Nightmare Club

Tárgy: Re: Nightmare Club Kedd Júl. 28, 2009 7:48 pm

*Szokásos féltámasszal dől neki a pultnak a férfi nem nagyon zavartatja magát mondhatni szemét csak legelészteti az itt lévő embereken biztosan jópáran már elég jól érezhetik magukat az alkohol nomeg egyébb dolgok édes mámorában amit a vámpírunk már nem érez. A halottakra nem hat az alkohol se más bódító szer ami bizony ebbe a városba egyre kezd elszaporodni. De a férfit nem is nagyon érdekli a dolog inkább csak tovább figyel igazából azon gondolkozik hogy nemsokára valószínüleg tovább áll megnézni egy egysötétebb sikátort hátha talál ott valami prédát magának. Bár már ivott vért de azért valamikor rájön egy kis töblet érzés és akkor nehezen áll le. Persze türtőztetni tudja magát de tudni illik szerti az kalandos veszélyes éjszakákat, bár fel van rá készülve hogy lehet egy likantróp vagy valami másba botlik talán az Invictus egyik emberébe akiket a férfi nem sokra néz, csak fellengzős katonáknak, persze nem ismeri őket de nem is akarja behatóbban tanulmányozni a dolgot, minden esetre hord fegyvert a kabát alatt két sivatagi sas helyezkedik el ezüstös bevonattal akárcsak a lőszer ami szintén ezüst. BÁr eddig még vagy nem volt nagyon ideje használni vagy a vadságától elhatárolva inkább vadul rontott neki egy egy elszabadult vérlénynek de azért ért ezekhez is. Viszont ekkor érkezik meg egy férfi. Nil nem nagyon láttas még ami azért fura is hiszen az a párszáv év amit itt eltöltött volt ideje mindenkit legalább látásból ismerni bár mostanába a forgalom is nagyobb lett. A férfi nem messze tőle ül le ő csak egy pohár szélét kezdi el végig simítani ujjával közbe végig méri a másikat elég jól láthatóan. Nem nagyon izgatja hogy a férfi látja e vagy sem*

Tárgy: Re: Nightmare Club Kedd Júl. 28, 2009 8:38 pm

Jobb kezével könyököl rá féloldalasan a pultra, bár annyira előrehajolt, hogy már majdnem rajta fekszik. Az előtte lévő pohara alján már alig van egy kevés whisky, így inkább most csak játszik azzal és két ujjal fogja a pohár oldalát, úgy táncoltatja át egyik sarkáról a másikra. Nem nagyon néz fel, így észre se veszi, hogy a pont vele szemben álló férfi milyen nagyon figyeli. Ugyanis éppen gondolkodik, bár ennél jobbat már amúgy se tudna tenni…
Bal kezével beletúr nadrágja zsebébe, így egy pillanatra a félrelebbenő kabát alól előbukkan fekete pisztolya. Bár szerencséje ezt nem vette észre a fél klub, csak max a jobb megfigyelők. Közben megtapogatja a zsebe tartalmát, majd sóhajt egyet. Tán két whiskyt még ki tud fizetni, aztán még jobb, ha lelép, és nem issza tartozásba magát. Biztos jobb is lesz így, mert legalább akkor nem totál részegen kell majd hazatántorognia...
Épp húzza ki a zsebéből kezét, mikor felpillant és észreveszi, hogy a vele szemben álló idegen őt nézni, még pedig eléggé nagyon. Egy pillanatig csak maga elé mered, majd elhúzza a száját, és inkább átfordul a másik oldalara. No az a tag vagy meleg, vagy nem tudja mi, de… inkább nem is akarja tudni. Ám a másik oldalon is kíváncsi szempárokkal találkozik… úgy látszik nagyon nem csípik erre az új embereket.
Végső elkeseredettségében mindkét kezével lekönyököl a pultra, majd előre dönti a fejét, és azon kezd el gondolkodni, hogy tán gyorsan meg kéne innia a maradék whiskyt, utána meg az lenne a legjobb, ha mihamarabb lelépne…

Tárgy: Re: Nightmare Club Csüt. Júl. 30, 2009 9:17 pm

*Csak komoran figyeli néha néha kicsit a terembe is körülnézve ezalatt sokmindent megállapít, a srác nem biztos hogy kispályás lehet ért is azokhoz a szépségekhez ami nála van, a vámpír viszont még továbbra is komoran ül, de csak pár pillanatig. Nemsokára a másik már azon kaphatja magát hogy Nil is ott van a pultnál és leül az egyik bárszékre, a pultosnak csak int és megvárja nyugodtan ameddig oda megy hozzá*-Egy pohárral abból a különlegesből amit a bárpult alatt tárolsz*mondja egy félmosollyal, a pultos kicsit megrezzenve figyeli a férfit aki csak barátságos mosolyt vágva nézi, végül úgytűnik mégicsak előhúz valami palackozott üveget és kiönti a tartalmát egy pohárba. A folyadék hasonlít a vörös borra de mintha valamivel töményebb folyadék lenne, élénkebb.......A férfi kicsengeti neki a jutalékpénzt majd megrázza a fejét a vissza járóra, lassan kortyol belőle egykettőt majd pillantását a másik srác felé fordítja*-Csinos stukkereid vannak*mondja egy kissebb arcrezdüléssel pillantása viszont továbbra is velőtlátó mintha bele akarna látni a másikba. Az kérdéses hogy a vámpír ténleg kutat e valamit vagy csupán így néz*-Új srác vagy erre igaz?*kérdezi még egy korty kíséretébe majd felnevet*-Bocs ne nézz buzinak csak álltalába megjegyzem az ittlévő arcokat, ez a város csak ritkán válltozik az ittlakók gyanánt. Néha eltűn egy egy néha újjak jönnek*rántja meg a vállát. Látszólag nem nagyon figyeli hogy a másik mit reagáll rá de ez téves. Nil összpontosít a másikra figyeli is a válaszát*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Júl. 31, 2009 12:11 am

Még mindig két könyökkel támaszkodik a pultra, fejét pedig előrehajtva bámul le mereven cipőjére, mintha éppen nagyon vizsgálna valamit. Pedig csak egy fehér színű rágógumi van kicsit érdekes formában odaszáradva a pult aljához. Ki tudja, mióta ott lehet már, lehet eddig pedig még senki se vette észre. De a formája akkor is egészen érdekes… Mint valami kövér kereszt. Vagy az is lehet, hogy egy teknősbéka…
Amúgy egyik legnagyobb problémája most csak az, hogy a haja belelóg a szemébe. – Hát nem szörnyű?! – Lehet, a legjobb az lenne, ha fogna egy ollót és jól megtépné magát, bár lehet akkor a végén füle, vagy ha nagyon kreatív akar lenni, még szeme se lenne a nagy kapkodások közepette. Eddig is csak egyszer volt, hogy le akarta vágni a haját, még kb. tizenhat évesen. A végeredmény az lett, hogy megvágta a fülét… Na azóta inkább mindig fodrászhoz járt…
No, de ne kalandozzunk el ilyen messzire, hisz nem vak ő, a szeme sarkából azért azt is egész jól látja, hogy a tőle alig pár méterre álldogáló férfi eléggé nézi. Próbál nem törődni vele, úgy tesz, mintha nem is látná, azonban… igenis látja, és igenis zavarja! Még is mit nézik? Olyan, mintha valami kirakatbábú lenne, és vagy ezer számpár szegeződne rá. Feszengve mocorog a bárszéken, ami hangosan fel is nyekken… már csak ez hiányzott neki. Aztán csak nagyot sóhajt és egészen előredől rá a pultra, úgy temeti arcát kezei közé. Észre se veszi, hogy a férfi már ott ül mellette…
Pár pillanat múlva figyel csak fel a hangjára, fejét azonban csak kicsit emeli fel, majd oldalra sandít. Eléggé felkeltette a kíváncsiságát, hogy mi lehet az a pult alatt tartott különlegesség… Aztán észreveszi az üveget, és első ránézésre azt hiszi, hogy vörösbor, majd kicsivel később, hogy paradicsomlé. De az mért lenne különleges? Lehet vega a tag… Azonban amikor visszazárják a kupakot, különleges szag csapja meg az orrát. Eléggé tompán érzi, nem is tudja behatározni, hogy mi lehet az, pedig valahonnan ismerős neki…
- Mi? *gondolatai gyorsan szakadnak meg, s hirtelen kapja fel a fejét, majd a férfira néz, miközben jobb kezével automatikusan megigazítja kabátját, ami azonban így is eléggé takarta a pisztolyt, nem látszódott az… Igaz szegényke meg nem tudja, hogy még pár perccel ezelőtt, mikor a pénzét számolgatta villant ki Ebony*
- Mit érdekel az téged? *néz szúrós tekintettel a férfire, majd kicsit megrázza a fejét, hogy végre a haja se legyen útba, ami eddig félig a pofájába lógott*
Az ismeretlen kijelentésén nem nevet, miért is tenné? Így is eléggé ellenszenves neki a férfi, hisz mit kérdezget tőle minden félét? Meg mi ez a „húúú de okos és bölcs vagyok” duma a városról és a benne élőkről? Közben az orrában is egyre jobban érzi azt a különös szagot, ami már-már kicsit zavarja is. Feszélyeztetve érzi magát, ami azonban szerencséjére nem nagyon látszik rajta, bár a következő pillanatban még is hirtelen fordul vissza a pohara felé, amit újra elkezd egyik sarkáról a másikra körbe-körbe táncoltatni…

Tárgy: Re: Nightmare Club Vas. Aug. 02, 2009 2:20 pm

*A férfi már megszokta az ilyeneket elég sok embert ismert meg az a 400 év alatt mondhatni minden fajtából egy egy kicsit. Bár még így is tudnak neki meglepetést okozni nem is kevesern. Hogy miért? Jó kérdés talán mert a világ fejlődik és a férfi is vele együtt. De új kihívások is jönnek.*
-Hmm, jó kérdés talán csak kíváncsiság*feleli miközbe lassan kortyolni kezdi az itókát szó ami szó a szaga ténleg erős lehet de a férfire bízza hogy mit gondol. Ki tudja talán még igaza is lesz, közbe látja ám a férfin az ellenszevet az ilyeneket a mi vámpírunk is nagyon szerette legalábbis ki ismerni őket, régen ő is ilyen volt azóta rájött sokmindenre. Csak figyeli a poharas mutatványt mi közbe ő csak nyugodtan iszogatja a pohara tartalmát egészen fogyásig majd mosolygó pillantással dől hátra a székbe a pultos felé csak egy komorabb pillantást küld úgytűnik hogy ránézésre nincsenek jóba. VAgy csupán vannak közös titkaik ennyi. Elvégre mint mondtuk a vámpír már eléggé régóta ismeri ezt a helyet talán már létrejötte óta*-Minden esetre ezen a helyen azért jobban vigyáznák de elvégre a te dolgod mit teszel és kiben bízol meg*rántja meg a vállát igazából jó kérdés hogy segíteni akar e vagy valami más a férfi már sok mindenkinek tett jót és rosszat egyaránt kérdés hogy a jó az az ő értelmébe jó e vagy valójában az volt. *

Tárgy: Re: Nightmare Club Vas. Aug. 02, 2009 2:58 pm

- Igen. *vágja rá csak úgy, aztán majd a férfi kitalálja, hogy mire is gondolta ő ezt az „Igen”-t… Bár most arra, hogy igen, új a városban. Igaz nem tudja, hogy mért válaszolt, mikor ennyire ellenszenves neki a mellette ülő alak, az is lehet csak úgy jött neki a válasz*
Aztán csak eljátszogat a poharával, s próbál nem gondolkodni, ám az a fura szag egyre jobban csiklandozza az orrát, de egyszerűen még se tud rájönni, hogy mi lehet az. Idegesíti is, hisz alapvetően kíváncsi fajta, szereti tudni, hogy mi miért merre… Majd egy pillanatra felnéz, a pohár addigra már kiürült, s csak azt látja, hogy látszólag a csapost nem komálja annyira ez a pasast, és mintha az érzés kölcsönös is lenne. Biztos ez lehet a város egyik jaj de laza keménylegénye, aki mindenkinek osztja az észt… Neki is mért kell állandóan ilyenekkel összefutnia? Halk sóhaj hagyja el a száját, majd emelné saját üvegjét a szájához, mikor meghallja, hogy az már megint kinyitotta a száját.
- Tényleg nagyon köszönöm ezeket a hasznos jó tanácsokat, de szerintem meg tudom védeni magam. *mondja, miközben olyan erősen szorítja a poharat, hogy ha kicsit izmosabb keze lenne, az már össze is roppant volna. Amúgy hangjában eléggé lehet érezni a gúnyt, miközben szúrós tekintettel néz a férfira. Bár… lehet most egy kicsit el van magától szállva, mert attól, hogy van két pisztolya és ügyesen tud velük célozni, még nem biztos, hogy meg is tudja magát védeni*
Közben kicsit idegesen fordul vissza előre, s nézi a pult mögötti üvegeket, mikor… végre rájött, hogy minek is van olyan szaga, mint amit a férfi ivott. Elkerekedett szemmel bámul maga elé, s automatikusan leteszi a poharat a pultra, majd összehúzott szemöldökkel oldalra fordul az idegen felé.
- Te.. *szalad ki a száján ez az egyszerű szó, majd lepillant az üvegre, minek az alján még ott piroslik egy kevés abból a különleges, vörös italból… valakinek a véréből*

Tárgy: Re: Nightmare Club Vas. Aug. 02, 2009 3:49 pm

*A férfi csak mosolyogva vár sejti hogy valami negatív reakció lesz de amikor a férfi válaszol csak bólint*~hmm ahhoz képest hogy ideges elég jól leplezi biztos jó nevelést kapott~*mosolyodik el magában, szereti levonni a dolgokat hogy milyen ember mire gondolhat. Hogy viselkedhet ilyenek... ÉRzi a gúnyt is de nem nagyon figyel rá oda már találkozott sok ilyen emberrel viszont azért mondhatni most is valami újjat ismer meg. MAgabiztos új és fegyveres fickó ezt illik próbára tenni. Csak egy hallk kattanás és a jobb oldali fegyver a pult alatt a másikra szegeződik igazából a férfi nem húzza meg a ravaszt a másikra se néz csak lassan issza ki a maradékot aminek egy része kicsit ki is folyik a szájára, lassan letörli a pisztolyt tartó kezével, majd a fegyvert lerakja a pultra. Nem nagyon érdekli hogy ki látja vagy ki ki nem a sivatagi Sas azért mikndig készenlétbe van nála. A mondat kezdésre csak apróbb mosoly majd a mosolyt felválltó komorság érkezik ahogy a másikra néz*-Én? *kérdezi barátságosan majd látja hogy mit néz a férfi . Csak oda löki elé a poharat*-Szereted a Beafstacket?

Tárgy: Re: Nightmare Club Vas. Aug. 02, 2009 5:53 pm

Nem kutya ő, hogy jó nevelést kapott, hanem úgy viselkedik másokkal, mint ahogy a szüleitől látta… Vagyis inkább csak úgy viselkedett még kiskorában, aztán mikor elkezdett serdülni, ugyan úgy vadult is el. Egyre többször szólt vissza szüleinek, mivel nem tartotta őket eléggé „menőnek”, és nem akart olyan lenni, mint ők. Ennek köszönhetően állandó veszekedések voltak közte és szülei között, így általában voltak olyan napok, hogy csak aludni is járt haza.
Annyira nagyon nyugodt meg soha életében nem volt, de most még is türtőzteti magát, hisz nem szeretne gyengének látszódni, aki egy ilyen mihaszna alak miatt rögtön kikészül. Pedig az idegei már pattanásig feszültek, majd mintha az egyik el is pattanna, de aztán lenéz maga mellé a pultra, és „csak” egy pisztolyt lát ott, amit éppen ráfognak…
A szívverése felgyorsul, pupillái kitágulnak, de nagyon külső jelét még se lehet annak látni, hogy túlságosan is izgatott lenne. Hisz tán úgy se fogják itt lelőni mindenki előtt, az képtelenség! De mi van, ha ez a férfi még is megteszi, és a sok ember nem fog semmit se csinálni? Hisz itt ebben a városban ő csak egy senki, az „új fiú”, kinek nincs családja, és nincsenek ismerősei sem… Kit érdekel egyáltalán, ha csak fognák, és itt a bárban lelőnék?
Csak a fegyvert nézi, nem pillant fel a férfira, azonban a pisztoly a következő pillanatban már felkerül a pultra, ő meg csak meglepődve pislog párat.
A következő kérdésre azonban már tényleg nagyot néz, és kicsit értetlenkedik, aztán mikor leesik neki a „vicc”, visszafordul előre, és csak hümmög párat, meg elhúzza a száját. Egyébként megszólalna, de aztán elgondolkodik azon, hogy mi van, ha téved, és a férfi még se vámpír, és abban az üvegben még se vér volt, vagy ő értette félre a dolgokat? Így tán jobban is tenné, ha végre tényleg fogná magát és elmenne, de mi van, ha még is igaza van, és követni fogják az utcán?
Halkan köszörüli meg a torkát, nem néz az idegen felé, csak a saját poharára pillant le, mi mellett pedig már ott van a férfi pohara is, alján azzal a különleges piros itallal.
- Nem… *mondja határozottan, majd vesz egy mély levegőt és oldalra néz* Mert én nem vagyok Az… *enyhe gúny olvasható ki ismét a szeméből, azonban gyomrában megannyi kis kobold ugrándozik… Reménykedik csak benne, hogy nem mondott nagy hülyeséget*

Tárgy: Re: Nightmare Club Vas. Aug. 02, 2009 6:36 pm

*Nem ismeri a férfi hátterét így nem is tud róla semmit . Hogy lelőné e vagy sem jó kérdés. Lehet hogy igen lehet hogy nem.. ki tudja ez a sok ember vagy megijedne és hanyatt homlok menekülnének vagy talán valaki próbálna ellen állni de a férfi mindkét lehetőségnél lát hátsó kapukat ezért is nem izgul. Egy pillanatra azért felméri a másik reakcióját maximum magába mosolyog, az arca megmarad a szokásos békés mondhatni kicsit vidámnak is hacsak a sápadt bőr nem lenne ott talán még mondani is lehet rá hogy rózsás arca van, a fegyver már a pulton van a srác válaszakor kicsit elmosolyodik sejti hogy a másik sejt valamit máris sokat mutatott meg neki kezdődve a pohárra... Vagy talán hogy nyílt helyen jelent meg és rögtön ilyen feltűnően viselkedik de ő már csak ilyen. Lassan felemeli az ezüstel bevont fegyvert de nem fogja a másikra helyette csak vissza tolja a biztosítózárat. Ha a srác oda néz láthatja hogy a fegyver kilátszó markolatán ott egy monogram. "N.C" hasonló ezüstös bevonattal. A férfi még mindig nem szól semmit csak elteszi a fegyvert majd ismét a másikra néz*
-Kár pedig nem rossz, főleg amikor még egészen friss*mosolyodik el majd kicsit kérdő mondhatni lágy pillantást vet a férfire*-Hmm az az elég sokmindent takar. Mire gondoltál? Mi nem vagy?*kérdezi ravasz de nyugodt hangon, kiváncsi hogy ez a kissé feszült beszélgetés hogy fog végződni. Egy biztos a férfi egyenlőre élvezi a dolgot. Hogy mi lesz ezután még kérdéses, talán mégjobban fogja.. Vagy esetleg valami más.......

Tárgy: Re: Nightmare Club Vas. Aug. 02, 2009 9:59 pm

Az meg számára lenne a legsoványabb vigasz, ha valaki a halála után kezdene el hősködni… Hisz ha most a férfi lelőné, ő pedig kiterülne a földön, már nagyon nem tudná érdekelni, hogy akárki megpróbálna ellenállni a tömegből, ami amúgy is valljuk be, eléggé szedett-vetett társaság, ahonnan egy vadidegen miatt senki se kockáztatná az életét…
Közben mivel nem néz fel a pisztolyról, nem látja a férfi arcát, hogy mennyire elégedett mosollyal néz rá, pedig ha látná.. hohóó.. lehet már behúzott volna neki egyet. Na jó, lehet még se, bár most eléggé jól esne neki, ha legalább gyomorszájon vághatná a mellette ülő alakot.
Mikor azonban újra felemelik a pisztolyt, csak szeme sarkából néz oda, de még így is észreveszi a monogramot. „N.C”, ez túl sokat nem mond neki, hisz az is lehet, hogy a férfi neve, vagy valami egészen más rövidítése is lehet.
Közben azonban ő meg beletúr kabátja jobb zsebébe, ahol hamar meg is talált egy kis hideg tapintású tárgyat, amit ujjai közé rejtve vesz ki belőle. Mivel a férfi a másik oldalán ül, így túl sokat ebből nem láthat, csak hogy belenyúl a zsebébe, majd pedig visszaereszti maga mellé…
- Elmagyarázzam? *néz oldalra, s szája sarkába gúnyos mosoly jelenik meg, majd a férfi a következő pillanatban már azt veheti észre, hogy Ebony-val néz farkasszemet... Garcia egy gyors mozdulattal rántotta elé sötét színű pisztolyát, minek a csövéről egy eléggé egyszerű kis tárgy lóg le… Nem más, mint az ezüstláncról lelógó aprócska keresztje. Ha már játék, akkor hadd játszanak ketten, meg őt egyelőre az sem izgatja, ha most a fél klub felnézett rá… *
- Nem vagyok holmi vérszívó, csúszómászó pióca… *mondja szórakozottan, miközben végig a férfi arcát nézi, hogy mit fog lépni a pisztoly csövéről lógó keresztre, hisz ha vámpír, akkor biztos nem fülig érő szájjal fogja fogadni… vagyis ezt csak remélni meri*

Tárgy: Re: Nightmare Club Hétf. Aug. 03, 2009 12:06 am

Este van, este van... na még jó, hogy este van, vagy Row ki se mozdulna a kastélyból, hiszen minek is, az égési sérülések nem túl vonzóak számára. De mivel már a hold világol odafent az égbolton, hát csak kimozdult. Hosszú, fekete köpenye van rajta, nem mintha fázna, az amolyan elképzelhetetlen már számára, elfelejtett érzés, egyszerűen csak ehhez volt kedve. Amúgy meg egy egyszerű, úgy térdig érő sötétkék ruha van rajta, na meg a csizmái, a majdnem térdig érő, fűzős csizmák, kissé katonabakancsos beütéssel. A derekára csatolt övön ismét két csillag van, két nyolcágú acélcsillagocska, élesre fenve. Szerzett ám újat, hiszen a régi négyágú még a tigrisben maradt, aki kissé régebb megtámadta. Na és újra keze ügyében van a kardja is, a katana, amihez mindig is ragaszkodott. Bár nagyjából csak a fogait használja, ha vadászik, nem árt a fegyver egy ilyen világban, tudja jól, megtanulta már a saját bőrén, hogy köztes területre fegyvertelenül nem megy. Túl a vacsorán, még az utcán sétál, az egyik épület árnyékában, majd a Nightmare előtt megáll. Régen járt már itt, nagyon régen- hiszen azóta sem tette be ide a lábát, hogy találkozott nemkívánatos alakokkal már itt, egy ízben épp egy vadásszal. De kíváncsi, vajon kik vannak itt, és belépve ki is szúr egy ismerős arcot. Igazából többet is, de az emberek nem sokat jelentenek, ők már csak potenciális áldozatok. Végigsétál közöttük, biccent annak, aki esetleg köszön, majd a pultnál megáll. Épp akkor húzza elő az ismertlen férfi azt az eléggé érdekes pisztolyt, ami mintha Colt lenne, bár Row ilyet még nem látott. Talán kicsit megdolgozta valaki, aki ért a fegyverekhez. A kis kereszttől azonban hátrahőköl kicsit, majd a köpenye alól előveszi a kardot ,sé bájosan mosolyogva megszólal, miközben leengedi a katanát, hogy annak hegye a földet éri.
-Khm... Szép jó estét. *szólal meg, majd ha már mindkét szempár rá irányul, akkor kicsit megmozdítja a kardot, úgy, hogy egy kis fény megcsillanhasson az élén. Lassan emeli fel maga elé, még mindig függőlegesen tartva, majd megszólal.*
-Nos, mutatok valami szebbet. Mellékesen hamarabb vágom le ezzel bárki fejét, mint ahogy meghúzná a ravaszt...*mondja, úgy mintha azt közölte volna, hogy odakint éppen újhold van és egy felhő eltakarja a sarkcsillagot. Különben nem gonoszkodni óhajt, nem is ölni, csak valahogy ezek a nagy és dicső férfias megnyilatkozások nincsenek ínyére. Kihúz egy széket, majd a köpenyétől megszabadulva le is ül, a kard meg visszakerül a hüvelyébe, ő eg egyelőre hallgat, várja, ki mit is reagál. *

Tárgy: Re: Nightmare Club Hétf. Aug. 03, 2009 12:26 am

*A fegyver előhúzásra számított bár az a kereszt a csövön jobban zavarja mint maga a stukker kétli hogy a pisztoly bármilyen kárt okozna benne, egy pillanatra megrándul a szeme az a kereszt azért nem kéne oda ez potenciális hátrány a számára de megőrzi a hidegvérét. A Herceg ne futamodjon meg kivéve ha már nincs más választás. Persze nincs kizárva hogy ilyen vége lenne de Nil még egyenlőre nem az a fajta minden esetre úgytűnik hogy a fickónak van sütni valója*-Eddig szép látom kereszted is van hozzá, *néz fel a pisztolyról a férfire*-Tudod hogy egyedül az képes bennem kárt tenni mi?*kcisit elmosolyodik látja hogy a fél bár őket nézi*-Most látod mekkora felfordulást csináltál,...*mondja kicsit szomorúan búgó hangon, majd elmosolyodik*-Hmm nem mondanák ilyet egy olyan helyen ahol több ilyen is van... Nem tudsz rólam semmit igaz?*mosolyodik el majd meghallja Rowana hangját és a férfi vála felett át is néz rá*-Ó üdv azt hiszem éppen sikerült ide érned a lényegre. Az úrfi úgytűnik a katolikus egyház szent címerével akar tisztítótüzet küldeni ránk*mondja majd a srácra is néz*-Jól meg gondoltad? Gondold át a helyzetet várj segítek... *mondja lábát kicsit feljebb emelve a tartón*-TE lelősz engem ezzel nyersz egy kis időt hogy ne tépjem itt szét a gigádat de mi van ha a kisasszony gyorsabb ?*kérdezi kicsit elkomolyodva*-Egyikőnket ha mákod van lehet kinyírod de a végén te húzod a rövidebbet. Okos srácnak tűnsz szerintem te se akarsz ma vérontást igaz? Talán elkerülhetjük*mondja majd a pultosnak most csak fél kézzel int aki megint tölt egy kis itókát , a férfi persze közbe nem veszi figyelem elől a másikat se lévén veszélyes fickó mitagadás de azért megemeli felé a poharat*-Csirió! *és lassan le is húzza*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 1:34 pm

*Világéletében szerette az olyan estéket, amikor nem arra a tudatra kell ébrednie halotti álmából, hogy lám, ma is csak a munka vár rá, semmi egyéb. Igaz, aránylag felkapott ügyvéd lévén, az ilyen alkalmak csak nagyon ritkán adódnak meg a számára, de, ha valamiféle csoda folytán mégis... Nos, előszeretettel használja fel ezeket a szórakozásra. Ma éjjel sincs ez másként: amikor halotti álmából felébred, kényelmesen nyújtózik egyet az ágyában ülve, majd elindul a fürdőszoba irányába. A helyiséget uraló, méretes kádat csordultig engedi a majdhogynem tűzforróságú vízzel, könnyed kézmozdulatokkal némi habfürdőt kever hozzá, s kényelmesen elmerül a fehérségben. Élvezi, amint hűvös érintésű testét a meleg víztömeg körbeveszi, s eme pár percben olyan érzést kelt benne, mintha ő is hús-vér ember lenne, nem pedig az az élőholt szörnyeteg, akivé vált. Amikor kellően tisztának érzi magát, kimászik a kádból, majd egy gyors törülközést követően, egy könnyed, selymes tapintású anyagból szőtt köntösbe bújik, hogy visszatérjen a hálószobájába. Ott megáll a kétajtós szekrény előtt, szélesre tárja, s pár pillanatig csak üres tekintettel szemléli az előtte sorakozó ruhákat. Talán, mielőtt választana közülük, nem ártana kitalálnia, hogy hova is menjen. Úgy hallotta, az elővárosban akad egy egészen jó hírnévnek örvendő klub, talán tiszteletét tehetné ott. Úgyis régen volt már lehetősége arra, hogy táncoljon egy keveset. Így aztán, rövid habozást követően egy egészen kivágott, jórészt a fiatal lányokhoz illő, vérvörös fölsőt húz, amit a nyakában kell megkötnie, így a ruhadarab teljesen szabadon hagyja a hátát. Ha már egyszer külsőre csak tizenhét éves... Az elegáns kosztümök helyett most az egyszer felvehet egy ilyet is, nem igaz? Ehhez egy fekete bőrnadrágot választ, illetve egy szintén sötét színben játszó, magas sarkú cipőt. Szénfekete haját csupán kifésüli, s nem fogja össze, hagyja, hogy a hajtömeg könnyed hullámokban omoljon a dereka alá. Ezúttal nem sminkeli ki magát, amennyit küllemre kellett, ilyen kevéssel is sikerült öregítenie magán. Most, amikor a tükörbe néz, egy tizennyolc év körüli lány néz vissza rá, komoly csillogású zafír lélektükreivel. Tökéletes, állapítja meg magában. Elhagyva a lakását, egy fekete Mercedesbe ül be, amit még az első nagyobb összegű fizetéséből volt szerencséje megvásárolni. Gázt ad, majd a kocsi beleolvad az esti forgalomba. Az előváros felé veszi az irányt, ahol végül a klubhoz tartozó parkolóban áll csak meg. A z ajtó előtt kígyózó sor láttán egy mosoly jelenik meg a szája szegletében: ha a megérzései nem csalnak, a sort egyáltalán nem szükséges végigvárnia. S valóban, alig, hogy kiszáll, az egyik kidobóember már int is felé, hogy bemehet. Az ilyenkor szereti, hogy nem teljesen evilági lény... Odabent valósággal rászakad a tomboló zene, amelytől még a saját gondolatait sem igazán hallja. Nem indul el azonnal a tánctár felé, helyette az egyik boxban foglal helyet, s eleinte csak nézelődik. Tekintve, hogy ma még nem evet... Jobb, ha előtte felméri a választékot.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 2:19 pm

//Nem-nem… nem a két jó öreg „vámpírbarátunknak”, hanem az újdonsült harmadiknak xD//

Pár darab régi újság fekszik szétdobálva a padlón az ágy körül, amiről pedig egy kéz lóg le az enyhén poros szőnyegre. Persze annak a kéznek van gazdája is, aki egyelőre még nem távozott e világból, hanem csak egyszerűen bealudt az unalomtól…
Aztán még is, mintha elkezdene mocorogni az ágyon fekvő alak, majd pedig még egy halk horkantást is lehet hallani. Garcia lassan emeli fel a fejét, majd a kezével nagy nehezen oldalra borzolja az arcából a haját. A hátára fordul, és álmos tekintettel kezdi el bámulni a repedezett plafont. Vagy tíz percig tökéletesen el van így, azt se lehetne megállapítani, hogy most ébren van-e, vagy nyitott szemmel elaludt volna el. Csak az egyik pillanatban ül fel nagy hirtelen, minek következtében el is szédült. Ám nem törődik ezzel, lassan kifordul az ágy szélére, csupasz talpát leteszi a hideg szőnyegre, majd nyújtózkodik egy sort. Megdörzsöli a szemét, majd az éjjeliszekrényen pihenő órára tekint. Hmm… meglehetősen késő van, úgy látszik elunta magát a délutáni olvasgatása közben, és elaludt. Na mindegy, nem lehet mit tenni, éjjeli emberke lesz ma belőle, így fel is pattan és célba veszi a fürdőszobát. Ott gyorsan, majdhogynem jéghideg vízben lezuhanyozik, majd egy száll törölközőben kezd el rohangálni a házban… Még jó, hogy egyedül lakik.
Először a konyhát látogatja meg, ahol gyorsan bekap egy szelet vajas kenyeret, majd pedig iszik egy kis tejet – mivel már most perpill nincs nála otthon –, ám arról is kiderül, hogy lejárt. Semmi gond, gyorsan ki is önti, majd átsiklik a szobájába. Nem gondolkodik sokáig, felkap egy fekete bő nadrágot, hozzá pedig sötétszürke, csíkos, vékony kapucnis pulóvert. Persze a biztonság kedvéért pisztolyait is bevágja még az övéhez erősített tokokba, majd csapódik az ajtó, és az úr el is hagyta a kicsit csóró lakását.
Unottan járja az utcákat, nem tudja hova kéne mennie, ám lábai véletlen az elővárosba vitték el, ott is pont a Nightmare Club-hoz… Az út másik oldaláról kicsit undorodva nézi az épültet, és az előtte lévő embertömeget. Kezeit idegesen zsebre dugja, majd leszegett tekintettel tovább halad. Nem-nem… oda már soha többé nem fog bemenni, elég volt neki az a múltkori kaland is azzal a két vámpírral. Mérgesen káromkodik magában, majd befordul az egyik közeli sarkon és megy tovább… vagyis csak menne, ugyanis megtorpan és hirtelen visszafordul. De nem a főbejárat felé tart, hanem az klub melletti sikátorba bevágja magát, és a személyzeti bejárat felé tart. Szerencséjére az ajtó nincs bezárva, így lassan be is löki, majd holmi éjszakai lényként oson egyik árnyékból a másikba. Hamar ki is kerül a zajos tömegnyomorba, ahol azonban megtorpan. Húúú de sokan vannak, múltkor nem voltak ilyen sokan és az egész nem is volt ilyen zajos. No problem, lassan elsurran a fal mellett és az egyik csöndesebb sarokba vágja be magát. Onnan nézelődik, szerencsére azonban nem lát egy ismerős alakot se. Szemei azonban megakadnak egy tőle nem olyan messze ülő lányon… Na nem kezdi el nézni, vagy fél perc után már újra a táncoló tömegre fokuszál.
Minden rendben van, semmi gond, lassan kezd is megnyugodni, amúgy is, ha baj lenne, nála van a két pisztolya és a keresztje is. Bár ezekkel múltkor se tudott mit tenni. Unottan sóhajt egyet, majd jobb kezével rákönyököl az asztalra, és úgy merül bele a gondolataiba. Csak azt nem tudja, mi a francnak jött most el ide…

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 2:41 pm

*Figyelmesen szemléli a clubban összegyűlt embertömeget, pont, mint akinek semmi jobb dolga sincs. S valóban: egyelőre nincs kedve táncolni, alkoholt pedig évszázadok óta nem vett már magához... Nem, számára az ideálig bódítószer csak az emberek vérében kerengő vér lehetett. Az a fémes íz, mely, ha elönti az ízlelőbimbóit, egyenesen mintha a mennyországba repítené, minden egyes alkalommal, valahányszor csak magához vesz belőle egy keveset. Azt már volt ideje megtanulnia, hogy egyszerre sohasem szabad túl sokat fogyasztaniuk a halandókból, mert azok, gyenge fizimiskájuknak köszönhetően, hamar belehalhatnak az esetleges vérveszteségbe. Ölt már embert, szóval nem arról van szó, hogy magától a gyilkolástól félne, csupán tudja, hogy a mai világban az ilyesmiért a hatóságok már sokkal súlyosabb büntetést mérnek ki, mint mondjuk egy kétszáz évvel korábban. Ráadásul még ott van a technikai fejlődés is... Szóval, lényeg a lényeg, hogy már semmi sem olyan, mint régen volt. Nagyjából eddig jut el a megkezdett gondolatmenetében, amikor is, a zafírkék tekintet összeakad egy fiúéval. Az egész csak egy pillanatig tart, aligha tovább, ám neki ennyi is elég ahhoz, hogy megállapítsa: külcsínre nem sokkal lehet idősebb nála. Mindegy, egyelőre jobbnak látja, ha nem szentel neki több figyelmet... Nem is volt az a fajta, aki bárkihez, bármikor odamenne, csak úgy... S a saját, íratlan szabályait semmi szín alatt nem hajlandó felrúgni. Olyan könnyedén áll fel az asztaltól, mintha az utóbbi, hosszúak tűnő perceket nem elmerengéssel egybekötött, alsó fertály zsibbasztással töltötte volna. Most már itt lenne az ideje szórakoznia, nem? Ha már egyszer ezért jött ide... Na, akkor lássuk, miből élünk, gondolja, s egyszeriben már ott áll a táncolók között. Fülével először a dallamra, majd az alatta megbúvó ritmusra figyel, s egyszeriben táncolni kezd. Ha a hosszas gyakorlás nem lenne a háta mögött, biztosan nem menne számára ilyen könnyedén, hogy beleolvadjon a táncoló fiatalok tömkelegébe... Így viszont, épp olyan, mint bármelyik tizenéves lány: önfeledten táncol, s ezzel, legtöbbször még az emberek figyelmét is képes magára vonni. Mozdulatai egyszerre sugallnak puszta ártatlanságot, s a mélyről feltörő vadságot. Hát, igen: még mindig az, ami a megteremtése pillanatában is volt: vérbeli ragadozó. Magához csalogatja áldozatát, majd az arra megfelelő pillanatban, magához veszi a jutalmát.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 4:35 pm

Ujjaival valami három-négy évvel ezelőtt hallott szám ütemét dobolja az asztal lapján. A címét és az előadót már ő se tudja, pedig régebben mintha sokszor hallgatta volna ezt a számot. Bár az is lehet, hogy csak rosszul emlékszik rá, és az egész a képzelete szüleménye. Amúgy a klubban szóló tucc-tucc-ticc-tucc zene annyira nem zavarja, olyan mintha nem is hallaná. Bár az igaz, hogy egyik füle be van fogva, ahogy fejét a jobb tenyerébe fekteti féloldalasan, miközben a kezével könyököl az asztalon.
Közben tekintete találkozik a másik asztalnál ülő lány tekintetével, azonban nem nagyon törődik vele. Nem csajozni jött ide, hanem csak szétnézni, aztán nagy valószínűséggel pár hosszabb perc múlva tovább is fog állni. Addig azonban még elnézi az ide-oda ugrabugráló tömeget.
Tekintete azonban lassan átvándorol a bárpult felé, ahol pont az a két szélső szék szabad, ahol ő, meg szeretett vámpírbarátai üldögéltek. A hátán is végigfut a hideg, mikor arra az éjszakára gondol, így inkább visszafordul a tömeg felé, ahol rögtön kiszúrja az előbb még az asztalnál ülő lányt. Táncolni tud, az már tuti, így észre se veszi, hogy hosszú percekig csak őt nézi. Halk sóhaj hagyja el a száját, amit persze a zenétől nem is hall, majd lassan feláll a helyéről és elkezd a lány felé sétálni. Nem tervezi, hogy megszólítja, csak egy kicsit jobban megnézi magának, hogy kiféle, miféle, aztán tovább is áll.
- Hello! *szalad ki még is a száján* Hogy-hogy egy ilyen szép lány egyedül jött el pont ide a Nightmare-be? *kérdezi meg, majd lassan körbe is járja a csajt* Vagy tán a barátod épp csak elment hozni valamit inni? *bár ezt kétli, mert akkor a lány nem állt volna csak így ki riszálni magát*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 5:00 pm

*Könnyed mozdulatokkal táncol, szinte teljesen kizárva az agyából azt a sok-sok kellemetlen zajt, amit inkább evezhetnénk károsnak, mintsem jólesőnek. Egy idő után a tánc ritmusát megváltoztatja: már nem a zene, sokkal inkább az erekben dübörgő vér ritmusa az, mely irányt mutat neki a mozgásban. Így valahogy még természetesebbé válik számára az egész: gátlások, kötöttségek nélkül táncol, ami meg is hozza a várt eredményt: nem egy olyan srác akad, aki jobb ötlet híján rajta legelteti a szemét, jelenlévő barátnő ide, vagy oda. Ebből is látszik, hogy az emberek erkölcsi morálja folyamatosan romlik: az egymás iránti tisztelet mintha nem is létezne, még az állítólagos párok között sem. Igaz, ami igaz, ezek még csak kamaszszerelmek csupán, melyek a testi kapcsolaton kívül nem is nagyon szólnak bármi másról, s alig, hogy az a bizonyos tűz kihuny, már odébb is állnak. Pont, mintha addig mi sem történt volna. Sosem értette ezt a viselkedési formát, még akkor sem, ha ő maga soha, egy percig sem akart hallani a monogámiáról. A szám éppen véget ér, amikor megáll, mintha csak kifújná magát - ötlete sincs, meddig rophatta a parketten, de ettől még meg sem kottyan neki -, amikor az imént látott fiú odalép hozzá, s egyszer csak ráköszön. Ajkán egy apró mosoly játszik, majd felnéz a tőle nagyjából egy fejjel magasabb fiú arcába, aki, nem csak, hogy pár röpke kérdést intéz hozzá, de még körbe is járja, mintha csak valami kirakati bábut nézegetne. Ez igazán érdekes... Ilyen viselkedést még nem sokuktól látott eddig, sőt. Mondhatnánk úgy is, ez a srác az egyetlen. Lehet, hogy mégsem fog annyira unatkozni, mint azt eddig hitte? Majd meglátjuk. Úgysem szeret elhamarkodott következtetéseket levonni.*
- Szia - *viszonozza a köszöntést* - Egy ilyen "szép" lánynak éppen szórakozni támadt kedve. Barátom, nekem? Ugyan...
*Csak nevet a kérdésen, s hozzá legyint egyet.*
- És te? Miért nem a barátnődet szórakoztatod inkább?
*Persze, fogalma sincs róla, vajon az ismeretlen fiúnak van-e valakije, s ha igen, az a lány itt van-e egyáltalán. Éppen ezért kérdezte, puszta kíváncsiságból.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 6:01 pm

Nem vak ő sem, így ahogy halad a táncoló lány felé, látja, hogy nem egy-egy párocska férfi tagja kacsintgat ugyancsak a csaj felé… Apró mosoly húzódik a szája szélére, úgy látszik, nem akárkivel akad majd most dolga. Amúgy is belevaló egy kiscsajnak néz ki, már csak ahogy mozog… A végén még őt i meg fogja babonázni, bár annak nem nagyon örülne. Plusz ha még tudná, hogy a lány vámpír… Köszöni szépen, de neki nem hiányoznak kis fognyomok a nyakáról, meg van ő azok nélkül is. Meg amúgy se lehet valami kellemes dolog, ha az embernek épp szívják ki a vérét, ami meg amúgy neki még egy jó darabig kelleni fog az élete során.
Amúgy ahogy elnézi a lányt, megállapítja, biztos nem lehet tőle idősebb. Azon se csodálkozna nagyon, ha kiderülne, hogy még egy-két évvel fiatalabb is tőle. Így tán nem is csoda, hogy Nona így gondolkodik a szerelemről. Fiatal korában – mintha most ezzel a 19 évével már olyan húú de idős és tapasztalt lenne – még ő is úgy gondolta, hogy nem jó dolog megállapodni, addig kell élvezni az életet, amíg csak lehet. Hisz az ember ötven meg hatvan éves korában, mikor már begyepesedett öregember lesz belőle, nem éppen arra fog majd gondolni, hogy most mikor is fog legközelebb buliba menni, hogy felszedjen valakit megint egy egyéjszakás kalandra. A gimiben ő is annak élt, hogy minden héten más lányt vigyen szobára, hisz ez milyen menő… most meg már inkább szánalmasnak tartja magát, hogy régen így gondolkodott. Igaz a lánynál már nem ez lehet a dolog, hisz ha vámpír a drága, akkor párszáz év biztos ott lehet mögötte…
Mikor azonban odaér Nona-hoz a köszönés után lassan körbejárja a lányt, és jól megnézi magának. Hát izé… nem rossz csaj, valakinek biztos szerzett már jó pillanatokat még mikor ember lehetett… vámpírként meg biztos már csak kellemetleneket. ^^” Bár az se lehet olyan rossz, ha valakit egy ilyen kis szépség küld a másvilágra…
- Ohh… értem… *bólint egyet, majd megáll pont Nona-val szemben, s alig csak két lépésre van tőle*
- Barátnőmet? *kicsit elkerekednek a szemei, majd lassan elmosolyodik* Barátnőm? Nekem… ugyan. *vonja meg a vállát, majd elneveti magát*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 6:19 pm

*Magában igen jól szórakozik a fiú viselkedésén. Úgy tűnik, neki is feltűnt - ha más nem is, de legalább annyi -, hogy nem is olyan ronda lány. Elvégre, szépnek titulálta, vagy mi a nyavalya... Annak idején, még a vámpírrá válása előtt, ezt az egy szót nagyon sokszor hallotta Richard Codrinton szájából is, aki később, egyszerű felkarolójából, egyenesen a mesterévé avanzsált elő. Ami azonban nem láthatta magát a kastély hálószobájában lévő tükörben, el sem tudta képzelni, mi lehet szép egy szutykos szolgálóban. Hiszen az volt... Egyszerű parasztlány, aki a másoknál való takarításból tartotta fent magát és a családját. Noha mindez nagyon régi történet, benne még most is elevenen élnek az ezzel kapcsolatos emlékek. A házban terjengő ürülékszak, az utcákat belepő kosz, és mocsok... Gyűlölte azt az életét, mégis, amikor a tűzvész romba döntötte a családi házat, s vele együtt a testvéreit és az anyját is hamuvá változtatta, keservesen megsiratott mindent. Azóta viszont megváltozott... Szinte könyörtelenné vált. Talán éppen emiatt szökött meg később Richardtól: független akart lenni, nem pedig úgy érezni minden egyes nap, hogy egy aranyozott kalitkában éli világát. Újra és újra végigméri a srácot, s kénytelen megállapítani, hogy egészen helyes. Na, nem mintha ez neki problémát okozna, sőt... Bár tény, amikor először, látta, akkor még ez eszébe sem jutott. Viszont, minél tovább szemléli, annál inkább ez jut az eszébe. Ahogy kiderül, hogy a vele szemközt szobrozó fiúnak sincs senkije, elmosolyodik. Igaz, magában azért elgondolkozik azon, vajon miért nincs barátnője a másiknak... Nagy valószínűséggel nem fogja megtudni, így aztán nem is áldoz több gondolatot a dologra. Semmi köze hozzá. Jól összetalálkoztak ők ketten... De mi lenne, ha az ácsorgás helyett csinálnának is valamit? Teszem azt, ha már úgyis egy klubban vannak, ráadásul a táncparkett közepén, akár táncolhatnának is. Egy új szám veszi kezdetét, így gondol egyet, s az egyik kezét kinyújtja Garcia felé*:
- Jössz? - *biccent a tánctér felé. Ha a kérdésre igen a válasz, abban az esetben a világ legtermészetesebb dolgaként fogja meg a fiú kezét, és húzza be a táncoló emberek közé. Ha nem, egy könnyed mozdulattal leejti a kezét, vissza a teste mellé. Végül is, ő aztán semmit nem fog erőltetni... Nem szokása. Ha akar jön, ha nem, hát nem.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 6:57 pm

Szakaszok mindig vannak az ember életében, s van, amelyik hosszabb és van persze olyan, ami rövidebb – mí meglepő megállapítás ugye? – Neki is volt az életében már több olyan fejezet, ami eléggé befolyásolta a további sorsát. Ha az iskolában nem olyan romlott társaságba került volna, lehet, még mindig szöszke anyuci kedvenc kisfia lenne… Persze akkor már ide, Fort Elminster-be se keveredett volna el soha. Bár akkor lehet az a késő őszi tragédia se történt volna meg… Ki tudja, oly kusza az élet, hogy nem lehet tudni már lassan, mi mihez köthető, mi következik az egyik eseményből. Az is lehet, tán az lett volna a legjobb, ha meg se születik… Lehet, nem tudja. Pedig gondolkodott már ezen sokan. Akkor tán nem lenne halott a nővére, és boldog lenne a családja. De biztos ez? Mi van, ha akkor is ugyan úgy megtörténik minden esemény csak egy kicsit másképp?
Amúgy neki még sose kellett dolgoznia, de azt se tudná elképzelni, hogy mi lett volna vele, ha évszázadokkal ezelőtt születik, és egy várban kellett volna szolgaként élnie. Kemény sorsa lehetett Nona-nak, de kemény a sorsa mindenkinek. Csak ki hogy látja, bár mindenki a legjobban magát sajnálja… Persze ugyan így a szomorúság és a gyűlölet is ott lakozik mindenkiben. Ő is nagyon sokáig szenvedett azok után, hogy meg kellett ölnie a nővérét. Bár komolyan meg kellett az tennie? Nem-e csak egy hülye elhamarkodott döntés volt az? Tettei után elég hosszú ideig emésztette is a düh… haragudott a vámpírokra, na meg persze magára is…
Na de ne kalandozzunk el olyan messzire, hisz most jelen pillanatban a valóság tán fontosabb lehet, mint a gondolatok tengere… Mert amúgy ő se tagadja, hogy Nona szép lány, bár igaz első pillanatra még az ő szemében se akadt meg annyira. Ugyanis sok „ilyen” lány van a klubban, de még is… mintha Nona-ban lenne valami plusz, valami egyedi. Bár igaz, neki semmilyen szándéka sincs a lánnyal, hisz csak attól, mert szép, nem fogja rögtön megdöngetni. Úgyis, most az érzései a múltkori kis lápvidéki kirándulása óta kicsit felbolydultak, így most inkább, mint csak max egy barát, sem mint leendő hancúrozó partner közeledik a lány felé.
- Persze… *mosolyodik el, majd ő is kinyújtja kezét, és megy a lány után a táncparkettre… Bár igaz már rég táncolt, de régen állítólag jól tudott, hisz sokszor bulizott. Tán nem fog annyira leégni most*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Aug. 07, 2009 7:15 pm

*Örül, hogy a fiú végül elfogadja a "felhívást", így együtt vegyülnek el a többi ember között, akik közül jónéhányan - érdekes módon, fiúk és lányok vegyesen - vetnek rájuk kissé érdekes pillantásokat. Mégis mi olyan érdekes abban, ha két tinédzser elkezd táncolni, kérdezi önmagától, ám nemigen találja meg a választ. Ez, többek között, talán annak is köszönhető, hogy bármennyire is fiatalnak tűnhet, nos, sohasem ápolt szorosabb kapcsolatot fiatalokkal. A kastélyban egy, vele korabeli szolga sem tartózkodott, ráadásul, róla már az első napon kisült, hogy nem a takarítás lesz a feladata. Richard szinte tejben-vajban fürösztötte, ezzel próbálva meg elnyerni a szívét... Sz se róla, egy darabig sikerült is neki, de aztán, mihelyst az átváltozását követően lehullt a szemére kötött hályog, már egészen más színben látta mind a mesterét, mind pedig az őt körülvevő felhajtást. A férfi úgy mutogatta az elegáns társaságnak, mint valami ritka ékszert... Legtöbbször a kék gyémánthoz hasonlította, elsősorban a szeme miatt. Meg aztán, porcelánfehér bőrével, a nagy, abroncsokkal kiegészített ruhákban, pont úgy festett, mint egy játékbaba. Gyűlölte az azt időszakot, így örült, amikor végre valahára megszökhetett. Az is csak egy véletlenen múlt csupán... Na, de most nem ezen kellene agyalnia, nem igaz? Újra táncra perdül, ezúttal azonban Garciat is belevonja a dologba. Ujjbegyei végigsiklanak annak nyakának ívén, a vállai vonalán, ott, ahol éppen eszébe jut. Hiába halotti hideg minden egyes porcikája, a teremben tomboló forróságban, mellyel jól elkeveredik a légkondicionáló keltette hűvös, ez talán fel sem tűnik a másiknak. Az ujjhegyei alatt dübörgő vér folyama megint csak eszébe juttattatja a halotti testben keringő éhséget. Lelki szemei előtt még az a pillanat is megjelenik, amint éles szemfogai belemélyednek abba a vékony, puha bőrbe. Gyorsan elhessegeti ezt a képet, mielőtt a tett gondolatba fordulna át. Hamarosan ennie kell... Abban azonban egyáltalán nem biztos, hogy az a valaki, akiből fog, éppen maga Garcia lesz. Ahhoz, hogy úgy mondjam, még mind a kettejüknek le kellene tennie valamit az asztalra. Azonban, mivel erre nem sok esélyt lát, míg táncol, újfent felméri a választékot. Találnia kell valakit, akit könnyedén manipulálhat. Van egy olyan érzése. hogy a táncpartnere nem tartozik ebbe a kategóriába.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Aug. 08, 2009 11:48 am

Tán lehet, Nona célja az elvegyülés lenne, valahogy még is egyre többen vetnek rájuk elég furcsa pillantásokat. A teremben lévő lányok ugyanis biztosan mérgesek lehetnek, hogy a klubban egy tőlük szebb teremtmény is látható, aki minden mozdulatával csak úgy vonzza a férfi közönség tekintetét, akik pedig irigykedhetnek Garcia-ra, hogy Nona-t pont ő fogta ki, aki amúgy meg semmit se akarna a lánytól.
Amúgy a sok tekintet egy kicsit őt zavarja, hisz annyira nem szeret a középpontban lenni, bár zavarát most szerencséjére nem lehet látni rajta. Meg úgy is egy kicsit most már örül annak, hogy benézett ide a Nightmare-be. A végén még az is lehet, hogy megváltoztatja a klubról alkotott véleményét, és majd többször el fog látogatni ide. Hisz akár az is megtörténhet, hogy jól fogja magát érezni ezen az estén… Ki tudja, fiatal még az éjszaka.
A táncba persze szívesen belemegy, aztán saját magán lepődik meg, hogy milyen jól tud táncolni… Olyan mintha csak erre született volna, és nem maradt volna ki most vagy három év a nagy bulizós korszakából. Persze a táncot nem lehet csak úgy egyszerűen szavakkal leírni… Itt egy mozdulat, aztán a következő pillanatban már majdnem összeolvadnak a fiatalok a táncparketten. Az egész amúgy is inkább a gondolatokra és érzésekre, mintsem csak simán a tettekre alapozik. Tán ezért is merülnek el egymás szemeiben, hogy kitalálják az álmaikat… Na ez persze Garcia-nak nem fog menni, nem úgy, mint Nona-nak, aki vámpír adottságait akár be is vetheti, és orvul turkálhat a fiú gondolataiban.
A lány hideg érintésére bizsergő érzés fut végig a testén, bár ezt nem tartja most túl fontosnak, magyarán ennyiből nem ugrik csak oly hirtelen be neki, hogy tán Nona lehet már nem evilági lény. Inkább lassan közelebb táncol hozzá, a távolság pedig majdhogynem megszűnik közöttük. Jobb kezével átkarolja a lányt, majd ujjaival lassan végigsimít a meztelen hátán.
Közben nem is gondol arra, hogy itt egyesek szemében már akár potenciális vacsorajelölt is lehet. Igaz szerencse, hogy ha Nona elkezdene huncutkodni, nála nadrágja zsebében még mindig ott pihen a kis ezüstkeresztje. Szóval csak óvatosan, óvatosan, nehogy majd itt valaki még megégesse a bársonyosan puha bőröcskéjét…

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Aug. 08, 2009 12:06 pm

*Noha arcán még mindig csak egy aprócska mosoly látszik, belül igazán jól szórakozik. A tánc, minnél "forróbbá" válik, éhsége annál jobban csillapodik, igaz, teljesen nem múlik el. Az majd csak akkor következik be, amikor végre eszik is valamit... Ám most egyáltalán nem érzi szükségét. Némi elégedettséggel tölti el, hogy sokaknak nemigen van ínyére a jelenlétük. Ki ezért, ki amazért, de egytúl egyig dühösen merednek rájuk. Hát ekkora vétek lenne egy egyszerűnek indult tánc? Hm, igazán elgondolkodtató. Végül is, legszebb öröm a káröröm, nem igaz? Most már egyáltalán nem akarja visszafogni magát, lesz, ami lesz. Enni ugyan nem fog Garciából, de az, ha egy kicsit szórakozik vele, még csak nem minősül halálos bűnnek, igaz? Különben is, nem fogja befolyásolni semmiben... Noha megtehetné, akkor odaveszne a "játék" öröme. Sokkal inkább arra kíváncsi, vajon a fiú meddig engedi el magát, s hol húzza meg azt az igen éles határvonalat, amelyen már ő sem léphet át. Idővel biztosan kiderül. A tánc egyre fesztelenebbé válik, már nem arról van szó, hogy egymástól tisztes távolságra mozognának, éppen ellenkezőleg: a centiméterek egyre csak fogynak, sőt, Garcia egyik keze a testére siklik, majd végigcirógatja a hátát, ami a maga módján egészen jóleső érzéssel önti el... Vagy talán öntené? Nem, attól még mert egy ideje már halottnak számít, vannak olyan dolgok, amelyekre még képes reagálni: példának okáért a testi ingerekre. Ekkorra egy fokkal határozottabbá válik: egyik keze már fixen a fiú nyakán pihen, míg a másik egy pillanat alatt bebarangolja annak hátát. Nem is rossz, állapítja meg magában. Szemeik egy pillanatra sem válnak el egymástól, ami talán még tovább ingereli a környezetüket. Amikor a szám véget ér, a pillanatnyi szünetben Garcia füléhez hajol, és finoman belesúg*:
- Azt hiszem, kicsit nagy feltűnést keltettünk...
*Majd elhúzódik, s ajkai közül egyszeriben kirobban a nevetés.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Aug. 08, 2009 12:47 pm

Lehet, picit másképp gondolkodnak egyes dolgokról, bár őt más emberek véleménye sohase zavarta annyira. Igaz nem kárörvendő típus, de a klubban rájuk fókuszáló párocskák miatt még is valami furcsa érzés lesz úrra rajta, ezt pedig most meglehetősen élvezi. Elégedett mosoly jelenik meg a szája sarkában, egyre jobban belejön ebbe a kis játékos táncba… Bár a fejét azért egy ilyen szép lány miatt most nem fogja elveszteni, a tetteit még mindig ő irányítja, és tényleg csak addig fognak elmenni, amíg meg is engedi Nona-nak.
Igaz az ilyen kis játékokba bele megy ő szívesen, de az irányítást azért egy lánynak sose fogja átadni. Még ha annyira nem is lehet érezni, mindig ő lesz felül… Bár a határvonal még messze van, Nona még egy darabig biztos el tud táncolgatni, aztán majd meglátjuk, hol lesz meghúzva az a bizonyos vonal, ami azért annyira nem lesz éles, inkább édes, és tán még azon is át lehet menni néhány kisebb csínnyel…
Közben egyre jobban átveszik a zene ritmusát, s egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ahogy kezével végigsimította a lány hátát, azt a derekán pihenteti meg, nem úgy tűnik, mintha már el akarná engedni. Tán félreérthetők is lehetnek a mozdulatai, ám ez most egy cseppet se érdekli. Ha már játék, akkor majd ő lesz a komisz, aztán ha meg már soha többé nem fog találkozni a lánnyal, úgy se fog egyikkőjüknek se fájni… Addig is tán még tartogat szép emlékeket ez az este a számukra.
Aztán persze ő is érzi a lány hideg tapintását a hátán, s ujjait a nyakán, már csak azt sajnálja, hogy a zenének épp vége lett, mert kezdett egészen belejönni itt a dolgokba.
- Tényleg? *aranyosan megjátszott értetlenséggel pislog a lányra, mintha nem is tudna a dolgokról, majd önelégült mosollyal tekint körbe a teremben*
- Hmm… nem is gondoltam arra, hogy ilyen furcsa… ilyen szép pár vagyunk. *neveti el magát ő is, majd ha újra felszólal a zene, teljesen odahúzza magához a lányt, és lehajol a füléhez*
- Na gyere… pukkasszuk még egy kicsit a népet. *egész halkan suttogja bele a lány fülébe, bár mintha a szavai közt valami kis játékosság csengene*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Aug. 08, 2009 1:06 pm

*Nem úgy tűnik, hogy egyelőre bármelyiküknek is eszébe jutna, hogy esetleg le kellene állniuk, és befejezni ezt az egész "műsort"... Nem, ahhoz - szemmel láthatóan - mind a ketten túlságosan is elvannak ebben a helyzetben. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen csak jól érzik magukat. Noha, akik csak egy kicsit is ismerték, világéletében dominának tartották a határozott viselkedése miatt, tudták róla, hogy vannak olyan helyzetek az életében, amikor a vezetői szerepet képes másnak a kezébe adni a sajátja helyett. Na, ez a mostani is egy ilyen alkalom volt. "Megbízik" annyira Garciában, hogy az ő kezébe helyezze a gyeplőt. Kíváncsi rá, vajon a fiú mit kezd ezzel. Lehet, hogy semmit, de még az is elképzelhető, hogy az eszébe jut valami. Mindegy, majd meglátja. Mindenesetre kezd érdekessé válni ez a mai este... Amikor betette a lábát ebbe a zajdobozba, még eszébe sem jutott, hogy a dolgai egészen pozitívan is alakulhatnak körülötte. Hiszen jól érzi magát, vagy valami ilyesmi. Képes elengedni magát, és úgy viselkedni, mint egy igazi tizenéves. Nincs tárgyalóterem, üvöltöző vádlottak, semmibe vehető ügyészek... Csak egy egyszerű, igaz, egészen figyelemreméltó tánc. Ha ezt valaki videóra venné és visszanézetné vele, talán el sem hinné, hogy ma ilyen jó formában van. Pedig már hetek óta nem foglalkozott ilyesmivel. A megjátszott értetlenség tetszik neki valamilyen szinten, úgy tűnik, ma este nem csak ő van játékos kedvében, hanem a táncpartnere is. Hát, akkor játszunk, gondolja. Végül is, mit veszíthet? Semmit az ég egy adta világon.*
- Igen, tényleg...
*A következő megjegyzésre már semmit sem szól, mindössze titokzatosan elmosolyodik. Ahogy a két test egymásnak simul, mintha egy-két csalódott hang jutna el a füléhez... Ezeket persze Garcia nem nagyon hallhatja, őt azonban ez csak még jobban felvidítja. Lesz még mit nézniük az embereknek, ez hétszentség. A további néppukkasztással egyetért, mivel van egy olyan sanda gyanúja, hogy még messze nem mutatták meg, mire képesek valójában, ha a táncról van szó. egészen biztos, hogy még mindketten tartogatnak ilyen-olyan meglepetéseket.*