Fall Memoriam. A sötét keresztút.

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Vas. Szept. 06, 2009 8:53 pm

*Ő sem félős típus, nem azért emelte fel a puskáját, hanem puszta önvédelemből, mert még nincs kedve meghalni. Nem fél a haláltól, de jobban szeret élni. És hogy ő punk? Kész sértés, még szerencse, hogy a férfi csak gondolta és nem mondta ki hangosan. Ő punk? Soha. Rocker esetleg, de inkább a metalt szerető egyének közé tartozik. A kérdésre bólint egyet, majd egy féloldalas mosoly ül ki arcára.* - De mondhatjuk úgy is, hogy munka.. *Mondja, majd közelebb lép és kezet nyújt - közben másik kezébe veszi a puskát, mert eddig a jobbal tartotta.* - Armand de Casson. *Mutatkozik be. Nem sietős az útja, ráér később is odaérni, mert értesülései szerint az illető egész éjjel ott tartózkodik, ahová Armand indult.* - Te is esti sétára jöttél ki? *Kérdezi körülkémlelve a környéken.*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Vas. Szept. 06, 2009 9:01 pm

*A férfi számára minden egytucat de nem fűzi a gondolat menetet mert mindegy is lenne.*
-Áhá fizetett zsoldos*mondja miközbe leveszi a szemét afegyverről. Nála is van kabát alatt egy szép pisztoly bár nem igen használja eddig még nem volt rá nagy szükség mégha tudna is vele bánni. A bemutatkozásra biccent *-Dereck Jammison*mondja persze ha minden jól össze jön még kezet is fognak. A kérdésre csak enyhén megrántja a vállát*-Csak körbe néztem mi van a kereszt úton túl de sok érdekeset nem találtam most tartok vissza a városba*feleli komoly hangon, nem ismeri a másikat de attol beszélgetni még lehet*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Vas. Szept. 06, 2009 9:21 pm

*Nem szereti, ha a különböző stílusokat egy kalap alá veszik, de nem tehet mások gondolkodásmódja ellen. Nincs joga beleszólni, csak véleményt nyilvánítani. De az sem sül el mindig jól. Dereck megjegyzésére nem szól semmit, mert nem tudja, hogy pontosan mit ért ezalatt. És jobb ha nem derül ki, hogy nem épp a rendőrség oldalán áll, még a végén bajba kerül. A kézfogás után újra hátralép, de most már nincs 3 méter köztük. A válaszra bólint egyet, majd órájára pillant - igen, ilyen is van rajta - és arra a döntésre jut, hogy most inkább továbbáll és elintézi az egyént.* - Hát akkor további szép estét. Nekem jobb, ha indulok, mielőtt elpasszolnám a munkát. *Mondja é egy biccentés után elsiet a távoli vidékek felé, ahol jó sok veszély lehet. De mindez nem zavarja Armand-t.*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Pént. Szept. 18, 2009 11:19 pm

*...Eltartott egy darabig amíg eljutott idáig, miután búcsút vett Claudiustól a lápvidék szélén. Akadt egy kis dolga, valami "kutyust" emlegetve visszafordult, és eltűnt a sötétben. Éjszaka van, hűvös szellőlöketek borzolják a füvet az út mentén. A tiszta eget csak a Hold fénye és a csillagok szennyezik, melyeknek fényében jól kivehetőek ruháján a vérfoltok, amiket a vadászaton szerzett. Ruhája több helyen szétszakadt a farkassal vívott küzdelemben, de sebei rejtélyes módon már réges-rég eltűntek. Látása kitisztult, élesebb, mint mielőtt eszméletét vesztette, szinte nappali fényhez hasonló részletességgel érzékeli környezetét. Kicsit meg van zavarodva a történtek miatt, csigás íját szorongatva menetel előre az úton mikor egy kereszteződéshez érkezik.*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Pént. Szept. 18, 2009 11:57 pm

*Újra egyedül és újra vadászaton. Bár ez azért ennyire nem egyszerű, ugyanis most nem vérfarkasok vagy vámpírok nyomában volt, hanem egyszerűen csak néhány aktát akar levadászni, megtudni, ha van rá esély, hogy mi a fene az a peremen, és ki az elsőszülött. Pontosabban ez volt az eredeti cél, aztán meg egy vámpír nyomába szegődött... és most itt van. Egy vámpírral kevesebb, erre jó a napfénytöltény meg egy pontos találat... és máris visszafele tart. Hogy a szél ténylegesen mennyire hűvös, azt nem érzi, sajnos. Annál kicsit hidegebb és erősebb levegő csap az arcába, és hatol a csontjaiig a vörös motoron, aminek a zaja élesen hasít bele a viszonylagos csendbe. Aztán a keresztútnál hirtelen megáll, hosszan fékezve. Nem azért állt meg, mert észrevette a férfit, valami más keltette fel a figyelmét. Egy autó roncsai az árokban, az út mentén... egy fekete autóé, amit jól ismer. Bár nem sok maradt belőle egy robbanás után, de hát attól még ez az az autó, ami egykor Claudiusé volt. Vesz egy mély levegőt, majd csak nézi egy darabig, aztán már fel is búg a motor, amikor észreveszi a közeledő alakot. A kezében az íj... nos eléggé érdekes asszociációkra készteti, hiszen alig pár hete egy ilyenből kilőtt nyíl fúrta át a vállát a vérfarkasok területén. Homlokát ráncolva figyeli a közelgő férfit, bár nem érzi, hogy farkas lenne. *
-Jó estét... Hová, hová ilyen késői órán?*kérdezi meg, amikor az már közelebb ért, közben megszabadul a bukósisaktól. Azért mégiscsak... normális ember ilyenkor nem szokott a városon kívül mászkálni... őt meg nem kell ide számítani, lehet úgy is venni, hogy nem normális, mert ő félig meddig vadász. Na jó, csak felderítő meg gyógyító főállásban. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Szept. 19, 2009 12:24 am

*Az árokban egy autó roncsaira lesz figyelmes, de nem igazán érdekli a dolog. Úgy tűnik, ott lehet már egy ideje. Hirtelen zúgó motorhangra figyel fel, és az előtte álló út emelkedője mögött fényszóró kénye kezd el átderengeni. Az egyre hangosabb zúgással a fény is erősödik, majd mikor a fény forrása átbukik az emelkedőn, kis időre elvakítja. A motor lefékez, majd megáll. Fenrir lassan tovább indul a fényforrás felé, és ahogy kilép a fényszóró vakító fényéből, érdeklődve néz a motoros felé. Az leemeli sisakját, és megszólítja.* -A város felé. *Adja a választ.* -Hosszú út áll mögöttem. Rám férne egy kis pihenés... és egy fürdés... *Végignéz magán, sáros és véres mindene... pár normális ruha sem ártana. Csak utat találni a civilizációba, hogy összekapja magát, és kiderítse mi történt - jelenleg ennyi foglalkoztatja.* -És te? Merre? *Már csak egy-két méterre áll a motor mellett, miközben beszélnek végig a nő szemébe néz. Tekintete ugyanolyan hideg és egyben éber, mint általában.*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Szept. 19, 2009 12:57 am

*Tua mindig csak úgy bedübörög a motorral mindenhová, néha még mások életébe is, bár jelenleg ez utóbbit nem akarja már, az egy éjszakás kalandok ideje lejárt. Ám a stílusos belépő még mindig megmaradt, és meg kell hagyni, hangos is, csak hogy az emberek sejtsék, hogy közeledik, és legyen idejük eldönteni, maradnak-e, vagy menekülnek. Jelenlegi emberünk talán azért nem menekül, mert még nem tudja, mekkora veszély fenyegeti Tuánk személyében. A városiak szívesen elmondják... mert ők már csak tudják, hogy ha kell még az ördöggel is cimborál. Persze, mindez merő pletyka, de hát elég széles hallgatóságnak örvend, és Tua meg sem próbálja megcáfolni, azok után, hogy egy félvámpírba szerelmes. Így is jól elvan, az a fele már nem számít, hogy ki mit gondol ezen túl. *
-Will fogadójában van rá lehetőség. *válaszol egy félmosollyal, majd ismét csak leállítja a motrot. Végignéz a férfin, mint ismerős láp, még mindig a vérfarkasoké ugrik be neki, szóval megnézi magának a férfit, honnan tévedhetett ide. De akkor sem érzi sehogyan sem azt a jellegzetes szagot, amit éreznie kellene, ha a másik farkas lenne. Kicsit megvonja a vállát, csak úgy magának, majd figyeli tovább.*
-Csak a külvárosba... dolgozni kicsit. *válaszol, bár a dolgozás alatt azt érti, hogy ellátogat az Invictushoz, könyvekben kutakodni, hátha választ talál pár kérdésre, ami foglalkoztatja. *
-Elvihetlek egy darabon, ha gondolod... *mosolyodik el, még mindig segítőkész azokkal, akik nem a fejére pályáznak. *
-Amúgy meg... Tua Mavourneen vagyok. *mutatkozik be végül, a kezét nyújtva a férfi felé. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Szept. 19, 2009 1:23 am

-Megköszönném ha veled tarthatnék. Nem vagyok ismerős a környéken. *Egy pillanatra viszonozza a mosolyt.* -Jó kis motor... *Biccent a jármű felé, szemével most már a motort fürkészi érdeklődve.* -Fenrir Norswood... Fen. *Mutatkozik be ő is, majd kezet ráz a hölggyel.* -Mesélhetnél kicsit a környékről. Miféle vidék ez? *Egy gyenge fuvallat meglebbenti a nő fekete haját, így egy hullám fut végig rajta, amin szinte szikrázva törik meg a sugárzó Hold fénye.* ~Hmmm... Nem is rossz... *Fenrir arcán akaratlanul is egy kis mosoly szalad át... Miközben a nő hozzá beszél, megint csak a szemébe néz.*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Szept. 19, 2009 3:00 am

-Kösz.*mosolyodik el, a motor a büszkesége, vigyáz is rá nagyon... és elmondhatja, hogy még egyszer sem volt összetörve, pedig már volt egy-két érdekes száguldós éjszakája a városban. A dampyrja szerint talán majd éppen az fog hiányozni egyes embereknek, hogy nem száguld a főúton, és közben bűzlik a vodkától. Bár már jó ideje nm iszik, úgyhogy ha valakinek ez hiányozna, hát hiányolhatja, máris. *
-Örvendek Fen...és honnan tévedtél ide? *kérdezi, hiszen lerí róla, hogy nem városi, ha meg már ilyet kérdez, akkor tuti, hogy nagyon el van veszve, és nemrég került csak ide. *
-Hogy miféle vidék? Hát Claudiust idézve a teremtés groteszk formája... ezen túl meg hát őszintén egy hely, ahol kb minden emberre jut egy vámpír és egy farkas... meg hogy nehogy ez elég legyen még pár egyéb vérlény is. Fura hely, ahonnan nincs menekvés.*vonja meg a vállát, majd egy bukósisak repül a férfi felé, tessék elkapni. Anélkül a motorra nem ajánlatos felszállni mögé, csak mert igazán hajt. És még jó, hogy nem gondolatolvasó, vizslatni ugyanvalóst ne tessék, mert annak nem lesz túl jó vége. Mondhatni, hogy kezdett megkomolyodni az utóbbi időben. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Szept. 19, 2009 2:26 pm

-Egy vadászaton voltam, aztán megsebesültem. Segítségért indultam aztán amikor egy elhagyott úthoz értem, elvesztettem az eszméletem... Aztán a lápvidéken ébredtem, minden sebem eltűnt, a látásom meg mintha éjszaka megélesedett volna... Furcsa volt. -Vámpír és vérfarkas? *Fenrir kissé felvonja szemöldökét. Csak most került ide.* -Eddig egyedül egy Claudius nevű sráccal találkoztam a lápvidéken... ő nem beszélt ilyesmiről. És hogy érted azt, hogy nincs menekvés? *A röppenő sisakot egy fürge mozdulattal, fél kézzel elkapja, majd mikor a nő befejezte a mondandóját, a sisakot fejére helyezi, íját a vállára, a tegez mellé, és a motor mellé lép.* -Hát, akkor indulhatunk. ~Bárhova is megyünk...

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Szept. 19, 2009 3:56 pm

*Hallgatja a beszámolót, majd kissé elgondolkodva pislog maga elé. Nem tudja, hogyan lehet ide bejutni, ahogyan azt sem, hogyan lehet kijutni, itt született, és itt élte le eddigi élete minden napját. Még mindig fura arról hallani, hogyan lehet bejutni, és érdekes olyanokkal beszélgetni, akik kintről jöttek. Aztán már ő meséli, milyen is idebent az élet. *
-Hát igen... meg egyéb vérlények... róka, hollóy, leop
rd, tigris, miegymás...*vonja meg a vállát, neki már ez a mindennapi, teljesen megszokott és normális dolog, még akkor is, ha az erdőben például nem volt kellemes úgy ébredni a furcsa farkasos találkozása után, hogy egy róka szaglássza éppen, hogy még él-e. *
-Hogyha ugyanarra a Claudiusra gondolunk, akkor ő például félvámpír... *mosolyodik el, bizony ám, az ő félvámpírja. És mivel a lápvidékre indult, amikor elváltak, hát valószínű, hogy ugyanarra gondolnak. *
-Úgy, ahogy mondom... nincs kijárat. Bejöttél és itt maradsz. *válaszol komoran, ne higgye senki, hogy ő nem akar kijutni, de a legutóbbi kapu, amit a rend kinyitott, talán ki se kellett volna nyíljon soha. *
-Amúgy mit vadászol? *kérdezi meg kissé kíváncsian, ő példa vámpírokat meg farkasokat szokott kinyírni. Aztán ha már a férfi a motoron van, akkor elindul. Felbőg a motor, és máris szembecsap a levegő, mert szokásához híven legalább 120-al tép most is. Aztán nemsokára mégiscsak Will fogadója előtt áll meg. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Pént. Okt. 09, 2009 10:55 pm

*Ezen a mai estén egy fiatal nő közeledik a keresztút felé. Egyszerű, fekete színű, hosszú szoknyát visel és egy sötét vörös színű, rövid ujjú blúzt. Nem fázik, így nem is zavartatja magát, hogy csak így van felöltözve. Természetesen a felsőjének két gombja ki van gombolva, így a szép dekoltázs is remekül láthatóvá válik. Vörös tincsei most kiengedve, szabad szállnak a szélben és zöld szemei, csillogva, kíváncsian kémlelik a még idegen tájat. *
~ Biztos jobb hely ez, mint ahonnan jöttem. ~ *gondolja, majd tovább sétál, egészen addig, amíg az út ketté nem ágazik. *
~ Na, most nem ártana eldöntenem, hogy merre is menjek tovább. ~ *eképpen gondolkodik, miközben megigazítja a hátán lévő, nem kis méretű kardot. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Pént. Okt. 09, 2009 11:11 pm

*Persze, minden nap minden éjszakája olyan mint a többi, szenvedéssel tele. Bár kinél hogy éli meg sokat számít, Nil már jó ideje képes megtalálni a kárhozott lét "jó oldalát is" szerencsésnek mondhatja magát hogy havonta csak párszor ragadja magával teljesen a fenevadja, utána viszont a pokolra kívánná ezt az egész életet, az egész várossal , magával is. Bár annyiba biztos hogy a fent említett helyen egy bugyor már kibérelve van számára, ezen már nem is csodálkozik*~egyszer úgyis meg kell dögleni~*gondolja mi közbe a be kötő úttól nem messzi kissebb erdősségből indul éppen vissza fele a keresztúthoz, a keze még mindig ragad a nő vérétől, mondhatni nem adta magát túl könnyen, de miután egy mozdulattal feltépte a nyakán lévő vékony bőrréteget már nem érezte magát annyira kapálódzósnak. Olyan nap mint a többi pontosabban szólva olyan este, keserves, véres mások számára ő viszont legalább csillapítja a szomját ami mostanába még az eddigieknél is nagyobb. Amúgy fekete bőrkabát van rajta ami alől kikandikáll egy fehér ing nyaki része, mondhatni elég slendriánul öltözködik de kit érdekel éjszaka? Ki látná? Úgyis mindegy, ő már ezekkel a dolgokkal nem törődik, ha valaki túl sokra jön rá meghal... vagy a gyötrelmek legmélyebb bugyrait éli meg, a férfit mostanába már nem szokták érdekelni a rejtőzködés és barátai, magyarán nagyba szarik a maszkabállra. Lassan kiér az útra majd úgy dönt gyalog indul vissza a város majd onnan az erőd fele. Úgyis van ideje még bőven hajnalig legalább addig elnézi a csillagokat és a város messzi fényeit, amit már úgyis elég régóta ismer. Viszont ahogy halad látni is vél valakit a sötétbe, nem áll meg de a pillantása már az idegenre szegeződik, ember nem tudná megmondani mire gondol.. szép is lenne, sötét van így nem tudni hogy a másik észre vette e de léptei elég hangtalanok, amikor közelebb ér komoran szólal meg mondhatni kicsit hűvösebb de nem túl barátságtalan hangon. Lehet van rá oka lehet nincs, a férfi ki ismerehetetlen*-Innen egyenesen eljuthatsz a városba, bár az még jó fél-1 órányi út talán kcisit több*mondja miközbe kibontakozik a sötétségből, hogy hallja e a lány gondolatait? Jó kérdés, hófehér arca most kissé fura kíváncsisággal nézi a másikat*-Nem nagyon láttalak még nem lehetsz városi. Amúgy Nil Corivan*mondja és mutatkozik be közbe lassan kinyújtja a másik fele a kezét. Lehet kicsit talán lassabban is a megszokottnál*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Pént. Okt. 09, 2009 11:23 pm

*Miközben vár és azon tanakodik, hogy vajon merre is vezesse további útja, hírtelen egy alakot pillant meg a sötétben. Kivehetetlen még, hogy férfi-e vagy nő, de ez jelen pillanatban lényegtelen is. Amikor viszont közelebb ér hozzá az ismeretlen, Sian már meg is állapítja, hogy bizony egy férfivel van dolga, nem is akármilyennel. Végignéz az érkezőn, amíg oda nem ér hozzá, majd a tanácsot hallva arcán egy apró mosoly fut át. *
- Igazán kedves, hogy segíteni akar, de nekem teljesen mindegy, hogy merre is megye. Hiszen a városban se ismerek senkit… *mondja igen csak egyszerűen és még vállat is von hozzá. Viszont amikor a férfi megállapítja, hogy még nem látta itt, akkor a nő, vagy inkább fiatal lány mosolya kiszélesedik. *
- Hogy is láthatott volna, amikor nem vagyok ide valósi. Na meg nem hiszem, hogy az egész várost ismeri, bár lehet, hogy tévedek. *egy kicsit elidőzik a zöld szempár a férfi arcán, majd pedig picit lejjebb téved, a mellkasa felé. *
~ Hmm, elég izmos, fincsi… ~ *gondolja, de utána meghallja a bemutatkozást és egy picit felvonja szemöldökét. Furcsálja ezt a nevet, na de nem baj. Úgy is unalmasak azok az emberek, akiknek hétköznapi a nevük. *
- Nil, igazán szép név. *mondja, majd a felé nyújtott kézre pillant. Belehelyezi kezét a férfi tenyerébe, majd közelebb sétál hozzá, igen csak közel és egy apró, forró csókot lehet Nil arcára, majd elmosolyodik, kicsit eltávolodik tőle és utána mondja. *
- Én pedig Lisianthus vagyok, Lisianthus Shigure. *a bemutatkozáson már túl van, de keze még mindig a férfi kezében van, ha csak a másik fél el nem engedte ez idő alatt és a közelség se igen csökkent vissza az eredetire. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Pént. Okt. 09, 2009 11:44 pm

*Úgytűnik észre lett véve , a legtöbb ember lehet máshogy reagállt volna amikor egy ismeretlen sápadtbőrű ember megközelíti de a nő úgytűnik másmilyen. ezen persze nem csodálkozik csupán magába konstatálja hogy vannak még "bátor " emberek, a válaszra kicsit oldalra dönti a fejét de a pillantása még mindig fürkészően figyeli a másikat*-Teljesen mindegy mint úgy érted hogy a következő városig vagy eddig? Mert itt nincs a közelbe másik város, csupán egy hosszan elterülő vadövezet...*válaszolja a nőnek egy halvány félmosollyal, lehet hogy az arca mosolyog de ha a szemét figyelik észre vehetik az időnkénti fura csillanásokat rajta*
-Hát ahhoz bizony kell idő míg ezen a kócerájon megismersz bárkit is.. de ha akarod egy darabig veled mehetek*mondja miközbe fejét lassan vissza húzza és most már egyenesen nézi a másikat a kérdésére csupán lassan megcsóválja a fejét*-Mint a látszat mutatja nem, de jó részüket~jó részüknek már az ízét is ismerem~*teszi hozzá magába persze lehet hogy a válasz elég furán hat hiszen a lány nem volt városi, most már az hiszen a vissza út... nem egyszerü mondhatni ha neki sikerülne a férfi is meglepődne. A névről szóló mondatra kicsit reakció idő után válaszol enyhe félmosollyal.*
-Szláv eredetű név. Kanadai voltam*mondja válaszként nyugod mondhatni talán derűs de valamiért kicsit hűvös hangon kérdés hogy bizalomgerjesztő e vagy sem. A következő reakción viszont maga is meglepődik ám ez nem látszik pillantásával követi a másikat amikor közeledik majd amikor el is távolodik a bemutatkozásra kicsit össze húzza a szemeit*
-Érdekes név. Talán latin?*bár névfejtésben nem éppen nagy ász, kicsit tovább is a másikon tartja a pillantását szótlanul*-Esetleg adsz egy esélyt az ismeretlen városnak?*kérdezi miközbe lassan lenéz a kezére amivel beszéd közbe el is engedi a másik kezét*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Okt. 10, 2009 12:00 am

*A férfi kérdésére csak megcsillannak zöld szemei és utána válaszol. *
- Nem is tudom, nekem tényleg lényegtelen, hogy merre megyek, akár itt is elalszok, ha azon múlik. *valóban nem finnyás, még ha ránézésre az emberek azt is gondolnák Lisianthusról. Viszont erről tényleg szó sincs, ő egy igazán különleges és kiismerhetetlen leányzó, még egy vámpír számára is.
Amikor viszont Nil felajánlja a lánynak, hogy elkíséri egy darabig, akkor Lisianthus az ajkába harap, nem túl erősen, majd megigazítja tincseit. *
- Hát nem is tudom, hogy éljek-e ezzel a nagyszerű lehetőséggel. *mondja, miközben szemeit le nem venné a másikról. Ez lehet, hogy valaki számára már zavaró lenne, de eddig Nilnél még nem vette észre ezt a reakciót, tehát minek állna le? *
- Kanadai? És akkor még is mit keres itt, ezen a földön? *kérdez vissza először kicsit komolyabb arccal a lány és valóban érdekli a férfi válasza. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy egy külsőleg fiatal férfi mit is kereshet itt már ilyen fiatalon és hogy miért hagyta maga után a hazáját.
Közben megtörténik a bemutatkozás is és a lány igen csak bátran közelít a férfihez, aki nem tolja el magától és még csak furcsán se reagál rá, inkább csak a nevére. *
- Őszíntén szólva fogalmam sincs. A szüleim elég hamar elhagytak, magamnak kellett boldogulnom az életben. Így hát mindig vándoroltam és most itt vagyok. *mondja és közben észreveszi, hogy a férfi keze kicsúszik az övé közül *
- Adhatok, de ahhoz én is kérek valamit. *egy apró mosoly, igen csak igéző tekintet, majd a férfi mellé lép, belekarol és igen közel megy hozzá. Vékony dereka szinte hozzáér a férfi hideg bőréhez és az igéző tekintet továbbra is figyeli a férfit. *
- De azt még nem árulom el, hogy mit. Azt neked kell kitalálnod. *kaccsint, majd indulásra készen megindul, de Nil kezét el nem ereszti. Két kezével karolja a férfi kezét és közben fél szemével folyamatosan figyeli a másikat. *
- Akkor hát induljunk, te tudod, hogy merre is kell mennem. Nem mindig lehet a táblákra hallgatni, ezt megtanultam. *a mosoly továbbra se szűnik meg és a lány csak vár arra, hogy a vámpír is meginduljon mellette. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Okt. 10, 2009 12:24 am

*újjabb és újjabb meglepetések úgytűnik hogy a lányra nem hat a negatív kisugárzása ennek a helynek, valamit vagy rejteget vagy csupán naív? Esetleg tapasztalt, megannyi kérdés ami kibogozásra vár, lehetőleg még mielőtt felkel a nap*-Nem ajánlanám pont a keresztutat, elég nagy erre a forgalom*mondja félmosollyal persze hogy a "forgalom" alatt mit érthet azt már nem konstatálja általába nem minden ember keresi a többértelműséget a szavak kavalkádja között. Ha a lány más akkor válaszol ha nem nem. A válaszra csak lassan lehunyja a szemét*-Hát két választás között nincsen még egy így nem túl nehéz , csupán elhatározás kérdése*feleli könnyeden nem túl hangosan miközbe szemei is ismét felnyílnak. Csak komolyan bólint majd válaszol is*-Mondjuk úgy hogy egy ismerősömmel érkeztem ide jópár éve ~megvan talán már 300.. egynéhány év~ eléggé sokat tesz hozzá magába de ez már megszokássá vált hiszen az élőkkel való kapcsolata nem túl kiforrt, vagy nem látja őket többé vagy ő maga végzi be hogy magát mentse , ez bizony a férfi és talán a legtöbb vámpír személyes átka is*
-Azt mondják a magány megkeményíti az embert, mint ahogy azt is hogy így születnek az igazi "túlélők"*mondja félmosollyal persze beindulnak a gondolat tárcsák is, a lány biztosan tud magára vigyázni hiszen egész életébe ezt tehette. Túlélt. Kérdés hogy... úgytűnik meg kéne gondolni azt a dolgot hogy talán kinyomozza a vércsoportját, legalábbis óvatosnak kell lenni. "Ismerd meg ellenségeid" persze nem jelenti hogy a másik ellenség lenne, a válaszra és a reakcióra kis hunyor és mosoly a válasz*
-hmm igazi üzletember.... Kitalálni?*kérdez vissza félmosollyal kicsit de tekintete kissé komoran fordul egy pillanatra a város fele, viszont ez hamar megváltozik és vissza már nyugod fürkésző pillantásokat vet a lány felé, végülis nem áll ellen, kiderülhet még több is az idő alatt amíg a nap lent jár. Az indlásra kicsit felnevet*-ilyet mondtam volna? Hát mondjuk úgy hogy tudom én merre felé tartok de talán el tudlak vezetni téged is egy olyan helyre ami úgymond antinaturálisabb, *mondja ezzel célozva a végülis körülöttük elfekvő vadonra ami bizony lehet hogy ha jobban benne lesznek az éjszakába még jobban életre kel. Akkor már a férfi se biztos hogy szívesen maradna legalábbis nem társasággal*-Akkor indulhatunk?*kérdezi és ha igen akkor el is ndul könnyed léptekkel, miközbe mennek néha néha maga elé néz de pillantása viszsa tér a lányra*-A táblák erre eléggé bizonytalanok. Amúgy honnan jöttél?*kérdezi miközbe a fogyóban lévő hold fénye meg-meg világítja az arcát*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Okt. 10, 2009 12:39 am

- Nagy a forgalom? Miért, ez egy olyan, ahol mindenki megfordul vagy mire gondolsz konkrétan? *nem meglepő, hogy Lisianthus is átvált a tegezésre, hiszen ha már a férfi ezt teszi, akkor ő miért ne tenné?
Na meg a negatív kisugárzás… a lányt ez régóta nem zavarja, egész életében ilyen helyeken élt, az eddigi munkái is erre késztetté, így most már egész otthonosnak érzi ezeket a helyeket és nyugodtan hajtja álomra is a fejét. Közben a férfi válaszol a kérdésére, amit meghallgat, majd csak bólint, de többet nem fűz hozzá. *
- Úgy látom, hogy nem akarsz beavatni a részletekbe, majd talán máskor, egy másik alkalommal. *mondja most komolyan és most szemében se látszik az a furcsa csillogás. Még idegenek egymással, nem várhatja el a mellette lévő embertől – legalábbis arról, akit embernek hisz – hogy azonnal kitárja neki a lelkét. *
- A magány tényleg keményít, de hidd el, nem mindig jó. Nem volt könnyű életem, de megtanultam ragaszkodni hozzá. *egy apró mosoly és ha a férfi egy kicsit elgondolkodik, akkor rájön, hogy Lisianthus nem hülye és nem naív. Nem azért ilyen közvetlen egy idegennel, mert bízik benne, csupán csak jobb kiismerni mindenkit, na meg a hátán lévő kard is biztonságot nyújt a lánynak, annak a nőszemélynek, aki senkiben sem bízik, még is mindenkit játékszernek használ, ahogy jelen pillanatban Nilt is. Viszont arról fogalma sincs, hogy milyen teremtménnyel is futott össze ezen az éjszakán. *
- Úgy bizony, kitalálni. Szerintem menni fog, de ha nem, akkor segítek. *mondja, de most még nem mondd mást, de már közel áll ahhoz a ponthoz, hogy elmagyarázza a férfinek, hogy mire is gondol. Egy kis ideig még vár, majd úgy dönt, hogy miért is ne?
Egy igen gyors és hírtelen mozdulattal a férfi előtt terem, majd közelít hozzá, most már lassabban és közben szemeivel a másikét fürkészi. Majd amikor ajkaik összeérnek – persze ha Nil is úgy akarja – akkor Lisianthus éppen csak megcsókolja az hideg ajkat, de a nyelvével nem közelít a másik felé, de ekkor valami furcsát tesz, amit ő csak játéknak szánt, de lehet, hogy nem lesz játék. Kicsit megharapja Nil ajkát, annyira, hogy egy kis vér is megjelenjen és ha ez megtörténik, akkor bizony érzékien lenyalja onnan. Utána pedig huncutul eltolja magától a férfit. *
- Persze, indulhatunk. *egy apró mosoly, majd hátat fordít az idegenvezetőjének és megindul az éjszakában, viszont utána néha-néha csábosan visszanéz. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Okt. 10, 2009 1:07 am

*Úgytűnik hogy a nőt érdekli a hely legalábbis mivel kérdez valószínüleg amiatt van mivel meg akarja tudni hogy hol van, egésséges kíváncsiság, a szavaira mosolyogva csóválja meg a fejét miközbe szemeit le hunyja, de csak egy pillanatig mert nemsokára kicsit komolyabban szegeződnek a másikra*-Mondjuk úgy hogy aki nem él itt elég ideje nem igen tudná hova tenni az itteni dolgokat mondjuk úgy hogy az éjszaka folyamán valószínüleg nem csak mi leszünk az egyedüliek akik a keresztútnál megfordulnak*mond kicsit leplezett választ a kérdésre elvégre ez is valami*
-Hát attol mert valami megerősíti az embert nem jelenti hogy jónak kell lennie*mondja hiszen ő is így van vele bár kicsit másra gondolva. Néha imádja a létet amibe van néha viszont ha lenne hozzá ereje maga sétálna ki a napra. miért nem tette meg eddig is? Jó kérdés viszont tudja hogy milyen a magány főleg ha valaki Hallhatatlan.. vagy talán nevezzük inkább halottnak? Ez talán helyesebb válasz hiszen ő már halott csupán nem meg határozott ideig még jár az élők között*
-Addig jó ameddig ragaszkodsz az élethez. Ha már nem akkor az egész elvan cseszve ott ahol van*mondja kicsit talán egy fájdalmasabb mosollyal, ő már nem emlékszik rá milyen... élni? Vagy élvezni az életet, már jó ideje csak a kárhozat adta lehetősgék és élvezetek kavalkádjába él amit bizony idő alatt meg is lehet unni, a végén már csak a vér marad és a gyilkolás... majd az evés és minden kezdődik előrről. Sejti hogy a másik nem hülye leszűrte az eddigi viselkedéséből. Úgytűnik hogy mindketten az "ismerd ki ellenségeid" dolog híve , bár Nil még nem gondolkozik a másik felé ilyen tisztán*
-Vannak sejtéseim*mondja miközbe a szembogara egy pillanatra össze szűkül, kivárja hogy mit akar lehet hogy a lány szemébe ez kicsit bugyutaságnak tűnik pedig korántsem, agya közbe rettenetesen zakatol*~a fegyver nem túl előnyös viszont nálam van az adu~*gondol a meglepetésre a léttel kapcsolatosan bár nem becsüli alá a másikat se, haggya magát a másikkal szembe amikor megfosztják attol a kevéske vértől viszont a szeme kicist megválltozik, talán valami vadságot áraszt de a fény hamar el is tűnik egy pillanatra végig húzza az újjait az ajkán*~kóstolgat~*fut át az agyán a kérdésre egy kis reakció idő után oldalra döntött fejjel válaszol*-Hát persze*mondja majd megindul a másik mellett*-Amúgy gyakran vagy ilyen ismeretlenekkel?*kérdezi fürkésző pillantással a másik fele nézve, szeme néha néha a másik nyak és vállközi részi erekre téved, két választás vagy a város vagy még mielőtt oda érnek, esetleg talán máskor jó kérdés.... bár ha megint úgy áll hozzá ahogy szokott.. kiszámíthatatlanul... akkor még lehet bármi*

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Okt. 10, 2009 1:13 am

//fagy//

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Okt. 10, 2009 3:39 pm

//olvad//

*A férfi szavaira egy kis nevetés tőr a nőből, majd elmosolyodik. *
- Hát azt gondoltam, hogy többen is járnak erre. Tisztára úgy beszélsz, mint ha valami sötét és gonosz teremtményekről beszélnél. De sajnos nem léteznek vámpírok vagy démonok vagy minek is mondjam őket. *legyint, hiszen tud róla, hogy többen hiszen az ilyen lények létezésében. Ha valóban lennének, akkor Lisianthus már rájuk talált volna. De mivel még nem volt erre példa, biztos abban, hogy nincsenek. *
- Valóban vannak sejtéseid? Kérlek, oszd meg velem őket. *még mindig csak mosolyog és utána szánja el magát egy lépésre, mely igen bátor cselekedetnek tudható be, de egy olyan embernél, mint Lisianthus, ez nem számít annak.
Az apró puszi közben természetesen a zöld szempár a másik szemeit fürkészik, amik kicsit megváltoznak, de ezt a lány nem annak tudja be, hogy Nil más lehet, mint ő. Most lehet, hogy ez naívság, de tényleg nem hisz abban, hogy más teremtmények is élhetnek ezen a földbolygón. *
- Mi az, csak nem gerjedsz az ilyesmire? *kérdi mosolyogva, majd elindul és közben a férfi is felzárkózik mellé. Lisianthus kicsit oldalra pillant és a kérdésre ismét nevetgél egy kicsit. *
- Nem, de te tetszel. *kaccsint, majd csak halad tovább, viszont most már nem csüng a másik kezén, egyszerűen sétálgat mellette. Fogalma sincs, hogy merre is haladnak és azt se sejti, hogy a város, ahova nemsokára megérkeznek vajon milyen újdonságokkal kecsegtet neki, de ő csak pozitívan áll a dolgokhoz, hogy új hely, új ismerősök és talán még barátok is várják. *

Tárgy: Re: Fall Memoriam. A sötét keresztút. Szomb. Okt. 10, 2009 4:04 pm

*Csak nyugodtan figyeli a másikat, a lány nem is tudja hogy mikre nem tapintott rá amiről ő még nem is tudná hogy mik vannak itt. MEgfog lepődni valamikor biztos... kérdés hogy az a valamikor még ma lesz esetleg holnap... egy hónap múlva, egy év. Nem lehetne még ennyire előre gondolkozni de az biztos hogy egyszer megtudja.. és az lehet fájni fog*
-Hát kérdés kinek mi a sötét és gonosz.. nézőpont és hit kérdése az egész... a démonokba nem hiszek én se*mondja kicsit félmosollyal*mondja de azért valami feltünik a nő szavaiba ami kis mosolyt csal még az arcára a vámpírnak is*-Sajnos? Miért?*kérdezi szemét a másikra szegezve, a következőre kicsit felnevet mély talán kicsit dallamos hangon is amit vissza ver a környező éjszaka*
-Hmm azt hittem majd kitalálod *mondja a sejtésre kicsit vissza vágva az első kitalálós dologra ami éppen a férfi fele irányult persze itt is eléggé "vidáman" beszél persze kérdéses hogy vidámságot le lehet e olvasni egy sápadt arcról... kérdéses. A másik kérdésére csupán oldalra dönti a fejét úgy nézi a nőt*
-Csupán a vérre*mondja miközbe mintha még kaccsintana is egyet a jobb szemével, persze ez még nem jelenti hogy valaki azonnal vámpírnak nevezné hiszen van elég sok különös ember itt, bár hogy a másik mit fog szólni ehhez a válaszhoz márcask a jó élet tudhatja, de egy biztos.. kiderül aztán majd utána az is hogy hogy folytatódik az út*
-Hmm ezt így 10 perc alatt megállapítottad?*kérdezi a válaszra félmosollyal, miközbe haladnak előre a város közeledik a keresztút pedig távolodik mondhatni a másik elég derűs arcot vág*-HÁt kevés ilyen emberrel találkoztam mint te... ~talán megér egy próbát~*teszi magába hozzá miközbe szemével oda oda néz*

» Sötét gyártelep
» Sőtét árnyak utcája