Will Predock Fogadója

- Én nem nézem le az okkult dolgokat. Szerintem mindenre oda kell figyelni, mert hát sosem lehet tudni alapon...nem árt ha az emberek felkészültek. ~na ezt igazából nem tudom miért mondtam. A végén még valami hülye ámokfutónak fognak itt nézni~*Ezzel megint rágyújt egy cigire. Ám valamire úgy dönt mégis rákérdez.*
- Ha nem olyan sebeket gyógyítassz amiket a kórházakban el tudnak látni. Akkor mégis milyeneket? ~Jaaj, már megint az a nagy szám. Mi közöm van nekem hozzá? Nem akar róla beszélni, én meg forszírozom itt a dolgokat.~
- Egyébként nem néznék én hülyének senkit se. A szomszédomban lakó öreg néni meg van győződve róla, hogy ezt a várost gonosz lelkek uralják. Amint bepakoltam a cuccaimat, átjött és ezt kezdte el mondani. És ő is azt mondta amit te - mutat a férfira - hogy ne menjek az elhagyott városrészbe. Szegényt biztos valami attrocitás érte arrafelé. Ugyanúgy ahogy gondolom téged is. ~Jaj már megint. A fene egyen meg hogy nem tudom befogni. Biztos a pia.~

-Énse valahogy it minden hihető*mondja komoly hangon majd a tovább hallgat úgytűnik egyr jobban keverednek az események. Egy kortyal megissza a maradék sört majd a többiekre néz csak hallgat egy ideig meg sem szólal*-Nem teljesen gonosz lelkek az ilyesmibe nem hiszek*mondja bár azt inkább nem hogy mibe igen, lassan feláll de Tua kérdésére csak össze ráncolja a szemét*-Az mindegy mégha így is lenne semmit nem változtat a tényeken*mondja kicsit erőteljesebben miközbe körbe néz a kocsmába lehet kicsit hangosabban szólalt meg ekkor nyúl be az oldalsó pisztolytáskájába, a 9mm es még mindig ott lapul eggyenlőre táratlanul. De a férfi gondoskodik róla hogy legyen benne egy kissebb lökéssel fellöki a társat majd a kibisztosító szegecset hátrahúzva vissza rakja a helyére. Elsülhet de legalább ha kell azonnal kéznél van. Mégvalamik viszont elkapta a hallását*-Nem... Nem tünt el..*mondja bár en mtudja hogy egyre gondolnak e de ha igen akkor itt mindenki tudna újdonságokkal szolgálni a férfi csak lassan rázza a fejét*-nem.... Én most megyek azt hiszem van még egy kis dolgom*mondja majd sietős léptekkel megy ki a kocsmából odakint felbörrög a Ford V8as hangja majd egy hosszabb kerékcsikorgás és a fickó már úton is van a lakónegyed felé*[i]

*Kicsit pislog a másik kettő néma, és félig néma párbeszédén, és eltűnődik rajta hogy miből is marad ő ki.*
~ Na itt tuti van valami titok. Mert mindketten csak félmondatokkal beszélnek, és azok is ködösek. De még egymás előtt is titkolni próbálnak valamit. És az a lány aki eltűnt? Meg miről beszélhet Tua amikor azt mondja hogy nem emberi sebeket gyógyít?~
- Már bocsánat..de ha nem emberi sebek. Akkor mégis milyenek?
* Aztán pár perccel később Dereck kirohan a fogadóból*
- Na vajon mi volt olyan hű de sietős neki? Pedig ő mondta hogy vigyázzunk magunkra. Férfiak! Sose értettem őket!

- De a külvárosban állatok élnek? Pontosabban vadállatok? Hisz azok okoznak ilyen sérülést. Bár furcsa...miért élnének állatok egy városban? Nem ígérem hogy soha nem fogok odamenni, mert szeretek mindent alaposan megnézni magamnak, de amennyire lehet vigyázni fogok.
*Elgondolkozott, hogy valami itt akkor sincs rendben. Vadállatok egy városban? Tán valami cirkusz tulajdonos lakik itt? Érdekes. Bár akkor miért lett Dereck ilyen izgatott..és Tua miért ilyen gondterhelt?*
~ Ó a fene egye meg. Azzal hogy azt mondják NE, csak afelé hajtanak hogy IGEN..gonosz dolgok ezek. De a kíváncsiság még gonoszabb dolog. Főleg ez a lány..több hónapja eltűnt...hát ez érdekesnek hangzik! - gondolja, majd megissza a poharát, és kéri a következő kört - Húha, ha így folytatjuk valószínűleg az ajtón sem tudok majd egyenesen kimenni. De hát új élet, új város..új útvonalterv~
- Mi történt Dereck öccsével? Talán baleset érte? Vagy ő is eltűnt? Akkor azért ilyen furcsa?
~Szegény srác! A családtagok elvesztésénél nincs rosszabb!~
- Ohh, ne aggódj a férfiakat én se próbálom már megérteni. Elég érdekes részei ők az emberiségnek! Egyébként nincs egy szál cigid?

- Rendben értem. Látom zavaróak a kérdéseim, nem bolygatom a témát inkább. ~De azért érdekelne még pár dolog. Na, de ha ő nem, majd elmondja más..az emberek szeretnek pletykálni. - mosolygott furcsán a poharába~ És én még azt hittem hogy unalmas helyre jövök, távol mindentől..úgy néz ki tévedtem.~
- Szegény, sajnálom. Biztos bosszút akar állni azokon, akik ezt tették. Valahol meg tudom érteni. Egyébként kösz a cigit! - gyújt rá és kényelmesen hátra dől- Egyébként a gyógyításon kívül csinálsz még valamit? Nem látszol idősnek. Szóval gondolom van munkád vagy valami...

- Szokták mondani hogy nem tudom befogni a számat. Nos, azt hiszem igazuk van! Nézd..ha ezt a dolgot, amit nem mondassz ki, látnom kell, akkor látni fogom. Nem igazán félek az ismeretlen dolgoktól, bár tudom hogy jobb lenne. - gyújt rá egy újabb cigire - És megélsz a gyógyításból és a gyógyszerkészítésből? Mármint motor, meg gondolom lakás és hasonlók.
~ Na, az én drága családom is milyen büszke lett volna rám, ha ilyet csinálok inkább.~
- Csak 19 éves vagy? Húha! Most megleptél. Idősebbnek gondoltalak. *Intett a pultosnak hogy hozzon még egy pohárral, bár már kezdett homályosan látni.*
- Hogy én? Nos..21 múltam, és jelenleg még semmit nem csinálok. Még most költöztem ide. Ezelőtt suliba jártam és biológia szakos voltam. De el kellett jönnöm onnan - mosolyodott kényszeredetten a poharába, és újabb cigire gyújtott - talán itt lesznek új lehetőségek előttem! Egyébként egyedül élsz? Vagy a családoddal?

-Nem mondtam, hogy emberre gondoltam... Előbb utóbb úgy is vámpír lenne az is, szóval maradjunk a másik vámpír- hipotézisnél. Mellékesen nem tudom, hogy is őrzik meg az emberi énjüket azok, akik megőrzik valahogyan, csak egy tipp volt. Általában egyedül nagyon nehéz ezt megvalósítani, bár nem lehetetlen...*vonja meg a vállát, semmi sem lehetetlen. Belekortyol a sörébe, lassú, de ma este senkit nem óhajt asztal alá inni. *
-Hm... amíg nem vagy olyan, mint egy tényleges vámpír, engem nem zavar ez sem... Végül is a mi ügyünket képviseled te is, még ha nem is vagy közülünk való.*mosolyodik el, az az aprócska tény, hogy a dampyr nem Invictusos, nem szokta zavarni, a lényeg, hogy neki is ugyanazok jelentik az ellenséget.*
-Nekik nem kilenc hónapot kell várni egy gyermekre, így könnyű gyorsan szaporodni...*az embereknek azért ez lassabb folyamat, mert évente általában egy utódjuk lehet, míg vámpíroknál ez korlátlan mennyiségre tehető, attól függ, hogy csak ölni akar, vagy a seregükhöz még pár vámpírt...*
-Igen, az...*bólint, bizony Norbat erdeje, de ettől még ugyanúgy nem tudja elmondani a pontos helyét az eseményeknek.*
-Épp ez az... tudom, hogy nincs tanya, akkor mégis volt, és farkas is volt... de a vége kiesett, a füvön tértem magamhoz, gőzöm nincs, mi történt, nem szoktam ájuldozni. És tök egyedül voltam az egész erdőben... na jó, akadt társaságom, de le is lőttem szegényt.*mondja, egyáltalán nem érti, mi volt akkor, mert valahogy nem teljesen áll össze a kép. A múltat látta, de át is élte... és ez hogyan lehetséges? Egyelőre kérdés marad.*
-Többnyire igen... A munkám része ez is, még akkor is, ha a városban azért félnek tőlem, mert okkult cuccokkal foglalkozom. Azokkal is... Álmos? Nekem ilyenkor kezdődik az élet. Nappal valahogy sose bírtam vámpírra akadni. *állát a tenyerébe támasztja, és forgatja az üveget a kezében egyelőre. *
-Randi? Veled, vagy a hullával? *pillant fel kérdőn.*
-Nem is kérdezem, hogy te hogy jutottál be... Bár az még kérdés, hogy én hogy jutok be, mert városon belül nem vagyok hivatalosan elismert gyógyító. *Invictusról meg nem sokan tudnak, szóval azt hiába hozná fel, de majd csak megoldódik az is.*
-Amúgy kíváncsivá tettél. Szeretném tudni, hogy halhatott meg, ha annyira érdekes.*jegyzi meg, majd megissza a maradék sört is, és Claudiusra emeli a tekintetét.*
-Na, megyünk? *kérdezi, ő útra kész, teljes mértékben, és úgy tűnik a férfi tudja, hogy kell rávenni egy éjszakai hullanézésre, mert biza Tua kiváncsi ám... és bármi áron meg fogja ma nézni azt a hullát, mert a halál oka érdekli. *
//fagy//

*Egy ismeretlen alak tűnik fel Fort Elminster utcáin. Egyszerű, átlagos ruhákat visel, nem akar feltűnést kelteni. Egyetlen célja, hogy észrevétlen maradjon az új helyen. Fekete farmernadrágját egy ezüstözött övvel tartja, sötétkék rövidujjú, derékig érő pólójára egy finom anyagból készült fekete színű inget kötött melle alá. Haja fekete színű, első két tincse azonban szőkére van festve. Nyakában egy lánc díszeleg, melyet séta közben többször is megérint. Gondolatai valahol egészen máshol járnak. Valahol messze. A múlt… ami miatt most itt van, itt kell lennie, fájdalmas.
Lassan eléri úticélját a hölgy, belép a fogadó ajtaján és a pulthoz lépked. Leadja rendelését az ott álldogáló embernek, majd megfordulva egy üres hely után kémlel a teremben. Meg is akad a szeme az egyik sarokban. ~Tökéletes. Itt legalább nem vesz észre senki~ Az asztal mellé érve le is ül, majd hozzáfog vacsorájához.*

*Hogy nem veszi észre senki, ez egy nagy tévedés a hölgy részéről, ugyanis, bizonyára van akinek feltűnik az új arc a fogadóban a rengeteg megszokott törzsvendég között, akiket napo mint nap itt látni. A sok régi ismerőshöz képest, igen is új valaki akinek fekete haja van szőke tincsekkel... Cseppet sem feltűnő? Hm, ez megkérdőjelezhető. Tuának legalább is nagyon is feltűnik, első látásra, ahogyan belép. Amúgy most is feketében van,csizmában, szűk fekete nadrágban, ujjatlan, ugyancsak fekete felsőben, vállára vetve bőrkabátja, és másik kezében meg elmaradhatatlan sisakja, a motor az ajtó előtt, már szinte hozzánőtt úgy is a kicsike. Szétnéz, aztán a megszokott Gösser után, start és megáll az új lány előtt.*
-Nicsak, nicsak... új arc kis városunkban. Üdv errefelé. Tuatha Mavourneen.. Zavarok?*és igazán belejött a beszélgetésbe, remélhetőleg első alkalommal nem feltétlenül a csípős nyelve került a rivaldafénybe, próbálkozott ám nem sértő lenni.*

*Annak nagyon nem örül, hogy ilyen éles szemű emberek élnek itt, és az, hogy rögtön kiszúrták, hogy nem idevalósi, az még rosszabb. Azért jött ide, ennyire messzire az otthonától, mert felejteni akar… felejteni a múltat, a szörnyűségeket, melyek nemrégiben történtek vele. Egy olyan helyen, ahol senkit sem ismer és őt sem ismerik, nem lehet gond. Nincs ismerős, nincs tragédia. Ez a pillanatnyi mottója. Viszont nem is akar sem udvariatlannak, sem gorombának tűnni, ezért válaszol az érkező hölgy kérdésére. Előbb azonban tüzetesen végigméri, alapvetően jó emberismerő, gyakran meglátja a hátsó szándékot az egyének szemében. Az öltözködési stílusa tetszik neki. Sötét. Olyan, mint ő.*
-Üdv. Larissa Acellynn Halliwell *kezet nyújt az idegennek* Szólíts Larának. Nem, nem zavarsz, ülj le nyugodtan *ami azt illeti igenis zavarja, hogy nem ehet egyedül és nyugodtan, de ha már felbukkant ez a lány, legalább kifaggatja kicsit az itteni életről. Ha el akar vegyülni, nem árt tudni egyet s mást*

*Tuának bizony éles szeme van, lévén, hogy amúgy is a megfigyelő készségén volt a hangsúly kiképzése hosszas részében, elvégre hogyan ismerjen fel egy vámpírt, ha nme szúrja ki a tömegben, és ahhoz, hogy kiszúrja a tömegben, ki kell iktatni az ismerős arcokat, átlagembereket, és megfigyelni a be nem illeő elemeket... nos az új lány sem illik valahogy ebbe a környezetbe, de ahhoz nem elég fura, hogy vámpír legyen, bár ki tudja, még lehet, csak egyelőre nem az, nem elég sápadt, nem elég rideg, nem elég élettelen. És bár ez a leírás nagyrészben egy szál dampyr ismerősére ráillene, még azért ott is látja a különbségeket, szóval most csak azért megy a lány asztalához, mert ismeretlen neki és valljuk meg, szimpi is, hiszen nem olyan még, mint a többiek, akik fejüket csóválva nézik, hogy már megint itt van, mert tény, hogy őrá aztán semmilyen tipikus elvárt társadalmi szerep sem ruhzható még, az átlagemberek szemében csak egy vadmotoros, aki ha nem száguld félrészegen, akkor gyógyszereket kotyvaszt a háza pincéjében vagy egy dampyrral lóg... akiről csak azt látják, hogy ugyanúgy nem ide illő, még csak az hiányozna, hogy tudják, hogy az anyja vámpír volt. Néha jobb a hiányos tudás... mindenkinek. Tua viszont nem tolerálja igazán, bár ha már tud egysmást, akkor azért sok mindennel együtt tud élni. Tény, hogy fura egy szerzet, ezt le sem tagadhatná. Megrázza a lány kezét, ha már nyújtatta az, és el is mosolyodik. *
-Örvendek Lara... nekem is elég ha csak Tuának hívsz... Mostanában érkeztél? Csak mert nem láttalak még... és általában szoktam ismerni az arcokat, ha az embereket nem is feltétlenül. Nem vagyok egy közkedvelt valaki... de amúgy gyógyítok... bár sokak szerint amolyan vajákos féleség és okkult, de csak természetes gyógymódokat használok...*mondja, majd felemeli az üveget és iszik a sörből egyet, közben még be is int az egyik pasinak, aki csúnyán megnézi, aztán nem zavartatja magát tovább, érdekli a fenét, hogy ki nézi és ki nem, aki szereti, szereti, aki meg nem, azt max kikészíti... *
-Na és te mivel foglalkozol?*a múlt mindig tabutéma, lévén, hogy ő sem beszél a sajátjáról, nagyon keveseket kivéve, meg amúgy is minek beszélni arról, amit el akar felejteni?*