|
| Bordermore vidámpark | |
|
+10Catherine McNally Garcia Heungys Tuatha Mavourneen Delitto Phoenix Delayla Pierce Matthew Ripley Nil Corivan Gordon Freemann Atrahazisz Victus 14 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
Scarlette Evans Játékos
Hozzászólások száma : 123 Tartózkodási hely : Sötét kastély Registration date : 2009. Apr. 03.
Karakter Faj: Vérfarkas Rangsorolás: Alfa Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Nov. 01, 2009 1:01 am | |
| -22 évesen lettem az, ami most vagyok. *válaszol egy félmosollyal, és látszik rajta, büszke arra, hogy az, ami, soha egy pillanatra sem bánta meg, pedig puszta meggondolatlanságból sikerült elérni, hogy farkas legyen hirtelen. Kegyetlenül keserves volt az elején, nehezen szokta meg, de mindig is úgy gondolta megéri, legalább azért a férfiért, akit szeret. Igaz, azóta az a férfi már halott, a kastély alagsorában nyugszik, de így sem bánja, sem azt az éjszakát, sem az elmúlt majdnem ötszáz évet. Érték kellemetlen élmények, tapasztalt sok mindent, de már el is fogadott mindent, és jó neki ez így. Igaz, most kissé ijesztően hat a hirtelen változás, de talán csak mert nem természetes lefolyású volt, hanem váratlanul jött, egyik percről a másikra. Nem mondja, hogy nem éri meg, mert neki a falkáért minden megéri, még a halál is, csak meg kell békélnie vele, és az időbe telik. * -Egyelőre nincs kiút... *jegyzi meg, annál inkább nem érdekli, mit óhajt tenni, vagy nem tenni a férfi, nem fog beleszólni, csak közölte a tényeket, z a világ egy börtön, ahová csak bejutni lehet s a kit még ismeretlen. Száz évet húzott le itt, s ez mind kevés volt a szabadulásra, vagy csak rosszul csinált valamit? Utóbbi sem kizárt, való igaz. Talán majd valaki ráakad, s talán még Scar is megéli, bár neki ez már lassan mindegy lesz. Lassan belefásul a létbe, és az egyedüllétbe is valamilyen szinten, noha ez nem jelenti azt, hogy ezen változtatni is akar... senki nem léphet Pierre helyére, így inkább a falkáért él jó ideje, mások számításba sem jönnek. * -Ember? *kissé cinikusra sikeredik mosolya.* -Én északi farkasnak vallom magam. *vonja meg a vállát, bár a szereppel kapcsolatosan igazat ad a férfinak, ezt már Shakespeare is megmondta még az ő fiatalkora idejében. Nem újdonság, neki is megvan a falkavezér szerepe, aztán meg amit kevésbé játszik jól, az a nőé, de már kit érdekel, őt a legkevésbé ez hatja meg, elsősorban harcos és falkavezér, csak utána jön az, hogy nő is. És ezen már nem áll szándékában változtatni. Mellkasán összefonja karjait, miután karmai lassan eltűnnek, és egy szót sem szólva figyeli, ahogyan megmássza a férfi az óriáskereket. Büszke, ezt már leszűrte, olyan, mint ő, sose fog segítséget kérni, ami nem mindig célravezető, de hát ezt Scar is tudja, még is egyedül old meg mindent, mások segítsége nélkül. Az olyan ,megalázó lenne, hogy segítséget kérjen. Droniron... az más dolog, ott csere volt. Hogy mik eszébe nem jutnak itt. Bár talán jobb lett volna a tükörteremben gondolkodni, ott nem zavarta volna meg senki. * -Gondolom, szép a kilátás. *közli a férfival, bár meg se szólalt, nem kell csodálkozni. Alfaként már igazán jól műveli az ilyesfajta kommunikációt is, sőt könnyebben, mintha ténylegesen beszélne.* | |
| | | Steven Liontin
Hozzászólások száma : 7 Registration date : 2009. Oct. 26.
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Nov. 01, 2009 1:32 am | |
| - Szóval 22, az még elég fiatal kor. *jegyzi meg és visszagondol arra a napra, amikor belőle lett farkas. Nem gondolkodik túl sokat, nem akar ilyen információkat megosztani a nővel, így inkább hallgatja tovább a másik szavait, bár ahogy figyeli Scarlettet, nem igazán beszédes típus, inkább elmélázik a dolgokon és saját magában idézi fel a múltat. Furcsa, néha Steven is ilyen tud lenni, de nem mindig, sőt, van, amikor igen beszédes, csak meg kell találnia a megfelelő embert. A többi szóra már nem reagál semmit, inkább csak könnyedén felmászik a vasdarabra és onnan figyeli a környéket. A nő kérdését meghallja, de még nem válaszol, inkább csak pár gyors ugrás, majd már lent is terem, újból Scarlette mellett. * - Nem volt rossz, de nem azért mentem fel oda, gondolom ezt te is sejted. Éjszakára kerestem szállást, de csak a várost láttam, úgy hogy szerintem oda megyek. *mondja a nőnek, majd szemeivel egy darabig még figyeli a másikat, utána pedig a város felé pillant. * - Ha gondolja, velem jöhet egy darabig. *mondja, majd még egy futó pillantás és lassan megindul. Ha Scarlette a férfival akar tartani, akkor úgy is jelét adja, viszont ha nem, akkor valószínűleg most eltávolodnak egymástól, de ha a nőnek igaza van és innen nincs menekvés, akkor még biztosan találkoznak. *
| |
| | | Scarlette Evans Játékos
Hozzászólások száma : 123 Tartózkodási hely : Sötét kastély Registration date : 2009. Apr. 03.
Karakter Faj: Vérfarkas Rangsorolás: Alfa Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Nov. 01, 2009 2:00 am | |
| -22 évesen én már vénlánynak számítottam. *válaszol és mosolya ismét kissé cinikus, saját maga felé, elvégre miért is ne lehetne az. Érdekes múltja volt, lehetett volna Anglia királynéja, csak Jakabhoz kellett volna feleségül mennie, vagy akármelyik gróf, vagy herceg felesége, és mégsem lett az... mert mindent feláldozott egy franciáért, farkas lett érte a végén, lemondott mindenről. És való igaz, befele beszédesebb, de hát megszokta. Aki tud, az úgyis olvas a gondolataiban, másnak meg nem muszáj mindent tudni, nem erőlteti magát azzal, hogy meséljen. Minek is, a múlt az a múlt, és Delayla jól mondta, ideje túllépni rajta. * -Mondjuk el lehetne dönteni, hogy magázódunk vagy tegeződünk. *jegyzi meg, és szándékosan próbálja kerülni, hogy bármelyik formát is használnia kelljen, neki teljesen mindegy, csak jó lenne egységesen használni, mert már kissé idegesíti a folyamatos váltás. * -Valahogy sose bírtam a várost. Jó nekem a kastély is. *teszi még hozzá, majd ellöki magát az oszloptól, aminek nemrég ismét nekidőlt, és két kezét továbbra is összefonva mellkasán lép egyet előbbre. * -Csak nem egy üvegjáróhoz van szerencsém? *kérdezi meg végül, furdalja a kíváncsiság, végül is ez soha nincs senkinek sem a homlokára írva. Semmi baja velük, de hát ők szeretik a várost olyan nagyon... no meg nem érti, miért nem jó farkasnak lenni, de mindenki maga tudja erre a választ. * -Micsoda kegyes felajánlás... nehogy eltévedjek, vagy belepusztuljak a magányomba? Köszönöm. *épp el nem neveti magát, ahogy végignéz a férfin, mintha rászorulna a társaságára. Annál azért jóval büszkébb, hogy így csatlakozzon hozzá, még akkor is, ha tudna mit kérdezni még. Egyelőre inkább csak átalakul, vissza a szürke farkassá, majd még felpillant sárga szemeivel a férfira, aztán elindul lassan a vidámpark kapuja felé. * | |
| | | Steven Liontin
Hozzászólások száma : 7 Registration date : 2009. Oct. 26.
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Nov. 01, 2009 2:11 am | |
| *A nő gondolataiban csak egy bizonyos szintig olvas, nem akar túl sok mindent így megtudni, hiszen ha Scarlette mesélni szeretne, akkor majd megteszi, de addig is jobb, ha nem tud még ennyi mindent róla a férfi. Persze néha azért felfigyel pár dologra, de közel sem mindenre. Viszont a következő kérdésen halkan elneveti magát. * - Ahogy a hölgy óhajtja. *egy apró mosoly a nő felé és úgy tűnik, hogy még is egyedül folytatja tovább az útját. Így hát megindul, de a nő még feltesz neki egy kérdést, amire hírtelen fordul meg és szemei megcsillannak. * - Nem. *rövid, tömör válasz, de még is minden benne van. Csak figyeli a másik átalakulását és utána ő is ugyanazt teszi. Ugrik egyet, mert az szerinte sokkal jobb és egy igen izmos, fekete színű farkas jelenik most meg a szürke közelében. Még visszanéz a lányra, majd jól láthatóan meghajol. * ~ Még biztosan találkozunk, további kellemes estét! ~ *majd már fordul is a város felé és futva indul útnak. Szeret farkas lenni és szeret szabadon futni, ahogy azt most is teszi, így hát senki se állíthatja meg. *
| |
| | | Dylan Ventio Játékos
Hozzászólások száma : 203 Tartózkodási hely : Itt is meg ott is. Talán a hátad mögött Registration date : 2009. Jan. 15.
Karakter Faj: Vámpír Rangsorolás: Öreg Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Nov. 07, 2009 7:05 pm | |
| *Sejtelmes szél fúj az elhagyatott vidámpark körül, megnyikordulnak a régi játékok kerekei, csavarjai. Néhány elsárgult, halott falevél mozdul meg és pihen meg kicsit arrébb. Hirtelen, mintha a semmiből tűnt volna elő, megjelenik az egykori vidámpark kapujában egy férfi. Szőke haja eléggé feltűnő, de igyekszik valamivel takarni, mintha nem szeretné, ha felfedeznék. Megszokott öltözékben van: fekete bőrnadrág, egy bordó ing - amit már megint nem gombolt be, szabadon hagyva mellkasát - de minderre felvett egy köpenyt, és még a csuklyát is fejére hajtotta. Ilyet azelőtt sosem csinált, talán valamit rejteget, vagy csak nem akarja, hogy bárki is észrevegye. Némán kinyitja a kaput, ami más esetben megnyikordulna, de egy vámpír keze sokkal óvatosabb, mintsem ilyen dolog megtörténjen. Belép a kapun, egy pillanatra megáll és körülnéz, majd az egykori kísértetház felé kezd sétálni. Igen, sétálni. Cseppet sem siet, még emberhez képest is nagyon lassan halad. Köpenye zsebében mintha lenne valami, talán egy könyv, de az is lehet, hogy valamiféle doboz.* | |
| | | Atrahazisz Játékos
Hozzászólások száma : 321 Tartózkodási hely : Amirihn Karakterlap : Engedélyezett Registration date : 2009. Feb. 03.
Karakter Faj: Vámpír Rangsorolás: Ifjú Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Nov. 07, 2009 7:31 pm | |
| *Késő este van, és ma valahogy semmi kedvem emberek közé menni. A város kihalt fele biztonságosabb és hivogatóbb, most legalább is úgy érzem. Ha arra téved valaki, még vadászhatok, de ennyi év után már a vér sem kell annyira. Furcsa, vagy sem, tényleg egyre kevesebbet ölök lassan, ahogy múlnak az évek. Régen más volt, de mostanra még én is változtam, és mi lesz még az örökkévalóságig. Majd elválik. Lassan sétálok a város ezen részén, és figyelek, mi merre van, mit láthatok, végül szemem megakad a nem is oly távoli kísértetkastélyon, éveim során bőven volt alkalmam látni ilyet is. Elmosolyodom, aztán hamarosan már mászom is át a vidámpark kerítésén, bal kezemmel kissé összefogva fekete köpenyemet. Rövid vörös ruhámban nehéz kissé, de hát kit érdekel, felmászom, majd le is ugrom a túloldalon, nem zavartatom magam, senki nincs a közelemben. Vagy tévednék? Valaki mégis van, egy vámpír, biztosan érzem. Megigazítom a ruhám, majd mégsem törődve az érzéseel, elindulok a kísértetkastély felé, aztán megtorpanok, amikor éppen vele akadok össze. Erre nem számítottam. Kissé zavartan kezdem forgatni csuklómon a kígyós karperecet. Talán nem jó, ha látja, nem tudom, melyik klánt képviseli, sok szövetségesünk sose volt. Pillanatnyilag egyelőre szótlanul állok meg, és várok, nem az én tisztem üdvözölni, nőként legalább is nem, és ki tudja, tán az idősebb is én vagyok, bár ezt nem merem állítani. *
| |
| | | Dylan Ventio Játékos
Hozzászólások száma : 203 Tartózkodási hely : Itt is meg ott is. Talán a hátad mögött Registration date : 2009. Jan. 15.
Karakter Faj: Vámpír Rangsorolás: Öreg Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Nov. 07, 2009 7:40 pm | |
| *Nem számít arra, hogy itt összefut valakivel. Nem ritka, hogy erre járnak vámpírok, vérfarkasok. Most mégsem gondolt arra, hogy bárki is épp ebben az órában tévedne ide. Tévedett. Először csak megérzi a jelenlétét a másiknak, és persze azt is, hogy vámpírral van dolga. Tesz néhányt lépést a kíséretház felé, közben szemeit erőlteti, hogy észrevegye az idegent. Végül a piros ruha semmiképp sem kerülheti el tekintetét. Rápillant a nőre, egy percre megtorpan, majd elmosolyodik és fejéről leveszi a csuklyát. Semmi kedve ellenségeskedni, no meg azt sem tudja, hogy mekkora ereje van a másik vámpírnak. Egy kicsit meghajol, de közben nem veszi le tekintetét az idegenről.* - Szép estét. *Szólal meg halkan, ám tökéletesen hallható.* - Ahogy látom egy testvéremmel futottam össze. Ne vegye tolakodásnak, ha így nevezem önt, hisz mindketten a vérszívók nemes csoportjához tartozunk. *Mondja, hangja barátságos. Rég nem volt emberek... vagyis vámpírok közt, inkább menekült mindenki elől, most pedig előjött régi, jól nevelt úriember énje.* - Valószínű, tapintatlanság volna megkérdezni, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy mit keres az elhagyatott vidámparknál, ám ezt a kérdést ugyanúgy feltehetné ön is. *Tesz egy lépést a vámpír felé, de mozdulataiban nincs semmi, ami miatt gyanakvónak kéne lennie a nőnek.* | |
| | | Atrahazisz Játékos
Hozzászólások száma : 321 Tartózkodási hely : Amirihn Karakterlap : Engedélyezett Registration date : 2009. Feb. 03.
Karakter Faj: Vámpír Rangsorolás: Ifjú Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Nov. 07, 2009 7:57 pm | |
| *Magam sem gondoltam, bárkibe is belebotlok ezen a területen, nem tűnt túl látogatottnak, az az igazság. Kissé összébb húzom magamon a köpenyem, de azért még kivillan vörös ruhám, ahogy lépek. Igaz, anélkül sem lehetek valami környezetébe olvadó akárki, hiszen ezzel egyidejűleg a hajam is, és a szemem is vörös, éppolyan árnyalatú, mint a ruha, ami rajtam van. Nem is akarok eltűnni, az nem én lennék. Hordtam már sokféle ruhát a különböző korokban, és igaz, hogy ez rövid, és feltűnő is, de ennek ellenére a lényeg, hogy jó nekem, szeretem és kész. Lassan közelebb érek a vámpírhoz, és már meg sem lepődöm világos szőke haján, az enyémnél nem lehet feltűnőbb. Közben meg várok, amíg megszólal, a saját koromban nem szólhattam mert csak nő voltam, utána meg már éppen ezért nem szóltam, hisz úgy illett, mert nő vagyok. Most már mindegy mi illik, úgy cselekszem, ahogy jónak látom. * -Viszont kívánom. *mosolyodom el, kissé meg is hajolva felé, az illem már csak illem. A nyakába mégse borulhatok, mint a mai emberek, ennél azért több büszkeség szorult belém. * -Nem is vehetem tolakodásnak egy fajtárstól. *válaszolok, egyelőre még nem úgy tűnik, hogy nem lennék eléggé szimpatikus, bár elhamarkodott következtetés lenne és veszélyes kijelenteni ennyi után, hogy ennek a találkozásnak még jó lesz a vége. Ilyet nem teszek. * -De azért... az Atrahazisz igazán megteszi, jobb szeretem ha a nevemen szólítanak. Önben kit tisztelhetek? *talán kissé túllépem a kérdéssel az illemet, de úgy érzem, most jogos. Majd a kérdésre csak oldalra döntöm a fejem, elmosolyodom. * -Ide tévedtem. Miért, ön? *igen, felteszem a kérdést, érdekel, és amúgy is megadta rá a lehetőséget, így csak kvittek leszünk. * | |
| | | Dylan Ventio Játékos
Hozzászólások száma : 203 Tartózkodási hely : Itt is meg ott is. Talán a hátad mögött Registration date : 2009. Jan. 15.
Karakter Faj: Vámpír Rangsorolás: Öreg Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Nov. 07, 2009 8:10 pm | |
| *Dylan is hordott már élete során igazán sokszínű öltözékeket, de a jelenlegi korban ez tűnik megfelelőnek, és kifejezetten kényelmes is. Nem meglepő, ha manapság egy nő rövid ruhát hord, ezért ez fel sem tűnik a férfinak, mikor a vámpírra pillant. A férfi sem nevezhető olyannak, aki a környezetébe olvad, főleg a vámpírok körében nem, hisz a haja szőke, ami ritkaság. De látszólag nem csak ő kivétel, a vele szemben állónak sem sötétült be. A kis meghajlás láttán elmosolyodik, ez minden esetre azt bizonyítja, hogy a nő nem épp az ifjak közé tartozik. De Dylan megérzése alapján legalább vele egykorú lehet, sőt, idősebb is. Nyakba borulás? A férfi talán nem venné rossz néven, de hogy meglepődne, az biztos.* - Elnézést a tapintatlanságom miatt. Dylan Ventio a nevem. *Mutatkozik be, miután gondolatban jól a homlokára csap. Ő maga sem tudja, hogy mi lesz ennek a találkozásnak a végkifejlete, de nagyon reméli, hogy nem lesz negatív. Harchoz, veszekedéshez semmi kedve, vagyis inkább lusta. Alaposan végigméri a nőt, majd halvány mosoly jelenik meg arcán.* - Kijöttem a kísértetkastélyhoz elmélkedni a múlton, amely sajnos örökké elveszett, visszafordíthatatlanul. *Hangjában némi szomorúság fedezhető fel. Athalie-ra gondol, szerelmére, aki már évtizedek óta halott, porai sem maradtak meg. Dylan még ilyen távlatból is önmagát okolja a történtekért, de szomorúsága sokkal kisebb mértékű, mint egykor.* - Nem akarom feltartani, bármit is szándékozik tenni, ám ha mégis úgy dönt, hogy nem siet, üljünk le valahova. Illetlenség állásra kényszeríteni egy hölgyet. *Mondja és int a kísértetkastély irányába, hogy Atrahazisz kövesse. Ha ezt megteszi, Dylan bevezeti a kastély egy eldugott termébe, ami nem túl nagy, de elég kényelmes ahhoz, hogy leülhessenek beszélgetni. Egy asztal van benne, a 20. század elejéről maradt itt, néhány szék, egy ódon tükör. A vámpír meggyújt néhány gyertyát, csekély fényt biztosítva, majd hellyel kínálja a nőt.* - Kérem, foglaljon helyet. *Mondja, majd ő maga is leül vele szembe. Talán meglepő lehet, hogy egy ilyen hely ennyire épen fennmaradt ahhoz képest, hogy a vidámparkot már régóta bezárták.* | |
| | | Atrahazisz Játékos
Hozzászólások száma : 321 Tartózkodási hely : Amirihn Karakterlap : Engedélyezett Registration date : 2009. Feb. 03.
Karakter Faj: Vámpír Rangsorolás: Ifjú Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Vas. Nov. 15, 2009 3:17 pm | |
| *Már megszoktam, ez legalább nem akadályoz a mozgásban... annyira. Ha nem zavartatom magam nagyon, akkor még kerítéseken átmászni is képes vagyok, mint kiderült. Igaz, ebben amúgy is jó vagyok, egy kerítés sose jelentett gondot, még ha nem is repülök át csak úgy fölötte. Kicsit beletúrok a hajamba, maradjon csak olyan spontán és rendezetlen, mint lenni szokott. Sokat árulhat el rólam azért, nagyon sokat. De hát ha egyszer ez vagyok én. Sose bírtak szabályokkal irányítani, én gyűlölöm a szabályokat és gyűlölök másokhoz alkalmazkodni. Más vagyok, és ez így is marad. Kiszámíthatatlannak és vadnak tartanak, noha én csak élem az életem... de talán csak a nézőpontok különbségéből adódik a véleménykülönbség is, nincs kizárva. * -Örvendek, Dylan. Már ha szólíthatom így... *mosolyodom el, nálam ez nem gond, csak egy nevem van, egyetlen egy név, amit oly sokan átkoznak. Tudom, tehetek róla, hogy ez így van, de mit bánom én. Ha valaki gyűlöl, az elsősorban neki árt, engem nem hat meg. Harcolni semmi kedvem sem most, sem máskor, nem a harcra neveltek. Az ármány a fegyverem, és azt hiszem ez illik is hozzám. Talán valóban illik. * -A múlt már csak ilyen. Az emlékekben megragad belőle valami, de a nagy része menthetetlenül az idő áldozata lesz és a felejtésé. *vonom meg picit a vállam, de azért egy együttérző mosolyt erőltetek az ajkaimra. Persze, nekem is akad szép emlékem, ami megőriztem és meg is akarok tartani továbbra is, de felejtek. Ez alól nem vagyok kivétel. Most hirtelen le is pereg bennem pár kép... a Zikkurat, Tutenkhamen, a nekropolisz... szép emlékek. Aztán még egy arc úszik be a képbe, Christian. Na őt speciel elfelejteni szeretném, csak mégsem megy. Sejtem, hogy valahol itt lehet, ezen a környéken és talán ő is érzi, hogy itt vagyok, de mindegy már. Megrázom kicsit a fejem, és a figyelmem visszaterelem az előttem álló vámpírra. A jelen most ez, Christian csak a múltam részét képezi, és múlt is marad, ha rajtam múlik. Elmosolyodom, majd követem a férfit. A mai emberekből már kiveszett az udvariasság. Annyi mindent megéltem... a saját koromban lenéztek, most egyenrangúnak tekintenek, és nincs középút. Nem jó ez így. Figyelem, ahogyan meggyújtja a gyertyákat, majd helyet foglalok. * -Köszönöm. *szólalok meg, és közben bal lábam keresztbe rakom a jobbon, és kihúzom magam. Nem nyeltem karót, de azért tudom, hogy nem túl szép, ha meggörbülök, még ha nem is látom magam. Mások látnak, és nem vagyok kérdőjel. * -Kellemes kis terem. Csodálom, hogy viszonylag épen maradt. *jegyzem meg körbenézve, majd tekintetem visszatér a férfira ismét. * | |
| | | Dylan Ventio Játékos
Hozzászólások száma : 203 Tartózkodási hely : Itt is meg ott is. Talán a hátad mögött Registration date : 2009. Jan. 15.
Karakter Faj: Vámpír Rangsorolás: Öreg Szekta:
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Feb. 02, 2010 12:00 pm | |
| //Bocs hogy csak most irok es azert is elnezest hogz nincs ekezet//
*Bolint a kerdesre, termeszetesen szolithatja a no Dylannek, sot kerni is akarta ra. Nem szereti ha a vezetekneven szolitjak, az tul hivatalos. Hogz az o nevere emlekszik-e valaki a kulvilagban, es ha igen akkor mit is gondol rola, ezt Dylan egyaltalan nem tudja, talan csak sejteni lehet. De itt Amirihnen nem is torodik a kulvilaggal, hisz egyelore eselytelen hogy kijusson oda. Lassan haladnak a kisertetkastely fele, kozben a ferfi megroppantja gerincet, de mindez csupan annyiban nyilvanul meg, hogy gyorsan osszehuzza a ket lapockajat. Ezalatt roppan parat a gerince es maris jobban erzi magat. A kis teremben elhelyezkedve ramosolyog Atrahaziszra.* - Jo kerdes, magam sem tudom. Egy ejszakai setamon talaltam meg. Meglepoen jo allapotban van, azota gyakran eljarok ide. *Hatat kenyelmesen nekidonti a szek tamlajanak, labat pedig keresztbeteszi, jobb labanak bokaja bal terde felett pihen. Vegigmeri a not, de nem tul feltunoen. Latja rajta, hogy nem a mai vilag szulotte, igy Dylan arra kovetkeztet, hogy a vampirno nem igazan partolhatja a mai ferfiak ugymond neveletlen viselkedeset. Legalabbis a regi idokhoz kepest neveletlennek mondhato.* - Nem akarok tolakodo lenni kerdesemmel, am furdal a kivancsisag, hogy On miota tartozkodik ezen az atkozott helyen? Es meg egy kerdest ha megenged, honnan szarmazik? Ha jol sejtem, nem europai.*Mindezt kedvesen mondja, hangjaba nemi alazat vegyul, ezzel is elosegitve azt, hogy a no ne sertodjon meg.* | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Bordermore vidámpark | |
| |
| | | | Bordermore vidámpark | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |