Will Predock Fogadója

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 7:13 pm

*Úgytűnik hogy már a nap is végére jár és lebukott a nyugati horizinton. A férgek előbújnak a rejtekhelyeikről elárasztva a vidéket. BÁr ezt talán csak az emberek mondanák, a férfi nem érzi magát ezen élőlényekhez tartozónak , de annyi biztos hogy ahogy az éj eljön úgy ő is útra kel az erődből. Mondhatni nem igen nézett mostanába jobban körül a városba, biztosan történtek érdekes dolgok, így mindjárt a közepébe veti magát. A fogadó felé veszi az irányt és nyugodt léptekkel be is lép rajta. Aki tudná hogy mi úgyse jár el a szája, vagy már halott, oly mindegy hogy milyen titkokra jönnek rá az emberek ha el lehet őket hallgattatni. Amúgy most fekete bőrkabátot visel mely le van zipzározva így látható a világos fehér ing. Utcai viselet mint minden embernek. Hogy ő nem az az már viszont egészen más dolog. Csak lassan végig megy a termen miközbe végig néz az itt egybegyűlt csőcseléken, majd a pultnak támaszkodva figyel tovább. Már beszélni akart Willel de valahogy az alkalom sose volt adott. Nem tudni az öreg milyen szennyest teregetett ki mostanság, hiszen eléggé forró a talaj. Az invictus is mozgolódik ideje megint a vérfrissítésnek. Viszont van valaki aki egyáltalán nem illik a képbe. Egy nő . Elég fura a maga módján talán érdekes jellemnek is nézhető bár lehet csak a torz környezet teszi azzá. Nem tudni. *
-Szerintem a dokumentációk mostanába eléggé elavultak, 20 éve volt egy futótűz mondjuk úgy hogy azóta kicsit rosszul rakták össze az infókat a városiak. Amúgy mi a nyomozás oka? *szól közbe kissé rideg hangon hiszen a füle elég éles ahhoz hogy hallja, és az agya is hogy össze rakja, valószínüleg kutakodás áll fenn. Ha a nő ránéz nem láthat semmi érdekeset. Kicsit Sápadt de eggésséges fiatalos arc. Ennyi.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 7:41 pm

*Mila nagyban olvasgatja az aktákat. Lapozgat benne, hiszen elég sok feljegyzés van a nőről. aki már elvileg rég halott volt, mikor megölték.*
-Micsoda abszurd hülyeség... - *morogja Mila, hiszen nem tudja elképzelni, hogy mi is történt. ekkor az aktában talál egy fényképet is. A nő van rajta, persze fekete-fehéren. Valószinűleg halott. Legalábbis a szeme csukva van, az arca fakó és fehér, mint a fal.*
-Ez ő - *suttogja Mila, miközben előveszi az egyik képet, amin a nő szét van tépve és le van fejezve. Az arc legalábbis valamennyire hasonlit. Persze, amennyit ebből ki lehet venni. Mila iszik egy kortyot a poharából, majd a laptopjához fordul. A cikke már majdnem készen van, de most értelmét vesztette.*
~Lehet, hogy nem is ugyanaz a nő~*gondolja. Majd a hulla képét megforditja és a főszerkesztő kézirásával megtalálja a nevet: Yulianna Rostonova.*
-Nem lehet- * suttogja ismét és leforditja mind a kép fényképet. A laptopját hangosan lecsapja, az aktát pedig arrébb löki. Ekkor megpillant egy férfit, aki épp most lépett be a fogadóba. Tekintetük találkozik és Mila mélyen a vörös (?) szempárba néz.*
~Milyen furcsa szempár~*gondolja Mila. Mikor a férfi odasétál hozzá és megszólal, Mila felnéz rá. Kecses szemöldökét felvonja és úgy néz a férfire.*
-Futótűz? Mindig is ebből a dokumentációs részlegből dolgoztam. Már 2 éve. Eddig mind jók voltak az adatok - *jelenti ki Mila, majd elgondolkozik és halkabban hozzáteszi:*
-Persze volt pár furcsaság... -*teszi hozzá és eszébe jut egy férfi, aki 120 évesen halt meg, illetve egy nő, akit egy farkasharapás után nyilvánitottak eltűntnek.*
-Leül? - *bök fejével az egyik székre az asztalnál Mila.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 8:21 pm

*Későre jár már, legalábbis az emberek számára későre, viszont a vámpíroknak még csak most kezdődik el az igazi élet. Sian is felébredt ezen az estén, viszont valamit hiányolt maga mellől, pontosabban valakit. Tisztában van vele, hogy teremtője… mestere… szerelmes jóval idősebb nála, így minden bizonnyal korábban is kel, így nem lepődik meg nagyon, inkább egy gyors fürdőt veszi, hiszen az éjszaka folyamán szerzett pár sebet, aminek köszönhetően testét több helyen is vér borítja. Nem zavarja, de azért még is siet a fürdéssel és a szépítkezéssel is, hiszen rettentően éhes, ideje lakoma után néznie. Miután végzett a forró fürdővel egy vörös, testhez simuló, egyberészes szoknyát vett fel, mély kivágással és egy térdig érő, fekete csizmát. Haját szépen kifésülve, kibontva hagyta és szemére fekete sminket varázsolt, míg körmei tűzpirosak. Miután minden kész van, lesétál a kastély elé, majd motorjára szállva indul meg a város felé. Haját csak úgy fújja a hűs szél, de ő ezt nem érzi, inkább élvezi a sebességet és hogy különleges képességeinek köszönhetően sokkal gyorsabbak a reflexei. Nem telik bele túl sok idő és nemsokára már a város környékén jár és valahol a fogadó közelében le is parkolja a motort. Leszáll, megigazítja hosszú hajtincseit, melyek nemsokára ismét tökéletesen állnak rajta, majd pedig ruháját is és nem törődve az őt néző szempárakra, megindul az után… azaz csak indulna, de ekkor, ahogy beleszagol a levegőben, mert még mindig nem szokott le a lélegzésről, furcsa illatot érez, egy nagyon jól ismert illatot, melyhez már emberkorában is vonzódott. Arcán egy apró mosoly fut át és már indul is a fogadó felé. Benyit, majd kezeivel pár másodpercig nyitva hagyja az ajtót, ezzel elérve azt, hogy minden szem rá irányuljon és hogy tökéletes testét is bárki megnézhesse, majd utána kecses léptekkel indul meg kedvese felé. Nem köszön, csupán csak karjait nyaka köré fonja, majd már csókolja is a vámpírt. Remélhetőleg az este után ez a csók viszonzásra talál, viszont miután vége, körbenéz és a nőre pillant, akivel nemrég még Nil beszélgetett. *
- Üdv… *köszönti kissé ridegen, majd tekintete akarva, akaratlan is a nő nyaka felé vándorolnak. Alig három napja vámpír és a mai nap bizony még semmit nem evett. Ha jobban belegondol, még soha nem étkezett egyedül… azaz de, egyszer, de az már régen volt és most újból éhes, ez szemein is látszik és akár Nil is észreveheti, ha elég jól figyel. Viszont pár másodperc után észbe kap, majd jobbját lassan a nő felé nyújtja. *
- Lisianthus Corivan vagyok. *mutatkozik be kellemes hangján és a mellette álló férfire még csak egy pillantást se vet. Furcsa lehet számára hallani, hogy legifjabb teremtménye nem igazi nevén mutatkozott be, hanem teremtője nevén, de Sian most már úgy érzi, hogy egy családhoz tartoznak. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 8:41 pm

*Kissé lehunyt szemmel hallgat igazából még nem állt teljesen össze a puzle viszont az tuti hogy a nő valami olyat hozott a felszínre aminek nem kéne kiderülnie. Legalábbis nem éppen kéne ebből különös szálakat szőni mert a végén még igaz lenne. Ami nem lenne jó ha kiderülne, nem éhes és nem is készült vadászni, csupán ha már itt van belegabalyodik ezen történések szövedékébe. A szemkontaktussal semmi baja a legádázabb ellenségenek is bírt a szemébe nézni, még a teremtőjével is képes volt ilyesmire pedig tart Sairustól. Így nem is meglepő hogy nem zavarja*- Ami nem jelenti azt hogy mindig jók is lesznek. Tudja, azt hiszem hogy a város kicsit babonás, az emberek mindig gondolnak olyasmit ami nem éppen lenne helyén való, ez gyakran félelmet kellt bennük*mondja csendes lágy hangon a másik felé*-Netán ön is hisz a babonákba*kérdezi egy apró félmosollyal majd neki támaszkodik a pultnak*-Oh köszönöm azt hiszem eleget pihentem az elmúlt napokba. Amúgy furcsaságok mindig is voltak és lesznek. Az egész város egy nagy furcsaság. Amúgy gondolom akkor elég régen itt élhet*mondja majd nyílik az ajtó és egy ismerős alak. Nem tudná össze téveszteni senkivel sem. A csókot viszonozza majd figyeli az eseményeket, észre veszi a másik vámpír szemén hogy valószínüleg ma még nem ivott vért, egy pillanatnyi szemrándulás csak elég feltünően figyeli* ~Csak semmi elhamarkodottság~*. Majd amikor bemutatkozik Milanak, az ő arcizmai is ellágyulnak, de a bemutatkozáson kicsit el is csodálkozik, ténleg fura de ez most nem látszik az arcán. Egy pillanatra Mila felé néz*
-Elkérhetném az aktát egy percre?*kérdezi a nőtől. Hogy kíváncsiság vagy más miatt e jó kérdés. Majd Sian felé fordul*
-Amikor felkeltem még aludtál gondoltam nem ébresztelek fel.*vág egy apró mosolyt ami egy pillanatig tart Volt egy kis dolgom a városba de majd másnem haza együtt tartunk*fejezi be majd Mila felé fordítja a pillantását melybe elég sok kíváncsiságot lehet kiolvasni*-Ha megkérdezhetem mit is dolgozik?]

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 8:53 pm

*Mila észreveszi, hogy a férfi lehunyja a szemét.*
-Jól érzi magát? - *kérdez rá, nem mintha érdekelné a válasz.*
~Hurrá, lehet hogy valami őrülttel hozott össze a sors? Bár biztosan jó cikk lenne belőle~*jut eszébe Milának és máris nagyobb érdeklődést mutat a férfi hogyléte felől. Figyeli a férfit, hogy jól van-e de mikor kinyitja a szemét és Milára néz a lány is állja a tekintete. De a férfi nyer, mert a lány elforditja a tekintetét és a laptopjára mered.*
-Valóban akadtam már furcsa és téves információkra. Valószinűleg csak elirták a 8ast 9esre -*motyogja Milaé ,ahogy a születési időre mered.*
-De az nem lehet, hogy a 2009et is elirják - *suttogja magában. Persze ezt a férfi tisztán halhatja, hála a jó hallásának. De Mila ezt nem tudja. Igy ha a férfi rákérdez, meg fog ijedni. Megrázza a fejét, majd felpillant a férfire.*
-Babonás? Ez a város? Ó, én ezt nem hinném. És én sem hiszek semmiféle babonában. Miért maga hisz a halál utáni életben? Vagy éppen az újraszületésben? vagy a földöntúli szörnyekben? - *kérdezi Mila és felsorolja a legtöbb babonát és lényt, ami eszébe jut. Felvonja egyik szemöldökét és kérdőn mered a férfire. Úgy néz rá, mintha tényleg bolond lenne. Persze ezt Mila sem hiszi, hiszen elég értelmesnek tűnik a férfi. Ápolt, gondozott az arca és a keze, a ruhája sem szakadt. *
-2 éve élek itt - *jelenti ki Mila. Nem mondd többet, már igy is túl sokat árult el magáról. Nem szabadott volna. Szidja is magát érte, de most már nincs mit tenni. Ekkor az ajtón egy hideg fuvallat jön be és Mila odakapja a szemét. ekkor látja meg a "vörös nőt". Vág egy fintort és végigméri a nőt.*
-Jesszus. Eltévesztette a sarkot? - *jegyzi meg gunyorosan. Majd mikor az ő asztalukhoz sétál és lesmárolja a Mila előtt lévő férfit, Mila ismét vág egy fintort.*
-Ez egy közterület - *morogja alig hallgató hangon, de ez nyilván nem okozhat gondot a vámpiroknak. A nő rápillant és végigméri. Mila állja a nő tekintetét. Nem lehet idősebb, mint ő. Furcsa, ő is olyan sápadt, mint a férfi. Persze lehet, hogy csak a fények teszik. A nő egy jobbot nyújt neki és be is mutatkozik. Mila rápillant a kézre, majd ismét a nőre.*
-Üdvözlöm! - *monda kimérten. Mikor a férfi megszólal, Mila furcsán néz rá.*
-Tudja ez titkos akta - *mondja kissé gyanúsan szemlélve a férfit. De lassú mozdulattal odatolja a férfi elé az aktát. Van valami benne, ami megnyugtató és bizalomgerjesztő.*
-Újságiró vagyok -*jelenti ki Mila.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 9:05 pm

*Ahogy beér, meghallja a nő halk hangját, de nem foglalkozik vele, tisztában van tökéletes külsejével, amely nem csak ő szerinte olyan remek, majd odasétál kedveséhez és egy forró csókkal köszönti, csak utána pillant le a nőre, akivel bár próbált normális lenni, most már nem lesz. A kéznyújtás nem történik meg, hála a kedves szavaknak. *
- Szerintem te tévesztetted el a helyet és ha nem vigyázok, könnyen bajod eshet. *jegyzi meg igen szúrós szemekkel és az egyébként kék szempár sárgás színt kezd ölteni, de még mielőtt túl feltűnő lenne, leáll, és Nilre pillant. Meghallja a férfi gondolatát és bólint. *
~ Idegesít… ~ *mondja, majd csak figyeli a további beszélgetést és történteket, miközben Nil elkér valamilyen aktát. Eddig nem igen tudta, hogy miről van szó, így hát ismét a nőre néz. *
- Úgy tudtam, hogy illik bemutatkozni… bár ahogy észrevettem, nem ismered az illemet… *egy apró megjegyzés és ha minden igaz, akkor Mila most a szemébe fog nézni, bár ez nem fontos, így is megy a gondolatolvasás, de persze nem tökéletesen, ahhoz még túl fiatal, de apró részleteket megtud, a többit pedig majd Nil minden bizonnyal elárulja neki. *
- Igen, gondoltam, hogy nem akarsz felébreszteni… és rendben, mehetünk együtt haza, a motorom itt áll a fogadó előtt. *pillant a férfire, majd utána elmosolyodik. *
~ Esetleg hazavihetnénk vacsorának ezt a kis újságírót is… ~ *jegyzi meg, majd újból a nőre pillant és ismét érzi, hogy nagyon éhes… *
~ Olyan fiatal és életerős, biztos remek lehet a vére. ~ *ezt már nem a férfinek mondja, csupán csak saját gondolatai, minden cél nélkül, viszont tekintetét nagyon ritkán veszi csak le a nőről. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 10:02 pm

-El írhatnak sokmindent főleg itt. Ugyan ki hinné hogy valaki ennyit élhet?*kérdezi egy apró mosollyal majd nyugodt arccal hallgatja a nőt, majd a kérdésére kicsit felnevet és lassan megrázza a fejét*
-Mondjuk úgyhogy Ateista nézeteket vallok babonákban pedig nem hiszek. Az emberek magukból csinálnak szörnyeket, legalábbis ami a tetteikből látszik*mondja kicsit burkoltan a lényeget, magyarul az emberek teszik olyanná a világot amilyen. Ember gyűlölő lenne? Nem hinném*
-2 év elég sok hogy belerázkodjunk az életbe hogy jobban megértsük az itteni jelentőségét viszont rettenetesen kevés*mondja egy apró mosollyal eközbe már megérkezett Sian is . A férfi a mondatra kicsit azért elcsendesedik kiváncsi hogy mi lesz ebből de reméli hogy nem konfliktus mert annak nem lesz jó vége*
-Szerintem meg ha megpróbálunk nyugodtak maradni akkor senkinek nem történik semmi baja*vág közbe különös halkkiegyensúlyozott hangona mibe még egy kis megtörés sincs. Lágy talán dallamos hangon szólal meg*
~viszont most nem egy sikátorba vagyunk és elég nagy a közönségünk is~*néz a másik vámpír fele arca nyugodt maximum a szemén látni kissebb bizsergést, közbe Mila átnyújtja a mappát*-Köszönöm. Amúgy Nil Corivan*mutatkozik be a nő felé majd kicsit bele lapoz az aktákba*-Szerintem ezeket még a tűz után rakták össze nem biztos egyik se hogy igazat mond e jobban jár ha inkább a városiakat kérdezi*mondja miközbe vissza adja a cuccot*-Nem is tudtam hogy motorral jöttél*mondja a lány felé apró mosollyal de hallja a gondolatait*~viszont a körülmények nem engedik meg hogy vadásszunk. Kicsit kell kibírni és szerzünk valamit~*néz Sian szemeibe majd ismét Milara*-Újságíró? Az érdekes munka és sokszor veszélyes is. Viszont elég sokat tudnak.

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 10:27 pm

*Mila megvonja a vállát. valóban. A 200 év az elég sok idő. Mila szerint senki nem élhet ennyi ideig. Hacsak le nem hibernálják. Amit a férfi mond, hogy atesita, elgondolkodtatja Milát. A lányt mindig próbálták vallásra nevelni, de soha nem jött össze. Ő soha nem hitt a természetfelettiben és baromságnak tartott minden babonát. A 2 évre Mila elmosolyodik.*
-Nos, valóban kevés. Még mindig nem ismerek itt sok mindent. Van olyan hely, ahol még nem is jártam - *jegyzi meg Mila, majd gondolatban folytatja:*
~És nem is szeretnék~.*Közben a lány szól hozzá egy elég csúnyát. Mila felvonja a szemöldökét. Neki sincs semmi kedve konfliktusba keveredni, de nem is fogja hagyni magát egy ilyen kis kurvának, hogy beszóljon neki. Mila gonoszul elvigyorodik, feltámaszkodik az asztalra és közelebb hajol a lányhoz.*
-Most félnem kellene? - *kérdezi Mila mélyen a lány szemébe nézve. Fogalma sinc róla, hogy mennyire is kéne félnie. Sian elforditja az arcát Miláéról és a lány ezt győzelemként könyveli el. Hátradől a székén és elmosolyodik. Az apró megjegyzésre Mila kissé felvonja a szemöldökét, majd visszavág:*
-Csak annak mutatkozom be, aki megérdemli. És Te - *fintorogva végignéz a lányon, majd ismét megállapodik a szemén:*
-Úgy érzem nem tartozol ebbe a kategóriába - *fejezi be a mondatot gúnyosan Mila. ekkor Nil megszólal és Mila ráforditja a tekintetét.*
-Valóban. nem lesz senkinek semmi baja. Nem mintha félnem kellene tőle - *bök fejével a lány felé fintorogva. Majd a férfi elveszi a mappát és bemutatkozik.*
-Örvendek. Mila Boyka - *mutatkozik be illendően a lány és egy fél vigyort küld Sian-nak. *
-Valóban érdekes. Szeretem csinálni. Igy többnyire mindent megtudok, ami a városban történik. első kézből - *teszi hozzá titokzatosan a lány.*
-Na és ti? Mit dolgoztok? - *tegezi le őket a lány, hiszen úgy érzi, a magázódás csak egyfajta tiszteletadás volt. De mivel már bemutatkoztak egymásnak...*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 11:03 pm

*Amikor a fiatal nő az asztalra támaszkodik és kérdez tőle, akkor a kék szempár sárgára vált és igen csak megvillan a lány felé. Dühös, nem is kicsit és mivel még igen fiatal vámpír, így nem tud uralkodni önmagán. Elfordul egy pillanatra, de a nő további szavai már nagyon dühítik, hírtelen támaszkodik a nő elé az asztalra, előre nyúl és pulcsijánál fogva, valami természetfeletti erővel rántja ki a nőt az asztal mögül és szépen magához húzza, majd szemeit a másikéba fúrja. *
- Jobban tennéd, hogy ha csönden maradnál és tudnád, hogy hol a helyed, mert nem fogom eltűrni, hogy így beszélj vele. *mondja, majd egy erős lökéssel visszaküldi a nőt a székére és valószínű ezzel Mila még a fejét is beveri, mivel nem volt valami kíméletes. Ezután Nilhez lép, ránéz, majd még mindig csillogó, sárga szemekkel figyeli egy darabig. *
~ Túlságosan is kedves vagy vele, annak ellenére, hogy hogy beszél velem… nem fogom tovább türtőztetni magam, még egy szót szól, széttépem. ~ *üzeni gondolatban végig a másik szemébe nézve, majd egy hírtelen gondolattól vezérelve kissé arrébb löki a férfit, még mindig nagyobb erővel, majd elindul kifelé a fogadóból, ő ugyan nem fog itt bájcseverészni egy ilyen nővel, inkább elmegy és levezeti a feszültséget, tehát nemsokára már hallatszik is a motor hangja, kívéve akkor, hogy ha Nil megállítja, mert ugye csak ő képes rá, Mila ha minden igaz, akkor még mindig kissé le van sokkolva a furcsa jelenség láttán, mert nem volt hétköznapi az, ami most történt. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 11:40 pm

-Jobb is hogy kihagyott pár helyet*mondja kicsit sötétebben elvégre ismeri nagyából a várost. 400 év alatt sikerült ki ismernie, sőt talán túlságosan is simeri. CSak figyeli a kettős vitáját. aZ arcán látszik hogy valami belőle is készül feltörni, szinte érezhető a feszültség, majd amikor Sian a másikat magához húzza és hallja Mila válaszát sírí hangon szólal meg. Lehet kicsit fenyegető is*
-Szerintem itt jobb félni mint megijedi, amúgy szerintem szerencséd van hogy Sian még jobb kedvében találod,*néz egy pillanatra Mila fele. Úgytűnik a nő nem tudja kikkel hozta össze a balszerencse, kérdés mikor fogja megtudni*-Szerintem meg jó lenne ha nem szólsz meg valakit akit nem ismersz.*mondja kicsit komolyabb hangon közbe szeme a két lány között járkáll hangja még mindig nyugodt de a tekintete kicsit furább lett mintha felvillant volna. Ezután Siannal néz úgytűnik farkasszemet*
~Mit vársz nem ölheted meg itt? Nyug......~*de úgytűnik itt a vége a lány elindul kifelé méghozzá úgy hogy még meg is löki a vámpírt aki egy ideig csak figyeli a távozót majd Mila fele néz*-Mondjuk úgy hogy vérben utazunk, de most türelmet kérek*mondja majd elindul a másik után*~fene essen ezekbe a halandókba csak a bajt csinálják, fel kéne lógatni mindés kivéreztetni~*látszik rajta hogy ideges csak egy könnyed lökéssel eltarolja az előtte lévő iddogáló embereket remélhetőleg még oda ér mielőtt a nő elindulna a motorral, ha utol éri meg is fogja a karját miközbe a nőre néz*-Héé *egy kicsit hangosabban szólal meg majd lehalkulva lép közelebbhozzá persze ha nem lökik megint el*-Nehéz az emberektől nyelni de ha teszel valamit kockáztatsz minden sérelem megtorlása itt már a bőrünkre megy mit akarsz öljük meg?*kérdezi kicsit lehalkítva a hagját*-Az ember természeténél fogva nem tudja mibe ártotta bele magát de ez nem jelenti hogy el kell menned, ha úgy érzed nem álltam ki melletted sajnálom.*hoppá második bocsánat kérés egyre több ettől a vámpírtól*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 11:52 pm

*Mila látja, hogy a két ember - vámpir kezd egyre dühösebb lenni. sajnálom, ő ilyen. Heves vérmérsékletű, bár ezt lehet, hogy nem kellene hangoztatnia. Soha nem jön rá, hogy túl messzire ment, csak amikor már megtörtént. Mint most. Mikor Sian hirtelen felpattan, Mila arcáról lefagy a mosoly. Ő is feláll és megpróbál arrébb lépni, de úgy látszik Sian nagyon gyors. Szinte nem is látta a kezét, ami egy szempillantás alatt - vagy talán rövidebb idő alatt - a pulcsiját markolja meg és szinte felemeli a földről. Mila érzi, hogy ez nem játék és valami lappang a nőben. Vagy titokban gyúr, vagy valami hihetetlen erő van benne. Nem mintha Mila nagyon nehéz lenne, de azért egy hozzá hasonló nőnek nehéznek kéne lennie felemelnie - főleg egy kézzel. De ez a gondolat csak egy másodpercre fut át az agyán. Látja a nő vérben forgó szemeit, ami nem messze van az arcától. A nő kiabál vele egy sort, majd visszahajitja a székére, mire Mila beüti a fejét és majdnem elveszti az eszméletét. Hihetetlen erő van ebben a nőben - csak ez az egy gondolat járja át az agyát sokszor. Majd megkapja Niltől is, hogy visszafoghatná magát és ő sem tűri el, hogy igy beszéljenek a párjával? Valószinűleg a párja. A nő kirohan a fogadóból és Nil is követi pár megjegyzés után. A fogadós félve néz a két ember után. Valószinűleg ő már tudja, hogy nem emberek. Mila lassan visszazökken a valóságba és megtapogatja a fejét, ami kicsit vérzik.*
-Áú! Ez nem normális - *suttogja maga elé, majd a laptopjára néz. És az asztalra. Az akta ott van, szépen fekszik az asztalon. Mila lassan feláll. Egy kicsit még szédül. Összeszedi a cuccait, egy kis aprót dob az asztalra, majd távozik. Nem látja a sötétben lapuló két vámpirt. Gyorsan lépked az utcán, a lakása felé.*

//Köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Vas. Nov. 29, 2009 12:11 am

*Úgy tűnik, hogy csak cselekednie kellett és végre Nil is kiállt mellette, nem nagyon, de legalább egy kicsit. Sian ahogy csak tudja, visszafogja magát, hiszen nem akar balhét, tisztában van vele, hogy nem szabad feltűnést keltenie, ezt már Nil is elmondta neki… vagy Sairus volt? Nem tudja biztosra, a lényeg, hogy már említették neki.
Egy nagyobb erőbedobás és a nő már a széken is van újból, majd Sian Nilre néz, de nem túl sokat beszél vele, már el is indul a motorjához, de a vámpír gyorsabb, így nem indítja még be a járgányt, inkább végighallgatja a férfi szavait, majd kissé lesüti szemeit, most már látszik rajta, hogy nyugodtabb. *
- Igazad van Nil, vissza kellene fognom magam… *még túl sok emberi vonás van benne, nem szokott még teljesen hozzá a vámpír léthez és ezt minden bizonnyal a másik is tudja. Viszont a bocsánatkérés hallatán ismét szemeit a másikéba fúrja és a sárga szempár ismét kékre vált. *
- Úgy érzem, de tudom, hogy te ilyen vagy… nekem pedig ezt el kell fogadnom, hiszen te vagy a mesterem, a teremtőm és a szerelmem is. *egy apró mosoly, kezét a férfi felé nyújtja és ha engedi, akkor közelebb is húzza magához, majd lassan felvándorol az a jéghideg kéz a vámpír nyakához és óvatosan magához húzza, hogy egy újabb csókot adjon neki. *
- Na gyere, szálj fel, menjünk haza vagy keressünk valami élelmet. *nem fogja átadni a kormányt, olyan nincs. Tiszteli a teremtőjét, de azért mindenben nem fog engedni neki, így ha Nil felszáll arra a bizonyos járműre, akkor Sian gyorsan beindítja a motort, majd már indulnak is, hogy hova, azt csak ők tudják. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Vas. Nov. 29, 2009 1:41 am

*Hát elég gyorsan otthaggya az épületet de annyi biztos hogy meg is van rá az oka, bár az arcán nem látszik semmi. Megtanulta a haragot és a szertetet is leplezni a tekintetéből is így nem tudni mi zajlik éppen a férfiban, azért örül hogy utol érte a nőt és annak is hogy valamennyire hatnak a szavai, mert nem hülyeségből mondta, sőt mégcska nem is hazudott amit azért néha szokott , bár különös képpen a nővel eddig ilyen még nem volt*
-Vissza de nem a te hibád, felhúzott, de gondolj arra hogy csak egy ember.*kicsit elmosolyodik*-A haragot félre is lehet tenni és megvárni a kellő alkalmat csak így maradhatunk életbe, ezért avn hogy az eszünk jár gyorsabban és nem a szívünk*mondja miközbe tartja a szemkontaktust is *-Nem ismerem még magamat se teljesen nem tudom milyen vagyok, de néha azt hiszem nem mutatom ki amit kikéne*mondja egy kissebb félmosollyal bár a szemébe valami fura dolog is van mintha kialudna benne minden fény. De hamar eltűnik,. Enged a kéznek majd a többinek és viszonozza is a következőre kicsit furán méri végig a járművet*
-Hát a szokványos utazásba jobban bízok de azt hiszem elkéne kezdenem benned is bízni*mondja miközber felül végülis meghalni nem tudnak, majd el is hagyják a helyszínt*

\\Köszi a játékot \\

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Kedd Dec. 01, 2009 1:14 am

//Atrahazisz//

*Barna szemeivel a tőle nem túl messze lévő, igen csak rikító hajkoronával rendelkező nőt nézi, aki úgy látszik, hogy felfigyelt rá, sőt, fel is kelt az asztalától, majd megindult Steven felé. A férfi le se veszi róla tekintetét, tisztában van vele, hogy a hozzá közeledő vérszívó minden gondolatát ismeri és nem véletlenül tart felé, sőt, most, hogy jobban figyel rá, már hallja is a gondolatokat, melyek csak úgy cikáznak felé. Fiatalkorában még csak vérfarkasoknál ment a gondolatolvasás, de mára már megedződött e tekintetben. Pár másodperc, majd a nő már az asztalánál is van, nekitámaszkodik, majd egy mosollyal az arcán reagálja le Steven gondolatait, amit ő türelmesen végighallgat, kissé előre dőlve és szemeit a másikéba fúrja. Nem fél tőlük, már miért kéne? Egy vérfarkas sokkal erősebb, mint holmi vámpír, ezzel tisztában van, legalábbis az évek erre tanították. *
- Szállást… ? ~ ha gondolod segíthetek örök nyughelyet adni ~ *a komor arcon egy apró mosoly suhan át, majd a nő indulni készül, de még hozzátesz valamit mondandójához, aminek hallatán a férfi lassan felkel, majd megindul utána. Nem érdekli, hogy ha feltűnő lesz ez a lépése bárkinek is, bár nem valószínű. A kocsmában, ha az emberek felfigyeltek rájuk, max azt hihették, hogy a nő azért lépett oda hozzá, hogy elhívja egy keringőre a férfit, aki egy ilyen ajánlatot ki nem hagyva indult meg utána. Viszont ők ketten tisztában vannak azzal, hogy miért is hagyják most el a kocsmát, de vajon jó vége lesz ennek az estének? Az majd minden bizonnyal ki fog derülni.
Ahogy kiérnek a kocsma elé, Steven továbbra is a nő mögött, teljesen kényelmesen lépkedve halad, majd nem túl hangosan kezd hozzá beszélni, a vámpír még is tökéletesen értheti minden szavát. *
- Miért tartasz undorítónak? *egy rövid kérdés, de aki nem szokott hozzá a hosszú társalgásokhoz, főleg nem egy ilyen élőholttal, mint amilyen a nő, attól nem is lehet kezdetben túl sokat várni. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Kedd Dec. 01, 2009 1:37 am

*Soha nem hagytam szó nélkül a piszkálódást, miért éppen most tenném ezt? Semmi okom arra, hogy ne válaszoljak erre, mert kihívásnak veszem. Kikérem magamnak, hogy én lennék undorító. Attól, hogy igazából halott a testem, még egy nem egy oszló félben lévő hullával vagyok egy szinten. És háromezer év után is kevésbé bűzlök, mint ez a pár száz éves kis korcs itt. Milyen nagyra tartja magát, pedig megnézem én, ki is a jobb kettőnk közül. Tudtára adom a véleményemet, és amikor még visszafordulok, valóban keringőre hívom, csak még magam sem tudom, mi lesz ennek a vége. De tán sikerül kiverni a fejéből a hülyeségeket. Christian farkas létére emlékeim szerint sose volt ennyire ellenséges. Soha nem tartott undorítónak. S hogy ez véget ért, az az én hibám. Most itt van valahol, tudom, de inkább ebbe nem gondolok bele. Lassan sétálok egészen az ajtóig, majd elveszem a köpenyem, és azt a vállamra terítve kilépek az ajtón. Már nem tudom, vissza térek-e még, mert nem vagyok benne biztos, hogy akarom. Túl sok az ember, és akármennyire is uralom a helyzeteket, veszélyes. *
-Különben csak szívességet tennél vele... de a szívem nem itt van, nehéz vállalkozás lesz így. *jegyzem meg nekidőlve a falnak, rögvest az ajtó mellett. Ez az igazság, el lehet hinni, hogy háromezer év után már nem találok túl sok érdekeset az életben. Azt hiszem, amit eddig meg kellett ismernem, azt már sikerült megismerni, most már annyira nem bánom, ha vége. Egyedül még a hitem tart életben, de egyedül úgy gondolom, keveset tudok csak tenni. A kérdésére csak elhúzom a számat. *
-Már ne is haragudj, de te nem érzed, hogy egy mérföldről érezni lehet ha közeledsz, annyira bűzlesz? Farkasok... *mondom lemondóan, ezeken sose lehet változtatni. Mind ilyen, talán csak megszokják, és már nem érzik, de ha valakinek jó a szaglása, akkor tényleg képtelenek eltűnni, gyorsan kiszúrhatóak. *