Sőtét árnyak utcája

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Szer. Május 13, 2009 10:35 pm

*Lassan bólint*-De páran mondták de már nem tudnám megmondani hogy kik*mondja enyhén mosolygós arcot vágva miközbe végig méri a nőt. Tiszta nem tud menekülni itt akár véget is vethetnének a dolognak a többire csak bólint*-Áhá értem, nem nem tudtam hogy vészjósló lennék ~bár ehhez tegyük hozzá hogy kinek~*teszi hozzá magába persze hogy nem mindegy hogy ki ijed meg tőle emberek gyakran félnek tőle ez máskor se volt másképp már megszokta meghát belül valahol élvezi is, a kéznyújtásra ő is kezet fog a lánnyal*-Nil Corivan*mondja most már érzi a benső feltörő feszültséget is ahogy lenéz a nőre majd meghallja az ismerős hangot egy pillanatra lehunyja a szemét majd hátra néz. A kérdésre csak aprón elmosolyodik*-Szerinted?*kérdezi szemét a nő szemébe mélyesztve a nő úgyis tudja a választ magába. De egy biztos a férfi reméli hogy a nő már evett álltalába a zsákmányon nem szeret osztozkodni mégha valami köti is a másik vámpírhoz*

Tárgy: kettő Szer. Május 13, 2009 10:49 pm

*Nah igen már akinek. Phinnek az, vagyis nem annyira, hiszen pár pillanat alatt az adrenalinja leereszkedett, s szívverése visszaállt a normál dobogási ütemre. Az arca apró mosolyra húzódik. Érzi, hogy el kéne mennie, de még sem teszi. Élvezi, hogy nem lehet biztos a dolgában. Talán a már említett belső veszélykeresés miatt. S nem akaródzik neki menni,hol ott valami folyton erőlteti belülről és suttog a fülébe, hogy :"Lépj már le, most amíg még tudsz... gyerünk már, fuss el... " De nem... Phin elnyomja magában az érzést, a szavakat s csak mosolyogni tud félelmén. Hiszen mitől kéne félnie? Mi lehet rosszabb ennél a városnál? A halál? Még nem halt meg, nem tudja, hogy milyen... az, hogy megtámadják... ugyan már... max. valahogy majd kikeveredik a dologból. Persze ő még nem sejtheti, hogy a férfi kicsit több mint ahogyan az ő gondolja.*-Hát örülök, hogy megismerhetem...*azért annyira nem örül neki, de legalább most van társasága. Már ez is tetszik neki, napok óta a legtöbb szó amit váltott az az volt, hogy " ezt kérem... köszönöm" s ezt is egy boltosnak mondta, aki ellenségesen mogorva volt vele. Tehát most talált egy olyan valakit aki legalább tud beszélni, és nem fél. Aztán visszatett a már régebben feltett kérdésre.*-Jah, igen elég gyakran...*Bólint, bár azt nem árulja el, hogy azért mert ilyenkor tud társalogni érdekes módon: pedig az ember azt hihetné, hogy nappal jobban biztonságban érzik magukat az emberek és könnyebben szóba állnak másokkal. De itt nem így van. Majd megjelenik még egy alak, a semmiből. Phin számára ismerős... s pár percig nézegeti mire beugrik neki.*-Oh helló... téged ismerlek...*Nyögi mosolyogva.*-Hát persze... te voltál aki amikor idejöttem, első nap majdnem ledobtál egy dobócsillaggal...*Micsoda felfedezés és mennyire örül, hogy erre emlékszik.*-Rowana... igaz? Ha jól emlékszem...

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Szer. Május 13, 2009 11:14 pm

*Row nem zavartatja magát, lazán nekivetette a hátát a falnak, kezeit a zsebeibe mélyesztve áll ott, egymáson keresztbe vetette a bokáit is, épp, hogy nem fütyörészik, na de azt azért senki ne várja tőle... először is mert nem is illene, akárhonnan is nézzük, lány, másrészt meg szégyen, nem szégyen, nem tud fütyülni, szóval ez nem megvalósítható. Végignéz a lányon, ismerősnek tűnik, de egyelőre nem szentel neki nagy figyelmet, nem az arcmemóriája a legjobb.*
-Nem szeretem a rébuszokat...*jegyzi meg egy mosollyal, miközben figyeli a férfi szemeit. Tudja a választ, hogy is ne tudná... meg aztán őt lecserélni... nos ahhoz talán kiiktatni kellene, amit remélhetőleg Nil mégsem fog megtenni. Vagy ha mégis, hát így járt... de ez a vagy ha egyelőre nem aktuális, úgy tűnik. Amúgy a vacsorán túl van már, nem kell félteni a zsákmányt. A szemei is barnák már rég, fel sem tűnne egy átlagembernek, hogy vámpírral áll szemben.*
-Hm?*fordítja oldalra a fejét, csodálkozó pillantásokkal pislogva a lányra vele szemben, gondolkozik, majd a dobócsillagok említésére elmosolyodik, leesett neki, mi is helyzet.*
-Jaah... ezekre gondolsz, meg a parkra? Akkor emlékszem.*közben megjelent a kezében a két csillag, egy 5 és egy 8 ágú fémlapocska, amiket az övére erősítve hord, és hordott mindig. Kicsit unottan kezdi pattogtatni hosszú fekete körmeivel a 8 ágú csillag szárait, aztán egy villanás, és szemközt beleáll a falba a csillag, rég nem dobálta őket, és elvileg úgy sincs jobb dolga, ha nem jelent nagy problémát, akkor megvárja Nil-t most már.*
-Jó a memóriád... na de próbálkozom. Ph... Phe.. Pho...Phoenix? *kérdőn néz a lányra, majd amíg megkapja a választ, átsétál a falig, és egy mozdulattal kirántja a csillagot, ami azért hagy maga után nyomot, látszik, hogy erős dobás volt ám.*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Szer. Május 13, 2009 11:50 pm

-Hátmég én*mondja elengedve és pár lépést hátra lép, de szemével most már a két nöt figyeli úgytűnik valamilyen szinten a férfi éhsége is elmaradt legalábbis próbálja elnyomni magába, közbe Rowana szavaira egy félmosolyt ereszt*-Azokat én se de ha ismersz tudod a választ*mondja a nőnek szintén nyugodt mosollyal miközbe ránéz, majd szemeit inkább kettőjük között ingatja és hallgatja a beszélgetést*-Gondolom nem az első találkozás*mondja miközbe a dobócsillagokat nézi. Mondhatni most nem is igen mozdul mega férfi csak lassan nekitámaszkodva a aflnak figyel. VAnnak dolgok amiről nem tud persze ez nem baj, nem is szeretne mindenről tudna mert a nagy tudás sokmindennel jár ő meg nem akar fölös dolgokat a nyakába varrni node ez nem ide kapcsolódik. Kiváncsi rá hogy a nő mennyit tudhat bár így elnézve semmit, bár a hideg kéz érintése lehet meglephette a lányt node nincs is olyan meleg így a vámpír nemigen törődik az ebből kiszűrődö magángondolatokkal csak fel fel csillanó szemmel figyel*

Tárgy: nyugalom Csüt. Május 14, 2009 12:02 am

~Azt sejtem~*Gondolja magában cinikus hangon.Kezeit visszahúzza amint a hideg kéz elengedi de először nem nagyon figyel fel a dologra már volt ilyen élménye nem is egy. Sőt ha jól emlékszik a nővel is pont ez volt a tapasztalata. Szemeit ő is a két alak között jártatja, nem szeretne senkit szemelől téveszteni. Kihallja a titkolózást a szavakból, s nem is nagyon tetszik ez neki. Összeszűkült szemekkel nézi őket, tudata alján motoszkál valami amit nem akar kimondani. Talán mert fél, hogy igaz legyen, de az a múltkori eset azzal a férfival és a vérrel... végülis nem is lehetetlen a dolog. De nem akarja kimondani, nem akarja bevallani... *-Nem...*Bólint mosolyogva. Türelmesen várja, hogy a nőnek beugorjanak az emlékek, majd elégedett mosollyal bólint.*-Így van...*Félmosolyra húzza a száját. Bár lehet, hogy nem tud mindent, de a sejtés meg van benne. S ha összerakja a képeket, már csak pillanatok kérdése, hogy bekattanjon neki a megoldás, és végre beismerje magának. Aztán a megfelelő pillanatra kell majd várni, hogy kicsusszanjon a száján az az egy szó ami talán a halált vagy az életet jelenti neki, esetleg az örök életre tartó megbélyegzést? Vagy valami mást, de egyáltalán nem biztos, hogy jót, sőt ennek az aránya elenyésző. De hát majd ez is kifog derülni... Egy pár pillanatig nézi mereven a nőt, majd eldönti, hogy a férfi van közelebb és nagyobb veszélyt jelent a számára mint a nő. Az arca is már Rowana elégedettebbnek, kiegyensúlyozottabbnak tűnik s a lány nem tudja miért van ez. De... persze nem hagyja elveszi, szeme sarkából figyeli még sem veszi le a férfiról a szemét. nem bámulja feltűnően de igyekszik minden rezdülését figyelni, hogy bármelyik pillanatba reagálni tudjon ha gyanúsat észlel.*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Csüt. Május 14, 2009 12:24 am

*Row nem figyeli mindkettejüket, minek is bármit is e kis időre, nem szándékozza itt tölteni az egész éjszakát, sőt szándékában sem állt itt kikötni, ha nem hallja meg a férfi hangját. Az volt az, ami ide vonzotta... hogy a lánnyal mi lesz, az neki semmit sem jelent, meg amúgy sem tartja fontosnak figyelni, így tekintetét, most már mély barna íriszeit Nil-re függeszti.*
-Kiszámíthatatlan vagy... de talán éppen ez vonz...*mosolyog tovább, tény, hogy sose tudhatja, melyik pillanatban mire számítson, eddig legalább is nem egyszer lepte meg már a férfi olyasmivel, amire aztán végképp nem számított, nem hogy álmodni sem mert róla, hanem egyszerűen meg sem fordult a fejében. *
*Nem foglalkozik azzal, mit is gondolhat a lány, de azért bármennyire is nem a közvetlen közelében van, nem kell leértékelni, sokkal erősebb, mint azt hinnék egyesek, meg gyors is. De talán nem kerül sor mindenféle előnyének kitapasztalására. Egy halvány mosoly fut át az arcán, amikor a lány rábólint, hogy igen is eltalálta a nevét, Row nem a memóriájáról híres, vagyis nem erről a fajta memóriájáról, de ez mellékes, visszofordul, még egyszer a férfira néz, majd hátradönti a fejét, neki a falnak, és bámulja a csillagos eget, úgy is azért feküdt ki eredetileg a ház tetejére.Közben visszakaparintja a csillagot, igen, ez a két kis fémdarab a kedvence, a kardját letette, bármilyen szép is, az apjára emlékeztette. azóta csak puszta kézzel, meg a csillagokkal száll szembe valakivel.*
-Azóta sem akart gondolom senki éppen ilyenekkel lefejezni.*mosolyodik el, majd a csillag ismét repül a kezéből, most már a kisebb 5 ágú, hasítva a levegőt, féloldalasan, majd kicsit oldalra dőlve lever egy darab falat, aztán beleáll az alatta leledző rétegbe, még akkor is, ha egész ingatagon teszi ezt.*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Csüt. Május 14, 2009 12:40 am

*Úgytűnik a férf inyugodtan figyeli a társalgást bár úgy érzi hogy az éhsége egyre nagyobb és nagyobb bár látja hogy a lány fél szemmel figyeli de vajmi kevés az ha Nil vérre szomjazik, közbe egy félmosolyal Rowanara néz*-Hogy én? *kicsit felnevet*-Lehetséges , de örülök hogy tetszik bennem*mondja egy kissé ravazs félmosollyal, majd elrugaszkodik a következő pár másodpercbe a képek felgyorsulnak Delittonak ideje sincs felmérni a terepet Nil keze a torkán van és egy rántással magához húzza fogaival feltépve a nyaki ütőeret, majd lassan nyelni és nyelni kezdi a vért úgytűnik a vadállat nem fog megállni addig issza ameddig a másik ki nem lehelli a lelkét közbe szemeit Rowanara szegezi vörös táncban égnek. De ekkor szirénát hall, ebbe a pillanatba viszont a vadság helyébe a túlélési ösztön lép életbe elhúzza a fejét most már csak kezével tartja a lányt mint egy rongybabát. Nem halt meg viszont erős vérveszteséget szerzett. A férfi egy pillanatig habozik majd elengedi és a lány össze esik az utca közepén, majd Nil a másik vámpírhoz sétáll szája még mindig véres, a sziréna viszont egyre közeledik*-Ideje eltűnni a lányról meg majd gondoskodok. Később.... Fene...*mondja végül kis idegességgel majd egy ugrással már a háztetőn van, megvárja a másik vámpírt és ha minden jól megy elhúznak innen*

\\Annyi mivel Delittonak mennie kellett a következő hszt a Korházba írja a belvárosba. Mivel elég keményen lesérült mondhatni hogy éppen csak túlélte\\

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Szer. Május 20, 2009 10:27 pm

*A férfi nagy sebességgel halad át az utcán nemsokára egy sikátorhoz kanyarodik be. Nem látszik hogy futna sőt mintha sétállna ám sétához képest túl gyorsan halad, a vámpír ma este már megint vérét vette egykét embernek bár a másodikat nem kellett volna, de nem hagyhat szemtanút*~lassan meg kéne tanulni odafigyelni is~*gondolja miközbe halad végig a sikátoron, bár tény hogy már régóta vámpír ám a fenevada néha túlságosan is erős, és az ember alulmarad vele szembe. Ilyenkor a férfi is néha irányíthatatlanná válik csak a vér és az éhség hajtja bár mostanába már próbálkozik ennek a megállításával ám nehéz. Egy Brujahnál főleg. A férfin amúgy fekete ing van alatta fehér ing hosszú haja lassan a háta közepéig ér ide oda lobog, nincs nála fegyver bár itt kevesen járnak annélkül ám nem tudják hogy neki nincs szüksége rá. Elég nagy fegyver ő maga, főleg ha éhes, akkor meg ne álljanak az útjába*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Pént. Május 22, 2009 3:33 pm

Az egyik utca követte a másikat. Olyan folytatólagos és állandó volt ez, hogy idővel már azt sem tudtad, hogy merre jársz. S bár ez néha kétségbeesést idéz elő a legtöbb emberből, engem tökéletesen hidegen hagyott. Ez az este megint olyan, mint a többi. Teljesen értelmetlen, unalmas, s csak azért van, hogy engem kínozzon. Mert lenyugszik a nap, s mi kimozdulunk. Hajt minket a vágy, a vér édes illata, pedig ez átok semmint áldás.
Így nem csoda, ha nem nézek fel az utcatáblákra, vagy a mellettem elsuhanó emberekre. Nem sok ilyen van, de elvétve összeakad az ember egy két idegennel. S többeknek ez szerencse, míg másoknak épp az ellenkezője.
Én személy szerint szívesebben maradok észrevétlen. Pillantásra sem méltatom a fiatal lányt, aki az út túloldalán libben el, pedig ez… nem rám vall.
Hisz ki az, akinek mindene és a legnagyobb gyengéje a szépség kutatása? És ki az, aki csak félrepillant egy gyönyörű szőke hajzuhatag láttán és az undor ül ki az arcára?
Én.
Mert már semmit sem érzek igazán a magaménak. Sőt. Legszívesebben már én magam nem tudom megmondani, ki is vagyok. De ez… megszokott.
Vannak időszakok, mikor rám tör a múlt képe, a sok esemény, mindaz, ami történt és a vad gondolatok, hogy történhettek volna másképp. Mindig, csak más időközökben jelenik meg. Mint most is. S ilyenkor nincs kedvem senki társaságához, látványához. A magányt keresem, s még a szépséget is az undor legnagyobb hullámainak tetőfokaként élem meg.
Szánalmas, tudom, jól, de mit tehetnék?
S bár a töprengés nem hoz eredményt, mégsem keseredem el. Ujjaim a nyakamba aggasztott láncon pihenő aranygyűrűvel babrálnak, azzal, ami megmaradt, s ami emlékeztet s elfeledtet mindent. A pokol előtt és a pokol utáni dolgokat. De hogy életem melyik szakasza volt eme jelző alatt… nos… azt még én magam sem tudom eldönteni.
Halvány sellő borzolja végig a macskaköves sötét utcát, ahova betévedtem, s ahol megállok. Elcsendesítem az elmém, hisz léptek halk zaja alig, de kellően elhallatszik ide. Valaki közeleg. Ám nincs okom megretteni, félni, vagy elbújni. Inkább csak csendesen felszegem az állam, s sötét tekintetem az égre pillant. Arra a pár csillagra, ami kigyúlt. S így olyannak tűnök, mint egy örök szerelmes ifjú. Ám a látszat csal. Csak kiélezem érzékeim, hogy még tökéletesebben érezzem a felém közeledőt, s meggyőződjek róla, ellenség vagy netán valaki olyan, akitől nincs különösebb ok a tartózkodásra.

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Pént. Május 22, 2009 3:50 pm

*Csak nyugodtan halad végig a sötét utcán szeme szikrázó vörösséggel tekint végig a töredező vakolaton, szó ami szó ezt a helyet már régen látta kőműves vagy más egyébb építkezési szerv. Úgytűnik az élet már itt se lendül be úgy ahogy valamikor talán nagyon régen volt. Azon gondolkozik hogy talán emlékszik e arra a napokra vagy itt volt e akkor már? Talán igen, bár emlékei a múlt ködébe vésznek a férfi néha elgondolkozik azon hogy mi és hogy volt valamikor itt. ISmeri az utcát ahogy a város nagy részét is. Egész sok ideje él már itt emberi szemmel nézve már nagyon régóta. Léptei alig hagynak maga után hangot az éjszaka csendjébe, bár tudja hogy nincs egyedül, a sötétbe megbúvó csövesek és egyébb hajléktalan kik égő kukák mellett melegednek nem szép látvány. De a férfit nem zavarja csak egy kissebb mosollyal halad el mellettük. Egy olyan mosollyal amiből maga a szenvedés tükröződik vissza. Nem emberi... Egészen biztosan nem. Páran utána néznek de a férfi már nem néz vissza. Nem nagyon érdeklik az emberek csupán a vérük az ami értékes számára. Régen más volt amikor még ő is ember volt... Egyáltalán volt ő ember? Valamikor talán egy másik korba és másik életbe, az újjá születés előtt. Igen. De azokra az időkre emlékei már már igencsak megkoptak.
Ezeken gondokozik miközbe némán rója végig a sikátort, érzi maga körül az embereket de a nyugodtság perceit valami megzavarja. Egy másik lény jelenléte, szinte érződik a kárhozat szaga a környéken bár ez nem olyan szag amit az orrunkal fogunk. Ezt egy vámpír máshol érzi. A férfi arcán viszont semmi jel nem látszik hogy félne vagy aggódna. Egy herceg? Mitől kéne félnie a Demton ház tagjai nem részesülhetnek ilyen érzésekbe mint félelem vagy szeretet... LEgalábbis neki ezt tanította teremtője. A sötétbe lassan viszont mintha körvonalazódni kezdewne a másik árnya. Világos bőr akárcsak az övé szőkés haj. Egy ember nem de egy vámpírnak rögtön feltűnik ha egy vértestvérrel találkozik az ember. Viszont nem ismeri ami kicsit különös. Sok vámpírt ismer a környéken Sairus miatt lehet ő is valami új jövevény. Lassan mintha elhaladna mellette de amikor mellé ér fejét felé fordítja apró mosolyt ejtve*-Éjszakai körmenet?*kérdezi hangja kicsit hűvös de nem taszító*-Nem láttalak még a környéken, talán új vagy?*tér mindjárt a tárgyra. A férfinek nem dolga a kertelés*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Pént. Május 22, 2009 4:47 pm

Halovány mosoly kúszik a szám szegletébe, miközben a tekintetem nem fordítom el. Nem mozdulok, talán már levegőt sem veszek. Valahogy ez nem is olyan nehéz, mint sokan gondolnák. Maga a szobormerevség művészete. Vagy, meglehet csak a vámpírság teszi mindezt. Ki tudja.
Én minden esetre nem foglalkozom a kérdéssel, figyelmem sokkal inkább az idegen felé fordul, aki szép lassan mögém lép, aztán mellettem torpan meg, de… mint várnám, nem megy tovább.
Csak áll. Mint én. Két magányos alak itt, a sötétben. Mindössze a hold halovány fénye pislákol, s annak köszönhető a tekintet, és az arc egész jó rálátása.
Én viszont még nem nézek a másikra. Nincs dolgom vele, semmi közöm hozzá. Nincs oka megállni, de… mégis megteszi. Sőt. Lágy szavak csendülnek fel, így a korábbi átlagosnak számító csönd, amit egy patkány neszezése vagy halkuló léptek zaja tört csak meg, s ez normálisnak számított, szertefoszlik, mintha nem is lett volna.
Most csak a hang van, a szavak, amelyek bár nem erősek, mégis… követelőzőek.
Lehunyom a szemem, s a fejem lejjebb billen, mintha megadnám magam, mintha fejet hajtanék a szavai előtt. De csak… mintha. Mert valójában szánalmasnak tartom az egészet, azt, hogy valaki a másikat ily hívatlanul és kelletlenül támadja le. S bár nem ez a legtökéletesebb szóhasználat rá, de mégis így érzem. Mert mi köze van neki bármihez is, leginkább hozzám?
A választ sem magamban, sem máshogy nem mondom ki, mert még a végén elöntene a düh, a harag, s annak sem előnye nem lenne, sem semmilyen más haszna sem.
Inkább csak felpillantok, s arcom szenvtelen gúnyt tükröz, ahogy az idegent egy gyors pillantással végigmérem.
- Az… - bólintok, miközben a ’körmenet’ szón tűnődöm. Vajon ez a másik szótárában mit is jelenthet pontosan… Ám a többire nem vagyok kíváncsi. Mégsem tehetem meg, hogy elsétálok csak úgy. Már csak azért is, mert ő jött hát ő távozzon. Meglehet túl begyöpösödött vagyok, de… ez már csak így marad.
- És ha igen? –
Vonom fel egyik szemöldököm kérdőn. Kérdésre kérdés. Ám ebben a válasz is burkoltan benne van. S mindez mindemellett felhívás egy keringőre, mert… mi lesz akkor, ha igen, úgy van ahogy az idegen gondolja? Szerintem semmi. Ám… ízlések és pofonok, s ha ez a város és ez a világ olyan, mint máshol, akkor meglehet, kellemetlenebb dolgokkal kell szembenéznem, mint az a gyönyörű szőke hajzuhatagú nő, akiről muszáj volt elemelnem a tekintetem.

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Kedd Jún. 02, 2009 8:10 pm

*A férfi mereven áll a másik mellett nem is megy tovább, egyedül arca tükröz kissé sötét hűvös mosolyt a férfi válaszára számított legalábbis erre a formára de hogy mi lesz még később azt senki nem tudja megmondani minden esetre Nil már találkozott olyanokkal is akik támadólag léptek fel s akik nem. De minden ismerkedés egy újjabb kaland a sötét tengeren melyen a férfi hajója igencsak himbálózva megy keresztül. Egy hajszáll választja el attól hogy engedjen a fenevadnak, talán az a hajszál éppen csak annyi hogy a másik fél is vérszívó, a vissza kérdésre csak mosolyogva nekidől a fallnak egy kissebb hátroppanás kíséretében de pillantását nem veszi le a másikról, inkább fürkésző mint támadó jellegü, tévedés a férfi nem tart semmitől csupán felméri a helyzetet illetve a lehetőségeket, arca viszont mindvégig nyugodt ahogy a pillantása is,*
-Ha igen akkor ennyivel többet tudok, ha nem nem*dönti oldalra a fejét arcán apró mosoly jelenik meg , nem tudja hova fajul a beszélgetés vége. LEhet nyugodt éjszaka is de ha nem az lesz akkor Nil azt sem bánja. Mostanába kevés feszült dolog történik talán ezért is nem tudja a férfi a sajátját levezetni ám ez nevezhető előnyösnek is, mert a férfi változik, legalábbis próbál, napról napra*
-De felmérve a jelen helyzetet és méghogy nem igen láttunk valószínüsítem hogy igen*mondja meg akkor ő a választ egy pillanatra lehunyva a szemét*-Nil Corivan*mutatkozik be közbe pillantása ismét visszatér a másik arcára*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Csüt. Jún. 04, 2009 1:52 pm

A másik arcán csak nyugalom terül el, olyan, amely már-már elviekben természetellenes, de… valahogy nála egy kevésbé szakértő szem teljesen normálisnak vélné. Na nem mintha én bármikor is otthon lettem volna az arcok és az egyes mimikai gesztusok széles körű elemzésében. Nem, ez sosem volt az én műfajom. Ennek ellenére mégis elsajátítottam némit mindabból, mert… egyszerűen muszáj volt.
Főleg ha az embert a nők veszik körül…
Főleg, ha egész életen át meg kell játszanod önmagad…
Tehát nem lep meg a másik reakciója. Azaz, hogy különösebben nincs reakciója. Nekem mindössze résnyire szűkül össze a szemem, s úgy vizslatom. Addig mindenképp, míg meg nem szólal.
S akkor széles vigyor terül szét arcomon. Tetszik a hangnem és a hozzáállás a dologhoz. Vagy ez vagy az, nem kell választani, nem kell dönteni. Látszólag. De persze hogy kiszedi belőlem az igazat, és persze hogy nem hagy nyugodni. Ki tenné?
Teljesen logikus. Teljesen. Csak nekem nem, de ez… mint mindig, részletkérdés.
- Calan Norlan. – válaszolok a bemutatkozására, miközben biccentek, s ez… lényegében a szavai igazolását is jelentik.
Úgyis tudja, minek hát fölösleges szavakat fecsérelni ilyenekre?
Enyhítek a testtartásomon, már nem annyira merev, mint egy perccel előtte, sőt a másikkal szembe is fordulok. Teljesen.
Elvégre ő már tudja a kérdésére a választ. Most talán rajtam a sor, hogy feltegyem, ami az oldalam fúrja.
- Mondd csak Nil… - kezdem könnyed hangon, de elég halkan ahhoz, hogy csakis ő hallja. Nem mintha szükség lenne erre, elvégre senki sincs a közelünkbe, de… szeretek biztosra menni.
- …te mint nagy bennfentes, gondolom mindent tudsz erről a környékről… - pillantok szélesen körbe, jelezve hogy értem. Persze a környék szó az egész városra sőt a szigetre kiterjed, de meglehet a másik félreérti. Akár így, akár úgy, nem igyekszem kijavítani, mert végtére is engem különösebben nem érdekel ez az aprócska malőr, már ha bekövetkezik egyáltalán.
- … igaz, csak átutazásra gondoltam, de… megtetszett a szívélyes fogadtatás… - villantok egy már-már gúnyosnak szánt vigyort a másikra, miközben kacsintok egyet. Hiszen szent a béke. Egyelőre mindenképpen.
- … szóval… hányan is élnek errefelé pontosan? –
A mi fajtánkból persze. De érthet itt sok minden mást is. Mondjuk a potenciális áldozatok számát is megadhatja, nekem az is tökéletes. Bármi, csak felhasználható információ legyen. Többek között azért, hogy tisztában legyek a helyzet állásával és azért is, mert több mint egy tökéletes helyszín kellene nekem a tökéletes felejtéshez. Egy tökéletes Kánaán… nem mintha ilyen létezne. De egy esélyt azért adok.

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Csüt. Aug. 20, 2009 11:10 pm

„Sokan mondták, hogy ne csináljam ezt, hogy teljesen felesleges utána mennem, de éreztem, a lelkem mélyén éreztem, hogy most útra kell kelnem, hogy megkeressem, és hogy megmondjam neki, mekkora egy nagy barom volt…
Bár egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mért csinálta ezt, mért hagyott ott minket csak úgy minden szó nélkül. Mert ezt egyszerűen nem tudom elfelejteni, ahogy őt sem. Volt benne valami, ami megfogott… Teljesen bolond vagyok. De még is volt valami a szemében, valami szomorú csillogás, ami miatt együtt tudtam vele érezni.
Hisz nem könnyű, ha az ember elveszti az egész családját, ezt már tudom jól. Én is teljesen összetörtem, mikor megtaláltam anyám élettelen, jéghideg testét az ágyán, majd újra fordult velem egyet a világ, mikor megtudtam, hogy apám… az a rohadék tette. Megharaptatta magát egy vámpírral, hogy halhatatlanná váljon, majd még a szeretett feleségét is megölte a saját kezével, hogy bebizonyítsa e tettével, mennyire erős. Még mindig hányok tőle, ha rá gondolok. Muszáj is volt, hogy megöljem. Egyszerűen nem tehettem mást.
S tán e dolgaim, félresiklott életem miatt tudtam megérteni Garcia-t is…”

Koromfekete motor száguld a sötét, kihalt utakon a megengedettnél jóval gyorsabban Fort Dragorin felé. Rajta előredőlve egy vékony nő ül, kinek fején élénkpiros bukósisak van, így az arcát nem lehet látni. Viselete most egy fekete, vízszintesen szürke csíkos ing, amin felül is, alul is vagy két-három gomb nincs a helyén, így az vadul rángatózik a szélben. Alulra egy combközépig érő, eléggé sötétkék farmer anyagú rövidnadrágot vett fel, hozzá pedig egy térdig érő, fűzős bőrcsizmát.
Az érdekesség még se lenge öltözete, hanem inkább a hátán lévő, eléggé nagydarab és különlegesen átdolgozott rakétavetője. Biztos sokan nem is hinnék el, hogy milyen fürgén tudja forgatni a kis játékszerét. Igaz elég jól fel van szerelkezve, hisz ezen kívül még két pisztoly és egy kés van nála, ugyanis Kalina Ann-t csak „vészhelyzetekben” szokta használni.
A motor hamar be is ér az előváros elhagyatottabb részére, ahol lassít, majd megáll az egyik romosabb ház előtt. Egyenesen támasztja ki lábait a motorja két oldalán, majd lassan leveszi a bukósisakját. Enyhén megrázza a fejét, mire félhosszú fekete tépett haja lazán hull le a vállára. Most már lehet látni az arcát, s a szemeit, ami eléggé különleges, hisz míg a jobb kék színű, addig a bal tűzpirosban tündököl…
Lassan néz el balra, majd hátrahajol a csomagjaihoz, ahova leteszi a bukósisakját is… A következő pillanatban már csak egy lövést lehet hallani, majd a szemben lévő házról egy élettelen test hullik le az utcára.
- Hmm… *sóhajt egyet, s jobb lábát átveti a motor felett, majd elsétál a holttesthez, aminek úgy látszik pont a szívét találta a golyó* Látom itt is nagy divat lett a csoportban való vadászás. *néz fel a vámpír hullájáról maga elé, majd előrántja másik pisztolyát is, úgy nyújtja ki két oldalra a kezeit*
- Na gyertek srácok… *mosolyodik el, majd fejét oldalra dönti, vagy úgy négy vámpír veszi most körül* Ne kíméljetek! *majd a mondat végén mindkét pisztollyal el kezd lőni, a következő pillanatban pedig hirtelen elfordul, s az egyik vámpír gyors támadása elől jobbra ugrik el…*

„Úgy látszik itt is szeretik a hívatlan vendégeket, s még fogadóbizottságot is küldtek ki elém… Csak az a kár, hogy a fiúk nem nagyon bírják a golyót, így sajnos eléggé rövidre sikeredett a barátságunk. Na mindegy, azért kezdetnek ez is elég szép kis buli volt, remélem Kurt is bírja otthon a frontot, s legalább ilyen jól szórakozik…"

Az utolsó vámpír is élettelenül esik össze, mire a nő elismerően sóhajt egyet, majd visszasétál a motorjához, mire hamar vissza is pattan. Még egy utolsó pillantást vet a kis „művére”, majd visszaveszi a bukósisakját, s tovább hajt a sötét utcákon…

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 4:20 pm

-Egy darabig úgyis elég sok utunk fog egymás mellett haladni.*mondja majd a következőre kicsit komolyabban néz a lányra de félmosolyt azért ereszt*-Azért csak óvatosan egyenlőre az én felelősségem vagy... És bizony pár dolog van amit még meg kell ismerned, az álltalad ismert világ kicsit kitágult, és nem csak mi vagyunk benne újjak*mondja kicsit komolyabb hangon, a következőre csak lassan megcsóválja a fejét*
-A pokol kicsit közelebb van mint hinnénk, amúgy ne ítélj addig ameddig nem ismered meg a többieket.. Amúgy még te sem ismersz engem csak azt ismerted meg amit megmutattam magamból.*mondja félmosollyal úgytűnik hogy a tette után mégis nyugodt maradt, talán a végén rájön hogy kezelje a helyzetet?. Úgytűnik hogy végül mégiscsak elindulnak. Az út alatt a férfi nem igen szólal meg csupán néha pillantását körbe vezetteti a tájon majd a lány felé néz*
-Megpróbálod egyedül ?*néz a másik felé miközbe beérnek az elég sötét utcába. A széleken van pár kuka pár csövessel de van jópár járókelő is az utakon, látszólag mindegyik magányos farkas, biztosan jönnek vagy mennek az éjszakai melóba. Érdekes főleg hogy ők még nem tudják mi folyik körülöttük*
-Pár sétáló vértartály*húzza el a száját*-Elég érdekes dolog belegondolni hogy amit anno hittél teljesen megtört mint egy törékeny tükör, az ember azt hiszi ő áll a tápláléklánc csúcsán viszont ez tévedés. Nagyon nagy tévedés*mondja a sötétségbe bámulva a járókelőket majd a lány fele néz*-Nos lássuk mit tudsz?

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 4:38 pm

- Furcsa lesz… eddig soha nem tartoztam sehova és sehol se maradtam túl sokáig…lehet, hogy innen is távozom majd pár hét múlva. *mondja a férfinek és tényleg durva belegondolnia, hogy most talán meg kéne maradnia a fenekén és nem a további kalandokon gondolkodnia. Na de ezekből látszik, hogy még igen csak fiatal, viszont ahogy hallgatja tovább a férfit, meglepetten hallja, hogy a vámpírokon kívül mások is léteznek. *
- Mi? Hogy nem csak mi vagyunk? Akkor kik vannak még a világban? Farkasemberek vagy mik? És milyen viszonyban állsz velük? Kérlek mesélj. *most érzi azt, hogy még tényleg semmit se tud erről az életről és ha elhagyná Nilt, biztosan a halál várná. Na jó, nem olyan biztos az, mert azért Sian is elég makacs egy lány és eddig is megállt a saját sarkán. Na de a gondolatok közben sétálnak és lassacskán már egy olyan utcára érkeznek, ahol már többen megfordulnak. Amikor Nil kérdez tőle, hogy megpróbálja-e egyedül a vadászatot, akkor zavartan pillant rá, hiszen most lett kizökkentve gondolatmenetéből. *
- Igen, persze. *egy apró mosoly, majd elengedi a férfit és a további szavaira semmit se reagál, csupán csak megindul a járókelők felé. Zöld szemei ismét megcsillanak az éjszaka fényében, majd a vámpír áldozatra les. Csak kutat és kutat a szemével, de jó pár percig nem lát senkit, akit megkívánna. Majd egyszer, egy helyes arcú férfi jelenik meg előtte. Úgy tűnik, hogy Sian, akárcsak élő korában, most is a férfiakat szúrja ki. Lassan felé sétál, majd amikor már egymással szembe kerülnek, elmosolyodik és rákacsint az idegenre, aki ugye férfiből van és nem kerüli el szemeit, hogy egy igen szép nő kacsintott rá. Még jó, hogy a lány nyakán már nem látszik a csúnya seb, melyet Nil okozott neki. Tehát amikor sétál tovább, észreveszi, hogy az ismeretlen férfi közelít hozzá. *
~ Jön a kisegér a csapdába. ~ *mosolyodik el a gondolattól, majd egy mellékutcába tér be és egyszer csak érzi, hogy valaki elkapja hátulról és a falnak dönti, majd már le is kapja. A nő csak erre várt, viszonozza a csókot, sőt, még át is karolja a férfit, kicsit végigkarmol annak hátán, majd erejét kihasználva megfordítja a helyzetet. Most már a férfi háta van nekivetve a falnak és Sian az, aki csókolja. Majd elkapja a fejét, gyengéden feljebb hajtja és most a nyakát kezdi el kényeztetni. A férfi élvezi a vad csókokat és többet akar, tehát már nyúl is a formás hátsóhoz. De ekkor a lány kimutatja foga fehérjét vagy inkább élét és belemélyíti azt a férfi húsába, egészen az artériához. Ő nem végez olyan véres munkát, mint Nil, legalábbis még nem, mivel csak élvezi, ahogy a forró vér átáramlik az ereibe és úgy tűnik, hogy áldozatának is tetszik. *
~ Oh, ezek szerint élvezi. ~ *gondolja, majd kihúzza fogait és egy gyors mozdulattal kap a férfi szája felé, majd egy húzásra kitépi áldozata nyelvét, utána pedig már tapasztja is száját a másikéra, majd úgy issza a gyorsan szivárgó vért. Áldozata próbál ellenkezni, de a nő lefogja kezeivel és mivel kiáltani már nem tud, így meg van pecsételve az élete.
De Sian se iszik csak ilyen egyszerűen, eltávolodik picit áldozatától, majd jöhet ismét a nyak. Újabb sebet ejt a férfibe és ahogy Nil tette nála, most ő szabadítja meg az idegent a felesleges bőrrétegtől, majd onnan issza ki a maradék vért is. Úgy tűnik, hogy a nő nagyon bevadult és rettentően élvezi a gyilkolást és a lakomát is. *

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 5:09 pm

-Ha nem változtál volna meg akkor se tudtál volna innen tovább menni se vissza*mondja a lánynak komoly hangon*-Tudod amit mondtam a racionalitás teljes elpárolágáról erre is gondoltam, nem jutsz vissza olyan mintha nem lenne út haza egyszerüen mindig ide kerülsz vissza*mondja a lánynak megpróbálva elmagyarázni a dolgokat*-Eddig egy valakinek sikerült csak....*mondja kicsit sötétebben villan meg közbe a szeme. A lány kérdésére félmosolyt ejt úgytűnik kezdi érteni mire gondolt Nil*
-Nevezzük inkább vérlényeknek őket, de a vérfarkasokból áll tulnyomó részük.. van pár vértigris egykét vérholló és más egyébb korcsok. szétszólva... De különálló nagycsoportot a vérfarkasok allkotnak*magyarázza majd kicsit megvillan a szeme amikor a másikra néz*-És azemberek között is van pár aki szereti skallpolni a magunk fajtákat.... *fejezi be kicsit elhúzott szájjal bár az emberek nagy része nem tudja hogy ők talán legbelül viszont vannak akik igen..A lány válaszára csak bólint úgytűnik eljött az idő hogy szabadon engedje, persze számára ez az idő megfigyeléssel esetleges segítséggel fog elmenni, bár ki tudja lehet nem is kell segítség a nőnek.*
-Akkor itt megvárlak*mondja miközbe ő maga egy fallnak támaszkodik és onnan figyeli tovább az eseményeket. Legalábbis ameddig a nő be nem tér egy mellék utcába onnan maximum hangok alapján ítél. De nem is marad sokáig így hiszen lassan abba az irányba indul ahonnan a hangokat hallja, arcán kissebb félmosollyal konstatálja magába hogy a nő ténleg arcátlanul kihasználta minden előnyét és bizony tökéletes diadalt aratott, a férfi már rég nem használ ilyesmit régebben mulattatta most már próbál gyorsan túlesni a dolgokon de láthatóan a lány még csak most lendül bele, megvárja ameddig befejezi majd szemeit rá emelve lassan tapsolni is kezd, ha az álldozat még él nem érdekli másnem végig nézi a haláltáncot*-Nem lettem volna szegény helyébe, szerintem kemény voltál vele*mondja kicsit össze hunyorítva a szemét*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 5:22 pm

*Amikor meghallja, hogy innen nem tud elmenni, kicsit értetlenül nézi a férfit. Valóban ne érti a dolgot, innen miért ne lehetne elmenni? *
- És aki innen el tudott menni, ő ki volt és neki hogy sikerült? És tudod, hogy mi van vele? Na és posta hogy jár errefelé? *ezekre a kérdésekre várja a választ, majd még több dolgot tud meg erről a világról, ami úgy tűnik, hogy nagyon el van dugva. *
- Hogy mi? Vérlények? És azok veszélyesek? De te gondolom könnyen elbánsz velük… és a vérük iható? Tudod, nem akarok rossz vért inni… mert gondolom mindenből mi se ihatunk. *teszi fel a további kérdéseit és most már nem tetszik neki annyira ez a dolog. Persze emberként még esélytelenebb lett volna a túlélése, de ő ezt nem ismerné ám be. *
- Amúgy… ez a vámpír lép az erőn kívül még milyen tulajdonságokat ad? Szóval, lesz valami különleges képességem? Még semmit se meséltél nekem… *mondja, majd a férfi szabadjára engedi, így a válaszok után el is indul prédát keresni, majd amikor megtalálta, brutális módon kivégzi az ártatlan férfit, majd jól lakik. Mondjuk most elég sok helyen véres lett a ruhája, de ez nem zavarja különösebben. Még nagyban fogyasztja áldozata utolsó csepp vérét, amikor meghallja a tapsot. Akkor elereszti, majd a férfi holtan, vér nélkül esik le a földre. Sian közelebb sétál a vámpírhoz. *
- Szerintem is, de finom volt a vére, kóstold meg. *mondja, majd egyre közelebb lép Nilhez, de most nem csókolja meg, arra vár, hogy a férfi cselekedjen. Nem olyan nő, aki a végtelenségig fog kezdeményezni és bizony ha nem érzi azt, hogy a másik is vonzódik hozzá, akkor majd valószínűleg tovább áll és nem fogja érdekelni az, hogy mi is vár rá az éjszaka. *

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 7:03 pm

-Azt nem tudja senki még énse*mondja kicsit félmosollyal úgytűnik nem érdekli. PEdig igazából régen érdekelte a dolog csupán már beletörődött a dolgok minkéntjébe*-Majd meg fogsz vele ismerkedni, ő a teremtőm*mondja miközben haladnak látszólag a férfi most kicsit csendesebb mint a megszokott*
-Attól függ mire érted a veszélyest.. ez az egész hely veszélyes ránk nézve, ha azt kérdezed erősek e? Igen, fizikálisan nagyon sokat bírnak.. de megölhetőek... Volt már dolgom egykettővel, de még nem kóstoltam őket*mondja válaszolgatva a lány kérdésére elvégre nem akarja eltitkolni a dolgokat nomeg csigázni se a kíváncsiságát*
-Gondoltam az éhségedet gyorsabban kell kielégíteni mint a kíváncsiságod*feleli félmosollyal majd lassan felsóhajt*-Idővel mindenképpen erősebb leszel, gyorsabb, szert tehetsz különleges képességekre, olvashatsz mások gondolataiban. irányíthatod őket, a rabszolgáddá teheted*mondja lágy hangon bár neki még nem volt Ghoulja de ami késik nem múlik, megtanulhatsz levitállni is, elég sok képességre tehetsz szert de az első dolog hogy a fenevaddal légy harmóniába ne engedd túlságosan kitőrni mert akkor már nem te irányítasz csupán az éhséged. Gondolom nem akarsz egy vérszomjas vadálattá vállni*mondja megcsillantva a szemeit majd ugye kivárja míg a nő elintézi az álldozatot, elég brutális de van benne valami különös és nagyon morbid játék, amolyan macska-egér szerep, nem csak sima gyilkolás látja a lányba hogy élvezi azt amit csinál*~tökéletes... talán így túléli~*kis eszmefuttatás magába miközbe közelebb lép*
-Ameddig így érzed addig jó, persze ízlések és pofonok*feleli félmosollyal miközbe fél újját végig húzza a lány ajkain majd megnyalja az újját*-Ténleg az*feleli egy miközbe kicsit a fogai is kitüremkednek a száján... egy pillanatig mozdulatalanul jára pillantása a lány és a mögötte lévő hullán a következő pillanatba viszont vadul tapad rá a lány ajkaira, lehet még a fallnak dönti a másikat és szívja magába a vér ízét, egy pillanatig szemei is mintha átalakulnának , de pár perc múlva lassan elhúzza a fejét*-El kell tüntetni a hullát....szem előtt van*mondja még mindig a másik két szembe bámulva majd lassan eltávolodik a nőtöl és fél kézzel a hátára kapja a hullát, majd elsétáll vele a következő konténerig, úgytűnik a forgalom is csökkent. Másik kezével felnyitja a konténer tetejét, majd egy jól irányzott mozdulattal deréknál eltöri a hulla csontjait és bele rakja a kukába , ha végzett vissza sétáll a nőhöz*-Kiváncsi vagy rá hol fogsz lakni vagy esetleg van valami más terved is ?*kérdezi oldalra döntve a fejét megállva a nő előtt*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 7:35 pm

- Ő a teremtőd? Hmm, akkor majd kifaggatjuk valahogyan, összefogunk ellene. *mondja mosolyogva, de igazából nem csak viccnek szánja ezt a kijelentést. Abba nem fog beletörődni, hogy ezen a helyen kell leélnie az életét. Még fiatal, na meg most már halhatatlan is, tehát még sok szép helyre el akar jutni, még ha csak éjszaka is.
Közben megtudja, hogy milyen különleges képességeket fog majd birtokolni rövid idő múlva és nagyon tetszik neki. *
- És a rabszolgává tételt hogy kell elképzelnem? Úgy, hogy tudom irányítani a gondolkodását vagy mi? *na, ez az a dolog, ami igazán érdekli. Lehetne egy külön bejáratú szolgája, ami igen csak kecsegtetően hangzik. Jó pár évig elszórakozna, abban biztos.
Viszont a beszélget után már megtörténik az első vámpírként elkövetett gyilkolása Siannak, majd pedig mesteréhez lép és elmosolyodik. Eközben Nil végighúzza az ujját a lány ajkán, aki kíváncsian várja a választ. *
- Én meg… ~ mondtam ~ *hangzana a teljes válasz, de ekkor a férfi hírtelen rátapad ajkaira és közben a falnak is dönti a lányt, aki igen meglepődött ezen a cselekedeten, valahogy nem gondolta volna. *
~ Kár, hogy csak a vér miatt ilyen… ~ *gondolja egy pillanatra, de ezeket a kósza gondolatokat nagyon gyorsan ki is veri a fejéből, hiszen most már vigyáznia kell azzal, hogy mit gondol. Most, hogy már tisztában van azzal, hogy Nil elől semmit se tud elrejteni. *
- Öhm, igen, el. *mondja és még mindig háttal neki van dőlve a falnak. Csak figyeli, ahogy a férfi felkapja a holttestet, majd összetöri és egy konténerbe dobja. *
- És mi lesz a vértócsákkal? *teszi fel a nagy kérdést, majd amikor a férfi eszébe jutattja, hogy valahol lakni fog, akkor szemei felcsillannak, majd odalép hozzá. *
- Ezek szerint nem itt a városban kell megszállnom… *mondja halkan, majd megindul a sikátor vége felé. *
- Természetesen kíváncsi vagyok rá. Követlek. *meg is áll, hogy bevárja a férfit, de most már nem akaszkodik rá, csupán csak mellette sétál. Most teljesen nyugodt, jól van lakva, viszont kezdik furcsa érzések a hatalmába keríteni. Mit tett? Milyen undorító módon gyilkolt? Eddig is volt rá példa, de akkor nem itta meg mások vérét. Igyekszik a gondolatait most is eltitkolni a vámpír elől, de az arcára is kiül az, hogy valami zavarja. *

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 7:53 pm

-Látja a lányon hogy csak viccel ezért félig el is mosolyodik*-HÁt vele mostanáig nem nagyon szeretek hosszabban beszélni de ez hosszú*mondja kicsit miközbe lehajtja a fejét de csak egy pillanatig, a kérdésre nem válaszol azonnal mintha nem hallotta volna meg de pár pillanat múlva elkezd beszélni*
-Sok módon. Ha akarod akár manipuláció útján is ha erős ez a képességed és megtudsz törni egy elmét onnan a tied a másik választás A véred kell hozzá. A véreddel itatod cserébe a szolgád lesz olyamsmi mint amit én tettem csak ő nem hal meg emberként él a véreden. CSerébe hatalommal bírsz felette*mondja el tömören a lényeget majd megtörténik a gyilkolás és nemsokára ismét a nő közelében van vámpírunk is. A csók közbe hallja a lány egyes gondolatait, szinte áramolnak át az agyába lassan elmosolyodik amikor eltávolodik*
-Amúgy meg honnan veszed hogy csak a vér miatt?*kérdezi miközbe elindul a hullával, a válla felett vissza nézve félmosollyal a nőre, nem lehet tudni miért tette, Nil ezért is kiszámíthatatlan, eddig még nem sikerült senkinek se teljesen ki ismerni, éppen ezért élvezi még az életet, folyton válltozik. Valamikor nyugodt, valamikor vad, valamikor szenvedélyes, és van amikor önző... csak kérdéses hogy mikkor melyik énje búlyik elő*
-Szerintem nem sokmindenkinek fog feltünni a nagy része úgyis benned van... régen láttam ilyen tiszta munkát*mondja félmosollyal vissza érve a lányhoz. Látszólag most megintcsak nyugodt*
-hát igazából ha akarsz maradhatsz itt is, de én egy kicsit előkelőbb helyre gondoltam nem egy koszos panelházra itt a belvárosba... *mondja kicsit felnevetve a másik vámpír felé, miközbe ő is megindul mellette. Miközbe mennek át át pillant a lányra aki úgytűnik eléggé csendes. Nem érzi a gondolatokat nem is hallja csupán látja hogy csendbe van*
-Amúgy milyen volt? *kérdezi a "vadászatra" utalva elvégre vámpírként a másiknak ez volt az első lehet akar róla meséni*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Vas. Okt. 11, 2009 8:51 pm

- Hosszú, azaz semmi közöm hozzá, értem. *mondja egy apró mosollyal a férfinek, majd hallgatja a manipulációval kapcsolatos információkat és jól el is tárolja. Biztos benne, hogy ki fogja használni ezt a vérrel való szolgává tevést.
Közben elcsattan egy csók és úgy tűnik, hogy Sian gondolatait a vámpír nagyon könnyedén el tudja olvasni. A lány ezen ismét kicsit meglepődik, hiszen még nem szokta meg ezt a dolgot és csak vállvonogatva válaszol. *
- Mert már eddig is észrevettem, hogy hogy viszonyulsz hozzám. *csupán csak ennyi a válasz, még talán túl sok is. *
- Na de mindegy, akkor menjünk arra az előkelő helyre, amit mondtál. *egy apró mosoly, majd megindul a férfi mellett és a kérdésre csak vállat von. *
- Akkor élveztem, most viszont már nem tűnik olyan szórakoztatónak. Na de mindegy, majd jobban leszek. *mert most tényleg kicsit magányosnak érzi magát, valahogy ez az idegen hely, idegen környezet és idegen lét most tör elő belőle. Ha Nil nem lenne vele, lehet, hogy egész este csak gyilkolna, hogy elfoglalja magát és ne kelljen arra gondolni, hogy még is mi történt vele és hogy miket is tett. *

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Hétf. Nov. 30, 2009 6:08 pm

*Még mindig nem ismerem a várost, de ahogy kezdem lassan felfedezni, kezdek arra is ráébredni, hogy tán nem is akarom megismerni. Egyszerűen semmi arra érdemleges sincs benne, hogy megismerjem. Napok óta csak körbe-körbe járok, és még csak egy normális lényt sem találok, akivel megérteném magam. Ördögi kör ez az egész, kijutni se tudok, azt mondják. Pedig a szívem innen messze nyugszik, eltemetve. Most szeretnék elpusztulni, és ez szinte lehetetlen. Ordítani tudnék ettől az egésztől, ordítani, mert egyedül maradtam ebben az elveszett városban. Ez itt maga a pokol. Lassan ösztönösen is ökölbe szorulnak ujjaim köpenyem alatt, de mégiscsak megyek előre a megszokott tempómban, egyenesen bele a sötétbe. A falakon árnyak táncolnak, és valami furát érzek a levegőben, de túl nagy jelentőséget ennek nem tulajdonítok. Magam előtt bámulom csak az utat, és cikáznak a fejemben a gondolatok, menekülni akarok innen, eltűnni egyszer s mindenkorra, lassan már az életből is elegem volt, háromezer év azért kicsit sok már. Ember... egy embert érzek a közelemben, még fiatal, friss a vére, gyorsan kapom el, és belenézek a fiú- mert fiú- rémült arcába. Alig lehet 16-17 éves így ránézésre, bár... nos ránézésre én sem vagyok több 25-nél, a különbség, hogy korban kissé másképp áll a helyzet. De a vére, az egész jó. Kissé talán mohón is szívom, nyakába mélyesztve fogaim, amikor az addigi megszokott háttérzajjal teli városi csendből tömény fagyos és haláli csend lesz. Ijesztővé válik, és érzem valaki néz. Egy sóhajjal fordulok meg, és közömbösen bámulok a mögöttem álló méretes alakra. Megtermett lycan áll előttem, ördögi vigyorral. Ez már hiányzott, esküszöm. Ez a város valami iszonyat. *
-Nna mi van, lefagytál? *kérdezem pár percnyi egymásra bámulás után, elhúzva kezem a szeme előtt, még hálás is lennék neki, ha itt lenne vége mindennek. De azért olyan egyszerűen nem adom fel, egy sor ezüst karomgyűrű mélyed a bőrébe, ahogy támadok, itt lesz vége, de még magammal viszem. Egyedül nem megyek el, akármi is van a síron túl. A szívét célozom, de ahogy a húsába vájom a karmokat, felüvölt, és vállamba harap, aztán még érzem, ahogy oldalamba mélyednek karmai, és hatalmas erővel repülök neki az egyik falnak, aztán teljes filmszakadás. *

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Kedd Feb. 02, 2010 12:26 pm

*Már jó hosszú ideje nem mozdult ki a kastélyból, miért tette volna? Nem érezte szükségés, kényelmes volt a hosszas pihenés, elszigetelve a világtól. Ám most mégis levegőre vágyott ráadásul délelőtt. Még elég korainak mondható az idő, hisz Delayla álalában délután szokott kimozdulni meg este, de a délelőtt kimondottan ritka. Most mégis elindult a kastélytól. Szinte soha nem járt ezen a területen, csak kétszer: mikor megérkezett Amirihnre és egyszer felderités végett. Hosszú szűk szárú farmer van rajta és egy vékony, hosszú ujjú póló, ami tökéletesen rásimul testére. Nem fázik, nem is érzi a hideget. Nem siet sehová, ezért pusztán lassú léptekkel halad az úton, végig az elővároson mig eléri ezt az utcát. Távol esik a várostól, egy lélek sincs a környéken, és már a romokat is maga mögött hagyta. Az út szélén néhány kidőlt fa van, az egyiken kényelmesen helyet foglal és elkezdi kémlelni a területet.*

Tárgy: Re: Sőtét árnyak utcája Kedd Feb. 02, 2010 12:35 pm

*A terület mégsem olyan kihalt, mint ahogy azt Delayla gondolná, hisz Armand épp erre sétál. Nem, ez nem nevezthető furcsa véletlennek, hisz az teljesen hihetetlen lenne, hogy pont akkor támad valakinek kedve ezen az utcán végigsétálni, amikor Delayla arra jár. A férfi épp munkából tart hazafelé... De miért jön a város felé? Hol lehetett neki dolga, ha a városon kivülről jön épp. A hátára vetett puska mindent megmagyaráz, úgy mint az oldalára csatolt pisztolytáska is. Igen, Armand bérgyilkos és épp errefelé volt dolga, ám az egész éjszakát házon kivül kellett töltenie, igy csak nemrég tudott hazafelé indulni. Szórakozottan lépked a poros utcán. Nem sejtette, hogy összefut valakivel az úton, ezért nagyon meglepődik, amikor megpillantja Delayla-t. Egy pillanatig fenn áll a veszélye, hogy előrántja puskáját és a nőre szegezi, de végül egy meghökkent arcon kivül nem produkál többet.*
- Szép napot. *Nyögi ki végül, mikor magához tér a kezdeti sokkból. Leveszi válláról a puskát, nekitámasztja egy fatörzsnek, azután táskájából elővarázsol egy csomag piros Marlborot és rágyújt, utána a nőt is megkinálja.*
- Bocs, kicsit el voltam gondolkozva, eszembe se jutott, hogy valakivel összefuthatok itt. *Mondja mentegetőzve és mélyet sziv cigijéből. Ismerősnek tűnik a nő, bár nem tudja, hol találkozhattak.*

» Sötét gyártelep
» Fall Memoriam. A sötét keresztút.