Bordermore vidámpark

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 10, 2009 10:37 pm

-Hát igen, reális... meg brutális is, kicsit. De a filmek és a könyvek akkor is másak, megélni pedig teljesen más dolog. *jegyzi meg, mit nem adott volna egy éve, hogy a nagy lovestory vége ne tragédia legyen. De majdnem olyan lett, mintha a Rómeó és Júlia lett volna, kicsit másabb helyen és időben, de az már kicsit túlbeszélt történet, talán erre gondolt az apja, amikor nem hagyta meghalni. Hadd legyen más befejezése a mesének, és keressék meg az ő Parisát. Na hát meglett, leszámítva, hogy nem az apja választotta, és persze egy fikarcnyi érzés sincs benne iránta (ez még stimmel), legfeljebb a hála, hogy megszabadította az érzéseitől. Hercegnek herceg, elvégre Nilről van szó, de attól még nem tudja szeretni, mert az teljes képtelenség, vámpír, érzelmek nélkül... mintha kőből lenne a szíve, csupán azért kell rá vigyáznia, mert az az élete záloga. *
-Igen, a félvámpírok. *válaszol, eddig nem sokat ismer, van pár, aki csatlakozott a vámpírokhoz, köztük élnek, és olyanok, mintha maguk is vámpírok lennének, de vadászt is ismer egyet, még jó, hogy mázlija volt legutóbb, amikor összefutottak, meg éppen sejtése sincs, hogy majd ő is része lesz egyszer annak a kivégzőosztagnak, amit Sairus a drágára küld.*
-Nem tudok hálás lenni neki, mert tönkretette az életemet. Te hálás lennél az apádnak, ha tudná, hogy megölik azt akit szeretsz, és nem tesz semmit... vagyis, dehogynem, helyesli, ha éppen még nem segített is ebben azoknak a mocskoknak, akik megölték. Aztán meg meghalni sem hagy, mert kellesz neki... mint valami tárgya, amit adni venni lehet. Gyűlöltem ezért, és most is ha tudnám, gyűlölném... Inkább csak undorodom már tőle, attól, akivé lett. talán már a bosszú sem esne jól, csak hagyjon békén... hagyja, hogy az legyek, aki még lehetek. *vonja meg a vállát, kicsit dühös arcot vágva, aztán meg kisimulnak a vonásai egyelőre.*
-Miért félném a halált... én már halott vagyok. *kicsit meglepett arcot vág, majd megvonja a vállát, most még kicsit sem fél attól, hogy egyszer mindennek úgy szakad vége, mintha elvágták volna a vonalat, egyszerűen belehullhat a semmibe. Most még örökéletű....*
-Kiút mindig van, csak nem biztos, hogy látjuk éppen... amúgy ez is egy kiút volt, mármint, hogy vámpír lettem. De a lényeg, hogy én döntök és hiszek benne, hogy helyettem senki nem fog dönteni, se Isten, se ember.*jegyzi meg hidegen, részéről mindenki abban hisz, amiben akar, ő önmagában. *
-Emlékezni tudok arra, hogy mit éreztem, de nem érzem konkrétan azokat az érzelmeket... ez ilyen egyszerű. Emlékszem, milyen volt szeretni, de már nem tudok szeretni... *válaszol, erre talán az az éjszaka volt a legjobb tapasztalat, amikor neki is megvilágosodott az egész. Képes emlékezni arra, milyen volt valakivel együtt lenni,. milyen volt maga a gyönyör, de nem éli át újra a teste. Talán ez volt az a pillanat, amikor megértette, mi is van most. Mert tudta, hogy ha most ember lenne, akkor azt mondhatná Nilnek, hogy szereti, talán. De így nem... így csak vonzza, csak hálás, legfeljebb tiszteli is, de nem szereti, mert csak emlékszik az egészre, kicsit minden távoli.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 11, 2009 7:29 pm

-Ez igaz... Megélni más...*Motyogja, szinte csak magának.*-Akkor már találkoztam egyel. Bár nem úgy beszélt mintha nagyon kedvelné a vámpírokat.*Vonja meg a vállát.*-Gondolom azért ez nem egy átlagos dolog...Vagy igen?*Aztán lehet, hogy igen, csak ő hiszi, hogy a vámpírok összetartanak a fennmaradás érdekében?*-Én...*Kicsit megrendítik a hallottak. Szóval ezért akart a nő öngyilkos lenni? Hát Phin megérti. Bár ő is el lett szakítva szerelmétől, az apja miatt, persze nem ugyan így ahogyan Row, de legalább tudja, hogy szerelme él és virul. Biztos ebben.*-Én... amellett, hogy gyűlölök valakit, tudok egyes dolgokért hálás lenni ugyan azért a dologért. Pontosabban nem, hálás nem tudok lenni, max. azt érezni. Még ha több rosszat is tett mint jót. Mindenkinek lehet valamiért köszönetet mondani.*Vonja meg a vállát. Hát igen ő egy ilyen jellem.*-Hmm... ez igaz... elég hülye kérdés volt tőlem... bocsánat...*Minek is kér bocsánatot egy élőhalottól?*-Hát... elég céltudatos vagy ezek szerint. Én nem vagyok képes így gondolkodni.*Talán mert ember? És még él? Egyszerűen hinni akar valamiben, hogy valami éltesse. Hogy tudjunk kihez imádkozni ha már nincs más remény.*-Gondolom neked ez így jó... Én nem akarnék megszabadulni az érzelmeimtől... Szeretek érezni, gyűlölni, szeretni, reménykedni... ettől érzem magam...*Megtorpan.*-élőnek...*Hát persze, aki elveszíti ezeket az már nem él.*-embernek...*suttogja maga elé. Csak mos jön rá, hogy mennyire nem akar vámpír lenni. Nem akarja elveszíteni az érzéseit, emlékezni nem ugyan az mint átélni.Ő ezt az életet amit a nő választott nem bírná elviselni. S erre csak most jön rá.*-Gratulálok... vagy nem is tudom, ez nem a megfelelő kifejezés. De nem nagyon talárok rá alkalmasat. A lényeg, hogy... én nem tudnám elviselni azt, hogy nem érzek semmit. Talán saját magam vetnék véget az életemnek! *Ezzel elindul a kapu felé.*-Köszönöm... nagyon kellemes volt ez a beszélgetés. Sok mindenre derült fény számomra. De most már megyek. Elvégre aludnom is kell egy kicsit... holnap munkába kell mennem...*Biccent a nő felé.*-Nos további szép estét, és jó vadászatot ha esetleg arra is sor kerülne.*Ezzel távozik.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 11, 2009 7:51 pm

-Mert van, amelyik ellenünk fordult, és vadász lett. Ismerek egy ilyet... *húzza el a száját, végül is csak azon múlott, hogy nem maradt semmilyen véresebb emléke az egészről, hogy éppen sokan voltak a közelükbe, a Nightmare olyan hely, ahol azért akadnak emberek. Row meg szeret néha benézni oda.*
-Hogy a félvámpírok nem kedvelnek minket? Nem tudom... nem ismerem őket közelebbről. Csak a tényeket tudom... amit már elmondtam.*vonja meg a vállát, igazából soha nem is gondolkodott el azon, hogy az a dampyr azon túl, hogy vámpír lett az anyja, mitől is dampyr, mi az ami alapjában jellemzi. Jó kérdés, csak megválaszolatlan. *
-Hát most már mindegy... addig valahogy hálás is voltam neki, sok mindenért, akkor gyűlöltem meg igazán. De nem számít, nem láttam már egy fél éve és kész... Volt jó benne, hogy ő nevelt, de akkor sem pótolta soha anyát, és nem is akarta pótolni. Büntetett, mert anya meghalt, amikor születtem... pedig ezért én nem voltam hibás, ahogy azért sem, hogy lánynak születtem. De már mind nem számít... *sóhajt egyet, azért össze vissza, csak azt az egy érvet tudja az apja mellett felhozni, hogy megtanult harcolni, tudja, milyen a kemény élet, elkényeztetve sose volt. *
-Talán mert már úgy is mindegy... nem kell azon agyalnom, hogy vajon milyen lesz meghalni. Ezen már túl vagyok... *válaszol, és közben leengedi a kezeit, majd lassan zsebre dugja őket. *
-Én már egyik sem vagyok... sem élő, sem ember... és ez talán most ha éreznék, kicsit azért töltene el örömmel, mert már elegem volt a gyűlöletből, elegem volt a fájdalomból, az egész rohadt életből. *morogja, valóban ezért mondott akkor igent Nil ajánlatára. Bár választhatott, hogy vámpír lesz, vagy meghal. Ki tudja, talán a tökéletes a másik lett volna, de még mindig elpusztíthatja önmagát, nem nehéz. *
-Nincs mit... *mosolyodik el kicsit, majd ellöki magát az oszloptól. *
-Akkor jó pihenést.*mondja még, majd egy viszlát kíséretében el is indul ellenkező irányba, ideje visszaballagni a kastélyba, ma már vadászott, és azért nem szokása túlzásba vinni, valami holnap éjszakára is kellene még. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Aug. 16, 2009 6:52 pm

// Tua //

- Hát igen… gondoltam, hogy nem is egy egész bandát. *mondja, s akaratlanul egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, majd oldalra pillant Tua-ra* De ha te ismered, és megbízol benne… *lassan hátradől a hintában, s a fejét is hátraszegi, majd a kicsit felhős, szürkés eget kezdi el nézni* Akkor biztos nem lesz baj… *majd lassan kinyújtja a lábát, s elkezdi magát hintáztatni* Úgy is… ha szőke hercegnek szívogatni támadna kedve, tudom, hogy meg tudnád magad védeni. *halkan felnevet, majd lábaival leállítja magát, és ismét előre tekint*
- Nem tudom… akármi megtörténhet. *vonja meg a vállát, majd komolyan elgondolkodik* Mondjuk két ember közötti kapcsolatban is megtörténhet bármi… *mondja nagy bölcsen, majd sóhajt egyet*
- Ahham… Értem. *bólint egyet* Akkor csak egy emléket adott át… érdekes. *ő még ilyenről nem nagyon hallott, hogy vámpírok és társaik harapással emléket tudnának átadni egymásnak, másoknak… Bár akkor már eléggé sok vámpír adhatott át emlékeket egyszerű embereknek. Csak úgy látszik azok az emlékek annyira megrázóak lehetettek, hogy az illetékesek bele is haltak…*
- Igen! *mondja, majd összeráncolja a homlokát, és úgy bámul le a földre* Bocsi, de… Tényleg nem ítéllek el e miatt, de valahogy nekem még kell egy kis idő ahhoz, hogy ezt tényleg fel tudjam fogni… Mert nekem ez akkor is… „furcsa”. *bár egyszerűen nem tudná elmagyarázni, hogy mért is érez így, de valahogy számára az akkor se teljesen frankó, hogy valaki – s ez a valaki pont egy vámpírvadász – összejön egy dampyrral*
- De mért lett célpont? *néz fel kíváncsian a lányra, hisz ha annyira nem nagy titok, akkor érdekelné is a dolog, hogy „szegényke” miért is lett célpontja a vámpíroknak*
- Huhh… enyémek köbö 10-15 évesek… De csak ilyen másfél éve kaptam. *és lecserélni meg sose akarná őket, hisz ezek az egyetlen emlékei Lady-ről és az egész szervezetéről. Még a sírba is magával vinné Ebony-t és Ivory-t*
- Okkés… kösz. *mondja, miközben valami furcsa izgalmat érez legbelül, amit nem igazán tudna megmagyarázni. Nem tudja még, hogy ez tényleg jó döntés-e a részéről, de valahogy úgy érzi, hogy most kell egy ilyen lépést tennie*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 17, 2009 6:58 pm

-Isten ments. *mosolyodik el, valóban nem ismer több félvámpírt, de igazából nem is áll szándékában megismerni többet egyet sem. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a félvámpírokkal lenne baja, mert Claudiussal semmi baja, a dampyr volta ellenére. Nem ő választotta ezt, amit meg választott... háta az éppenséggel a vámpírok elleni harc, és ez igazán jó pont. Csak éppen Tua nem az az ismerkedős fajta... de ezt már Garcia is tapasztalhatta. Szerencsés ember, akiben a lány kevés kivetnivalót talál, és arra érdemesíti, hogy kicsit közelebb engedje magához. Az is csoda, hogy a dampyrt megismerte... nem arra kell gondolni, hogy összefutottak. Lehet a gondviselésnek tulajdonítani, bár ő már sok mindenkivel futott össze, úgy is, hogy az illetőnek semmi köze nem volt az Invictushoz. Csak éppen az az érdekes, hogy épen egy magafajtát hagyott közelebb kerülni magához, mert az igazat megvallva Claudius sem egy nagy társasági ember, no de legalább van bennük közös, belegondolva nem is kevés. Viszont ez most... nos ez a legújabb, és talán a legjobb ebben az egész kapcsolatban, amit most elvben más alapokra helyeztek át, vagyis helyezett át részéről a férfi, mert Tua éppen most próbálja kitisztázni, hogy mit is érez ő pontosan. Az biztos, hogy meglepődött ugyan, de azért még jó volt, és ha nem érezne semmit, akkor pofon vágta volna, de mégse tette, mert nem tudta volna megtenni, inkább csak nem akarta elengedni. És most hiányzik, rettenetesen hiányzik a kék szeme, a mosolya, a hideg érintése a hangja, ő maga... Persze, egy barát is hiányozhat nagyon, csak egy barát esetében az ember nem vágyik arra, hogy az illető újra megcsókolja. Kicsit elkalandozott, gondolatban most megint ott van az utcán, nekidőlve a motornak, és előtte van Claudius arca. Kicsit megrázza a fejét, majd sóhajt egyet, ideje lenne visszatérni a jelenbe, és bízni benne, hogy visszatér hamarosan.*
-Soha nem bántana... *jegyzi meg halkan, és még mindig maga elé bámul. Érzi, biztos benne, hogy a férfi nem akarja bántani, és soha nem is tenne semmi olyat, nem olyannak ismeri. *
-Nem fog történni semmi olyan, nekem elhiheted... Félvámpír de ember is... és azt hiszem... szeret.*kicsit el is mosolyodik, igen, azt hiszi, vagyis érzi, noha még nem mondta ki a dampyr, de talán csak mert ideje sem volt rá. De azért elég volt a szemébe nézni, amikor szinte rohant, és még egyszer visszanézett. Ilyennek még soha nem látta őt Tua... eddig. *
-Ebben például hasonlít a vámpírokra kicsit. De egész édesek a fogai amúgy...*mosolyog, na jó, azért egy vámpírról ezt nem mondja, azoknak csak golyót küld a szívükbe, ha éppen rátámadnak, vagy akárki másra, de az ő dampyrja, ő más. Akkor, amikor megharapta, nagyon is meglepődött ő maga is, de megértette, amikor látta a képeket az ő szemével. Nem is bonyolult... igazából ő is tud hasonlót csinálni, csak kicsit több erőfeszítés kell hozzá, meg macerásabb, de sokkal.*
-Ne gondold, hogy nekem nem az... amikor megismertem... akkor meg még inkább az volt. Csodálkozom, hogy végül csak összebarátkoztunk. *megvonja kicsit a vállát, neki azért mondhatni kislányként... vagyis egy 17 éves már nagy lánynak is mondható ezen nem akadunk itt el, szóval a lényeg, hogy akkor még egy sápadt fiú akinek hideg az érintés, vámpírfogai vannak, és ha nem kap vért bizonyos idő után, akkor elég furán néz ki, egyértelműen vámpírnak számított, Tua kerülte is rendesen eleinte, aztán meg akkor kezdett vele beszélgetni lassan, amikor megtudta, hogy csak dampyr és érdekelte, milyen olyannak lenni, főleg, hogy ő se ez, se az. Mondhatni, győzött a kíváncsisága és nem bánta meg. *
-Mert vámpírokra vadászik... és azt hiszem, legutóbb egy öreggel akadt össze, aki túlélte a találkozást. *húzza el a száját, erős vámpír lehetett, kár, hogy nem halt meg, akkor most talán semmi nem lenne. Igaz, valószínű, akkor az este sem történt volna semmi, és... mindegy, a sok "ha" úgysem old meg semmit.*
-Akkor eléggé bírhatják a gyűrődést. Én hamar tönkre tudok tenni ezt-azt... bár a Coltomat igazából elhagytam egy amolyan bevetésféleségen, és nem találtam meg. akkor kaptam ezt a 38-ast. majd talán szerzek még egy Sivatagi sast, de egyelőre ez is elég lesz meg a kések. *válaszolja, miközben szépen elpakol mindent a helyére.*
-Ez megbeszélve.*mosolyodik el, majd csak segít, ha garcia döntésre jutott. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 18, 2009 12:27 pm

Ő meg egy dampyrt se ismer, és egyelőre nem is nagyon szeretne egyet se. Bár az is megeshet, hogy csak Tua-nak volt szerencséje megismernie egy rendesebbet, és ki tudja, hogy a többi milyen lehet. Hisz akár még az is lehetséges, hogy a többi dampyr ugyan úgy viselkedik és él, mint a vámpírok. Ugyan olyan vérszívó, undorító paraziták… A végén még az is lehet, hogy a kis szőke is ilyen lenne, ha nem ismerte volna meg akkor évekkel ezelőtt Tua-t. Biztos hatottak egymásról, és jobb, hogy barátok, mintsem ellenségek lettek… Vagyis biztos jobb, ő ehhez most annyira nem ért, de úgy tűnik Tua most boldog. Vagyis most speciel nem boldog, mert nem lehet vele Claudius, de majd boldog lesz, ha újra vele lesz a dampyr.
Azt meg persze tudja, hogy Tua milyen, hisz bár még nem ismeri annyira a lányt, párszor már találkozott vele, és úgy látszik meg is bízik benne… Ahogy ő is megbízik Tua-ban. Hisz először pont, hogy a lány mentette meg az életét, múltkor meg ő segített neki. A végén még akár lehet, hogy barátok lesznek. Úgy is nagy a valószínűsége, hogy együtt fognak dolgozni az Invictus Rendnél, aztán a végén már tán jobban meg is fogják egymást ismerni.
- Jó… elhiszem neked. *mondja halkan, majd bólint egyet. Bár azért lehet, hogy majd kicsit Tua-n fogja tartani a szemét, hogy tényleg jól meg lesz-e a kis dampyrkájával… Bár vicces lenne, hogy kb az első öt percben ki lehetne azt szúrni, hogy ő épp őket figyeli meg az egyik bokor mögül, szóval erre inkább le is tesz, még mielőtt hülyeséget csinálni *
- Az jó. *mondja mosolyogva, erre most így hirtelen nem tudott mit mondani, hisz ő nem ilyen lelkizős fajta sajnos, sőt még a szerelemhez se ért. De ha Tua így érzi, akkor biztos így is van*
- Úristen! *fogja meg két kézzel a fejét, majd előre hajol* Még hogy édesek a fogai! Hát én rögtön behalok! *neveti el magát hangosan, csak aztán ezért nehogy jól megrugdossák, bár ezt most tényleg eléggé viccesnek találta… Még hogy egy ilyennek édesek lennének a fogai… Tán ha legközelebb majd találkozik egy vámpírral, ő is ezt fogja annak mondani, és akkor tán kedvesen fogják kiszívni a vérét *
- Bocs… *mondja, mikor már újra felegyenesedett a hintában, bár azért most a nevetéstől elkezdett fájni a hasa* Tényleg bocsi, csak ez most.. *mondja hatalmas mosollyal a száján, majd vesz egy nagy levegőt, és bocsánatkérő boci szemekkel néz a lányra*
- Hogy ismerkedtetek össze? Persze nem muszáj elmondani… *mondja mosolyogva, de azért lehet rajta látni, hogy ez most kicsit érdekli… Hisz nem mindennap fut össze az ember damryrral az utcán*
- Ohh… értem. *mondja, majd sóhajt egyet, és kicsit elgondolkodik. Egy dampyr, aki vámpírokra vadászik. Hmm... érdekes*
- Hát akitől kaptam, az vigyázott rájuk rendesen. *válaszolja, majd megint kicsit hátradől a hintában* Lehet… lehet, hogy nem is használta. *egész halkan beszél, kicsit mindig rossz érzés a számára, mikor Lady az eszébe jut. Hisz most már úgy sajnálja, hogy akkor olyan hülye volt és otthagyott egy szó nélkül mindenkit…*
- Igen… *mondja mosolyogva, majd lelki szemei előtt már látja is, ahogy ő, mint nagy és erős vámpírvadász írtja a népet *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szer. Aug. 19, 2009 7:06 pm

*Hát Tuának is tökéletesen elég az egyetlen félvámpír, akit ismer, talán egyszer majd Garcia is megismerheti, tényleg az egyik legrendesebb dampyrt ismerhette meg, és szerencsésnek is érzi magát emiatt... van végre valaki, aki megérti, és akivel igazán jól elvan, persze leszámítva az ismerkedésük kezdeti szakaszát, amikor nem éppen volt túl kedves. Bonyodalmasan kezdődött, az tény, csak most ilyen hirtelen ne érjen véget, Tua ezért imádkozik. Nem túl kellemes, amikor arra kell ráébredned, hogy az a valami, amire vártál egész életedben mindvégig ott volt melletted, és ezt csak akkor vetted észre, amikor már elveszítetted. Garciával kapcsolatosan... Tua már azóta barátjának tekinti, hogy megmentette az életét, hiszen azért itt mindenki csak a magáét menti, más talán hagyta volna, hogy meghaljon, ki tudja. Kicsit meglepődve emeli fel a fejét, és tekint a fiúra, amikor az elneveti magát. Ő tényleg komolyan gondolta.*
-De most... komoly. Egy vámpírnak nem mondanék ilyet soha, de ő nem az. Amúgy meg... igazából, mindenképpen aranyos. *mondja egy mosollyal, tényleg olyannak szereti, amilyen, a sápadt bőrével, a kék szemeivel, a szőke hajával, meg a hideg érintésével együtt, talán éppen ez a fajta mássága fogta meg benne, meg az, hogy olyan mint ő, nem sokan ismerik, kicsoda is valójában. *
-Semmi baj. Tudom, hogy fura... de azt hiszem, ha annyira ismernéd, mint én... akkor megértenéd.*vagy nem, elvégre Tuának különleges személy a dampyr, de ettől még nem kell annak lennie más számára is, csak hát szegény lány most... még kicsit ki van bukva, ami érthető is, feje tetejére áll a kis világa, és hirtelen elég sok változott.*
-Ez elég vicces volt... vagy nem is tudom. 17 lehettem, amikor először kerültem kapcsolatba az Invictussal, és akkor már ő is itt volt, mert amúgy Franciaországból jött. Amikor felbukkant előttem az úton, igaz, fényes nappal volt, de attól még azt hittem, vámpír. Azóta megtanultam különbséget tenni az ilyen lények között, de akkor még nem ment. Csak azt láttam, hogy előttem áll egy sápadt fiú, és éreztem valami furát, tudtam, hogy nem ember. Akkor leléptem, nem értettem a harchoz, vagyis tudtam bánni a tőrrel, de mégiscsak úgy láttam, kevés esélyem lenne vele szemben. Nemsokára meg az Invictusnál bukkant fel, és akkor mondta a mentorom, hogy ő csak egy félvámpír. azt se tudtam, hová tegyem, hogy lehet valaki csak félig az? Szóval fogtam magam, és megkérdeztem őt, hogy ez hogy is van... előre nem igazán akaródzott egyikünknek sem beszélgetni, de aztán... lassan összebarátkoztunk. És erre csak akkor ébredtem rá, amikor a mogorva fiú először rám mosolygott, amikor már nem tudom, hányadikszor ittunk együtt Willnél. Aztán rávett, hogy ne igyak, mert nem túl jó dolog részegen száguldani egy motorral a városban... egyre többet beszélgettünk. Amikor nemrég nála voltam egy este... és ne gondolj semmire, csak beszélgettünk... egyszer csak megkérdezte, hogy ha megtalálná valaki a kaput ki innen, elmennék-e vele Párizsba. Nehezen hittem el, hogy barátság, és talán akkor már igazat súgtak a megérzéseim... csak ne ment volna el most. *sóhajt egyet a végén, majd megsimogatja a farkast. *
-Akkor fontos lehettél neki, ha te kaptad meg őket... szép darabok, meg kell hagyni.*mosolyodik el, valóban szépen megmunkált darab mindkét fegyver, hozzá értő kezek alakították át. Ő is ért, valamelyest a fegyverekhez, de biztos egyet sem piszkálna meg, jók úgy, ahogy vannak, csak éppen ezüst legyen bennük. Közben lassan feláll, és megsimogatja a farkast. *
-Azt hiszem, ideje lassan mennem. Majd még találkozunk, remélem... és köszönöm, hogy vigyáztál a fegyvereimre. Minden jót... Viszlát. *köszön el egy mosollyal, majd a nyomában lépkedő farkassal együt tűnik el a vidámpark kapuján túl. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 7:56 pm

*Az elmúlt hetekben sok gondja volt, de főleg sok munkája. Szerencséjére talált egy nappali munkát is ami elég kedvező fizetést ad neki, így már annyira nem kell félnie attól, hogy kikerüljön az utcára.
Igaz egyre fáradtabb, hiszen este is megy dolgozni és csak pár órát tud aludni a két műszak között, de egyelőre nem tudja máshogy elintézni a dolgot, így muszáj ezt az életet választania, vagy igaz beállhatna utcalánynak, azzal sokkal többet keresne, de valahogy nem csalogatja őt ez a munka lehetőség, inkább szenved sokat, mint hogy az legyen.
A mai nap számára egy pihenő nap, igaz csak estig, de addig is kihasználja ezt a kis időt és a rég elmaradt futását, edzését bepótolja, nah meg persze pihen is egy picit.
Szokásának híven most is egy fekete atlétát, rövidnadrágot és sportcipőt vett fel, haja össze van fogva és még az mp3-a is nála van.
Futásközben nem szokta figyelni az utat, sosem tervezi meg előre, arra fut amerre éppen kedve tartja, vagy mondhatni lába viszi.
Így történik az, hogy úgy egy bő félóra elteltével megérkezik az elhagyatott városrészhez, pontosabban a vidámparkhoz.
A park ajtaja előtt meg is áll, majd jó alaposan szemügyre veszi....Rengeteget változott azóta amióta utoljára volt itt, még kislány korában. Igaz akkor sem volt a toppon ez a hely, de egy-két játék még üzemelt. Számára az a pár is nagy szám volt és nagyon is élvezte azt a családi „kirándulást”.
Miután kívülről szemügyre vette a helyet bátran tovább sétál és belép a vidámpark területére, hogy meglátogassa azokat a játékokat amiket kipróbált anno.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 8:04 pm

*Már jópár hónapja a hivatásának él. LEgalábbis ameddig nem jut ki innen valamilyen állást fent kell tartani. Már egy ideje rendőr így legalább kicsit mélyebb berkeken belül is el tud helyezkedni. A műszak nem régibe tért véget a kékes fekete egyenruha viszont még mindig rajta van csak a felső részét egy bőrkabát takarja. Egy ideje már hazafele tart viszont, az elágazásnál egy pillanatig szinte megbabonázva nézi az elhagyatott városrész felé vezető táblát. Gondolkozik. .. hogy min az már jó kérdés viszont valami benső elhatározásból mégis arra vezet az útja. Már egy ideje nem járt erre. Nem szereti a helyet még mindig a hideg rázza. Bár néha azon gondolkozik mi lenne jobb. itt élni vagy meghalni? Hiszen mindenkit elvesztett a testvére személyében. Azóta más ember lett. Nagyon más. A fegyver most is az oldalán van. Jó ideig sétáll mire eléri a vidámparkot. A nap is már a perem szélén van és lassan utolsó sugarai kúsznak le a sötét házak falán. Egy ideig el gondolkozó tekintettel néz a vidámpark felé amikor egy alakot lát belépni*~fura.... ilyenkor?~*gondolkozik miközbe ő is közelebb megy és széttárva a kaput belép. Szemeivel az alakot keresi akit csak egy pillanatra látott. És észre is veszi egy nő személyében. Pár percig nem szól semmit csak figyeli majd lassan közelebb lép és megszólítja*-Hello*köszön oda kicsit hangosabban hiszen még jópár lépés távolság van kettejük között.*-REmélem nem köszöntem hirtelen, csak fura hogy erre járőrökön kívül mások is járnak*mondja közelebb lépve majd kézfogásra nyújtja a lány felé a kezét*-Dereck Jamison*mutatkozik be, miközbe lassan körbe néz, néha néha bele bele fúj a szél a hajába de nem igen zavarja*-Elég fura egy hely nemde?*kérdezi hallkan*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 8:32 pm

*Nem kell messzire sétálni a kaputól máris megtalálja az első helyet amire nagyon is emlékszik. Ez nem már mint a híres körhinta.
Imádta ezt a helyet, többször is felült rá, emlékszik minden percére....Szép idők voltak azok, akkor még semmi probléma nem volt családon belül sem és a pénzel sem. Boldogak voltak mint egy igazi nagy család, bár az is igaz az sem tartott utána sokáig, nem is jöttek ide többet, amit Cath nagyon bán a mai napig.
Behunyja szemeit, hogy jobban vissza tudja idézni azokat a képeket. Nem hall mást csak a szél neszét....vagy legalább is egy ideig. A csöndet egy férfi hang zavarja meg amitől rendesen meg is ijed. Lassan a hang irányába fordul összeráncolt homlokkal, majd pár lépéssel távolabb lép a körhintától.*
-Jó estét....*Nem tegezi le rögtön a férfit, mivel nem ismeri őt és illetlennek tartja, ha valaki idegent csak úgy letegeznek.*
-Egy kicsit megijesztett, de semmi baj....Talán nem szabad erre mászkálni?....Nem volt semmi kiírva ezért mertem bejönni...*Már régen járt erre, így nem tudja mik lettek itt a szabályok, törvények, így inkább rákérdez a dologra mielőtt valami gond lenne belőle.
Természetesen ha kiküldik kimegy, ha nem akkor marad.*
-Catherine McNally*Fogja meg a kezet határozottan, majd meg is rázza azt egy picit. Visszapillant a körhintára, majd válaszol a kérdésre.*
-Sajnálom, hogy ez lett vele....Remek kis vidámpark volt.*Mosolyodik el halványan miközben tovább figyeli a játékot.*

körhinta

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 9:29 pm

*Egy darabig kicsit elmosolyodik majd lassan megcsóválja a fejét*-Inkább csak nem ajánlatos de hát ahogy mondják tiltani semmit nem lehet*mondja komoly hangon*-AMúgy meg a maga nemébe szép a táj... Vagyis inkább különleges*mondja gondolva ezzel hogy ez a hely is néhány évtizede hogy nézhetett ki bár ő csak fényképekről látta hiszen nem itt születt*-Ide már nem járnak szerintem hogy ki írnák a tiltásokat*mondja kicsit még mindig mosolyogva majd lassan elkomolyodik az arca*-A rendőrség se jár nagyon erre maximum néha küldenek pár járőrt*folytatja de nagyon többet nem is mond erről a dologról hiszen ő se ismeri annyira*-Örvendek*folytatja egy félmosollyal, majd lassan bólint*-Igen az volt ... vagyis lehetett én nem ide valósi vagyok*mondja mosolyogva*-Maga látta még amikor egybe volt?*kérdezi persze innen gondolja hogy a nő törzsgyökeres lehetett. Bár attol még lehet hogy nincs igaza*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 10:05 pm

*Csodálkozva hallgatja a férfit aki úgy tűnik igen jól informált ezekről.*
-Ne haragudjon, de.....Honnan tud ennyi mindent erről?*Nem látja a férfin, hogy rendőr lenne, hiszen a kabát valamennyire eltakarja az egyenruhát, de persze azért sejti Cath főleg a sok információt hallva. Azért reméli nem pofátlanság ilyet megkérdezni a férfitól, sajnos nem mindig tudja, hogy milyen kérdéseket lehet feltenni a nélkül, hogy túl személyes legyen a másik számára.*
-Láttam, bár akkor sem tündökölt már olyan fényesen. A fénykoráról én is csak képeket láttam meg a szüleim sokat meséltek róla...Sajnos csak egyszer jártam itt és az is nagyon régen volt, még kicsi voltam....Ide ültem fel legelőszőr és a legtöbbször.*Mondja egy halvány mosollyal arcán, majd a férfira pillant.*
-Szerintem maradjunk a tegezésnél, ha ön is benne van.*Igazából nem szereti, ha tegezik, így inkább felajánlja a dolgot.*
-Kár, hogy nem próbálják meg felújítani....Biztosan sok vendége lenne, hiszen ez egy jó dolog, vagy legalább is a legtöbb ember imádja az ilyen helyeket.*Álmodozik, hogy majd egyszer ismét pompázni fog a park és majd újra ráülhet a körhintára, bár akár azt most is nagyon szívesen kipróbálná.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 10:22 pm

-Egy ideje én se tudtam. De mióta a Jardon vagyok hozzá jutottam pár okirathoz*mondja kicsit komolyabb hangon*-Nem tudom én nemrég érkeztem talán egy éve ha itt vagyok. De azóta is ki akarok jutni*miondja miközbe leül az egyik hintára*-mondhatni eddig semmi szóval itt próbálom meg túlélni*feleli kicsit vállrántva. Látszik rajta hogy részben már feladta. A tegezésre csak lágyan bólint*-Már időtlen ideje nem magázódtam szóval felőlem rendben*mondja egy félmosollyal. A következőre csak megrázza a fejét*-Szerintem nem... úgy tudom hogy éppen az elnéptelenedés volt a zárás oka is. Mostanába már csak a magunkfajta kalandorok jönnek ide, az egész városrész mintha kipusztult volna nem fura?*néz a messzeségbe ahol pár sötét panel még feketén áll mint valami démon de a városba már semmi világítás nincs*-Ez a hely már nem fog válltozni... vagy ha igen azt mi már nem látjuk*mondja egy kissé fájó mosollyal az ajkain amin látszik hogy nincs sok jó*-Amúgy nemsokára sötétedik... lehet menni kéne mostanába elég sok haláleset történik a belvárosba is hát még akkor itt mi lehet*mondja majd kicsit elmosolyodik*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 10:52 pm

-Tényleg?*Csodálkozik el a hallottakon. Sosem tudta miért is zárt be a vidámpark, a szüleinek nem volt idejük erről tájékoztatni őt. Cath csak hallotta, meg messziről látta,hogy zárva van a vidámpark, de az okát sosem mondták el neki eddig.*
-Ezt nem is tudtam.....Furcsa, pedig ha jól emlékszem amikor én itt voltam sokan voltak....Jó igaz pont a körhintánál nem, de a hullámvasútnál meg ilyeneknél igen, nem hittem volna, hogy egy vidámpark kevés vendég miatt csődbe mehet.*Meg igazából sokat nem is gondolkozott azon, hogy vajon mért lakatlan a város eme része. Néha egy két gondolat átfutott agyán, de többet nem foglalkozott a dologgal.*
-De nagyon furcsa....Azért érdekel, hogy vajon miért halt ki ennyire....biztosan megvan az oka és bizti, hogy valami komoly dolog....Sosem gondoltam rá, hogy utána kéne nézni, hátha van valami dokumentum róla, bár lehet hogy nagyon titkolják a dolgot, mert különben a belvárosban élők biztosan tudnának valamit róla, bár az is lehet, hogy csak a jó embert kell megkérdezni.....Oh ne haragudj, megint sokat beszélek.*Mondja kicsit zavarodottan, ha belejön a dologba akkor mindig túl sokat fecseg és csak későn veszi észre, hogy már megint ő beszél egy jó ideje.*
-Igen sajnos nem csak e miatt kell menni. Nekem dolgoznom kell, pedig szívesen mászkálnék még itt, de a munka az munka és nagyon kell sajnos a pénz....Te merre laksz, ha kérdezhetek ilyet?*Csak azért érdekli, hogy egy ideig még sétálhatnak együtt vagy már most el kell köszönniük egymástól.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 11:03 pm

*A kérdésre csak bólint*-A rendőrségi okiratok ezt bizonyítják*feleli csendesen, miközbe lábával odébb gurít egy nagyobb kavicsot*-Hát tudod ha nincs vendég aki fizethet akkor felmond minden. Nincs pénz a fenntartásra. Legalábbis ez lehetett csak az ok. Nameg hogy a környék ilyen hogy fogalmazzak... Bizar titokzatos lett. Gyalog még egyszer se vágtam túl a sötétebbik részén*mutat előre ahol már ténleg semmi közvilágítás nincs*-Néha olyan érzés mintha figyelne valami onnan nem szoktál ilyesmit érezni?*kérdezi*-Hát tudod mostanába beszélnek mindenről... mint a vámpírok vagy ehhez hasonlók. Néha azt hiszem még van is benne valami*mondja miközbe vissza emlékszik a Rowanaval való találkozásra, még mindig kirázza a hideg. A gondolat menetből a lány hangja hozza ki*-Semmi baj.. legalább van kivel dumálni*mondja kicsit fejet csóválva*-Hmm kár.. pedig elég jól eldumáltunk... De ha akarod elkísérhetlek. Amúgy merre dolgozol?*kérdezi majd persze a kérdésre is felel*-A lakónegyed keleti szegletében. Elég nyugis hely.. nyugis kis házzal.*mondja mosolyogva*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 11:40 pm

-Hogy valaki követ? De igen szoktam érezni, főleg esténként amikor munkába megyek vagy haza...Kellemetlen érzés és egyre többször szoktam érezni, bár lehet, hogy ez hülyén hangzik....*A kis kaland óta talán kicsit paranoiás lett, akkor is sötétben támadták meg és hátulról, szóval így nem csoda, hogy már nem olyan nagy biztonságban sétálgat az utcákban egyedül.*
-Bevallom én is halottam ilyen lényekről és hiszek is benne. Sok furcsaság történik a környéken vagy akár csak a városban....*Meg van valami olyan sejtése is, hogy családját nem sima emberi lények ölték meg, hanem egy magasabb rendű. Igaz nem tudta ezt bebizonyítani főleg nem nyolc évesen, de valahogy mégis van olyan érzése, hogy valami más volt.*
-Elkísérnél tényleg? Hmm ez kedves tőled...*Most elgondolkozik a dolgon. Nem ismeri a srácot és nem is tudja, hogy mennyire bízhat benne, hogy vannak e neki hátsó szándékai vagy bármi ilyen. Ám abból csak nem lehet gond, ha haza kíséri valaki, bár igaz a környéken túl sok segítséget nem tud kérni.*
-Egy éjszakai szórakozóhelyen is dolgozom.....Nem messze a fogadótól, meg nappal is egy élelmiszerboltban....Kell a pénz az albérlethez és csak így tudom biztosítani a helyemet, de még lehet, hogy ez sem lesz elég....*Panaszkodik egy kicsit. Eddig senkinek sem mesélhetett erről, így most kihasználja az alkalmat, na meg Dereck ezzel az információval nem tud mit kezdeni.
Ha a fiúnak is jó el is indul haza felé miután még egy hosszú pillantást vett a körhintára.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Szept. 12, 2009 11:49 pm

*A szavakra csak komolyan bólint*-Nem nem hangzik hülyén engem is környékez... azt hiszem én is hiszek benne.. csak nem akarom bevallani*mondja kicsit csendesen majd hirtelen az ég felé néz*
-Volt egy ismerősöm egy lány... eltűnt de én az eltünése után is találkoztam vele.. Nem volt ugyan az ha érted mire gondolok*mondja még látszik hogy folytatná de inkább kicsit zavartan a lányra néz*-De inkább mennyünk majd később mesélek ha kíváncsi vagy*feleli komoly hangon *
-Annyi biztos hogy elég sok furcsaság*ért egyet a nővel. Kezd egyre jobban beigazolódni a dolog és néha ő is parázik... van mitől. A kérdésre elmosolyodik*
-Aham. Nem hagyhatom hogy a város megbecsült álampolgára egyedül sétáljon az elhagyatott városrészbe*mondja kicsit nevetve*
-Meg amúgy is szeretem a társaságot. Azt hiszem ez a főbb indok*mondja mosolyogva, majd hallgatja tovább*-Nem mondom ... nem lehet könnyű. De miért nem keresel inkább egy olcsóbb házat . Szerintem többre mennél vele. Az adóhatóság már jó ideje nincs és van pár eladó a lakóparkba*mondja kicsit hallkabban*
-Tudom milyen... Én a rendőrségen vagyok járőr a fizu ott se jobb bár lakás van de néha ténleg elgondolkozok hogy ahelyett hogy elmenjek e a boltba bevásárolni inkább Willnél kajáljak e. Tudod a Predok féle fogadó*mondja derűs hangon*-Perszue annyira a helyzet nem rossz*teszi hozzá és ha a lány elindul ő is vele megy*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Szept. 13, 2009 12:17 am

*Bólint Dereck kérdésére. Hogy ne értené amit mond....A kaland után semmin sem lepődik meg, igaz az előtt is tudott az ilyen dolgokról, igaz nem sokat, de azért pár hírt itt-ott elkapott.*
-Kíváncsi vagyok, de persze csak akkor ha nem kellemetlen a dolog....*Ő sem szívesen mesélne a családjáról és nem tudja, hogy mennyire zavarja a fiút ez a téma, így nem akarja ezt nagyon erőltetni.*
-Oh ez milyen rendes tőled...*De azért nem bízik meg teljesen még a fiúban és inkább nyitva tartja a szemét, hogy ha bármi lenne időben tudjon rá reagálni. Igaz nincs nála a két tőr, hanem csak egy kisebb bicska amit ilyen öltözék alá is el tud rejteni, na meg bízik a harcművészeti tudásában is.*
-Venni egyet? Erre nem is gondoltam....lehet, hogy utána kéne néznem, de nem biztos, hogy lenne annyira olcsó lakás amit rögtön meg is tudnék fizetni....De köszönöm a tanácsot.*Mondja egy halvány mosollyal arcán. Meg fogja fogadni a srác tanácsát, hátha végre lesz valami kis szerencséje és talál egy igen olcsó kis lakást amit rögtön meg is vehet majd.*
-Az az egy jó van az esti műszakban, hogy kaját kapsz, így csak az ebédről kell gondoskodnom, de azt is kedvezően kapok, ha ott vásárolok, ahol dolgozom...Mondhatni ezzel nagyon jól jártam.*Közben el is indulnak a legszegényebb negyed felé ami a belvárosban megtalálható. Az út nem hosszú, maximum háromnegyed óra lassú sétával.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Szept. 13, 2009 12:24 am

*Úgytűnik el is indulnak, azért a férfi is ide oda néz útközbe elvégre még mindig a belvárostól messze vannak ahol bármi történhet, de valamivel már könnyebben beszél*-Hát igazából nem nagy dolog meg a jó részét már elmondtam... de elég volt ránézni és tudtam hogy nem ember.. hanem valami más talán mondhatom úgy hogy természetfelettibb... vámpír*mondja ki végül emlékeit felidézve néha néha végig futkosva a hátán a hideg amitől a válla kicsit meg meg ugrik, a következőre kicsit felnevet*-Hát kevesen mondták de hát tudod a becsület kötelez*mondja mosolyogva*-Hát szerintem ez lenne a leg reálisabb. Hosszú távon mindenképp jól járnál mégha most nehéz is*teszi hozzá persze nem akar ő belebeszélni senki dolgába*-Az ebéd nekünk is az őrs számlájára megy de nagyon nem vagyunk kisegítve már lassan ott tartunk hogy a fegyverhez a lőszert is meg kell venni. Kiváncsi vagyok a külvilágba is van e ehhez hasonló vállság*nevet fel közbe már úton vannak a lány házához*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Okt. 26, 2009 3:05 pm

*A vidámpark sötét és komor romjai között egy világosszürke farkas tűnik fel, sárga szemei alaposan végigmérik a terepet, nem igazán van kedve nem várt látogatókkal akadni össze, teljes mértékben elég volt vámpírokból jó időre az erődben tett látogatás. Amint megbizonyosodott róla, hogy nincs senki olyan itt, akivel esetleg összeakaszkodhatna, átalakul, és hamarosan Scarlette áll az óriáskerék árnyékában, egyszerű és nem túl hosszú, úgy térdig érő fekete ruhában, meg csizmában, talán ezért is könnyebb farkasként a mozgás, meg amúgy is vadászni farkaként szeret, ahogyan harcolni is. Vörös haja most is laza hullámokban omlik a vállaira, kissé kócosan, de éppen ezért is természetes hatást keltve. A fegyvere most nincs nála, talán ezért sem tűnnek el hosszú fekete körmei, amelyekkel az óriáskerék egyik tartóoszlopát kezdi karmolászni úgy derékmagasságban, miközben vállát és fejét nekitámasztja. Most szüksége van a pihenésre, az a kis küldetés nem éppen volt rá jó hatással, azóta is próbálja visszanyerni a teljes erejét, de még nem sikerült egészen, igazán hamar belefárad a huzamosabb erőfeszítésekbe, csak tudná, hogy az erőd miatt volt-e, vagy csak a lycanok és a kapu gyengítették le ennyire. Félelmetes számára a tudat, hogy már nem a régi. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Okt. 26, 2009 3:20 pm

*A mai nap egy újabb ember érkezik meg erre a furcsa helyre. Embert említettem volna? Akkor elnézést kell kérnem, mivel az emberi külső egy igazi fenevadat rejt magában. De ennek most nyoma sincs. A férfinek igazán megnyerő külseje van és viselkedése is teljesen emberi. Most egyébként egy fekete nadrágot visel és hozzá egy sötétbarna inger. Az ing felső három gombját kigombolta, így kissé lazábban érzi magát. Nem szereti, ha szorítják a ruhák és így most igazán kényelmesen sétálhat ezen a számára még új helyen. Hosszú, barna haja most is kibontva omlik vállaira és barna, érdeklődő szemeivel az előtte elhelyezkedő vidámparkot páztázza. A cél teljesen mindegy, hiszen nem játszani jött ide, csupán csak körbenéz a környéken és ehhez a körbenézéshez minden beletartozik. Így hát kényelmes léptekkel sétál, úgy, akár egy normális ember, egészen addig, amíg valami furcsa szimatra nem kap. Megáll, majd körbenéz, de nem tesz semmit, csupán csak figyel. Majd végül tekintete az óriáskerék körül állapodik meg, méghozzá egy vörös hajú nőn. Arcán halvány mosoly jelenik meg, majd lassan irányt vált és most már megindul az említett irányába. *
~ Nem gondoltam volna hogy itt is vannak hozzám hasonlók. ~ *gondolja, majd szépen lassan odaér a nő elé, kezét mellkasa elé emeli és enyhén meghajlik, de szeme sarkából a másikat figyeli. *
- Szép napot az ifjú hölgynek. *egy apró, megnyerő mosoly, majd ismét kiegyenesedik és végignéz az ellőtte álló nőn. *
- Steven Liontin vagyok, nagyon örvendek. *a bemutatkozást természetesen nem szabad kihagyni, de a felesleges beszédnek viszont semmi haszna, így nem szól többet a másikhoz, inkább kíváncsian várja annak reakcióját, mert nem valószínű, hogy a nő minden nap találkozik egy idegennel, aki olyan, mint ő. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Okt. 26, 2009 4:02 pm

*Ebben a világban már nem meglepő, hogy sose tudhatja az ember, kivel is áll szemben valójában... feltéve, ha nem érzi legalább, és még akkor sem jelentheti ki, hogy biztonságban van. Érdekes itt az élet, ahogy egyik percről a másikra kell átvészelni, millióegy veszélyforrás közepette. Már-már abszurd lesz itt a lét, Scar-nak legalább is lassan az, száz év után már valóban börtön ez a hely, és unalmas a visszatérő motívumok monoton ismétlődése: vámpírok- táncosok- telehold- emberek- vér- halál... ritka, hogy ebbe valami más is belekerüljön, valami új, talán éppen valami jó. Meglepetésekből mindig több a negatív, ami nem igazán dob fel senkit sem itt. Idővel mindenkinek elege lesz, nem csoda hát, ha Scarnak is kezdtek ismét lenni olyan napjai, amikor nem látja értelmét semminek. Eddig még ereje teljében van, de most megkérdőjelezi, hogy valaha lesz-e még olyan. Most is nagyon erős, és mégis régi mivoltához képest gyenge, gyengébb, mint általában, és ezzel nem tud, nem akar megbékélni. Lassan karcolgatja a tartóoszlopot, és karmai nyomán apró kis szilánkok pattannak le a fémből, már majdnem kész is az alkotással... egy P betűvel, amit talán magyarázni sem kell már, ám mielőtt még befejezhetné, valami érdekeset hoz felé a szél, így abbamarad eddigi tevékenysége és beleszagol a levegőbe, egyszerre ismeretlen és ismerős neki ez a szag, ami úgy jellegzetes, mint egyedi is egyben. Egy farkas jelenlétét érzi, az biztos, no meg az is, hogy nem ismeri az illetőt. Ha a kastélyból lenne valaki, azt érezné már, de biztos, hogy nem onnan van. Valaki számára új, és reméli, hogy nem táncos, semmi kedve most egy összezördüléshez. Kíváncsian veszi szemügyre a közeledő alakot, majd ellöki magát az oszloptól, amikor az odaér. A meghajlás halvány mosolyt csal arcára, majd a jelzőre kissé cinikussá válik ez, ami saját maga felé irányul most, hiszen ő tudja, hogy nem is fiatal. A látszat ellenére koránt sem húsz éves már, hanem majdhogynem ötszáz. De végül is újra csak a kedvesebbik mosolyt varázsolja vissza arcára, amint észbe kap, hiszen még a végén félreértik a cinizmusát. *
-Örvendek. Scarlette Evans. *mutatkozik be ő is, majd ismét nekitámaszkodik az oszlopnak, közben meg továbbra sem veszi le tekintetét a férfiról. *
-Új errefelé? *kérdezi végül kissé kíváncsian, ha nem muszáj, nem akar mások gondolataiban olvasni, pedig ez a nem megtenni dolog már megerőltető néha neki, annyira rutinná vált. Abban viszont biztos, hogy nem a kastélyból jött az úr. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Okt. 26, 2009 4:27 pm

*Amikor odaér a nőhöz, észreveszi a halvány mosolyt, mely nemsokára kissé cinikus képet vesz fel és végül a mosoly győz. *
- Ezek szerint rosszul kezdtem a megszólítást, ezért elnézését kell kérnem, de elég fiatalosnak látom. *egy apró mosoly és a kedves bókok mindig jól esnek az embernek. Scarlette úgy tűnik, hogy igen csak megfigyeli a számára még ismeretlen férfit és érdeklődik is felőle. Még egyiküknek se áll szándékában fajukról beszélni, az felesleges, csak a fiatalok teszik, de már egyikük se az. Bizony, bármily hihetetlen, Steven is több évszázada él már ezen a bolygón, viszont még mindig egyedül. Nem is szándékozik senkivel se együtt maradni túl sokáig, mert az csak legyengítené. *
- Igen, mondhatjuk úgy is. Átutazóban vagyok, tudja, szeretek világot látni. *egy apró mosoly, majd megfordul és kicsit körbenéz. *
- Sokszor jár errefelé? Úgy látom, hogy már elég régóta nem üzemel ez a vidámpark… Miért? *fordul vissza ismét a nő felé, hiszen egy idegen számára érthetetlen, hogy egy ember sincs a környéken és hogy senkit se érdekel ez a hely. *
- Fiatalkoromba még én is szerettem az ilyen helyeket. *mosolyodik el, ahogy visszaemlékezik arra, amikor még ő is élvezte a kalandokat. Még vérfarkas létében is szeretett szórakozni, de mára már kinőtte azt a kort, most jobban érzi magát egyedül. De vajon meddig? Ezen nem szokott gondolkodni, mert ha elkezdene, az már rossz jel lenne. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Okt. 26, 2009 5:39 pm

-Hát lehet... tudom, hogy legfennebb huszonötnek ha tűnök, de sokkal több vagyok annál. *válaszol egy apró sóhajjal, sajnos valóban sokkal több, és alfa létére már mintha nem lenne ereje teljében, pedig pár napja még igazán erős volt. Most meg megváltozott az egész, de reménykedik, hogy ha Droniron végre bejut az erődbe és Sairussal végez, akkor visszanyerheti az erejét. Vagy lehet, csak pihenés kell és egy kis szünet, nem kizárt. Csak már ideje lenne regenerálódnia, egy vérfarkasnak végül is illene ennyi idő alatt, nem ezüsttől kapott sebet szerencsére. *
-Sajnos az átutazás itt enyhén szólva képtelenség. *vonja meg a vállát kissé, bár nem lekezelően. Ő csak közölte, amit tudni kell, ez a világ egy börtön, ahonnan lassan ő is szabadulni szeretne, itt minden monoton már száz év után, és úgy érzi, egy örökkévalóságig tart ez a szürkeség. *
-Nem a város a kedvenc helyem, de ez még belefér. Szeretem az elhagyatott helyeket... és, hogy miért?*néz fel, mostanig ugyanis kellemesen eltöltötte az időt egy kavics rugdosásával, de ezt most abbahagyja, és elgondolkodva pislog a nem is olyan messze leledző bohócra. Groteszk látvány megfeketedett, olvadt orrával... igazán dekadens. *
-Nem tudom, miért... csak elkezdtek behúzódni az emberek a központba, mintha ott biztonságosabb lenne. *válaszol nemsokára, ismét a férfira nézve. Szavai most kissé gúnyosak, hiszen ez igazán naiv lépés volt szerinte, ha behúzódtak oda, hát mennek ők is beljebb, csak nagyobb lesz a vadászterület, ennyi az egész. Régen még emlékszik, hogy a vidámpark környékén vadászott, ma meg már, ha úgy tartja kedve, és türelmetlen, akkor a belvárosban vadászik. Ő attól nem hal éhen, hogy a préda helyet változtat.*
-Én fiatalkoromban még a színházat imádtam. Akkor még állt Londonban a Globe... bár inkább az Udvarhoz járt a társulat, semmint anyám a színházba. Itt meg nem messze az is üresen áll. Itt az emberek jórészt már csak félnek, nem a normális élet a rájuk jellemző. *jegyzi meg, pedig az talán jobb lenne, jobban élvezné figyelni őket, meg akár a városba is járna, így meg nem tartja érdemesnek, csupa olyan embert lát csak, aki minden percét abbéli rettegésben tölti, hogy mikor hal meg. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Okt. 31, 2009 11:48 pm

*Csak hallgatja a nő szavait, majd egy aprót bólint. *
- 25-nek… én is élveztem, amikor még csak annyi voltam, fiatal és életerős…de ember. Viszont azóta megváltozott az életem és büszke vagyok arra, ami lettem. Nem zavar, hogy most már nem vagyok olyan fiatal, az erőm és a tudásom ennyi év alatt elég sokat bővült, tehát nekem megéri ez a pár száz év. *arcán egy furcsa, a nőnek még valószínűleg semmit mondó mosoly suhan át. Őszíntén szólva nem kedveli az olyan embereket, akik csak azért, mert idősebbek, nem örülnek már annyira az életüknek és inkább lennének fiatalabbak. Ők is voltak fiatalok, élték az életüket, most viszont át kell adniuk ezt a tudást, amit megszereztek a hosszú és veszélyes évek során, Steven legalábbis így gondolja. Elég rég volt már rá példa, hogy bárkit is maga mellé fogadott, de azok botor vállalkozások voltak és mára már nem élnek. Talán majd ismét találkozik egy olyan emberrel, aki megérdemli, hogy közéjük tartozzon. *
- Hogy képtelenség lenne? Majd meglátjuk. Még egy darabig itt maradok, az biztos, de utána távozom és folytatom további életemet. *mondja még mindig egy kis sejtelmes mosollyal a nőnek és utána hallgatja a kérdésére a választ. Úgy tűnik, hogy az itteni emberek már régóta nem mászkálnak errefelé, sőt, semerre se. Csak begubózva élnek hajlékaikba, ami nem csak nekik rossz, hiszen a farkasoknak is eltűnik a vadászat élménye, melyet annyira szeretnek és élveznek. Ahogy bekerítenek egy áldozatot, majd pedig eljátszadoznak az étellel és végül jöhet a vég, mely minél keservesebb, annál durvább. Régen Steven még élvezte az ilyen játékokat, manapság már nem szórakoztatja annyira a dolog. Hogy kiöregedett volna? Ezt be nem ismerné magának és azt se, hogy sokszor igen magányos. De ezt a nőnek nem kell tudnia, hiszen nekik, kettejüknek az ég egy adta világon semmi közük sincs egymáshoz, max annyi, hogy egy fajba tartoznak, de egy falkába sose fognak. Steven nem egy olyan férfi, aki ilyenekbe be lehetne vonni, ő éli magányos életét addig, amíg egyszer majd véget nem ér, hiszen ez az élet rendje. Közben elkezd egy kicsit nosztalgiázni, visszagondol fiatalkorára és úgy tűnik, hogy Scarlette is így tesz. Megosztja egy régi, gyerekkori emlékét a férfival. *
- A színház, igen, az csodálatos, én is mindig szerettem. Bár ha jobban belegondolunk, mi emberek is egy szerepet játszunk. *pillant a nőre, majd felnéz az óriáskerékbe, mely igen rossz állapotban van, de még valamelyest áll. Hegyes körmeit lassan megnöveszti, majd rápillant a nőre, szemei egy pillanatra megváltoznak, elfeketednek, majd felugrik az egyik vastag vasszerkezetre és igen csak gyorsan felmászik az óriáskerék mostani, legmagasabb pontjára, majd onnan kémleli körbe a környéket. Még mindig nem tudja, hogy merre térjen be pihenni, de biztosan rá fog jönni, ha még pár percig nézelődik. Éles szemeinek segítségével könnyedén megtalálja majd a legalkalmasabb búvóhelyet, ebben teljesen biztos, a nő segítségét pedig nem fogja kérni. Hogy miért? Elsősorban azért, mert soha, senkitől se kért segítséget és másodszorra pedig mert még nem ismeri és nagyon valószínűnek tartja azt is, hogy soha többé nem fogják látni egymást. *