjszakába burkolódzó parkot. Szereti ezt a helyet nyugodt, és ha úgy vesszül eléggé elhagyatott is*-Azt hiszem kicsit már kopott a név érzékem az évek alatt, bár ki tudja hogy melyik népcsoport melyik tőről fakad*feleli nyugodt szinte már férfiasan sármos mosollyal*-Nem hinném hogy egyedül lennél a találkozásokkal, ahogy figyelem az embereket vannak akik direkt ezeket a jelenségeket keresik*feleli miközbe kicsit elrugaszkodik a fától és a nő elé sétáll*-valóban?*kérdezi enyhe kíváncsisággal a hangjába. *-Eléggé sokat jártam régebben oda megvoltak a teendőim.*feleli komoly hangon mintha semmi újjat nem is mondtak volna neki*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Szept. 06, 2009 9:10 pm

*Tua számára nem volt ismert a neve, de az arca igen, egyre biztosabb benne, hogy látta már. És nem úgy találkozott vele, hogy vadászat közben, arra akkor nem úgy emlékezne, hogy még találgat. *
-Félnek, de nem mind tudják mitől félnek. Egyszerűen a félelem néha csak úgy benne van a levegőben... vagyis egyfajta szorongás, ha már ismeretlen a kiváltó oka. Biztos vagyok benne, hogy az itt lakók fele retteg mindenkitől, aki sápadt, de nem tudna megkülönböztetni egy élőt egy vámpírtól, vagy akár csak egy félvámpírtól. *vonja meg a vállát, ő meg éppenséggel boszorkának van tekintve, nem túl népszerű, mi tagadás. Még tőle is félnek, pedig ő csak azon van, hogy segítsen, nem az emberek ellen dolgozik. *
-Mi tagadás, akadunk páran. *és nem véletlenül mondta így, nem vadász az, igaz, de azért sokszor több ilyen lénnyel találkozik, mint emberrel, már megszokta, és ha nem is a társaságukat keresi, őt magukat igen, vámpírokat főleg. Bár most nem fog támadni, nem érzi úgy, hogy sok esélye lenne győztesen kerülni ki ha harcba keveredne, és utóbb a bosszúszomja is alább hagyott, nem éri meg megöletni magát, és amúgy se old meg azzal semmit, az anyja még ugyanúgy halott marad.*
-Az csak egyszer volt... és hogy őszinte legyek nagyon régen, valamikor hatszáz- hétszáz évvel ezelőtt... nem tudom, hogy kerültem oda, és igazán már nem is érdekel. Csak az, hogy miért kell egy vámpírnak egy farkas kölyke? Csak nem... *nem fejezi be, de talán ugyanarra gondolnak. Nem tudja, lehetséges-e, de egy kis logika... mit kapsz ha összeadod egy vámpír képességeit egy vérfarkas erejével? Talán éppen egy tökéletes fegyvert. És mi másra kellene egy vérfarkas kölyök, még nevelhető, alakítható, és ehhez erőszak sem kell... ez gondolatként is ijesztően hangzik, hát még ha ez a valóság. *