Darkhole temető

Hogy miért? A te életed forog kockán nem az enyém*válaszolja , majd kicsit elmosolyodik*-Mondjuk úgy hogy közel fogsz magadhoz érezni holnapig*mondja mosolyogva. Miután a nő elmegy nem történik semmi, jó ideig nem is érez semmit minden normális. Viszont este egy óráig szörnyű rémálmok gyötrik ahol a férfi hangja beszél hozzá. Reggelre minden rendbe jö9n megint*

*Egy sötét alak tűnik fel néha a sírkövek között, csendben halad előre. Fekete köpenyét néha meglebbenti a szél, itt ott egy egy száraz fűcsomó is megzörren léptei nyomán. Arcát nem látni a csuklyától, árnyéka eltakarja, de lehet látni, hogy figyel, és minden egyes pillanatban szétnéz, lassan végigjártatja tekintetét a terepen, keres valamit... vagy tán valakit. aki ismeri, rájöhet a mozgásából, hogy ki is ő a köpeny rejtekében... egy felderítő, Tuatha. Csak egy vérfarkas nyomait keresi, de annak hűlt helye, napokkal ezelőtt járhatott itt. Viszont Tua csak most jutott addig, hogy kövesse a nyomokat ide is... de már régiek. Sóhajt egyet, majd miután meggyőződött arról, hogy sehol senki, leül a földre, hátát nekiveti az egyik szürke, idő koptatta sírkőnek, és egy szál cigit kotor elő, aztán rágyújt.*

*Egy hétköznapinak kinéző lány sétál be a temető kapuján. Ma megtette a rég tervezett városnéző körútját, és eljutott odáig, hogy már ismeri a fontosabb helyeket Fort Elminsterben. Igazából nem tervezte, hogy a temetőt is megnézi, de valahogy sikerült erre keverednie, és akkor már benéz. Így utólag eszébe jut Nina és Claudius figyelmeztetése is, hogy kerülje el a az ilyen helyeket, főleg este, de végül csak megrántja a vállát.* ~Csak körülnézek... Aztán megyek is...~ *Elindul jobbra a kerítés mentén, részben hogy a lelkiismeretét nyugtatgassa, részben meg mert igazából ő sem akar nagyon bemenni. Csak megnézi...*

*Néma csend, kicsit talán feszült is... túl sok minden benne van, amolyan vihar előtti. De ez most nem zavarja Tuát megszokta már... neki ez egyenlő mondhatni a temetővel, mert itt mindig történik valami. Lassan szállnak fel a füstkarikák előtte, majd szétfoszlanak a levegőben... És közben mégis felfigyel arra, hogy valahol odébb valami megtöri a csendet... valami, ami nem illik ebbe a környezetbe. Elnyomja a csikket a sírkövön, aztán vesz egy mély levegőt és feláll. Két ezüst tőrt húz ki a csizmái szárából, bár pisztolya is van, de mindegy... azt csak, ha feltétlen szükséges...csakis akkor. Óvatosan kezd a hang irányába indulni, és megközelíti azt, osonva a sírkövek árnyékában, már-már beleolvad alakja az éjszakába. *

*Megdermed, amikor meghallja a nyöszörgést, egy pillanatra levegőt venni is elfelejt. Hátrál pár lépést, közben körülbelülre megállapítja, hogy az a nyöszörgő valami (ami reméli ember), valahol nem messze szembe lehet. Körülnéz, hogy van e még ott valaki rajta kívül, közben megfordul és a temető kapuja felé veszi az irányt, de akkor meglát valakit a sírok között. Mintha egyenesen arra tartana, amerről a nyöszörgés jön. Hunyorítva követi az alakot, közben elfeledkezik magáról, és a szándékáról is, hogy éppen menekülni akart innen.*

*Pár pillanat, és célba ért... leguggol a férfi mellé, a vér nem zavarja, látott már eleget, már csak a munkájából adódóan is. Már nem tud rajta segíteni, túl nagy a vérvesztesége... fölösleges próbálkozni, ahhoz hamarabb kellett volna ide érnie. Közben azért szétnéz, már csak azért is, mert ilyen helyen elővigyázatosság nem árt meg... Ekkor veszi észre a nőt a háta mögött, kicsit hátrébb, és felugrik, hátat fordítva a férfinak, és kezében villog a tőr. a csuklya meg most a fején van, csak szemei villognak kissé fenyegetően.*
-Ki vagy?*udvariasság félretéve, ez már rég nem arról szól... mellékesen meg nem ismeri a nőt, de első látásra lerí róla, hogy annyira azért nem kell félnie tőle, mert nem vámpír és nem is farkas... ez ember.*
-Lent? Mi van lent?*fordul vissza hirtelen, és néz a mutatott irányba, közben kicsit úgy fordul, hogy szükség esetén a háta védve legyen, jó, hogy sok a sírkő. Előre hajol, és lezárja a férfi szemeit, majd keresztet vet. *
-Mi a fene? *nézi a lejáratot, és közelebb megy.*
-Mit járatban itt ilyenkor? Késő van a sétához... *jegyzi meg, tényleg nem túl kedves, de nem úgy néz ki a lány mintha ilyesmihez túl sok szerencséje lett volna, és elképzelése sincs, mit kezdjen vele, de ha lemegy is... hagyja itt esetlegesen prédának? Azt azért nem teheti meg, túl veszélyes.*
-Van fegyvered?*kérdezi, miközben egyre közelebb megy a lejárathoz, szándékában áll lemenni, mert igazán fura, és ami fura, az neki fontos is lehet.*

*Amikor meghallja, hogy a haldokló férfi megszólal, közelebb lép. Fogalma sincs mit csináljon, de legalább meghallgatja mit akar mondani. Majd, amikor megcsapja a vér, és a haldokló szaga, megtorpan, becsukja a szemét. Nagy levegőt vesz majd még közelebb lép. Közben a látványtól Sora fokozatosan elfehéredik. De igyekszik kitartani. Majd hirtelen elélép a nő, akit az előbb látott a sírkövek között. Sora inkább mégis hátrébb lép, úgy tűnik a nő tudja mit csinál. Még egyet ugrik hátra amikor a nő felpattan, kezében a tőrrel.*
-Eee... Én... Sora Roberts.- *Motyogja zavartan. Nem igazán biztos benne, hogy a nő a nevére volt kíváncsi. De mindegy. Amikor a férfi a lejárat felé mutat ő is elnéz arra. Egy pillanatra a zavarodottságot az arcán felváltja a kíváncsiság, de csak egy pillanatra.* -Azt hiszem tényleg.- *Már a sokadik célzást kapja a késői sétáira.* ~Lehet, hogy ezeket a tanácsokat tényleg meg kéne fogadni...~ *Közben ő is közelebb araszol a lejárathoz.* -Nincs.- *Válaszolja lehet, hogy ez itt magától értedődő, hogy mindenkinek van valami önvédelmi cucca, de Sorának ha lenne se tudna vele bánni...*

-Tuatha... de erre most nem... nincs idő...*mármint az udvariaskodásra, és nem fogja itt hagyni a nőt, még az kellene, hogy a végén újabb hullával gazdagodjon a kórház alagsora, van ott így is elég.*
-Fogd.*nyújtja az egyik tőrt, amit eddig a kezében fogott. Dobni szokta többnyire, de most azért nem meri, még a végén ő öli meg a nőt, ha az nem tudná elkapni.*
-Ezüst... gyere mögöttem, hátat a falnak, hogy védve légy... és ha bármi támad, csak a szívébe szúrj... pontosan a szívébe.*oktatás befejezve, azzal int a nőnek és elindul lassan lefele a kriptaszerű helységbe. Ő is a falnak veti a hátá, úgy halad lefele, kezében a tőrrel, de ha kellene, akkor a pisztolyt is gyorsan eléri... sőt talán azzal jobban is jár, így egy pillanat, és máris egy Smith and Wesson fénylik a kezében, ezüst golyókkal tele... mindenre felkészülve mozdul ki csak a házból, ez neki természetes, főleg, hogy lassan keresett cikk lesz a bőre vámpír meg vérfarkas körökben-.*
-Lassan elérik a nagyobb termet is, bár vízben menni... nos enyhén szólva utál itt cuppogni, ha menekülni kellene, az nagyon nehéz lesz ilyen körülmények között, ahogy elnézi. Közben felfigyel a hangra és megáll hallgatózni, de semmi... és nem is lát semmit, fura. Felvonja a szemöldökét, és magában morog, hogy mi a frász ez az egész, aztán ismét elindul, és a hang is felhangzik. Megáll, majd a pisztollyal a kezében fordul hátra, és célpontot keres.

*Biccent a bemutatkozásra. A felé nyújtott tőrre szive szerint viszakozna, de inkább szó nélkül elfogadja. Amikor a nő int neki, nem indul el rögtön utána, a lépcső tetején habozik még. Majd sietve megindul Tuatha után. Inkább lemegy vele oda, minthogy a temetőben maradjon egyedül. Ki tudja még mik mászkálnak ott. Úgy, ahogy a nő mondja háttal a falnak gázol a vízben mögötte, közben igyekszik memorizálni Tuatha szavait. Majd hirtelen a nő megáll, Sora is megtorpan, mielőtt még beleütközne. Még jobban nekilapul a falnak amikor meglátja a nő felemelt kezében a pisztolyt, hogy véletlenül se legyen útban. Közben ő is hátra néz, mintha ő is hallott volna valamit...*

*Cuppog tovább a vízben, ha már nem lát semmit, de azért még figyel fél füllel a hangra is, valami a nyomukban, van csak nem tudja, hogy mi az... talán ha nem lenne víz a teremben, akkor másabb lenne kicsit, de így... hát esetleg veszélyesebb. Megszokta már amúgy az ilyen és hasonló helyzeteket, de egy nagy baja van... nem tudja, hogy Sorával mit kezdjen, rá is figyelnie kell, ha nem akarja majd valakinek bejelenteni, hogy a kedves kislánya meghalt. Közben észreveszi a csontvázat is... elképzelése nulla, hogy miért volt odaláncolva a falhoz,elvégre ez elvileg egy kripta... vagy mégsem? Viszont ez annyira nem érdekes, annál inkább a nyaklánc. Közel megy, majd letépi a csontváz nyakából és a halványan derengő fényben megvizsgálja kicsit. De azért kezében még mindig lövésre készen van a kibiztosított fegyver.*

*Ő is tovább indul, de azért még egyszer hátranéz. Ahogy haladnak a folyosó végén levő terem felé elgondolkozik, hogy mi van ha valami abban a terembe megtámadja őket. És Sora itt halna meg. Eddig még nem gondolt ebbe bele, igaz, már sikerült túlélnie egy vámpír támadást. Az is igaz, hogy ha mégis itt végezné be, nem hiányolná nagyon senki, mivel a városban nincsenek se barátai se családja. És állítólag erről a helyről nincs kiút. De gyorsan elhessegeti a fejéből ezeket a gondolatokat. Mert ugye a problémával akkor kell foglalkozni, amikor eljön... xp Beérnek a terembe. Sora csak egy értetlen arckifejezéssel reagál a nyakláncos csontvázra. Ki tudja milyen őrült szokások vannak itt... Bár elnézve Tuathát mégsem annyira hétköznapi a terem berendezése. De többet nem foglalkozik a dologgal, és kicsit ő is körbenéz a kriptában.*

*A nyaklánc letépése eléggé rossz ötlet volt, a terem megremeg és a lámpák meg a fákják is mind elaludnak, korom sötét terül el a szobába a két nő semmit nem lát, ebbe a pillanatba viszont morajlás is hallatszik, valahonnan a föld alól és Tua egy hideg érintést érezhet az alkarján, szinte belefagyasztaj a vért, mintha lejegelték volna, s egy hangot a fejébe*-Öld meg Halastert, öld meg Halastert öld. öld öld......*szinte szikráznak parancsolóan a fejébe a hangok... ebbe a pillanatba megint hangok hallatszódnak olyan mint amilyen követte őket Sora egy harapást érezhet a vállába, írtózatos nagy harapást, szinte érezheti ahogy a hús egy része elválik a vállától, majd minden elcsendesül, a terem pár másodperc mulva lidércfénybe táncol a csontváz sehol Tuatha a fal mellett a Sora pedig a földön a vállából ömlik a vér. Viszont sehol semmi, a terem hátulról viszont kezd beomlani jó lenne kimenni.*

*ezt nem kellett volna, rájött azonnal... de ha már letépte, akkor megnézi, vissza úgyse teheti, már mindegy. Viszont az érintésre tényleg mintha megfagyna. és a hang... na az aztán kezdi a frászt beleverni. Halaster...*
~Nem vagyok gyilkos... ~próbál válaszolni a hangra, bár ez nem igaz... de csak akkor öl, ha muszáj, ha létfontosságú, mert éppen ő a célpont, másképp nem. Minden esetre ez ijesztő volt... nagyon is. Sorára sem tud annyira figyelni... valójában most nem is figyel, most csak a hang van egyelőre. Aztán megszűnik az érzés, és már a csontvázat sem látja. megfordul, és hátrahőköl a látványtól.*
-Ez meg mi volt?*nézi a sebet, majd a beomló falra bámul.*
-Tűnjünk innen. gyere... Odafent megnézem, csak bírd ki nekem addig.*azzal, ha kell, akkor lehet belé kapaszkodni, nem tudja, hogy bírja a lány a vérveszteséget, de a többség általában rosszul. aztán amennyire csak tud haladni a vízben... siet, hogy kijussanak, mielőtt beomlana az egész kóceráj, és itt ragadnának.*

*Zavartan megáll amikor megremeg a föld. Amikor kialszanak a fények, jobbra-balra kapkodja a fejét, próbál valami tájékozódási pontot keresni, de semmit sem lát.* -Tuatha?- *Mondja bele a vaksötétbe cérna vékony hangon, hátha a nő tudja, hogy mi folyik itt, de legalábbis azért, hogy megbizonyosodjon róla, hogy Tua még itt van. Megint hallja a lépéseket, majd érzi, ahogy a fogak belemarnak a vállába. Rettenetesen fáj, de csak egy nyögésre telik tőle. Térdre esik, egyik kézzel megtámaszkodik, érzi ahogy a forró vér lecsorog a karján, közben zihál a fájdalomtól. Bólint Tuának amikor odalép hozzá, belekapaszkodik a nőbe, és kifelémenet igyekszik tartani magát, ne a nőnek kelljen cipelnie..*

*A hely éppen amikor kiérnek robban be, eléggé nagy hangal ide már ember le nem jön. Időközbe a nő vérzése is eláll a vállába. Fura. Elég gyors volt valamint mintha erősebben érezne pár szagot bár lehet csak a stressz miatt nem tudni. Fő hogy megúszták.*

//fine//

*Csak felfele... és még kiérni is sikerül, közben meg valami folytán eláll a vérzés is, nem folyik már Sora vállából. Hogy cipelnie kell esetlegesen, az nem gond, bírja erővel, nem ős sérült meg... de már nem kell gyógyítania sem, azért azonban megnézi még a vállát, mi is volt az, talán megtud valamit... vagy mégsem. Közben berobban a kripta, Tua meg először is szétnéz, figyel, miközben segít egyelőre leülni a lánynak az egyik sírkő tövébe megpihenni, aztán meg eljutni a temető kapujáig, és a motorjáig ott is. Ha vállakozik rá a lány, hogy felüljön mögé a piros drágaságra, akkor elviszi haza őt is. *

//Játék//

*Gnarog jelenleg a temetőben mászkál. Gondoott hajjal, fekete bőrruhában. Keében a 9mm-s pisztoly, tele töltve. Aonkívül is van nála 3 tele tár, meg 50 töltény. Állítólag itt jelentettek valami vámpírokkal kapcsolatos tettet. Gnarog ekkor előveszi a könyvet, amelyet régebben a kult veetőjétől kapott, melynek tagja volt. Olvassa, és egy jegyzetet talál benne. Azt írja.
"A Darkhole temetőben..." ezután el van mosódva az írás. Most keresgéljen a sírok között, hogy mi van ráírva? Ilyen sötétben? Szerencsére van nála lámpa. Bekapcsolja, azzal ovlasgat egy kicsit. Sokáig fog tartani, és ha serencséje akkor nem botlik bele semmibe.
Még a végén valaki rátalál, és nem alaptalanul hanem eléggé igaul gyanusítsák okkultimussal.*