Sötét gyártelep

*Gondosan ügyelve rá, hogy véletlenül se lássa meg a nő, követi, fától-fáig, saroktól-sarokig, oszloptól-oszlopig. Éppen egy szemetes konténer mögött térdelve les ki mögüle, amikor Nina megszólal. Először hidegzuhanyként éri a dolog, de aztán lenyugtatja magát.* ~Honnan tudja, hogy itt vagyok?~ *Kis gondolkodás után körülnéz, bár nem sok mindent lát a sötétben.* ~Az sem biztos, hogy nekem szólt...~ *Továbbra is a konténer mögül figyel, még kisebbre összehúzza magát, és hunyorítva nézi, hogy mit csinál itt Nina.*

*Az újabb figyelmeztetés, hogy jöjjön elő, elmarad. Aztán feltűnik neki, hogy hiányoznak a szokásos alapzajok. Sora se tudja megmondani, hogy mik ezek, de akkor is, hiányoznak. Ez már túlságosan furcsa. Hátborzongató... Majd egyszer csak eltűnik az előtte lévő konténer, hogy fülsüketítő zajjal nekicsapódjon a legközelebbi falnak. Sora ledermed. Fogalma sincs, hogy történhetett, az előbb még ott volt előtte a szeméttároló, most meg... Aztán észreveszi az előtte magasodó alakot. Lassan felnéz. A holdfényben megvillannak az agyarai.* ~Ilyen nincs...~ *Kis késlekedéssel, de végül az utolsó pillanatban hasra vágódik, karjaival védi a fejét, nyakát, így valószínűleg a bestia nem rajta, hanem mögötte landol. Ha megússza a rohamot, akkor hanyattfordul, és karjaival-lábaival tolja magát hátrafelé, próbál minél távolabb kerülni a borzalomtól. Ha ez sikerül, akkor feláll, és igyekszik eltűnni erről a borzasztó helyről...*

*A menekülési kísérlettel természetesen nem ér el sok sikert. A következő pillanatban már érzi ahogy a vámpír ujjai bilincsként kulcsolódnak a nyakára. Sora felől csak valami halk nyöszörgésféle telik, teljesen lebénul a félelemtől. Majd hirtelen már nem érzi a lába alatt a földet. A levegő vészesen fogyni kezd a tüdejéből. Még mielőtt elsötétedne minden megpillantja a vámpír arcát. A látványtól elszörnyed, most már egyáltalán nem próbál ellenállni. Az oxigén hiányától érzékei egyre jobban eltompulnak, a farkas üvöltését alig érzékeli, olyan mintha a hangok a víz alól érkeznének, tompán...*

*Úgytűnik hogy a farkashang alapos nyűszítésbe megy át majd elhal nem tudni mi törént a nő érezheti az egyre szorító kezet majd a szájat ami alaposan közeledik a kulcscsontjához, már csak pár pillanat és az ottani puha bőrréteg feltépésre kerül, a fogak már irtó közel vannak a marok meg csak egyre jobban szorít de ekkor egy lövés hang szakítja meg a tevékenységet és a vámpír mellkasa izzani kezd, majd hirtelen be is gyullad nemsokára jön a következő kicsit feljebb ahol szintén begyullad, ekkor már elereszti a nőt vagyis a falnak vágja de még eszméleténél marad. A vámpír úgytűnik hogy feladja és eltűik az éjszakába bár elég nagy vinnyogást hallatva. Ha a nő körülnéz balra tőle egy másik alakot vehet észre a haja eléggé feltünő az éjszakába..*

*A farkast már nem hallja, nem tudni hogy azért e mert elmenekült, vagy mert a vámpír már kiszorította belőle a lelket. Kezd benne egyre biztosabb lenni, hogy az a valami, ami megtámadta, egyáltalán nem evilági lény. Éhes és úgy tűnik őt nézte ki vacsorának. Ahogy megérzi a nyakán annak a valaminek a lehelletét, újult erővel kezd el kapálózni, de sajnos az ellenkezéssel ez a maradék ereje is elszáll, már csak ernyedten, félig eszméletlenül lóg a vámpír markában, már megadta magát a sorsának. De akkor hirtelen lövés hangja hasít a levegőbe, majd rögtön utána még egy. Sorát ugyan elengedi a vámpír, de viszont nem túl gyengéden nekivágja a falnak. A lány tompa puffanással ér földet a házfal tövében. Nyöszörögve-fulladozva fetreng a földön, még soha nem érezte magát ennyire élőnek, egyrészt a tüdejébe áramló levegőtől (még soha nem érezte ilyen frissítőnek) másrészt a testének minden részébe nyilaló fájdalomtól. Sora egyelőre nem is tud és nem is akar megmentőjével foglalkozni, van neki nagyobb baja is...*

*Összerezzen amikor a férfi mellé lép. Kicsit ijesztő, ahogy a hosszú bőrkabátos férfi föléhajol, ráadásul Sora az arcát sem látja jól. Amikor megfogja a vállát és felhúzza, nme ellenkezik csak halkan nyöszörög, még mindig fáj mindene, de valószínűleg horzsolásoknál nagyobb sérülései nincsenek. Amikor a férfi megvizsgálja, sejti mit keres, de még mindig nem hajlandó elhinni. Olyan az egész, mint valami rossz horror film...* -Kitűnően.- *Válaszol. Jellemző rá, hogy még az ilyen helyzetekben is képes ironizálni..* ~Hm... Mintha ezt ma már hallottam volna...~ *Végül csak bólint, közben próbál feltámaszkodni. Sikerül is bár a keze kicsit remeg még.*

*Sikerül feltápászkodni és megállni a lábán.* -Eh...Lehet, hogy említették már...- *Válaszol szórakozottan, közben végignéz magán. Nincs túl fényes állapotban, a felsője oldalán egy hatalmas szakadás virít, alatta pedig a felhorzsolt bőréből szivárog a vér. A gondolataiból a férfi utolsó mondata zökkenti ki. Sora számára kicsit furcsán van megfogalmazva, bár az is lehet, hogy csak nyelvbotlás volt. Amikor a férfi kinyújtja felé a kezét, rögtön elindul felé. Nem érdekli, hogy nincs túlságosan emberei színe, csak minél előbb kerüljenek a lehető legtávolabb ettől a helytől. Majd utána kérdezősködik. De az első lépésnél a nő megszédül, összecsuklanak alatta a lábai, végül egy nyögés kíséretében újra a földön köt ki. Addig fogja a fejét amíg abba nem marad a szédítő pörgés.*

*Claudius tanácsára fintorog egyet. Lehet, hogy igaza van a férfinak, de ki ő Sorának, talán az apja, hogy csak úgy megmondja neki, hogy mit kéne csinálnia és mit nem? Felnőtt nő, tud magára vigyázni. Legalábbis eddig így gondolta... Arra, hogy Claudius elviszi a fogadóig csak hümmögés a válasza. Miután a férfi segített neki felállni, próbálja látszólag határozott léptekkel folytatni az utat a kocsiig, a közben elhangzó kérdésre megint csak hümmög. Nála általában a hümmögés a sértődöttség jele, de igazából maga sem érti, hogy most miért. Valószínűleg Claudiusnak ez valamiféle munka, ma pedig már Sora lehet kb a harmadik elővigyázatlan lányka akit a férfi megmentett a vérszomjas bestiáktól.* ~Hm... Hát ezzel biztos nem az a célja, hogy beleolvadjon a tömegbe...~ *Gondolja, amikor meglátja a kocsit. Hanyag mozdulattal kinyitja a kocsi ajtaját és beül. Hümmögés.* -Sora.. Roberts.- *Mutatkozik be körítés nélkül. A kereszt- és vezetékneve között alig hallhatóan egy pillanatra megtorpan, közben oldalra, kifelé bámul az ablakon.*