Carthower rendelő

Tárgy: Carthower rendelő Hétf. Jan. 12, 2009 8:54 pm

A belváros eggyik még biztonságosabb részén helyezkedik el. Egy elég nagy épület, két bejárata van egy hátsó ami a főút mellett lévő sövényestől közelíthető meg és a főbájarat. Bent különös fehér tiszta falak fogadják az embert. Nem kell csodálkozni egy váróba tévedtél. Ha éppen te jössz a soron a doktornő ajtót nyitva hív be téged a rendelőbe ami semmibe se különbözik egy normális orvosi rendelőtől. A komolyabb sérüléseket is el lehet itt látni, s ha a beteg nincs mozgatható állapotba a rendelőből még egy tágasabb szoba nyílik ahol van pár ágy az ott alvó betegek és sérültek számára.

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 9:15 pm

*A rendelő előtt álló tűzpiros motor árulkodó jele annak, hogy Tua itt van a közelben, és bárki bármit is gondol, nem is akárhol. Ha már a rendelő előtt állt meg kedvenc járgányával, akkor talán nem is nehéz levonni a következtetést, hogy bizony a rendelőt látogatta meg, mégpedig nem is életében először, talán csak azóta először, hogy kikerült a intézetből, és az Invictus tagja lett. Tévedés, hogy sebezhetetlen lenne, mert nagyon is az, hiszen ő is ember, mindenféle tévhitekkel és pletykákkal ellentétben. Nem is kell sokat várni arra, hogy ismét feltűnjön, és a motornak dőlve szépen megtapogassa a vállát. Nem érti minek kell rá még a kötés, ha már semmi baja, a sebe régen beforrt, már jó pár napja, és mozgatni is tudja, annak ellenére, hogy azért még néha kicsit fáj, de az akkor is elviselhető. És még egy ellenőrzés a jövő héten... ezért megérte üldözni a farkast. Talán tényleg szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem egyedül volt, amikor éppen elájult. Talán ha reálisabban gondolkodik, nem fajul eddig ez a szép kis história, de hiába várta volna el Garciától, hogy a kórház helyett haza vigye, hiszen szegény fiúnak gőze sincs róla, hogy ő hol lakik. Így teljesen normális dolognak tekinthető, hogy erggel a kórházban ébredt, félig gyolcsba tekerve, mint valami elfuserált múmiakezdemény, aztán meg bámulták szerencsétlen orvosok és ápolónők, honnan a fenébe fúródott át válla ilyen csúnyán. Még jó, hogy nem látták a nyílvesszőt, amit ő kiszedett már rég... hm, de már ezen is túl van. Sóhajt egyet, majd kicsit megkönnyebbülten rágyújt egy szál cigire, utána majd megy a dolgára. *

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 9:28 pm

*A férfi kocsija egy nagyobb faralással érkezik meg az utcába. Itt akart átvágni de a motor ismerős neki?*~hmm mi a fészkes~*behúzza a kéziféket és egy kissebb faralással meg is áll a rendelő előtt. A farkas kiugrik az ablakon a férfi pedig az ajtót maga után becsapja és úgy indul az épület felé , de látja hogy a motor gazdája is itt van már gyors léptekkel közeledik hozzá ameddig oda nem ér meg sem szólal*-Gondolom valami oka biztosan van hogy ide kerültél*mondja komor hangon ahogy végig néz a lányon majd egy mozdulattal a kezét megfogva a tenyerébe tűr egy össze hajtott borítékot*-Ezt tedd el, majd otthon kibontod vigyázz rá ne mutogasd és nehogy elveszítsd*mondja komor hangon a nő szemébe nézve eléggé flusztrálltnak tűnik*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 9:48 pm

*Hát Tua valahogy nagyon elmerült, vagy a gondolkodásban, vagy az általa alkotott kisebb füstgomolyag szemlélésében, vagy talán mindkettőben, de azt nem hallotta, hogy megáll az autó, vagy éppen becsattan egy ajtó, valahogy nem sok mindenre figyelt. Fényes nappal úgysem fogja egy vámpír letámadni, meg amúgy is bármi másnak is túl sok élet van most a városban. Szóval kikapcsolt... Csak akkor tér vissza lélekben is, amikor Claudius megszólal a közelében, meg közben a farkas is eléri. ismerik már egymást, csak megsimogatja a fejét, amit az lelkes kéznyalogatással fogad. *
-Szia... Üdv a környéken. Elég csendes kis utca nem? *kérdezi, miközben rátelepedik a motorra, kezében a bukósisakkal. *
-na jó, befejeztem... ezért vagyok itt... *húzza el a száját addigi mosolyából fintort varázsolva, ahogy kicsit hátrébb csúsztatja vállán a fekete kabátot. Szép fehér kötés villan ki alóla, aztán, hogy már megmutatta, gyorsan el is rejti, nem kell másnak látni, higgyék csak továbbra is azt, hogy ő boszorka,és nem tudják megsebesíteni. Kár, hogy ez nem így van. Aztán meglepődik, először is azon, hogy a dampyr megfogja a kezét, aztán meg a boríték, amit amúgy a zsebébe gyűr, de nem állja meg szó nélkül. *
-Nem szokásom elveszíteni a dolgaim. Meg kinek is mutogatnám? Észnél vagy ilyenkor? *szemöldökeit kicsit össze is vonja, végül is ebből talán annak van lehetősége, hogy elveszíti, de hát tényleg vigyáz ő mindenre, amire kell. a másik meg teljesen abszurd kijelentés volt, még hogy ő bármit is mutogasson illetékteleneknek? Nem is ismer olyat, akinek bármit mutogathatna, meg nem is szokása, erről meg lehet kérdezni kedves lakótársát is akár. *
-Amúgy mióta szokásod neked másoknak adni bármit is?*kérdezi, kicsit talán heccelődve is, de aztán hirtelen elhallgat, pedig még a hangsúlyából ítélve folytatta volna, akadt volna mivel. *
- Héé... mi van már veled? Lemaradtam valamiről? *kérdezi, kicsit sandán nézve, nem lát ugyan vesébe, de azért majd csak kiszedi a férfiból a válaszokat. Kíváncsi, mitől is ennyire feszült. *

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 10:00 pm

-Hmm szép kis seb*mondja a férfi nyugodt arccal kevesen látják ilyen békésnek de a nőt a barátjának is tekinti*-TEljességgel észnél vagyok de ez prioritást élvez. Rajta van egy cím és egy térkép a golyóshoz aki készíti a tölteteket. Őrizd meg vigyázz rá*fejezi be ismét majd kicsit elcsendesedik*-Miért az első ajándékom megvan még?*kérdezi a lány nyaka felé nézve próbál viccelődni de kissé ideges látszik a pillantásán de úgytűnik nem akarja a nő tudtára adni, a kérdésre csak habozik majd lassan válaszol*
-A minap össze futottam a mozinál valakivel. ERős volt nem is kicsit.... szerencse hogy döntetlenre hoztuk ki a helyzetet de lesznek még többen. Jobb lenne egy időre felszívódni és magamra vonni a figyelmet. A vámpír tud a napfénytöltetes golyókról. Nem fogják szónélkül hagyni... Azt hiszem rád nem fognak gondolni majd jelentkezek ha elcsendesült a terep..*mondja egy kissebb mosollyal.. ez amolyan baráti mosoly lehet amolyan.. "Lehet ez az utolsó napom mosoly*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 10:32 pm

-Az... de az a farkas még megkeserüli... erről kezeskedem. *mondja, kicsit talán durcásnak is tűnik, de hát kinek lesz jó kedve, ha arra gondol, hogy egy vérfarkas szépen ellőtte a vállát. Bár Tua nem panaszkodhat, szerencsés ám, nagyon is, hiszen csak egy nyíl volt, és még az is keresztül ment a vállán, így ki lehetett szedni könnyen. *
-Jó, persze... megőrzöm. *válaszol, elég határozottan, rá lehet ám bízni bármit, segít ő mindenkinek, ha az illető ember, és nem azt szeretné elérni, hogy eltűnjön a színről. Bár Claudius dampyr, de ő a ritka kivétel, meg a még ritkább barátok egyike. Szóval neki tényleg szívesen segít, bármi is van. A kérdésre elmosolyodik, és megmozdítja a kabát alatt a kötést kicsit. Megvan még a harapásnyom, ha már egyszer úgy is ajándéknak számít. *
-Hát ha erre gondolsz... *mosolyodik el, nem nagyon erőltette magát, hogy eltüntesse, meg aztán egészen vicces volt nézni, amikor az ápolónő átkötözte a sebet, és hitetlenkedve pislogott rá, majd amilyen gyorsan csak tudta kötötte is be, meg tűnt el a közeléből. Hasznos volt, legalább nem zargatták sokat. *
-Mondtam én, hogy mindent megőrzök. *jegyzi meg, majd csendben figyel a beszámolóra, igazán gyorsan szívva el közben a cigije maradékát. Nem túl sok jóval kecsegtet a beszámoló. Előveszi a dobozt, majd először a férfi felé tartja.*
-Kérsz? *kérdezi, majd ő vesz, és ismét csak rágyújt. nem túl jó hírek ezek, az már biztos. *
-Még jó, hogy semmi komoly bajod nem esett... *kezét Claudius vállára teszi egy pillanatra, majd elgondolkodva fonja össze karjait a mellkasán, miután nagy gyorsan már el is pöcköli a cigit. *
-Hát ha így gondolod... Talán tényleg nem gondolnak rám, én úgy is ezüstöt használok... De asszem, ha mégis rájönnek, beköltözhetek a templomba. *vonja meg a vállát, azért szinte biztos benne, hogy ő ha célpont is lesz, akkor nem ezért lesz az. *
-Azért vigyázz ám magadra majd. És ajánlom is, hogy jelentkezz... Ha én kell megkeresselek, nem köszönöd meg.*mondja mosolyogva, bár valahogy nem éppen ez az mit mondana, ki is nyögi a végén, csak hát még neki is fura, hogy ilyet mondjon. *
-Hiányozni fogsz. *mondja ki, végül is, kevés a barátja, van vagy kettő, nem csoda, hogy hiányolni fogja az egyiket, ha az egy jó időre csak úgy lelép a színről. Meg azért azt sem szeretné, hogy a hullaházban lássa viszont, szóval inkább ez. Sóhajt egy nagyot, majd megsimogatja a farkas fejét ismét. *
-Te is hiányozni fogsz, szőrmók...*hajol közel hozzá, leszállva a motorról, majd ismét visszatelepedik, pár pillanat múlva, Tévedés, azt hinni, hogy most még el is sírja magát, az nem ő lenne, bár a zöld szemek már megint furcsán villognak. *

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 10:44 pm

-Ahogy ismerlek az a farkas akkor már a halál fia*mondja mosolyogva próbálja kicsit oldani a saját feszültségét. A dampyr fél de hát ő is élőlény és vannak érzelmei*-Tudom.. Ezért adtam neked*mondja mosolyogva majd egy lépést közelebb megy. A cigit elfogadja majd mosolyogva bólint*-Egy emlék tőlem...*folytatja lágy mosollyal régen látták ennyire nyugodtan és zaklatottnak egyszerre a férfit*-Ez a munkával jár... De egyenlőre örülök hogy megúsztam minden esetre attol tartok hogy most már nem egyedül jönnek hanem többen*fejezi be de azt már nem mondja hogy ezt is túléli e vagy sem. Megpróbálja..... Lassan elővesz egy tárat amit a lány kezébe dug még*-Legyen ez a búcsú ajándék, egy jó adag napfénytöltet... Erre döglenek*mosolyodik el neki még van valamennyi de a készítőhöz már nem fog tudni bemenni*-M?egpróbálom... Pár nap hét talán egy hónap és jelentkezek*mondja majd éppen megfordulna amikor hallja az utolsó szót. Egy pillanatra lehunyja a pilláit majd megfordul a lány felé. A farkas egy kissebb nyüszítéssel felel a nőnek elvégre ugatni nem tud de oda dugja a fejét a lány lábához a férfi meg olyat csinál amit kevesekkel megöleli őt ez már ténleg nem ő ... LEgalábbis aki nem ismeri gyerek kora óta nem nézné ki belőle elvégre az érzelmeit mélyen rejtegette*-Te is *mondja kicsit halkabban*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 11:10 pm

-Ühüm...*bólogat lelkesen arra, hogy a harapás nyoma egy emlék. azért is nem tüntette el, bár a nagyméretű patikájában biztos talált volna olyat, amivel rendbe szedhetné a bőré. De hát ilyen ő, úgy is azt tesz, amit akar. *
-Attól még fölösleges azt hinniük, hogy ettől hamarabb megoldódik minden... majd az Invi foglalkozik ezzel. Te csak vigyázz magadra, hogy meg ne találjanak. *válaszol, elvégre a az Invictus feladata lenne úgy is ezzel foglalkozni, akkor miért ne tennék. Ezt majd megoldják ők, erre vannak kiképezve. *
-Kösz...*motyogja, amikor Clau a kezébe nyomja a tárat, majd egy fél percig nézi, aztán kicsit megrázva a fejét elrakja a zsebébe. Nem túl jó pont az ilyesmit mutogatni, még a végén baja lenne belőle. *
-Ühüm*bólogat ismét, majd ugyebár kinyögi amit gondol, kicsit nehezen is, mert nem túl gyakran mond ilyet, elszokott ezektől a szavaktól. És amikor Clau megfordul és megöleli... na akkor aztán meglepődik. Megöleli ő is a dampyrt, már amennyire a kötés engedi, majd megszólal. *
-Jaj, te dampyr... Még a végén elsírom itt magam nektek... *jegyzi meg, bár biztos abban, hogy sírni nem fog, mert különben sem tud, csak fullad a könnyeitől, ha mégis. Szóval még csak szipogni sem tudna, ennyit erről, inkább csak sóhajt egyet, majd megveregeti a férfi vállát. *
-Na asszem sok mindent nem tudok még rólad... Tényleg muszáj lesz vissza jönnöd...*mondja végül elmosolyodva, egy rövidebb hallgatás után, és mutatóujját nekinyomja Claudius mellkasának, csak úgy nyomatékosításképpen. *

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 11:22 pm

*Csak lassan megemeli a vállát*-Nemtudom. Lehet ehhez ők is kevesek lesznek ki tudja hogy állunk egyáltalán...*mosolyodik el valamilyen szinten próbál megbékélni a dologgal*-Nincs mit. Aztán tesztelld őket de csak ha nagyon fontos . Csak 6 darab van*mosolyodik el bár valószínüleg a lány is látja hogy hatos tárat adott. Az ölelésnél amit mond a lány kicsit megmosolyogtatja de amolyan lágy, megértő mint vicces mosoly*-Még úgyse láttalak úgy*mondja csendesen majd hallkan bólint kettőt*-Hát most már tudod ezt is... és megpróbálok*mondja mosolyogva bár a második felé már kicsit nem olyan maga biztosan majd a mellkasára néz kicsit elmosolyodva majd a kezét a nő kezére teszi, nem volt soha az a nagyon testközeli ember nem is engedett magához közel embereket lehet talán most itt lenne az ideje? VAgy már késő? Ki tudja egy pillanatig még csak lágyan fogja a másik kezét majd felnéz a szemébe*-Hiányozni fog ez az egész azért azt tudod ugye?*kérdezi kicsit komolyabb de barátságos arccal*-Mióta is ismerjük egymást? megvan már pár éve igaz? Jó volt......*kérdezi miközbe lassan már teljesen beállt az éjszaka ő csak néha néha vissza néz a kocsira de aztán ismét Tuan állapodik meg*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Vas. Aug. 02, 2009 11:52 pm

-Tudod a pozitív gondolkodás csodákra képes... majd próbáld ki. *válaszol, elvégre ő aztán meg van áldva ezzel. Nem szokása pesszimistának lenni, főleg, ha van egy kis esély arra a valamire, ami éppen neki is a célt jelentheti. Erre is van esély, mármint, hogy a vámpírok abbahagyják egy idő után ezt az egészet, és ismét normális kerékvágásba tér vissza minden. *
-Majd ha muszáj... addig meg marad az ezüst. És remélem, még nem nőtték ki annyira magukat, hogy a keresztre rá se bagózzanak. *sóhajt egyet, végül is volt már eset ilyenre is, de még mindig jobb bele sem gondolni, és akkor talán addig sem kell attól tartania. *
-Nem is nagyon fogsz...*vesz egy mély levegőt, majd kicsit remegő kézzel simít végig a haján, kihúzva kósza hajszálait a szeméből. *
-Na igen. De ez még kevés... még nem ismerlek úgy, mind a tenyeremet.*válaszol egy félmosollyal ajkain, majd újra mély levegőt vesz. Tudja ő is nagyon jól, hogy azért most semmi sem biztos, mert ebben a világban lehetetlen ígérni bármit is, nem tudhatja senki, megéri-e a holnapot. Csak hát ezzel ő sose nézett igazán szembe, félvállról vette mindig is az egészet. Ismét csak kiül a meglepettség az arcára, amikor Claudius újra megfogja a kezét, de csak olyan szokatlan. Olyan más a dampyr, olyan, mint amilyennek Tua még nem látta eddig, és az igazat megvallva ő is kicsit mos másabb, bár talán nem ennyire. Csak bólint a kérdésre válaszul, majd a következőre sem mond többet, egyszerűen nem tud mit mondai, csak belebámul a férfi szemeibe és hallgat. *
-Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz egyszer...*elfullad a hangja, és hirtelen nehezen kezdi szedni a levegőt, hát körülbelül ezért nem akart ő sírni. Eltart pár percig, mire ismét meg tud szólalni. *
-Majd ha ennek vége, akkor mehetünk Párizsba, emlékszel?*kérdezi mosolyogva. Nos... feszültségoldás by Tua, megfulladni mégsem akar. *

Tárgy: Re: Carthower rendelő Hétf. Aug. 03, 2009 12:12 am

-Tudod már egy ideje így gondolkozom. VAn körülöttem pár pozitív jelenség*mondja egy félmosollyal*-Azt hiszem egy darabig az is elég lesz ... *mondja az ezüstre célozva*-Nyugi a keresztet nem kerülhetik el .. Mák hogy kárhozottak ha van úr nem csípi őket kezdve KAintól*mondja kicsit vidámabban majd megint csak a szelíd arckifejezés marad a férfi arcán*-Ne mondj ki mindent előre*mondja hallkan közbe lassan lehunyja a szemét és úgy hallgatja a lányt*-Ki tudja lehet mindig fogok valami meglepetést okozni neked. Ezért szép az élet igaz?*kérdezi szelíd mosollyal kicsit különösebb csillámmal a szemébe, a következő szavakra csak lágy kissé keserű mosoly simul az arcára kicsit talán gyerekesen meg is rázza a fejét*-Hogy egyszer búcsúzkodni fogunk?*kérdezi mosolyogva miközbe fél újjal végig simít a lány arcán nem tudja ő se miért teszi talán megvan az első ember akinek ki mert nyílni és megmutatni hogy még ő is érez. Lassan elhúzza az újját de nem lép hátrébb*-Mindig fel kell készülni a búcsúra.. De meg is kell tenni ezért vagyok itt. Csak tudod.... Nehéz.. De tudom hogy nem kell félteni téged*mondja hallkan miközbe közelebb hajol a párizsos dologra kicsit elmosolyodik*-Párizs szép hely és vége lesz ennek az egésznek... Ha sikerül elmegyünk innen*mondja félmosollyal bár erre fogadni nem merne de még mindig jobb nem feladni az álmokat mint elengedni mégha az ember arra is gondol hogy többé nem látja azokat akik fontosak... De meg kell tenni, és ez talán a legfájóbb rész a Dampyr életébe. Lassan közelebb hajol a nőhöz óvatosan majd megcsókolja persze ha a nő nem ellenkezik*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Hétf. Aug. 03, 2009 12:45 am

-Akkor csak fel a fejjel. Remélem egyszer minden jó lesz majd... legalábbis jobb, mint most. *mondja egy apró sóhajjal, félig magának is, majd elmosolyodik. Most ebben a pillanatban már nem nagyon tudja, mit higgyen, végül is szembesült azzal, amiről sose akart tudomást venni, és mit is ér a nagy optimizmus, ha a vámpírok úgy is mindent tönkre tesznek. Valahol a lelke mélyén ismét csak felizzik a düh, amit megpróbált eltemetni, de igazán sose tudott tőle szabadulni anyja halála óta. Nem jó tanácsadó, tudja, de legalább kitartásra ösztökél. *
-Legalább ennyi protekciót magaménak mondhatok az Úrnál. *soha meg nem kérdőjelezte volna, hogy van Isten, és Isten nem szereti a rosszat. Igaz, néha könnyebb volna elviselni ezt azt, ha tudná, hogy nincs akinek számot kell adni majd a tetteiről, az életéről, de mégse tudja azt mondani, hogy Isten nincs. *
-Mert a jövőbe látsz?*kérdezi végül elmosolyodva, még nem is sejti, hogy azért igaza lesz a férfinak. *
-Igen, ebben igazad van. Ezért szép... *mondja, bár nem úgy tűnik, mintha el is hinné. Elvégre ami következik nem feltétlenül lesz színes úgysem, maximum csak véres, más nem nagyon. És ettől kicsit talán fél is. A kérdésre válaszul bólogat, hiszen levegőt is alig kap, nem hogy válaszolni tudna. Közben meg kapkodja a levegőt, majd lassan ez abbamarad. Kissé csodálkozva néz a dampyrra a végén már, nem ilyennek ismerte. Bár igaz, az elején még olyannak sem, mint ahogy idővel megismerte, de ez most ismét új. *
-Nekem... is nehéz.*mondja halkan, lehajtva a fejét egy rövid időre, majd csak akkor pillant fel Claudiusra, amikor ő Páizst említi. Csak nézi csillogó szemekkel, mintha nem is érzékelné, hogy egyre közelebb hajol. Nem ellenkezik ő, csupán az elején meglepetten pislog, majd lassan lehunyja a szemét, és kissé görcsösen tartja csukva még akkor is, amikor mindez véget ér. Aztán lassan kinyitja a szemeit, és Claudiusra pislog, kissé csodálkozva, kissé hitetlenkedve. *
-Én... én azt hiszem, nem akarok felébredni. *mondja félhangosan a dampyr arcát fürkészve. Hová lett vajon a magabiztos és folyton kötekedő nagyszájú lány? Maga sem tudja... mintha feje tetejére állt volna a világ, lehet, hogy reggel ismét ugyanaz az ember lesz, aki volt még pár órája, de most hogy nem az, az tény,*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Hétf. Aug. 03, 2009 1:11 am

-Nem vagyok az a fajta aki feladja. LEgalábbis eddig nem voltam és nem is akarok az lenni*mondja mosolyogva, kicsit különös ez az egész ami most körüllengi őket de a DAmpyr talán már régen nem érzett melegséget is érzett. VAjon volt ilyen valamikor? Kérdéses de most ez neki is új. Kcisit elmosolyodik*
-Hát mostanába ennyi minimum el is kél ha már szenteltvíz ágyút nem ad*mondja mosolyogva bár néha tréfállkozott a valláson valamilyen szinten hisz egy felsőbb hatalomba ha nem is nevezi nevén. Lassan megrázza a fejét*-Nem.. CSak válltozok én is ahogy a világ*mosolyodik el miközbe a lányra néz *-Rossz is lenne ha tudnám hol és mikor ér véget... talán pont ezért fél az ember hogy elereszti a dolgokat maga mellett és amikor megragadná már késő lenne *mondja kicsit keserűsen. Lassan megcsókolja a nőt de csak óvatosan majd lassan el is vállik tőle a szavaira meleg mosolyt ereszt majd a fejét kicsit a lány arcához emelve súg valamit a fülébe*-Énse... De sajnos közeleg már a hajnal. Kis időnk van csak álmodni*mondja hallkan közbe keze úgytűnik megintcsak lecsúszott a másik kezére, és ő is vissza húzza a fejét*-Nem tudom még mi lesz... De azt hiszem erre emlékezni fogok mindig remélem még látlak*mondja közbe olyan lehet mintha akarna menni de valami különös erő még itt tartja talán a saját érzelmei, de tudja azt is ha pár órán belül nem indul el a végén már nem tudna vagy késő lenne*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Hétf. Aug. 03, 2009 1:45 am

-Tudom.*válaszol egy félmosollyal. Soha nem olyannak ismerte Claudiust, aki feladná a harcot, ha bármit el akar érni. *
-Bolond vagy... *kuncog, majd pár pillanat múlva elhallgat, és mosolyogva folytatja tovább felpillantva néha az égre.*
-Ő csak segít, nem ad... egyszerűen körülményeket teremt, vagy megóv, de konkrét tárgyat nem igazán ad a kezedbe. Legalább is ezt tapasztaltam. *mondja, ő ebben hisz, ezt tanulta, ebbe nőtt bele, talán már kiszakadni sem tudna belőle. *
-Lehet... én inkább attól félek, hogy elveszítem őket... *sóhajt, mert ez így igaz. Talán attól is tart, amit a dampyr mond, de ez erősebb benne. Talán ezért is tud olyan tüskés lenni, hiszen semmit sem veszíthet, ha nem enged közel senkit magához. Csak éppen az nem túl kellemes.. ahogy most ez sem. *
-A hajnal... *kicsit fájdalmas lesz az arckifejezése, ahogy ezt a szót megismétli, majd felpillant Claudius arcára.*
-Tudom, hogy menned kell. Csak pár percet kérek még tőled... *mondja halkan, talán nem is az a nehéz, hogy nézze elmenni, hanem az, hogy nem tudja, látja-e még valaha. *
-Én is remélem. *szólal meg, és lassan elengedi a férfi kezét, majd kicsit fázósan húzza össze magán a kabátját. *
-Még mindig azt hiszed, hogy nehéz elviselni egy magadfajta társaságát?*kérdezi felpillantva. Még emlékszik arra, amikor a férfi kijelentette, hogy kevés az esélye, hogy olyan nőt találjon, aki el tudja viselni. De végül is Tua sok mindenre emlékszik az elmúlt pár évből.*
-Menj mielőtt késő lesz. *mondja ki nehezen, és csak nézi a dampyrt, míg megint fuldokolni nem kezd, csak kapkodva jut levegőhöz, és ez a rohamszerű sírás most kicsit tovább kínozza, mint előzőleg, de lassan ezen is erőt vesz, és legyűri. *

Tárgy: Re: Carthower rendelő Hétf. Aug. 03, 2009 2:02 am

*Kicsit ő is elkuncogja magát*-Bolondoké a világ nem?*suttogja a nő felé közbe lassan megnyugszik és a meleg mosoly marad csak*-Hát ahogy észre vettem így lehet talán már én is csak köszönni tudok neki... PEdig nem vagyok vallásos*mondja mosolyogva a félvámpír miközbe vesz egy mélyebb levegőt*-Énis tartok tőle.. de le kell győzni*mondja komolyabb hangon még mindig közel állva, a pár percre nem is szól semmit csupán marad még a lány kezét fogva*-Többet is adnék...*mosolyodik el de mindketten tudják hogy bizony ténleg csak néhány perc. A férfi is megnézi még utoljára magának a nőt majd egy kissebb reakció késéssel lassan elengedi a kezét majd kezeivel kicsit megfogja a vállát a kérdésre oldalra dönti a fejét*-Komolyan szólva azt hiszem hogy igen. De talán egy magadfajtának nem annyira*mosolyodik el lágyan ténleg fura egy pillanat érzi hogy lehet az utolsó is a szavakra csak bólint *-Veled hagyom Emerint azt hiszem jobb ha nem viszem el és téged amúgy is megkedvelt*néz le a farkasra megsimogatva a fejét megálljt parancsolva neki. Lassan felnéz a lányra megsimogatja az arcát*-Remélem nem az utolsó nap volt ez*mondja majd két lépést hátrál de még nem veszi le a szemét a lányról arcán kissé fájdalmas mosoly fut végig majd megfordulva rohanni kezd a kocsi felé, feltépve az ajtót még egy utolsó pillantást vet vissza majd nagy dirrel durral elhaggya a helyet.. ki tudja merre*

Tárgy: Re: Carthower rendelő Hétf. Aug. 03, 2009 2:34 am

-Ahhoz, hogy vallásosnak mondhasd magad, csak hinned kell valamiben, és nem feltétlenül Istenben. *mondja, hiszen így igaz, nem csak az lehet vallásos, aki keresztény. *
-Van más választás is?*kérdezi, kissé keserű mosollyal, hiszen erről nem tud. Vagyis dehogynem... az, hogy folyamatosan félünk ettől, és észre sem vesszük, hogy ezért veszítjük el mindazt örökre, ami fontos volt. Akkor inkább elengedi, úgy még talán visszakaphatja,mert már tapasztalatból tudja, mindig azt veszíti el leghamarabb, amihez a leginkább ragaszkodik. Az elkövetkező jó néhány percben csak nézi csillogó szemekkel a férfi arcát, de valahogy egy szót sem képes szólni. Nem tudja, hogy most látja-e utoljára, vagy sem, a megérzései cserben hagyták. Végül csak egy halvány mosoly jelenik meg ajkain, amikor a férfi kezei az arcához érnek. Egy pillanatra ismét megfogja a kezeit, majd lassan csak elengedi. Tehetetlennek érzi magát csupán...és kissé talán önzőnek is.*
-E...Emerint?*kicsit talán meg is rémült, bár szereti a farkast. Inkább a gondolat volt rémisztő, ami átfutott rajta. Az, hogy talán soha nem látja viszont a dampyrt. Megrázza a fejét, ezt jó lesz elfelejteni, éppen ő emlegette a pozitív gondolkodást, jobb, ha ahhoz tartja magát. Megsimogatja Emerin fejét, majd ismét felnéz Claudiusra.*
-Én is...*mondja, majd még utoljára előre nyújtja a jobb kezét, de késő, a férfi már messze van. Még találkozik a pillantásuk, amikor az visszanéz, aztán már csak azt látja, ahogyan elhajt az autóval. Máris hiányzik. Hosszú órákig bámulja még az utat, majd amikor már hajnalodni kezd, sóhajt egyet, és felteszi a bukósisakot. *
-Gyere, Emerin... haza megyünk. *mondja újabb sóhajjal, majd felül a motorra, és szó szerint száguld, hogy szegény állat alig bírja követni őt. *