Elhagyatott erőmű

Tárgy: Elhagyatott erőmű Csüt. Jan. 29, 2009 3:42 am

Valaha elég sok embernek adott munkát ez a telephely. De semmi nem tart örökké, a hely mondhatni elég jövedelmező hőerőműként szolgált minden nap ment a munka. Egészen addig míg az emberek lassan fogyni nem kezdtek. Lassan lassan a munkások jó része vagy eltünt vagy visszatért de másként. Félelmet kelltettek az események az emberekbe és úgy döntöttek hogy nem teszik ki veszélynek az embereket egy üzemi balesetet álcázva lezárták a helyet s így több ember lett földön futó. Most itt áll a magas kerítések mögött tornyosul a város elhagyatott részén de belül a sötétségbe nem tudni mi lapul.

Tárgy: Tömeg Szomb. Jún. 06, 2009 6:09 pm

*Valahol a sötétben egy cipő kopogása töri meg a csendet. Majd egy női alak árnyéka jelenik meg az autó út felőli irányból. A kezeit feltartja s szájából füstfelhő ömlik ki, s keze mellett egy vörösen izzó pont világít. Lassú magabiztos léptekkel halad előre, s van benne valami meghatározhatatlan kecsesség. Hát igen Phin megint olyan helyen jár ahol nagyon nem kéne neki. Kicsit körbekérdezősködött, azoktól akik legalább szóba álltak vele, még ha nem is túl barátságosan, de hajlandóak voltak beszélgetni vele. Kérdezősködött egy picit a város történelméről, s azt mondták neki, hogy ez a hely valamikor nagyon sok pénzt hozott az embereknek, sok munkát adott nekik. De egyszer csak minden megváltozott, az erőmű egyre veszélyesebb lett, egyre többen haltak meg, tűntek el, vagy változtak meg itt. Nem csoda, hogy a lány első gondolata az volt, hogy itt talán fény derül egy pár dologra. Meg akarta nézni a saját szemével, hogy miért félnek a helyiek még a nevét is kimondani az erőműnek. Miért adták fel ezt az értékes helyet. S most itt van, halkan kopogó, magassarkú csizmában. Bár magas de kényelmes lábbeli, futni is lehet benne. Persze nem olyan jól mint egy tornacsukában, de hát ha vámpírokkal találkozik azok elől úgy sem képes elfutni. Ember elől ha nagyon muszáj ebben is eltud. Más teremtményekkel még nem találkozott így hát fogalma sem lehet róla, hogy milyen veszélyek leselkednek még itt. De nem zavartatja magát, minden nap úgy készül és öltözik, hogy bármikor meghalhat. Akkor meg miért ne tegye ezt elegánsan? Hogy ez már beteges? Nah igen talán van benne valami. Miniszoknyát vett fel hosszú szárú csizmával, viszonylag vastag harisnyával (éjszaka nem olyan kellemes az idő) és egy V kivágású felsővel. A kalapját ma nem vette fel, helyette egy szép nyaklánc lóg a nyakában és fekete haja a vállára omlik. Még ki is festette magát pedig nem szokása, nah igen... ez ő... vagy ez lett inkább belőle. S ekkor ér oda a hatalmas kerítéshez, éppen csak pár méterre a bejárattól. Ha van rá lehetősége biztosan bemegy.*

Tárgy: Re: Elhagyatott erőmű Kedd Jún. 09, 2009 12:48 pm

*Hosszú éjfekete ruhába öltözött hófehér bőrű nő bandukol az erőmű táján. Fejét lehajtja, mintha nem érdekelné, hogy hol is jár, göndör fekete tincsei arcába csúsznak, és az sem zavarja. Senki nem láthatja hófehér íriszeit, nem tudhatják, hogy ő már régen a sötétség fogja... mert vak. Nyakán széles méregzöld szalag van, elrejtve a sebhelyét, az azt az egyetlen, kicsit, ami azzá tette, akivé. Mert a hófehér bőr sokat jelez... igen, ő vámpír. Szinte világít a sötétben meztelen válla, nyaka, karja. Ruháját két vékony pánt tartja rajta, a derekán meg egy zsinórból csomózott vékony öv fogja össze. Lábain saru van, kissé gladiátoros beütésű ahogyan a bőrdarabok egymásba fonódnak. Ha valaki nem ismerné, ő Gwendolyne... vagy Sólyom. Kinek mi... arcán gyermeki mosoly terpeszkedik most is, kezeit maga mellett lóbálja, ahogy lépdel, és közben koncentrál... minden egyes hangra, minden egyes kis rezdülésre, hogy megalkothassa a helynek a képét, ahol éppen jár. Mert azt tudja, hogy az erőműnél van, de azt nem, hogy az mennyiben változott azóta, hogy ő ténylegesen látta. Az épület közelébe érve, először is a kerítést éri el. Nem megy neki, annál jobban "lát", ujjai lassan elérik, majd végighúzza rajta a kezét, felmérve a magasságát. Egyetlen gyors mozdulattal csavarja úgy a szoknyáját, hogy mozogni tudjon benne, és máris mászik, roppant ügyesen, át a kerítésen, aztán a túloldalon lefele. Ugrani nem ugrik, bár tudja, hogy semmit nem ütne fel, de csupán a bokáját félti, nem éppen tud levitálni ő. Hamarosan földet ér, és újra eltakarja lábait a fekete anyag, majd kezével végigsimít kócos haján, és elindul az épület felé. Aztán úgy tíz méterre az erőmű falától megáll, és felemelt fővel, behunyt szemmel megpróbálja "meglátni", ténylegesen mekkora is. *

Tárgy: Re: Elhagyatott erőmű Csüt. Jún. 18, 2009 11:13 am

*Az erőmű körül érezni az erős kisüléseket, néha néha egy egy elektromos vezeték zizzen meg a csendben, eléggé fura mivel az erőművet bezárták. LEhet csak valami maradék energia szabadul fel nem tudni viszont annyi biztos hogy valami feszültség érezhető a hely környékén, valamint valami dübörgő hang, a kerítés mögött az udvar van onnan el lehet jutni északi irányba egyenesen az épület ajtajáig, a hangok mintha az épület mélyéről jönnének. Fura.........

Tárgy: Re: Elhagyatott erőmű Pént. Jún. 19, 2009 7:06 pm

Csend van, csend van... és Gwennek ez jó, mert ha nagyon zaj lenne, akkor megbolondulna. Még áll egy fél percig a kert alatt, amire be tudja tájolni, mi merre van, aztán lassan, óvatosan elindul az épület fele, rég nem járt erre. És ekkor... hirtelen egy hang... dzzzz... dzzz... össze vissza. Ez most egyszerűen összezavarja, túl gyorsak, túl erősek ahhoz, hogy bemérje. Tenyerét homlokára szorítja és behunyja szemeit, mintha az segítene. Pedig dehogy segít, csak erős hangokat érzékel, és innen onnan, nem tud összképet alkotni. Valahogy eljut az épületig, aztán nekidől, és befogja a fülét. Cseeend legyen már végre... vagyis egyszer meg kellene nyugodnia. Ha a belső csendje visszaállt, akkor kezd egy kicsit jobb lenni a helyzet, és kezdi tudni behatárolni, mi micsoda, noha nem igazán látja a nagy hangerő és a gyorsaság miatt. Végül valahogy elér az ajtóhoz is, és csodálkozva hallgatja a hangokat... ilyenre nem emlékszik gyerekkorából. Akkor is zárva volt az erőmű és csendes volt, akkor meg mi lett most? Még fogalma sincs róla...

Tárgy: Vakság Pént. Jún. 19, 2009 7:24 pm

*És igen megtalálja a bejáratot. Mielőtt átlépne a kapun félredobja a cigarettát s rátapos. Egy erőmű környékén, legyen az akár milyen jobb az óvatosság. *~Különösen negatív kisugárzású a hely.~*Ráncolja össze a homlokát. Nem torpan meg, tipikusan az a fajta lány akinek nagyon jók a megérzései és ezzel tisztában is van, még sem hallgat rájuk soha. Pedig néha okosabb lenne. Mint például most, ha fogja magát és megfordul. Elmegy innen a fenébe. De nem fogja ezt tenni. Egyrészt mert túl nagy a kíváncsisága, másrészt mert vonzza a veszély... és harmadszor talán, egy kis megszállott őrület is csapódik a felsoroláshoz. Minél beljebb lépked az erőmű területére annál nagyobb a sötétség. Csak néha szikrázik fel egy-egy kábel vagy valami hasonló egy pillanatra bevilágítva maga körül a környéket körülbelül 4 m-es körzetben. Hát nem túl nagy látótávolság, és nem is mondhatni, hogy túl sok támaszt ad. Sőt még bizonytalanabbá teszi Phinit amikor az egy sétáló, vélhetőleg női alakot pillant meg egy pillanatra. Hirtelen megtorpan s kitágult szemekkel mered bele a sötétségbe. De a következő szikra a Phin mögött villan fel, így hát inkább őt világítja meg a fény mint sem az előbb látott alakot.*~Nem lesz ez így jó~*Amint vége a szikrázásnak azonnal a fal mellé siet. Egyrészt mert remek támaszt ad neki, másrészt mert legalább eltűnt. Ha valaki ott keresné ahol az előbb volt akkor legalább nem találja meg. Most Phini is vak, csak nem olyan értelemben mint a másik itt tartózkodó személy. Elkezd a fal mellett araszol, cipőjével próbál nem kopogni, ami néha nem jön össze.*~Nem hiszem el, hogy nincs itt sehol egy fényforrás. MI ez?~*Kapja fel a fejét a dübörgésre. Majd hozzányomja a fülét, araszolás közben a falhoz.*~Zajok, ezek szerint az a valaki aki előbb kint volt bejutott? Elég erős lehet ha ekkora zajt csap.~*És ekkor felszikrázik felette egy kábel megvilágítva előtte a környéket. *-Wáh...*Sikít fel ugyanis egy női alakot pillant meg tőle mindössze fél métere. Ez túl közel van. Egy ajtónál? A fény elhal de Phini már a földön van a vakságban.Ijedtségében hátralépett és valamiben megakadt a sarka. Onnantól pedig már nem tudta magát megállítani és most ott ül a földön. A szíve a torkában dobog, hiszen semmit sem lát és nem tudja, hogy az előbb egy pillanatra meglátott alak most merre van.*

» Elhagyatott metró megálló