Will Predock Fogadója

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Pént. Szept. 04, 2009 11:04 pm

-Igen szerencsés voltam ezzel a sebbel nem úgy mint Garcia, bár végül is ő is annak nevezhető, hiszen túlélte és ha azt mondod, hogy gyógyulgat akkor az roppant kellemes hír!*Sikerült megkedvelnie a fiút még annak ellenére is, hogy alig ismeri őt, így nem örülne neki, ha valami nagyon súlyos dolog történne vele vagy netán eltávozna az élők sorából.
Örömmel hallja, hogy Claudius is tud arról a bizonyos helyről, mivel nem sok ember van akivel ezt ki lehet beszélni és még így is annyi mondani valója lenne, csak azok már sokkal személyesebbek és azt nem tudja bárkinek elmondani akkor sem ha az mindent tud a kis kalandról.
Szeretné megosztani valakivel gondolatait, érzelmeit erről a témáról, de még nem talált rá alkalmas embert, így addig ezt magában tartja.
Egy halvány mosollyal reagál a párocska szavaira miszerint egyáltalán nem zavarja őket és örülnek neki, hogy itt van, vagy legalább is ezt veszi ki a szavakból Cath.
Mikor Caludius megmutatja fogait érdeklődve veszi szemügyre azokat majd össze is ráncolja a homlokát mert nem nagyon érti a dolgokat. Igaz hallott egy két dologról ami itt a városban folyik, de az csak a töredéke az egész történetnek így a Dampyrok is kimaradtak az életéből.
Egy kisebb hallgatás után kicsit zavarodottan pillant a fiúra és fel is teszi a kérdését neki.*
-Ne haragudj, de kik azok a Dampyrok? Bevallom őszintén nem nagyon hallottam róluk. Más lényekről, fajokról, vagy hogyan mondják őket egy picit igen, de nem nagyon mélyedtem bele ebbe a dologba.*Igaz a fogak kicsit ijesztőek voltak, de nem fog e miatt elrohanni, hiszen a fiú nem támadta le őt, és mivel Tuában valamilyen szinten azért bízik főleg a kaland után így nem is hiszi, hogy valami baja eshetne.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Pént. Szept. 04, 2009 11:29 pm

-Még tart attól, hogy bármiféle kellemetlen mellékhatása lehet a harapásnak, és nem hagyja, hogy megnézzem, de már lassan beforrt, és egyelőre semmi gond nincs. Remélem, eztán se adódik semmi baj. *mondja, azért nem lenne jó dolog, ha a fiúnak valami baja lenne, csak úgy hirtelen szárnyai nőnének, meg ilyen furcsaságok. Nagyon nem örülne neki ő sem, végül is összebarátkoztak az utóbbi időben kicsit, egy-két életmentő kis akció során. *
*Cath ól érti, már hogyne örülnének, igazából egyiküknek sincs túl sok közeli ismerőse, és ez például jó alkalom a változtatásra, végül is ismerkedni sosem árt. Ő csak mosolyog, amikor a férfi megmutatja a fogait, úgy általában nem mondja egy vámpírnak sem, hogy olyan aranyosak a fogai, de a dampyrról ezt gondolja. Végül is neki ő más, annak ellenére, hogy legelőször neki sem volt fogalma, hogy mit is takar a megnevezés, és szentül hitte, hogy egy vámpírral áll szemben. Makacs lány volt mindig is, még jó, hogy volt, aki képes volt lebeszélni arról, hogy el is intézze nagy hévvel, vagy legalább megpróbálja, mert nem biztos, hogy sikerrel járt volna. De aztán azóta sem akarja bántani. *
-De ha barátkoznának, menten lecsapnának a kezemről. *mosolyodik el, és kap egy puszit is a dampyr, amúgy ettől meg valahogy nem tart, és nem azért, mert tudja, hogy sokaknak nincs fogalma erről-arról, és félnek az ismeretlentől, mg attól, ami nem mindennapi, hiszen, még Garcia is mondhatni szembe röhögte, hogy biztos, hogy egy félvámpír az, aki szeretni akar? De először is ez nem így működik, hogy akar vagy nem akar, másodszor meg igen, biztos benne. Cathnek meg valóban nincs félnivalója, a fogak ellenére Claudius nem is vérszomjas éjszakai lény, hanem valaki, aki félig vámpír, félig ember. Amúgy meg Tua sose bánta meg, hogy barátkozott vele.*
-Az félvámpír.*mondja halkan, bár a magyarázatot a férfira hagyja, úgy is őt kérdezte a lány. Inkább addig csak belekortyol a teája maradékába. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 1:54 pm

-Aki túléli mind annak nevezhető. A leírásból elég fura egy valami lehetett. Ötletem sincs hogy mivel találkozhattatok annyi biztos hogy nem olyannal ami itt is őshonos. VAlószínüleg csak a peremen fórdulhat elő*fejti ki a véleményét hiszen máshogy nem lehetettt a dolog*
-Szerintem ha kellemetlen mellékhatások lennének már jelentkeztek volna bár nem vagyok gyógyító a sebeket se ismerem*feleli komoly hangon Tua szavaira*-Viszont azért nem ártana megmutatni*teszi hozzá Cate felé fordulva majd tekintete egy pillanatig az asztalt páztázza*
-Nem hinném. Azért ahhoz nekem is lenne hozzá szólásom*céloz mosolyogva a lecsapásra minden esetre a dampyr eléggé hűséges típus, sőt mondhatni talán most először érez valami többet a barátság és munka kapcsolatokon kívül. Amikor megmutatja és a lány rákérdez már éppen válaszolni amikor Tua is mondja. CSak aprón elmosolyodik*-Hát mondhatjuk így is. Emberi anyától származom tehát nem harapás útján lettem az ami. Hanem így születtem. Amikor anyám terhes lett megmarta egy vámpír és ő is az lett. Én ezután születtem meg*meséli el röviden*-Mondjuk úgy hogy kaptam egy kicsit mindkét oldalból de inkább az emberi énemet tartom előrébb mint a vámpírt.

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 2:51 pm

*Most elkezdett aggódni Garcia miatt. Igaz, hogy Tua azt mondta kevés esélye van arra, hogy bármi mellékhatása legyen, de az is lehetséges, hogy csak sokkal később jelennek meg azok a bizonyos mellékhatások, de azért reménykedik benne nagyon is, hogy nem így van és a fiú hamar felépül.
Igaz nem egy ronda pasi Claudius, de Cath sosem próbálkozna egy olyan fiúnál aki foglalt, még ha az nagyon is megtetszik neki. Tudja milyen rossz lehet, ha valakinek a barátját egy másik lány elhódítja, és nem szeretne ugyan ilyen fájdalmat okozni egy nőnek sem, még ha nem is kedveli azt túlságosan. Szóval Tuának nem kell félni Cathtől. Smile

Érdeklődve hallgatja Tua és Claudius válaszát. Erről még nem is hallott, annak ellenére sem, hogy a vámpírokról viszont rengeteget.*
-Értem...Nem is tudtam, hogy ilyen is lehetséges....És amúgy miben különböztök egy igazi vámpírtól? Remélem nem túl udvariatlan ez a kérdés...*Nem tudja, hogy ilyen helyzetben mit lehet kérdezni, illetve, hogy miről lehet beszélgetni a nélkül, hogy megsértené a másikat.
Közben szép lassan be is fejezi sörét, nem rendel többet, azért nem akarja leitatni magát főleg, hogy másnap dolgozik és nem túl kellemes másnaposan, fejfájással dolgozni.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 7:49 pm

-Hát nekem azóta is csak izé... és amúgy meg nem tudom, ha nyitva az a kapu, nem biztos, hogy pár héten belül nem jelenik meg itt is. Bár remélem nem fog, se ezüst se a napfénytöltet nem használt ellene. *húzza el a száját, most mindeniket nem lehet úgy kiirtani, hogy magadra uszítod, és aztán szétlövöd a fejét, meg igazán brutálisak is, legalább is a rendtársa holtteste valahogy szörnyen nézett ki, még neki is kemény volt a látvány, bár nem mondhatja, hogy nem látott már szépeket. *
-Én is ezt remélem.*egy apró sóhaj, szerinte is eddig már meg kellett volna mutatkoznia a mellékhatásoknak, csak az aggasztja egy picit, hogy fogalma sincs róla, ezeknél a lényeknél mi hogyan működik. *
*A válaszon csak mosolyogva Claudiusra pillant, aztán meg ismét csak a teája fölé hajol, amúgy meg nem fél ilyesmitől, talán mert úgy gondolja, hogy ha a férfi nem akarna vele lenni, akkor fölösleges lenne törnie magát, úgy is elveszítené, meg amúgy sem tud többet adni, mint amennyit adhat. meg amúgy is el tud fogadni sok mindent, még akkor is, ha nem túl jó dolog, bár remélhetőleg azért olyasmi nem fog bekövetkezni, hogy a dampyr mást választ helyette. Amúgy meg neki tényleg semmi baja az apró kis furcsaságokkal, amik olyan vámpírosan hatnak... hosszú fogak, hideg érintés, sápadtság, no meg az emberinél gyorsabb gyógyulás még igazán örvendetes is. Ilyennek ismerte meg, és ilyennek szereti, bár nem a külsőségek voltak soha sem a legfontosabbak, hanem ami amögött rejlik. És ehhez sokan nem jutnak el, ha már valaki ott leírta, hogy hű de sápadt, és még a fogai is, tuti, hogy vámpír. a válaszba meg csak beleszól, ne is várja senki, hogy ő ne hallassa a hangját, nem mert annyira szépnek tartaná, csak éppen ő sose bírt hallgatni, ám a magyarázatot már a férfire hagyja, és nem szól bele, a teáját kortyolgatva hallgatja. Majd egy mosoly jelenik meg ismét ajkain, jó dolog, hogy vannak mindig kivételek is. Nagy nehezen megállja, hogy ebbe a válaszba sem kotyog bele, bár tudna pár különbséget mondani, az tuti, de inkább nem szól bele. Lassan ő is megissza a teáját, mostanában ő inkább alkoholmentesen él, ha motorral mászkál a városban, meg úgy amúgy is lezárta már azt a régi korszakát, kicsit közveszélyes volt akkor. Aztán meg újabb szál cigit szed elő, és ismét füstfelhőbe burkolózik. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 8:33 pm

-Kevesen tudják. A legtöbbünket csak vámpírnak azonosítanak, megjegyzem ismerek DAmpyrt aki nem is él máshogy*mondja miközbe iszik egy kortyot*-Nem udvariatlan. inkább csak fura. Igazából talán annyiba hogy mi tudunk a fényen járni és nem uralkodik el rajtunk a bestia, vagy inkább mondhatjuk úgy hogy nekünk van elég érzelmünk ellenálni. Bár a vérszomj megvan ugyan úgy. DE ... kitaláltam rá a megoldást hogy ne kelljen ölni*mondja félmosollyal szóval nem akar ő bántani senkit a másik meg hogy nem is fog. Tua válaszára megrázza a fejét*-Nem hinném hogy lejönne . Álltalába ha valami állatról beszélünk akkor megrözgötten marad a saját területénél. Főleg ha van táplálék*teszi hozzá komoly hangon. Persze a vámpír meg barátkozik ha lehet de azért tudja hogy mi volt ezelőtt Tuaval és bizony nem is választana mást elég sokat megélltek vagyis túléltek nomeg mint mondják a múlt megerősít mindent így az ő kapcsolatukat is, és így is fogadják el egymást*-minden esetre azért jobb óvatosnak lenni a városba. Ki tudja mi lesz ezután. Szerintem annak a helynek nem kellett volna feltünnie.*teszi hozzá*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 9:29 pm

-Értem.*Bólint a fiú válaszára. Most már okosabbnak érzi magát, bár tudja, hogy így is van még rengeteg dolog amiről nem tud.*
-De lehet, hogy ez a lény van annyira okos, hogy rájöjjön, hogy eljöhet onnan. Bár gondolom ahogy ez megtörténik igen hamar megtudjuk, hiszen nem egy kis valamiről van szó és az embereknek is elég gyorsan terjesztik a hírt.*Visszatérnek a nem túl kellemes témára. Igaz nem szeret erről beszélni, de közben meg örül is, hogy valakivel azért mégiscsak lehet valamilyen szinten és nem kell mindent magában tartania.*
-Lehet, hogy más munka után kéne járnom....A legtöbb ragadozó éjjel vadászik és ki tudja, hogy ki szabadult ki arról a helyről mikor beléptünk a kapuba.*Mivel éjszaka dolgozik így mondhatni valamennyire biztonságban van, bár a klubban rengeteg az ember és lehet, hogy a lénynek, vagy valakinek pont azért tetszik meg az a pont. Ki tudja mikkel kell majd egyszer szembenézniük, de addig is talán jobb nem gondolni arra, bár lehet, hogy pont az a jó, ha ezen törik a fejüket és próbálnak felkészülni a legrosszabbra? Hiszen ki tudja milyen hatalmas erő lapult meg a kapu mögött mielőtt megjelent az és ki nem nyitották.*
-Nem lehetne valamit csinálni? Bár igaz sok mindent nem tudunk róla, így olyan mintha a sötétben tapogatóznánk....De talán ha felkeresnénk régi dokumentumokat lehet, hogy találnánk valami feljegyzést arról a kapuról meg lényről.*Csillan fel egy picit szeme a megjelenő reménysugártól.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 10:22 pm

*Most csak hallgat és mosolyog, bele az őt körüllengő füstfelhőbe, szabad kezére könyököl lassan, majd ujjai végigfutnak a nyakán, most is, mint mindig, széles bőrnyakék takarja a férfi fogainak nyomát, és ad neki kissé vadabb kinézetet amúgy, amit most mégis ellensúlyoz a mosolya, nem harap, az biztos... és nem bánt senkit, ha csak valaki, történetesen valamilyen éjszakai lény meg nem támadja. *
-Hát nem is tudom, talán tényleg csak egy ösztönlény... remélhetőleg nem rajong az ismeretlen tájakért. *vonja meg picit a vállát, és belharap az ajkába, elég sok ellenség akad itt is, nem kellene még többnek feltűnnie. Néha még azokkal sem tudnak elbánni, akiket ismernek, nemhogy most valami olyasmivel is szembenézzenek, ami még eléggé fehér folt a térképen. *
-Komolyan utálom ezt mondani, de én megmondtam... *húzza el kicsit a száját, igen is érezte, hogy ezt nem kellene, csak aztán inkább bízott Renfiledben, meg ha már ennyi kockázat a százados szerint vállalható, akkor vállalható. Nem kellett volna oda menni, nem kellett volna a kaput kinyitni, de ezen már nem változtathatnak, és nem valószínű, hogy be tudnák zárni. Elszabadult valami, amiről még csak fogalmuk sincs, mi lehet. *
-Nem tudom. Valamiért az az érzésem, hogy nem ember műve az a börtön. De lehet próbálkozni, talán az Invictus tud valamit... vagy mégsem... majd utánanézhetek. Kíváncsi volnék arra az elsőszülöttre, akiről amúgy senki sem hajlandó beszélni, vagy éppen nem is tud. *mondja halkan, majd még egy slukk, elnyomja a cigit, és felkönyököl. Igen, ő is kíváncsi, és szeretne válaszokat találni, bár nem nagyon reménykedik még ezekben. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 11:00 pm

-Szerintem ettől nem kell tartani*feleli Catenek*-Szerintem megszokta a területet lehet cask azt hitte kaja vagytok. Szerintem nem más mint egy ragadozó. Azért az ajtót tartsátok zárva. VAgy...*kicsit elkomolyodik*-Amúgy laksz valamerre?*kérdezi Catetől de közbe hallgatja Tuat és cigire is gyújt*-Gondolod?*kérdezi félkomoran*-Minden esetre akkor nem árt vigyázni*mondja majd a "megmondtam" dologra csak átöleli a vállát és elmosolyodik*-.Nem a te hibád szóval ezt felejtsd el. Egyikőtök se hibás*fordítja tekintetét a két nő felé*-Az invictus 80%a mamlaszokból áll bocs hogy ezt mondom de mint tudjátok nem szeretem őket*mondja komor hangoin miközbe szív egy slukkot a cigiből*-Nem hinném hogy ember volt. Embernek nincs ehhez elég ereje bár hallottam dolgokat de hogy egy egész területet mentálisan lezárjon . Pfáá lehetetlen*rázza meg a fejét*-Nem. Szerintem neked lehet egy normális hely kéne ahol ellehetsz ameddig a veszély elül. van valami fegyveres szaktudásod meg tudod védeni magad?*kérdezi kicsit komoran a másik lányra nézve azaz Catere?*-Teszek egy ajánlatot. A városrész északi részén vagyok eléggé elhagyatott egy ház de nagy van emelet meg külön lakrész, Tua is velem lakik*mondja közbe a lány fele fordítja a fejét*-Persze ha az ajánlatod még él*mosolyodik el*-Szerintem addig húzzuk meg magunkat ameddig nem derül valami ki.. aztán meglátjuk*feleli komor hangon*-Munka meg kevés van a városba ami jól fizet és biztonságos*teszi hozzá*-Nemtudom.. Lehet csak kérdés hogy van e olyan hely ahol ilyen dokumentumok vannak. 7 éve élek itt és én még nem találtam. Egyáltalán van valami könyvtár erre?

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 05, 2009 11:21 pm

*Meglepődik a fiú kérdésén és ez meg is látszódik rajta. Egy kisebb késéssel igaz, de válaszol neki.*
-Öhm igen bérelek egy egyszobás lakást. Elég kicsi, de nagyobba nem tudok elköltözni. Régebben jobb helyen laktam, de a kis kaland után kidobtak onnan, amit nem csodálok. Eltűnök pár napra, megjelenek egy nagy sebbel és meg sem magyarázom, hogy mi történt....De ez mindegy is szóval a lényeg, hogy nem az utcán lakom.*Mosolyodik el halványan. Na igen nem túl boldog, hogy oda került ahová na meg annak sem, hogy megbántotta nevelőjét azzal, hogy nem mondta el az igazad. Úgy gondolta jobb, ha nem tudnak a dologról, de legalább a munkája megmaradt aminek viszont nagyon örül, mert inkább attól félt, hogy kidobják és az utcára kerül. Szerencsére a félre tett pénzből egyelőre tudja fizetni az albérletet, de sajnos az is rohamosan csökken és sokáig már nem tudja magának biztosítani a szállást.*
-Senki sem hibás...Nem lehetett előre tudni, hogy mi van ott...Bár igaz erről túl sokat nem tudok és akkor sem tudtam...De gondolom ha felmerült volna egy picikét is, hogy lehet, hogy nem jó ötlet nem vittek volna oda azok a férfiak. De persze nem ismerem őket, az is lehet, hogy hülyeségeket beszélek....*Így inkább el is hallgat és csak figyel.*
-Igen vagyis nem tudom, hogy elég e a tudásom ellenük, de van két tőröm amiket igen jól tudok használni, meg megtanultam egy harcművészetet.*Tua látta harc közben így ő is meg tudja erősíteni, hogy a lány nem béna és igen is van benne egy kis erő ahhoz, hogy valamennyire megvédje magát.*
-Tessék? Mármint most azt ajánlottad fel, hogy lakjam a közeletekben?*Pontosan nem érti, hogy mért is kezdett el erről beszélni, így inkább rákérdez a dologra.*
-Mennyit kéne fizetnem?*Ez is egy eléggé fontos kérdés, hiszen ha többet kérne Claudius tőle mint amennyit most kell kifizetnie természetesen nem költözne át, még ha nagyobb biztonságban is lenne, hiszen nem tudná hogyan elintézni a fizetést.*
-Könyvtár? Hú azt hiszem, hogy van, de lehet, hogy az nagyon pici és ilyen papírokat nem találnánk ott....

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Vas. Szept. 06, 2009 12:19 am

-Vaagy?*pislog kérdőn Claudiusra, amúgy neki a más lehetőség a harc, mert a legjobb védekezés a támadás. Közhely, de általában ezek örök igazságok is, és ő támad, ha valaki támadna, az biztos. Bár azért jó dolog tud lenni, ha nem mindig van egyedül, ezt már tapasztalta. És azt is, hogy ez a város úgy kicsit más, a dzsungel törvények érvényesülnek a szó szoros és ősi értelmében. Halvány mosoly fut végig ajkain, amikor Claudius átöleli a vállát, és lassan a férfi vállára hajtja a fejét, úgy, hogy éppen a lányra lát. Aztán meg is szólal, egy sóhaj után. *
-Tudom... csak, éreztem... de már nem számít. *újabb sóhaj, majd ismét felemeli a fejét. Így kicsit azért bűntudata van, mert ő is ott volt, noha nélküle is ugyanúgy kiengedték volna azt az akármit, ahogyan így is kinyitotta a százados a kaput. *
-Hát sajna ez bizonyul igaznak. Harcolni jól tudnak, csak annyira bolondok néha. És tudom... *mondja halkan, amúgy nem zavarja már kicsit sem a vélemény, eleinte azért próbált ez ellen érvelni, de most a kaland kissé megrengette a hitét a rendben. Már jó ideje nem is jár arra, és úgy tervezi, hogy ott is hagyja, mert nem szándékszik parancsra meghalni. *
-Nem mondanám, hogy elveszett vagy. *mosolyodik el, nos igen, látta a lányt harcolni, és tény, leleményes. Talán csak kicsivel többet kell még megtudnia az itteni lényekről, amiben ha kell segíthet, hiszen ezt tanulta éveken át. Hallgatja az ajánlatot Cath felé, és újabb mosoly jelenik meg ajkain, na igen, neki szoktak még ilyen ötletei lenni, mint például Gnarog is ott él a családi házban. Bár már jó pár napja nincs sehol sem, remélhetőleg nem nyíratta ki magát senkivel sem. Részéről ilyesminek akadálya nincsen, az biztos. Közben ujjai lassan a férfi kezére fonódnak, és tovább mosolyog meg bólint is, részéről simán áll az odaköltözés, igazán örül, hogy a közelében lehet. Bővül a társaság majd még egy kutyával, Emerin ne legyen egyedül, és amúgy is a dampyr meggyőzte, hogy érdemes odaköltöznie, nem fog visszatáncolni, csak örül ennek. *
-Ahhoz, hogy valami kiderüljön, kicsit szaglászni kellene. *jegyzi meg, ő úgysem fog tudni nyugton ülni, az biztos, amíg kérdései vannak, megmozgat minden követ válaszok érdekében. Amúgy a lány pénzzel kapcsolatos kérdésére nem fog válaszolni ő, mert ez részéről nem ilyesmi kérdése szokott lenni, már ha az ő házáról van szó. De most nem az ő háza, a férfi tudja, mit hogyan gondolt. *
-Kell legyen valami. A könyvtár... fuh, nem tudom, mi van ott. De az Invictusnak is vannak dokumentumai, elvileg hozzáférhetek szinte mindenhez... amihez meg nem, nos az sem elérhetetlen. *mert azért tudja, mi hogyan nyílik, járt már párszor arra, és megoldható a mindenki számára nem éppen olvasható dokumentumok megszerzése is. *
-Csak nem tudom, mennyit találhatunk erről azokban, ha Renfieldnek sem volt fogalma arról, hogy mit nyit ki. *elhúzza a száját, de azért talán egy próbát majd ez is megér. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Vas. Szept. 06, 2009 12:43 am

*-Mondjuk hihető is*Mondja miközbe kicsit hátra dől. Lehet hogy hiszed lehet nem de az emberek tudják hogy valami nincs rendbe túl sok a ....*kicsit elgondolkozik mi közbe bele szív a cigibe és el is nyomja a hamutálba*-Hogy fogalmazzak... A valóra vállt legenda. Nem hinném hogy csupán gyermekded meseként mesélik az öregek az unokáiknak a kandalló mellett hogy mik voltak itt*mondja kicsit elhúzott szájjal.*-Pedig voltak... és szerintem emiatt is tehettek ki. Félnek. Nem akarják hogy a nyakukra hozd a baj*mondja el a véleméynét Cate-nek*-VAgy szerezzen be mindenki lőfegyvert.*folytatja mikor Tua rákérdez kis sóhajjal*-Nem beszélsz hülyeséget.. Nem ismered az invictust igazából teljesen énse pedig ........ már pályáztak a fejemre.. Amúgy gondolom nem ide valósi vagy. Honnan érkeztél?*kérdezi miközbe rendel még egy sört és iszogatni is kezdi*-És itt a pont a végén. Már nem számít mert nem tudnál rajta változtatni*Mondja Tua fele*-Felesleges azon gondolkozni hogy mi lett volna ha... Lehet hogy morbid vagyok de lehet így jobb még mindig*feleli kicsit komorabb hangon*-hát végülis az is valami.. azért be kéne szerezned valami ütősebbe is ki tudja hogy milyen éjszakai látogatókkal futhatsz össze amik ellen lehet még a fegyver se ér sokat... De legalább biztonság érzetet nyújt*mondja Catenek a késes dologra közbe megtalálja Tua kezét és ő is megfogja jó végre egy kis nyugi még ha gondolkoznak is hogy mi lesz tovább*-Hát kéne... Bevallom én nem vagyok az az akta kukac meg túlsok kapcsolatom nincs. Talán van egy de az kockázatos.. főleg mert az illető vérszívó...méghozzá a legundorítóbb fajtából a lelke olyan posvány mint a teste. Egy Nosferatu*mondja szinte kis undorral a hangjába, közbe Cate kérdésén kicsit elmosolyodik*-Hát pontosan azt hogy a felső emeleten, úgyis üres. *mondja kicsit megrántva azt a vállát amelyiken nem épp Tua feje van*-Szerintem nektek is jó többet dumáltok meg azért... jobb ha többen vagyunk. Ha elkezdődik a nyomozás ki tudja kinek teszünk be ezzel... Mégis jobb mintha egyenként akarnának levadászni minket nem?*kérdezi komoly arcot vágva*-Hát Ha Invictus akkor oda nekem nincs bejárásom.. kilóméterről kiszúrnak*mondja Tuanak kicsit fejet csóválva*-Meg kell próbálni.. De nappal*mondja CAtenek. Hiszen legalább akkor vérszívó támadástól nem kell tartani. Tua szavaira csak lassan megrázza a fejét*-Bocsánat hogy ezt mondom de Renfield egy seggfej volt. És ha a szokásos társa kísért benneteket az Silverhost volt aki megint egy muja állat. Már évekkel ezelőtt ki akart szállni és hogy végezte? *kérdezi kicsit elcsendesedve*-A Lakbérről most egyenlőre ne dumáljunk. Vedd baráti látogatásnak.. weekendnek ha úgy akarod.*mondja a másik lány fele*-Szerinted én fizetek lakbért?*kérdezi miközbe kicsit fel is nevet talán először tör fel belőle nevetés a mai nap folyamán.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 19, 2009 3:28 pm

//Dylan//

*Néma bólintással erősíti a válaszát.* -Igyekszem…- *Majd elfojt egy kellemetlenkedő fintort… Mostanában olyan sokszor meséltetik el vele az élményt… Sora meg nem igazán szeret visszaemlékezni… De nem akar gyengének tűnni…* -Hát… Egyik este megtámadott egy… Azt hiszem vámpír lehetett… És… Igazából nem sokon múlott, hogy nem ölt meg… Mert… Az utolsó pillanatban, de egy férfi segített… Nem tudom, hogy tényleg megölte-e… Vagy csak elmenekült… De elijesztette…- *Miközben mesél, a pohara mellett pihentetett kezével elkezdi tologatni a poharat jobbra-balra. A borra vonatkozó magyarázatra bólint, bár a fogadós túlságosan is lelkes helyeselésére egy leheletnyit felhúzza a szemöldökét, de nem kételkedik. Dylan kérdésére a férfi szemébe néz és egy pillanatnyi hezitálás után válaszol.* -Tizennyolc múltam a nyáron…- *Nem csodálkozna azon, ha a férfi meglepődne, mert nagyon sokan legalább 1-2 évvel fiatalabbnak nézik, részben a termete miatt, részben pedig a viselkedése miatt is… Sora mindig is kicsit később érő típus volt… Ezután tekintete újra a „borra” téved. Sima bornak tényleg túl vörös. De ha a két férfi azt állítja hogy az, akkor az.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 19, 2009 3:39 pm

//Sora//

*Talán azért meséltetik el vele oly sokszor, mert mindenki kíváncsi arra, hogy milyen lény támadja meg az embereket és hogy van-e esély a menekvésre. Mint kiderül, igen. Dylan nem tudja, hogy ki lehetett az illető, és ahhoz meg semmi kedve, hogy a lány fejébe pillantson. Kortyol egyet a vérből, majd bólint a válaszra.* - Akkor szerencséd volt. *Mondja halkan. Kíváncsi lenne, hogy ki volt az, aki segített Sorának és ki volt a vámpír. De ezt talán majd egyszer kideríti, most minden esetre, inkább lelép. De persze előbb megvárja a lány válaszát a kérdésére. Felhúzza a szemöldökét a válaszon, majd széles mosoly terül el arcán.* - Tizennyolc? Állandóan ilyen fiatalokkal találkozom. *Mondja most már csak egy féloldalas mosollyal. Nagyon sok fiatal lány mászkál mostanában az utcákon. Lehet, hogy jobb lenne vigyázni, mert könnyen bajba kerülhetnek. Mint ahogy az Sora-val meg is történt. Poharát ismét az ajkához emeli és egy húzásra megissza a maradék vért. Lenyal pár cseppet, ami az ajkára tapadt, majd egy barátságos mosollyal Sora-ra pillant.* - Örvendtem a találkozásnak. Remélem még összefutunk valamikor. Vigyázz magadra. *Mondja és mintha egy pillanatra elővillanna a két hegyes szemfoga. Nem lehet tudni, hogy ez most puszta képzelődés, vagy tényleg hegyesebbek a fogai az emberekénél. Hirtelen megfordul és sietős léptekkel távozik a fogadóból. Természetesen még előtte a pultra dobja a pénzt, amivel a kóláért és a vérért tartozik.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 19, 2009 4:23 pm

//Tua//

/Kereszteződés
-Farkasra vadásztam legutóbb. De gyerekkorom óta jártam az edőket apámmal, szarvasokra, és más állatokra vadászva. Vámpírokról és vérfarkasokról eddig csak a mesékben hallottam... Claudiusban tényleg volt valami fura... *Felpattan a nő mögé a motorra, derekára teszi kezét, majd a motor felbőg, és máris észveszejtő sebességgel tépnek a város felé.*
/Fogadó
*A motor egy sarkon befordulva egy fogadó előtt áll meg. Az utca kihalt. Miután leszállnak a motorról, Fenrir leemeli fejéről a sisakot, kissé megborzolja haját, majd a sisakot Tuának nyújtja. A bejárat felé veszik az irányt, közben Fenrir jobbra-balra tekintget, az utcát és a házakat kémlelve. Hatalmasnak érződik a csend a motoros utazás után. Az ajtón benyitva pár emberre lesz figyelmes, de azok fel sem figyelnek rá jelenlegi züllött kinézete ellenére. Tua láthatóan már járatos errefelé, egyenesen a pult felé veszik az irányt.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 19, 2009 4:37 pm

-Na hát a vérfarkas is olyan, csak vagy tízszer erősebb fizikailag. *jegyzi meg enyhe iróniával, néha azokkal is összeakad, és nem könnyű őket leteríteni. Ha túlságosan bevadulnak, hibáznak ők is, de egy fegyelmezett harcossal szembeszállni, ha nem ismered a gyenge pontjait... hát felér egy öngyilkossági kísérlettel, és irtó nagy szerencse kell ahhoz, hogy túléld. Nem mindig a harc a jó választás, van, hogy menekülni előnyösebb. *
-Hát tényleg mesebelinek tűnhetnek, de sajna nagyon is valódiak... *sóhajt egyet, majd már pár percen belül száguld is a város központja, és történetesen Will fogadója felé. majd a fogadó előtt lefékez, észtán meg belép. És ha a férfit nem is nagyon nézik meg, őt meg szokták nézni, amolyan ferde tekinteteket kap, mint mindig, de fel sem veszi, csak kér egy teát, a szokásos Gössertől eltérően, majd letelepedik az egyik üres asztal mellé. Megvárja a férfit is, majd belekortyol a teájába.*
-És pontosan honnan jöttél? *kérdezi, felpillantva rá néha- néha. Érdekli egy-két dolog a külvilágról, mint mindig. Csak nem mindegy, hogy az ember azt mondja el, amire emlékszik, hét évvel korábbról, vagy azt, ami neki még pár napja a valóság volt. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Szept. 19, 2009 5:03 pm

//Tua//

*Fenrir megrendeli szokásos pohár vörösborát, majd követi a nőt az asztalhoz.* -Norvégia középső részéről. Eddig egy faházban éltem az erdőben, nem messze az egyik kisvárostól. Eléggé elszigetelt a nagyvárosok zajától. A farkast követve tévedtem északra, hallottam az itteni eltűnésekről, elég sok pletyka terjed róla. *Belekortyol a borba. Édes, kissé behűtve. Ahogy szereti.* -Tudod, nem nagyon szeretem az embereket. Jobban érzem magam ha egyedül lehetek, és azt csinálhatom amit kedvem tartja. Meg jobb, ha nem kell másokra hagyatkoznom. *Felnéz a nőre.* -Attól függetlenül elég zűrös környéknek tűnik. Nem biztos hogy jól járok, ha itt is a magányos farkast játszom...

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Hétf. Szept. 21, 2009 10:21 pm

-Hát itt az nem valami kifizetődő, ha csak nem vagy öngyilkosjelölt. A város sem túl biztonságos, éjszaka főleg semmiképpen sem... a belváros még úgy ahogy, de a külváros elhagyatott... és éjjel kimenni az útra... felér egy halálos ítélettel, ha nem vagy vadász. *vonja meg a vállát, amúgy meg kezd visszatérni a régi énje, most, hogy pillanatnyilag nem Clau mellett van. Olyankor sose tud ennyire ironikus, vagy akár gúnyos lenni, talán még a kötekedés se menne, egyszerűen nem tudja miért. *
-Azt én nem tudom, de pletyka van itt is elég.*Húzza el a száját, róla is van pár, de igazából már meg sem próbálja megcáfolni, higgyen mindenki, amit akar, attól ő még a javukat szolgálja, és nem ellenük van.*
-Zűrös is... *bólint rá, majd ismét csak iszik a teájából. Aztán meg felpislog a férfira, ha ez nem lett volna elég, akkor folytatja.*
-Itt mindenképpen veszélyes. Megszokottak az eltűnések... a szegénynegyedet még nappal is kerüld, a park éjszaka veszélyes... bár éjszaka az egész város veszélyes. A nyíl vámpírok ellen jó... de ajánlom szerelj egy stukkert is, ezüst golyókkal, vagy bármit, ami ezüst és használni lehet farkasok ellen... vámpírokra meg egy keresztet és végszükség esetére szenteltvizet... és jó dolog a tűz is, abba is belehalnak. *jó tanácsból egyelőre talán ennyi elég is, ez az alap a túléléshez, a másik oldala meg a szerencse.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Kedd Szept. 22, 2009 4:34 pm

-Értem... azért én ragaszkodom az íjamhoz. Előnye, hogy nincs hangja, így meglephetsz vele bárkit. A biztonság kedvéért beszerzek egy pisztolyt is. Meg valami ezüst pengéjű kés vagy tőr sem jönne rosszul. *Vadász múltjának köszönhetően tökéletesítette íjász tudását, és mára már szinte a részévé vált a fegyver. Semmi pénzért nem válna meg tőle.* -Azt hiszem itt töltöm az éjszakát a fogadóban, aztán meglátjuk mi lesz. Holnap nem ártana beszereznem valami normális ruhát. *Végignéz szakadt cuccain.* -A fegyver kérdést meg majd megoldom valahogy - hacsak nincs valami javaslatod. *Gondolkodás közben a falat bámulja, majd ismét a nőre pillant. Fenrir természetéhez híven még mindig próbál önálló maradni, de érzi, hogy ezen az ismeretlen helyen engedményeket kell tennie, ha életben akar maradni. Vadászként nem szokott hozzá, hogy ő van kiszolgáltatott helyzetben. Újra belekortyol a borba.* -Szóval azt mondod, nincs innen kiút?...

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Vas. Nov. 01, 2009 3:23 am

*Hideg őszi eső cseppjei kopognak az ablakon, hogy nem jön senkinek sem kimozdulni az utcára, én mégis lassan sétálok végig az úton, átlépve a tócsákat. Szó, ami szó, nekem sem volt kedvem kilépni az útra, de hát még nincs ahová bemenjek. Most tévedtem ide, jó lenne mihamarabb találni valami szállást, aztán meg áldozat sem ártana, hiányzik már kissé a vér. Csak megyek előre, szemem sarkából látom, ahogyan az egyik ablakban hirtelen valaki behúzza a függönyt. Ennyire nyilvánvaló, hogy mi volnék? Hm, kissé megvonom a vállam, nem érdekel. Az vagyok, ami vagyok, Szét leánya, egy vámpír. Na és aztán... ettől még jogom van az élethez nekem is. Tovább ballagok, lassan már kopogó lépéseimhez órát lehetne igazítani, minden másodpercre jut egy koppanás. Arcomba csap a hideg szél, megtépi kusza tincseim és kicsit sem hat meg, ahogyan az esőcseppek sem. Megállok a fogadó ajtaja előtt, és lenyomom a kilincset, aztán belépek. Itt már meleg van, és még mindig jobb, mint kint az esőben. Nincsenek bent túl sokan, mégis van egyfajta alapzaj, ami hirtelen megszűnik, amint becsukom magam mögött az ajtót. Bizonyára a szemem ennyire feltűnő, tudom, hogy vörös, hiszen olyan már születésem óta. A hajam is fehér volt valaha, mára az már vörös, de a szemem, az nem változott. Végignézek a társaságon, majd tovább nem törődöm velük, inkább megszabadulok kabátomtól és a fogasra akasztom. Ösztönösen kapok derekamhoz, megnézni, megvan-e még a fegyverem, aztán elindulok az egyik szabad asztal felé. Fekete csizmám sarka már kissé másképpen kopog itt, mint kint a kövön, ám a tempó ugyanaz, másodpercenként egy lépés. Így is elértem mindenhová eddig. Nézőközönségemnek nagy figyelmet nem tulajdonítva foglalok helyet, és kibámulok az ablakon. Gondolom, az sem lehet nagyon megszokott, hogy nem vittem túlzásba az öltözködést, de minek is, ha nem fázom. Lazán keresztül rakom jobb lábam a balon, és kutatni kezdek nadrágom zsebében, oda raktam a karperecem, aztán ha megtaláltam, csuklómra húzom ismét, nem is tudom miért vettem le... saját farkába harapó kígyó amúgy. Kíváncsi vagyok vannak-e még itt hozzám hasonlóak.

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Hétf. Nov. 02, 2009 12:53 am

*Amióta elhagyta a vidámparkot, farkas formában indult meg a város felé, bár tett egy kis kitérőt, hiszen imád mozogni, így futott pár km-t. Miután viszont úgy döntött, hogy ideje lenne betérni egy fogadóba, megindult a város felé, majd annak határán szépen visszaváltozott emberi formájába. Elindult hát a hosszú utcán, miközben szemeivel kíváncsian fürkészte a környéket. A kocsmát elég hamar megtalálta, így belépett, bár kissé nagyobb erővel nyitotta ki az ajtót, mint szerette volna, na de vaj ilyen. Be is sétál, majd odalép a pulthoz és rendel tőle egy korsó sört. Miután ez megvan, leül az egyik sarokba, egy sötétebb szegletbe, majd onnan figyeli az embereket. Tényleg másképp viselkednek, mint az előző városban, ahol járt, itt olyanok, mint ha félnének valamitől vagy valakitől. Bár elég valószínű, hogy a farkasok sok embert széttéptek már errefelé, de természetesen nem biztos. Ahogy ücsörög magányosan az asztalnál, egyszer csak egy furcsa idegent pillant meg. Éles szemeinek köszönhetően, még ebben a kevés fényben is tökéletesen ki tudja venni a nő arcát, annak szemeit és minden porcikáját. Meg is nézi magának, majd valami furcsa szagot érez a levegőben. *
~ Nem ember… ~ *állapítja meg elég gyorsan, majd tovább nézi a nőt, de nem fog felkelni és odamenni hozzá, ő nem olyan férfi, ahhoz túl türelmes. *
~ Vajon mit kereshet itt, egy fogadóban? Biztos éhes és jött táplálkozni … undorító faj… ~ *húzza el a száját és bizony megvan a véleménye a vámpírokról. Élete során elég sok vérszívót elpusztított már és valahogy egyiknél se érezte úgy, hogy megérdemelné az életet. Természetesen nem szokott csak úgy támadni, volt, akivel elég sokáig még jóban is voltak, viszont egy idő után mind kimutatja a foga fehérjét, tehát ezek után már esély sincs rá, hogy bármelyik vámpírt is olyan lénynek tekintse, amelyik megérdemelheti az életet. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Hétf. Nov. 02, 2009 11:28 pm

*Csuklómon forgatom a karperecem, és belém hasít valami fura érzésféleség. Vagy tán nem is az, csak egy kérdés, hogy mi van a többiekkel, mi történt velük, megvannak-e még valamerre. Nem vagyok társasági lény, szeretem a magányt, de ez most mégis jött, talán a karperec az oka, mert az jelzi, hogy én is egy klánhoz tartozom, tartoztam valaha. Még vallom a hitet, látom magam előtt a célt, de egyedül mégis másabb, és jó lenne tudni, erre akad-e szetita. Nem akarok senkit magam mellé, de mégis... mégis jó lenne tudni, valaki tán segíthet-e, ha úgy döntök, itt az ideje, és készen áll minden, hogy Szét feléledjen, visszatérjen. Gondolatok cikáznak a fejemben, nem is tudom, honnan jönnek, miért itt merülnek fel bennem, távol mindentől, ám hirtelen válasz nélkül szakad végbe a gondolatmenetem, amikor megcsapja az orromat egy ismerős szag. Egy farkas, tőlem nem messze. Kissé elhúzom a számat, és undor fog el, gyűlölöm ezeket a korcsokat, s tudom, valahol legbelül ő is ezt érezheti irántam, puszta gyűlöletet. Sose voltam jóba velük, bár igaz, Ur városában nem igazán ismertem ilyeneket, csak vámpírokat, hozzám hasonlóakat. És főleg azután, hogy Egyiptomba kerültem, Ur csak a kezdet volt... de szép az élet, és én élvezem, megölni meg úgysem tudna igazán, hiszen a szívem nem itt van, hanem eltemetve valahol messze, a szülőföldemen. Puszta önvédelem kérdése, jó, ha nem a közelemben van, főleg a mellkasom rejtekében, hiszen ahhoz egy karó is elég, így kissé körülményesebb. A gondolatra végigfut arcomon egy halvány mosoly, majd ebből a fogadós kérdése riaszt fel. Megrázom a fejem a megszokott kérdésre, hogy nem kérek semmit, kétlem, hogy itt vért is adnának. Majd fogom magam, és felállok, elég volt ránézni, hogy tudjam, mit gondol, talán nem zavarom meg túlságosan, ha kijavítom eme tévedésében. Odasétálok az asztalához, majd nekitámaszkodom, két karomra nehezedve, és elmosolyodom. *
-Ez hatalmas tévedés... vadászni nem ilyen helyen szoktam, csupán szállást keresek. *azzal részemről ennyi, már fordulok is meg, teszek egy lépést, majd eszembe jut még valami, és vállam fölött nézek vissza rá. *
-Különben arról beszélhetnénk, hogy ki is az undorító. *teszem még hozzá előbbi mondatomhoz. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Hétf. Nov. 16, 2009 10:25 pm

//Fenrir//

-A hangtompítóval is csendben lehet dolgozni. Bár én legszívesebben tőrt használok... de azért akad még egy-két jobban használható fegyver, és egy íjjal is lehet mit kezdeni. Szenteltvízzel egész jó fegyver vámpírok ellen. *válaszol, igaz, lassan a farkasok gyilkolásához jobban ért, de attól még a vámpírokkal sem akad el, tisztában van a gyengéikkel, éppen eléggé ahhoz, hogy ölni tudja őket, ha úgy adódik. *
-Sokféleképpen lehet gyilkolni, ezt gyakorolom nap mint nap. De az alap tényleg az ezüst meg a kereszt. Vámpírnak a szívét kell célozni, feltéve, ha van neki... vagy tűzzel, napfénnyel könnyű megölni. A farkas meg az ezüsttel okozott sebbe hal bele. Legalább is ezek a legismertebbek. *boncolgatja tovább a témát, ezek mellett még például rengeteg mérget is fel tudna sorolni, ami gyilkos hatású, de az már nem lényeges. *
-Nem toborzom az embereket, sőt... de ha érdekel, akkor ott van az Invictus rend. Tagja vagyok... voltam, be tudlak juttatni. Vámpírokra és vérlényekre vadásznak, meg gyógyítanak. És meg is fizetnek, az egyetlen bajom, hogy nem akarok úgy meghalni, hogy valahová kiküldenek, mert csak egy vagyok a sok felderítő közül. De ha ez neked nem gond, akkor megmutathatom, merre van a központ. *válaszol, ez is egy választási lehetőség, amit elmond, nem kell emellett dönteni, ő nem fogja ezért nyaggatni, sőt. Egyszerűen csak jó, ha a férfi tudja, hogy ez is van. *
-Még nincs.*mondja egy sóhajjal, azért ő is szeretne kijutni, ezt nem tagadja. *

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Hétf. Nov. 16, 2009 11:09 pm

//Tua

-Megköszönném, ha segítenél. Nem ilyen kaliberű ellenfelekhez szoktam, de eddig is vadászként éltem, ehhez értek a legjobban. Talán hasznotokra lehetnék... *Azért neki is van pár évnyi tapasztalata a nyomkövetésben és felderítésben. Máshoz nem is tudna kezdeni valószínűleg, legalábbis előbb-utóbb hiányozni kezdene neki a vadászat izgalma.* -Mi is pontosan ez az Invictus Rend? A külső világban csak lovagrendekről hallottam. Ez is valami hasonló? *Vár kicsit, majd folytatja.* -Vannak valami kötöttségek, amivel a felvétel jár? Mostanában már semmi sincs ingyen ugyebár... *Mindig a magányos farkast játssza, nem szereti, ha parancsolgatnak neki. Persze alapjaiban véve segítőkész természet, de elvárja, hogy tisztelettel közeledjenek hozzá. Mindig próbálja megőrizni a tartását, de még annál is fontosabb neki a becsülete. Ezekben nem hagyja, hogy bárki is kárt tegyen. Sok mindent elvehetnek tőle, de ezeket sosem hagyja veszni.*

Tárgy: Re: Will Predock Fogadója Szomb. Nov. 28, 2009 6:44 pm

*Mila megunta, hogy otthon legyen. Elhatározta, hogy eljön ebbe a fogadóba és itt rágja át magát a nő aktáján, akit pár napja meggyilkoltak. Elég vastag az akta, igy lesz mit olvasgatnia. Fekete hosszú bőrkabát van rajta, fekete, magassarkú csizma, egy fekete-fehér pulcsi és egy fekete farmer. Elég fekete a leányzó, de hát ez van. a kis fekete hátizsákja a hátán lapul, abban van az akta is. A pulthoz lép.*
-Üdv! Egy pohár boros kólát kérek - *adja le a rendelést.*
-Ott leszek - *bök az egyik asztalhoz Mila, ezzel jelezve, hogy igenis elvárja, hogy kivigyék neki az italát. Leül az egyik sarokban lévő asztalhoz és előveszi a barna dossziét.*
~vajon rájöttek már, hogy eltűnt? Vagy annyira régi, hogy észre sem veszik?~*gondolkozik Mila, miközben kinyitja a dossziét. Ok nélkül nem szokott lenyúlni dolgokat, csak ha szüksége van rájuk. És erre most nagy szüksége van. Majd előveszi laptopját is és kirakja az asztalra. Megnyom rajta egy kis gombot, mire az halk búgással életre kel. Megjelenik a képernyő és Mila beüt egy igen bonyolult jelszót. Szeret biztosra menni. A laptopnak lecsukja a fedelét, mig várja, hogy betöltsön. Ekkor megérkezik a bora is.*
-Parancsoljon - *teszi le a fogadós Mila elé a poharat, nem kevésbé fejezve ki az undorát a lány stilusa ellen. Mila felnéz és mélyen belenéz a fogadós szemébe. Biccent egyet, majd belemélyed az aktákba, ezzel jelezve, hogy a férfi elmehet. Még hall valami halk káromkodást a férfitől, de most nem érdekli. Az aktát kezdi el tanulmányozni.*
~Név. Áh, itt van. Yulianna Rostonova. Hmm. Furcsa hangzású név. Biztos orosz vagy ukrán~olvassa és gondolkozik Mila magában. Felnyitja a laptopját, majd begépeli az adatokat.*
~Születési idő: 1834. szeptember 20. Micsoda??~*képed el a lány. Csak tartja az aktát a kezében és nézi.*
-Az nem lehet - *suttogja maga elé.*
-Hiszen 3 nappal ezelőtt ölték meg - *suttogja, majd előkotorja az előhivott képeket a táskájából. A lány teste szét van tépdesve és le van fejezve. De a fején látszik, hogy 30 éves sincs. Legalábbis nem látszik annyinak.*
~Akkor sem tarthatta magát ilyen jól~*szólal meg egy kis hang Mila fejében, mire a lány egy pillanatra elmosolyodik. Aztán ismét elképed. A születési idő mellett ott van egy bejegyzés: a halál ideje: 1900. június 18.*
~Meg is halt? Hát ez roppant mulatságos~*gondolja Mila és csak ül az akta és a laptopja fölött, miközben elkezdi inni a borát.*